Ez a tüzeléstechnikai műszaki-szellemi produktum is gyorsan felértékelődött az elmúlt hetekben-hónapokban - hála az akadozva érkező import földgáznak -, nota bene: a gyöngyösi felsőoktatási intézmény már jó ideje ajánlja a megújuló energiahordozók hasznosításának - termelésének, feldolgozásának és gazdaságos eltüzelésének - újításait. A különös „árukészlet" nem a véletlen műve, hanem tudatos, előrelátó alkalmazott kutatásoknak a hozadéka, s egyebek között a főiskola rektorának iniciálására e produktumokból több éppen mostanában kerül a célkereszt elé. Dr. Magda Sándort tudományuk konjunktúrájáról kérdeztük.
- Termelőszövetkezetben dolgoztam a nyolcvanas évekig, ahol is egyszerűen elfogytak a kihívások, váltani akartam, s válthattam is: a Károly Róbert Főiskola ehhez kínálta a jó alapokat - mutatja be azt a szellemi műhelyt a politikussá, országgyűlési képviselővé is avanzsált rektor. - Az akkori főiskolai kar kutatásai például arról szóltak, hogy a nehéz helyzetbe került, veszteséges gazdaságokban önelszámoló szervezeteket létrehozva hogyan lehet nyereségessé tett vállalkozásokat működtetni. Ez ugyan főleg közgazdasági s nem műszaki, mérnöki tudományokra alapozott munka volt, de akkor ezzel lehetett segíteni az agráriumnak, s mert pénzért dolgoztunk a főiskolának. Míg a nyolcvanas évek közepéig a mezőgazdaságban új fejlesztések sora ment végbe, a későbbi évtized - főképp a rendszerváltás időszaka - teljesen „leamortizálta" az agráriumot.
- Vagyis volt honnan és volt mit felhozni az alkalmazott kutatások embereinek?
- Azt tartottuk szem előtt, hogy a komparatív előnyöket jelentő területekre koncentráljunk, s kutatásaink is a rendelkezésre álló jó talajnak, víznek a hasznosításával segítsék a gazdálkodást. Így történhetett, hogy négy-öt évvel ezelőtt a megújuló energiaforrások, a fenntartható gazdálkodás, a környezetgazdálkodás kutatásában láttunk fantáziát: a mintegy százfős oktatógárdából legalább harmincan lettek aktív szereplői az új megoldások keresésének.
- Ha már kutatják, akkor oktatják is - de vajon van-e közönsége, befogadója a fejlesztési eredményeknek, eljárásoknak?
- Előbb mi magunk elemeztük, tártuk fel, hogy milyen szakterületek szakemberei hiányoznak az agráriumból, s az elmúlt öt-hat év alatt az derült ki, hogy nincsenek elegen a fenntartható gazdálkodást, az ökoenergetikát, a környezetgazdálkodást is átlátó, művelő friss diplomások. Akkor, amikor az ország csatlakozott az Európai Unióhoz, a főiskolánk azt hirdette meg, hogy az alapvető erőforrás, a föld hasznosításához teljesen új rendszert kell kialakítani. Miért? Azért, mert az addigi termelési szerkezetet már nem lehet fenntartani. Egyfelől lecsökkent az állatállomány, másfelől ha minimális célként a nyolcvanas évek végének szántóföldi termelési szintjének elérését tűzzük ki, akkor évről évre pár millió tonna kukoricafelesleg keletkezik. Ha meg nem akarjuk parlagon hagyni a földeket, s termelni akarunk annak ellenére is, hogy a sertés és a baromfi etetéséhez kevesebb takarmány is elegendő, akkor a különbözetből bioetanol készülhet: saját földön termelhetünk energiát. A vetésforgó pedig olyan olajos növények termesztését teheti lehetővé, amilyenekkel a biodízel gyártását lehet megalapozni. Közeledve az uniós tagsághoz, 2002-ben és 2003-ban már olyan szerkezetről gondolkodtunk, amilyennel megtartható az állattartás akkori szintje, a szántóföldekről betakarított termésfelesleget pedig nem kell nyomott áron elherdálni. Ezért támogattuk a Zöldolaj nevű cég betelepülését a Mátrai Erőműbe, hiszen ott a bioüzemanyagok gyártásának a technikai feltételei alakulhattak ki, miközben a térség szántóföldjein termeltetni kezdték a repcét. Sőt, az erőműben keletkező szabad gőz pedig időnek után felhasználható bioetanol előállításához. A gazdálkodóknak, az új generációknak, a falvak fiatal nemzedékének ebből az az üzenet, hogy biztonságosan lehet a szántóföldeken termelni, szabályozottabbak lehetnek az árak, s lehet az adott térségek jövőjével is számolni.
