Múltidéző gazda

Sok a dolog, nincs új ember, nem lehet juhászt találni - dicsekszik a maga módján a Vrancsik-tanya mindenese. Az egyik. A másik már kinn van a határban, legeltet. A panaszkodva dicsekvő pedig kávét főz, és mondja, hogy a gazda, András műtrágyát szór éppen, de jön, ha megígérte.

- Műtrágyát? De hiszen ez egy tájvédelmi térség...

- Arrébb van az a föld, amelyiken lehet gazdálkodni.

A kicsit megviselt - a téeszidőkből érintetlenül ott maradt, sőt rendet rakni képes női kezet is utoljára ugyanakkor látott - gazdasági épületből a kávézgató „mindenes" kitanácsolja a vendéget, ha telefonálni akar: „az enyémen sincs térerő".

- Amott jön András, ne hívja. Jön a keresztapja is a furgonban - mutat a messzeségbe, megnyugtatva az idegent: nem a híres hortobágyi délibáb az, amit lát ezen az első olyan áprilisi napon, amikor végre meleg a levegő, éled a természet.

Ameddig a szem ellát

Ifjak és pénzek

Tavaly 1439 fiatal gazda nyert egyenként 10 millió forintig terjedő támogatást az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) I. tengelyének keretében, melynek átfogó célja a mezőgazdaság és az erdészeti ágazat versenyképességének a javítása. Az intézkedés a fiatal mezőgazdasági termelők gazdaságalapítását, tevékenységük hosszú távú fenntartását támogatja, előmozdítva a birtokstruktúra és az agrármunkaerő korstruktúrájának átalakítását. A forrás igénybevételének fontosabb feltételei voltak a 18–40 év közötti életkor, a szakirányú végzettség, fenntartható üzleti terv benyújtása, továbbá hogy a pályázó első alkalommal kezdjen gazdálkodni. Az odaítélt 14,4 milliárd forintból közel 12 milliárdot már megkaptak a fiatal gazdák.

A furgon igaz, a keresztapa meghozza a tanya gazdáját, a kétméteres, jókora darab fiatalembert, Vrancsik Andrást, aki illőn tudatja: ugyanúgy vállalkozó keresztapa meg annak fia is. Balmazújváros határában, a Hortobágy kellős közepén két szomszédos „tanyán" két - főiskolát, egyetemet végzett - fiatalember gazdálkodik, mégpedig a vidék egyik legősibb mesterségére, a birkatartásra alapozva. A „farmszomszédok" - Vrancsik András és Pál Gábor - olyannyira hasonlatosan szervezik vállalkozásaikat és fogalmazzák fele jövőképüket is még a földművelésügyi tárca koordinálta uniós hátterű pályázatokba, hogy már-már rokonnak gondolhatják őket. Majd meg kiderül, amolyan atyafiak is, valóban, a két egyéni vállalkozó nem egyesült, Vrancsik András mégis roppant nagy lépést megtéve közeledett a Pál családhoz: egyszerűen benősült. És már van két szép gyerek is.

- Az édesapámnak, aki Borsodban, egy kis faluban volt főállattenyésztő, köszönhetem, hogy szerettem és szeretem ezt az életet - kezdi egy rögtönzött önéletrajzzal az 1976-os születésű Vrancsik András. - Később már Debrecenben éltünk, ott jártam szakközépiskolába, ott lettem növénytermesztő technikus, később pedig Hódmezővásárhelyen, a főiskolán tanultam ki az ökonómiát. Édesapám - már a rendszerváltás időszakában - bárányokkal, állatkereskedelemmel foglalkozott, s Hajdúsámsonba költözve juhokat tartó magánvállalkozó lett. Az ezredforduló előtt, családi segítséggel kezdtem én is a vállalkozást, s bár akkoriban Debrecenben, az egyetemen kiegészítőre jártam, a magam ura lettem: pályáztam, támogatást kaptam, megvettem 400 jerkét, aztán...

A folytatás, az eredmény már a hortobágyi - ameddig a szem ellát - farmon érhető tetten. A gazdasági épület mellett egy jókora hodályban például, ahol más és más „feladatokkal" ellátott állatok élnek egymástól elkülönítve: az ellés után saját lakrészt kaptak az anyák és a szaporulatuk, ugyancsak saját „lakosztályuk" van a kosoknak, de azoknak a bárányoknak is, amelyek már nem érik meg a húsvétot, őket tálalják fel olasz családok ünnepi lakoma gyanánt.

- A telepkorszerűsítés az, amit mielőbb megvalósítok, a bárányok utóneveléséhez lesz itt újabb épület, s gépek is szükségesek a takarmányozáshoz - sűríti egyetlen mondatba azt a szó szerinti építkezést, amelynek már a valóra váltása is ellentmond a hortobágyi tanyavilág nem éppen vidám jövőképének.

Megtanult pályázni

Vrancsik András sem titkolja, igen kevés a hasonszőrű gazda, a legtöbben már csak annyi állatot tartanak, amennyivel éppen elboldogulnak: nincs pénz, nincs jövőkép, ha leesnek a lábukról ezek a gazdák, akkor vége, nincs folytatás.

- Van értelme befektetni abba, hogy jobb legyen a helykihasználás, a bárányoknak is legyen jobban helyük, bár az is igaz, hogy amit „megtermelnek" a juhok, azt „visszaköltöm". A juhászat mostanában valóban nem hoz jövedelmet, jó, ha a nullánál vagyunk. A földalapú támogatás és az agrár-környezetgazdálkodáshoz megpályázott pénz az, ami segít, segített.

Az egyéni vállalkozó fiatalember megtanult pályázni. Az elnyert forrásokkal korábban is és jelenleg is képes bővülni, erősödni. A 0,5-1 (!) aranykoronás, legeltetésre is alig alkalmas majortól távolabb bérelve táblákat termeli meg a takarmányt, melyet aztán úgy erjeszt, hogy azt az állatok már csak a magas tápérték miatt is szívesen fogyasztják. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) támogatásának a meglévő hodályban és amellett lesz a „helye", erre a telepkorszerűsítésre 50 százalékos vissza nem térítendő pénzt kap a diplomás juhász, további 10 százalékot pedig azért, mert 40 év alatti gazdálkodóként végzi a mezőgazdasági munkát.

Pedig, ha nem elég nagy számban tart birkát a gazda, akkor az önellátást is alig képes fedezni. Ráadásul neki még az sem adatik meg, mint megannyi más kollégájának az ország más részein: Vrancsik András nem rendelkezhet kedve szerint azokkal a földekkel, amelyek körbeveszik a hodályt. A jogszabályok szerint a nemzeti parkban csak bérelni lehet a földet. Ezért aztán a művész megszólítást is kiérdemelhetné a fiatal gazda, hiszen a szokásosnál is több korlát mellett bővíti, fejleszti vállalkozását: a „visszaköltött" juhjövedelem ellenére is mer pályázni, mer befektetni.

A kérdésre, hogy tejüzeme-e lesz-e, húsban utazik-e, netán a gyapjú kelendő, Vrancsik András óvatosan válaszol:

- A tejhez szaporább fajták kellenek, sőt más takarmányozásra van szükség, no és nagyobb szakmai fegyelemre is, mint amilyen a tehenészeteknél előírás. De nem vetem el a tejes tervet, kivált, mert Pál Gáboréknál a „szomszédban" már dolgoznak fejőnők is. Előbb-utóbb kiderül, hogy merjek-e belevágni, esetleg közösködni. Ami meg a gyapjút illeti, mondok három számot. A tavalyi árat, a kilónkénti 120 forintot, az ideit, a 80 forintot, meg azt, hogy a '70-es években 100 forint körüli összeget adtak a gyapjúért. A birkanyírást nem lehet megspórolni. Költség, ráfizetés...

Bioügyek

A hús az, ami „tudományosan" is jó úton haladó vállalkozási ágnak tűnik, elvégre Vrancsik gazda is komoly szerepet vállal egy karcagi kutatóintézeti szervezésű klaszter „kiépítésében". Egyelőre szerény a közös erejük ahhoz, hogy gazdálkodjanak is, inkább az információáramlás az, amivel támogathatják egymást, például annak érdekében, hogy „hús típusú" kosokból legyen nagyobb állomány. A piackutatás, a feldolgozás még mindig hibádzik, s egyelőre csak mint délibábot látja maga előtt Vrancsik András a gazdák üzemeltette közös vágóhidat.