- Az energiával való önellátás - legalábbis faluhelyen - legalább annyira múlik az egyes települések energetikára fogékony gazdáinak, sőt falugazdászainak az elhatározásán, mint azon, hogy van-e mód beruházni, berendezéseket telepíteni. Ebben is partner a főiskola?
- Ugyancsak öt-hat éve, hogy belekezdtünk egy új kutatási irányba, melyhez pénzt pályáztunk meg, és meg is nyertünk. Azt elemeztük, hogyan lehet az energiafüggőséget csökkenteni a parlagon lévő földek hasznosítása segítségével. A megoldást a fás szárú növények jelentik, melyek ugyan a fosszilis energiahordozókkal azonos mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki az elégetéskor, de megelőzőleg, ameddig be nem takarítják, oxigént termelnek, port kötnek meg. Mérnöki pontossággal megtervezett telepítésekkel a térségeknek még a széljárását is befolyásolni lehet, s meg lehet előzni tornádó jellegű természeti „képződmények" kialakulását. A talaj vízháztartását is jótékonyan befolyásolhatják a parlagföldekre ültetett fás szárúak. Mindehhez a kutatásokon túl az újszerű feladatokhoz - a tudományos eredmények „hétköznapi" alkalmazásához - újszerű tudással rendelkező szakembereket kell képeznünk, akik képesek dönteni arról, hogy az adott talajokon milyen fafélékkel érdemes operálni. Az sem mellékes, hogy az erőműveket ne tonnában mért tüzelőanyaggal lássák el, hanem már a telepítéskor, illetve a betakarításkor joule-ban számoljanak, és fűtőértéket adjanak el partnereiknek. Az 500-800 ezer hektárnyi ilyen célú erdő telepítése, gondozása, kitermelése 30-40 ezer embernek ad munkát, mégpedig éppen azok juthatnak keresethez, akik megfelelő végzettség, szakképzettség hiányában komoly megélhetési gondokkal küzdenek.
- A diplomások, másoddiplomások szellemi muníciói, új szakirányai mellett a félanalfabéták adófizető polgárrá neveléséig tart a fásítási kutatási és telepítési főiskolai projektjük, de ez a lépték mégis más, mint amit egy-egy kistelepülés tehet saját energetikai önellátásáért. Adják alább is, mint az országos hálózatnak áramot termelő erőművek?
- Megszámoltuk, több mint százhúsz magyar településen fűtenek tartályos gázzal. Ez borzasztó drága. Az államnak ma már azonban nem úgy kell segítenie ezt a kört, hogy odavezeti a földgázt, hanem úgy, hogy helyi biomassza-erőműveket kaphassanak az ottaniak. Az pedig már mérés és matematika kérdése, hogy hol, mekkora lakosságszámhoz milyen növényzetet telepítve lehet az ott előállított fűtőanyagot biztosítani, illetve ugyancsak szakmai tervezést, döntést és megvalósítást igénylő feladat az is, hogy a fűtés mellett a helyi áramszolgáltatásnak is az ottaniak legyenek a gazdái. A főiskola a Magyar Villamos Műveknek éppen úgy eljuttatta e fejlesztési programját, mint a miniszterelnöknek, a folytatáshoz - a gázmizéria miatti mielőbbi folytatáshoz - ugyanis döntésekre is szükség van.
- Mi vár a még kisebb közösségekre?
- Adjuk „alább" is, a fás szárú fűtés egyik terepe lehet főleg az úgynevezett mélyszegény térségekben a fóliatermesztés, két-három hektáron állíthatnak elő gazdaságosan kertészeti termékeket, mégpedig a főiskolai mintagazdaságban működő eljárással. Ez a kertészkedés - a tudományos hátterű fűtési rendszerekkel, növényvédelmi eljárásokkal - ugyancsak arról szól, hogy lehet az ország erőforrásaival jól is gazdálkodni.
- A már felállított, kazánnal ellátott, energiaerdővel körbevett fóliasátrakban megint csak sokaknak lehet munkát adni, de egy-egy faluban kinek az agyából pattanjon ki az újszerű helyi gazdálkodás?
- A természetierőforrás-gazdálkodást oktató karon végző főiskolásnak, aki korszerű szemléletet, modern tudást visz haza. Ez a kar - ökoenergetikai, környezetgazdálkodási szakokkal - most még csak születik, de már sok mindent jelenleg is úgy tanítunk, mint ahogyan majd a megújuló szellemi környezetben fogunk. A meglévő kollégák, oktatók képzik át magukat, illetve újak is jönnek mielőbb. A piaci oldal szempontjait tekintve pedig az körvonalazódott, hogy a főiskola a jelenlegi szerkezetben és a jelenlegi nagyságrendben képezve tudott úgy hallgatókat fogadni, hogy azokra a végzésük után szükség volt a munkaerőpiacon, de a következő kétszáz hallgató már a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás területén szerzett ismereteit fogja jól eladni, erre az újszerű tudásra lesz vevő a piac.