- Biobárány!

Az óvatos felkiáltás sokat sejtet. Hát még az, hogy a biobárányról többször és több szövegösszefüggésben is elejtett egyet és mást a sajtóhoz már hozzászokott - főleg tévéstáboknak nyilatkozgató - ifjú gazda. Aztán bedob egy nevet, Rózsa Péterre hivatkozik, aki szintén szomszéd, s már kilépett a nagyvilágba a nevével fémjelzett biotermékekkel. Vrancsik András, aki a hodály mellett állva ujjával a messziségbe bökve mutatja, hogy merre is vannak Rózsa Péter birtokai, biofarmja, ő pedig már-már csukott szemmel is látja, megálmodja saját vagy kooperálva működő, leendő biobárányrészlegét. Nota bene: Vrancsik gazda merőben más, bár szintén bioüggyel, pályázattal - perfektuálódó programmal - tér vissza a realitások világába.

- A trágyatárolás és -kezelés a következő ÚMVP-es támogatású beruházásom, amelyre igent mondott a nemzeti park is - újságolja a környezetgazdálkodásban egyébként is otthonos agrárszakember, akinek mindinkább oda-vissza alapon működő kapcsolata van az állammal. Ugyanis társelnöke az Észak-alföldi Fiatal Gazdák Szövetségének, s mint ilyen, beleszóló is a dolgok folyásába.

- De legalábbis az agrárpolitikába. Az SPS-törvénynél például hallhatták az érveinket. Mindenesetre a juhászat talán mégis tovább kap nagyobb támogatást, mint ahogyan azt az unióban akarják.

Vrancsik András talán azt éri így el, hogy megmarad egy fontos érték a múltból: a juhászat, amit maholnap például biobárányokkal, biotejjel, biosajttal foglalkozó diplomás vállalkozók művelnek. Ebbe az értékmentésbe fektet be - nagyon is tudatosan - uniós adócenteket Vrancsik Andráson és hortobágyi kortársain keresztül az agrárkormányzat is: meglehet, az utolsó pillanatban. Holnap ugyanis már akár késő lenne - a délibábbal együtt illanna el az ősi mesterség, sőt életforma.

Júniustól hozzáférhető

Kizárólag június 1-jétől 30-áig nyújthatják be támogatási kérelmeiket az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésre az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból származó uniós forrásokra jelentkezők. A támogatási időszak 2009. szeptember 1-jén kezdődik, és a célprogramok többségénél öt éven keresztül tart majd. Ma már nem elegendő a mezőgazdaság elsődleges igényeire koncentrálni, sokkal inkább összefüggéseiben, a termelés tágabb környezetre kifejtett hatásaival együtt kell értelmezni az agrárium helyzetét és problémáit. Ennek egyik eszköze a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) agrár-környezetgazdálkodási intézkedést felváltó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) II. intézkedése, melynek részesedése a program költségvetéséből 32 százalék, azaz mai árfolyamon 480 milliárd forint, melybe a korábbi évek determinációja, valamint a génmegőrzési támogatások is beletartoznak.

Céljai között megtaláljuk a mezőgazdaság által érintett fizikai (talaj, víz, levegő) és természeti környezet állapotának kultúrállapotban való megőrzését-javítását, a genetikai erőforrások megóvását, a minőségi termékek előállításának elősegítését, az élelmiszer-biztonság fokozását és nem utolsósorban a gazdálkodók jövedelembiztonságának segítését. A forrásokból részesedő gazdálkodók a tervezéskor és a megvalósítás során egyaránt tekintettel vannak a környezetnek az adott tájra jellemző igényeire, hagyományaira. Mindez különösen fontos a biodiverzitás megőrzése érdekében, hiszen ha csak a termelés hatékonysága és jövedelmezősége kerül a középpontba, félő, hogy a természetes biológiai sokféleség kárt szenved.

Az agrár-környezetgazdálkodás szorosan kapcsolódik a természet- és környezetvédelemhez olyan gyakorlatok, módszerek kidolgozásával és alkalmazásával, amelyek megoldást nyújtanak arra, hogy miként lehet minél kevesebb természetre káros anyag felhasználásával, termőföldbe juttatásával gazdálkodni. Az ÚMVP agrár-környezetgazdálkodás intézkedésére a 2013-ig tartó periódusban kizárólag most, 2009. június 1-jétől 30-áig lehet támogatási kérelmet benyújtani. Ezért igencsak oda kell figyelniük a megfelelő célprogram kiválasztására, illetve a támogatási kérelem beadásának előkészítésére azoknak, akik jogosultak a hamarosan rendelkezésre álló keret forrásaira. A normatív, területalapú támogatás a legtöbb célprogram esetében ötéves időszakra vonatkozik, a most meghirdetett források többsége esetében tehát a támogatási időszak kezdete 2009. szeptember 1-je, és 2014. augusztus 31-ével zárul a periódus.

A benyújtási időszakban kizárólag elektronikusan lehet továbbítani a kérelmeket, megjelölve azt, hogy fizikai blokkonként mely célprogramba mekkora területet szeretnének bevonni. A támogatási kérelemhez szükséges adatokat az elektronikus felületen a falugazdászok segítségével tudják feltölteni az érintettek. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a mellékleteket – így egyes célprogramok között a jogosultsági feltételeket tanúsító iratokat, valamint a kérelmek pontozásához szükséges dokumentumokat – papíralapon kell mellékelni. Bizonyos adatok hiánya esetén a kérelmező eleve elesik a támogatástól: kiesik a rostán például az, aki a terület méretét nem tünteti fel a dokumentációban. Erre vonatkozóan később már nincs lehetőség hiánypótlásra. Az agrárkörnyezet-gazdálkodási intézkedés általános elvei közül ki kell emelni az önkéntes kötelezettségvállalást. A megítélt forrás nem talált pénz: kompenzációs támogatásról van szó, amely a kötelező előírásokon túlmutató többletköltségek és a kieső jövedelem közötti különbség kiegészítésére szolgál. A kötelező előírások közé tartozik a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot, a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények betartása, továbbá a minimum tápanyag-gazdálkodási és növényvédő szerekre vonatkozó előírások is.

A program kimondott célja, hogy segítse a korábban kialakult hagyományos, extenzív gazdálkodási rendszerek megőrzését – például a tanyás és a hagyományos gyümölcstermesztés célprogramok –, s hogy minden agrár-környezetgazdálkodáshoz kapcsolódó részcél támogatást kapjon. Magyarország területének számottevő része sorolható a környezetvédelmi tekintetben érzékeny vagy különös figyelmet igénylő kategóriába. Ezeken a területeken fokozottan figyelni kell a környezet- és természetvédelem, a talaj- és vízvédelem megvalósulására. A horizontális (például ültetvény- és vizes élőhelyek, egyes szántóföldi és gyepgazdálkodási) célprogramoknál nincs megkötés, hogy az ország mely területéről jelentkezhetnek a gazdálkodók, a zonális célprogramok (mint a szántó és gyep célprogramok bizonyos részterületei) azonban természet-, talaj- vagy vízvédelmi szempontból kiemelt területekre koncentrálnak, elsődlegesen mintaterületeken.

Fontos tudni, hogy csak azok a gazdálkodók számíthatnak a támogatásra, akik rendszeresen vezetik gazdálkodási naplójukat, és ez a gazdaság egészére vonatkozik. A célprogram előírásait ugyanakkor csak a célprogramba bevonni kívánt területen kell betartani a teljes támogatási időszak alatt. Jelentős különbség a korábbiakhoz képest, hogy az új agrár-környezetgazdálkodási támogatásba bevonni kívánt területek elhelyezkedését EOV-koordinátákkal szükséges beazonosítani és pontosan meghatározni, megelőzve ezzel a korábbi gyakorlatból származó területeltéréseket és az ebből fakadó szankciókat, így a mérés a gazdák érdekeit is szolgálja. Nem árt észben tartani azt sem, hogy a támogatási időszak alatt legalább két alkalommal képzésen kell részt venniük a támogatásban részesülő gazdálkodóknak. Fontos, hogy kellő körültekintéssel döntsön a gazdálkodó arról, be kíván-e lépni az agrár-környezetgazdálkodási programba, illetve melyik célprogram előírásainak betartását vállalja az elkövetkezendő öt éven keresztül.