- Divatos is, de azért roppant hasznos is, hogy a környezettel, hát még az energiával foglalkozó szakemberek modern tudással a fejükben jelentkeznek munkavállalónak, többnyire abban a faluban, ahonnan elszármaztak, ahol energiaültetvényeket telepíthetnek, biogáz-fűtési rendszereket építhetnek. Mennyi is a segítségükkel megspórolható, kiváltható hagyományos energia?
- Magyarországnak, ha helyre akarja magát tenni, ha saját maga értékét akarja növelni, akkor az az első teendője, hogy a pazarló rendszereket szüntesse meg. S kezdje rögtön az energiánál, annak termelésénél és felhasználásánál. Szóval van hová betörnünk a megújuló szakemberképzésünkkel, s hogy ne nagyon tévedjünk, legalább egy éve dolgozunk a kar tantervén, s a papírra vetett ebbéli programot az ország legkiválóbbnak tartott tizenkét szakemberéhez megküldtük, véleményüket megismerve folytatjuk a részletek kimunkálását.
- A főiskolások mit tehetnek, ha kikerülve az életbe azt látják, hogy a kukoricához értő gazda húsz év múlva sem fog például cirokkal bajlódni, pedig ez utóbbi legalább annyira jó energetikai növény, mint a tengeri?
- Ezeket a gazdákat a falugazdászok - köztük a főiskolánkról kikerültek - meg tudják nyerni annak, hogy nézzék meg a gyöngyösi mintagazdaságot, ami bizonyítani képes: a cirok jobb eredményt produkálhat, mint a kukorica. A megfelelő cukorcirok több alkoholt ad majd, mint a tengeri, s ha a gazda az egy hektárról „betakarítható" alkohol után kapja a pénzt, akkor neki mindegy lesz, mit termeszt. A hetvenes évek gyors fejlődése az agráriumban ugyancsak annak volt a példázata, hogy a tudáshoz, kutatási eredményekhez kötött fejlesztés valósulhatott meg, s akkor is a gazdálkodók - érdekeikkel egyezően - készek voltak követni a minőségi változásokat, jobb, biztonságosabb jövedelmet ígérő termelési lehetőségeket. Most sem másabb a helyzet, sőt.
- Mostanában mintha véletlenszerűen jönne a tudás, a kutatás megrendelése, hiszen véletlenszerű, hogy Mátészalkáról, a Torgyán József által félbehagyott biodízelüzemet befejező cégtől vagy Halmajugráról, a Zöldolaj BB Zrt.-től megtalálták a főiskolát megbízással és persze pénzzel. Így is meg lehet élni?
- Megtiszteltetés volt, hogy a Zöldolaj háttérintézménynek minket szemelt ki, nekünk lett dolgunk a melléktermék, az úgynevezett olajpogácsa takarmányozási célú felhasználásának megtervezése. Itt, a Mátrai Erőmű esetében egyébként is összetett feladatokat oldhatunk meg, a tét az, hogy a környezet minél alacsonyabb károsítása mellett minél több energiát legyenek képesek előállítani, illetve a felszíni lignitbányászat után helyreállítandó több mint ötszáz hektárnyi terület hasznosításának módját ugyancsak a Károly Róbert Főiskola találja ki, tervezi meg, és segíti a megvalósítást is. A lényeg az, hogy a tudományos munkáink, ha tetszik, szellemi szolgáltatásaink életképes vállalkozások, s akikkel együtt dolgozunk, akik megbízzák a főiskolánkat, nem kockáztatnak, megtalálják a számításukat. Mi mindig kérdezzük a környezetünktől, hogy mit csináljunk, mire van szükségük, de meg is mondjuk a környezetünknek, hogy merre kell fejlődniük. E tudományos munka naprakész hozadéka pedig az, hogy az ebben a térségben - Észak-Magyarországon - élő polgármesterek jártukban-keltükben úgy jönnek be hozzánk, mintha otthon lennének, s állandóan mondják, éppen mire keresik a választ, megoldást kérnek, kezdve a hulladékkezelési problémájuktól a növénytársulások szervezésén át a rekonstrukciós szőlőtelepítés fajtaválasztásáig és a térszerkezet, a technológia meghatározásáig. A lényeg, hogy életképes a főiskola tudása.
