Öt év telt el azóta, hogy Magyarországon először választottak európai parlamenti képviselőket. Mégis - és annak ellenére, hogy az Eurobarometer 2008. október-novemberi felmérése szerint az ENSZ után az Európai Unió a második azon a listán, amelyen a magyarok az intézményeket, szervezeteket megbízhatóságuk szerint rangsorolják - most, az újabb uniós voksolás küszöbén sem tudnak sokkal többet a magyar választók az Európai Parlament (EP) működéséről, a képviselők feladatairól, mint fél évtizeddel ezelőtt. A tájékozatlanság okairól, mérséklésének lehetőségeiről és a gazdasági válság közepette sorra kerülő uniós választások üzeneteiről kérdeztük dr. Fazakas Szabolcs európai parlamenti képviselőt.

- Egyetért-e azzal, hogy a magyar választópolgárok meglehetősen tájékozatlanok az európai parlamenti képviselők munkáját és így a közelgő választások szempontjait illetően, s ha igen, miben látja ennek okát?

- Teljesen egyetértek. Mi is keressük az okokat. Kicsit csalódottak is vagyunk, hogy így van, de valószínű, hogy részben mi, európai parlamenti képviselők is szerepet játszunk ebben. Amikor a csatlakozásunk előtt lehetőséget kaptunk arra, hogy megfigyelőként bekapcsolódjunk az Európai Parlament munkájába, a magyar média, a magyar újságírók szinte versenyeztek egymással, hogy bemutassák a közönségnek, mi vár ránk Európában. Ám a belépés óta a magyar közvélemény az unióra mint költségvetési forrásra tekint elsősorban. Ez végül is igaz, hiszen egy közös Európát építünk közös európai forrásból, s az európai értékrenddel való azonosulás mellett azért is léptünk be, hogy pótlólagos lehetőséget kapjunk a fölzárkózáshoz. De az, hogy az Európai Unió ennél több, és a parlament munkája hogyan hat a napi életünkre, már kevésbé érdekli az embereket. Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti lényeges különbség - és ezt itthon nem tudjuk eleget hangoztatni -, hogy az EP-ben nincs kormánykoalíció és ellenzék. Nincs határozott árok vagy törésvonal, mindenki igyekszik egy közös európai célt a saját választópolgárai, tehát a saját országa érdekeivel összhangban képviselni. Saját nemzeti küldetésünknek megfelelően igyekszünk elérni a közös európai célt.

- De mégiscsak politikai irányvonal szerint, pártalapon szerveződnek az európai parlamenti frakciók.

- Igen, de itt nincsenek kormányzattal összefüggő viták. A plenáris ülésen szakpolitikai vagy külpolitikai viták zajlanak, amelyekben mindenki, aki fölszólal - a saját anyanyelvén, ez nagyon fontos! -,természetesen beleszövi a mondandójába az ő belpolitikai vagy gazdasági céljait is. Az Európai Parlamentben is két párhuzamos területen folyik a munka: a politikai területen a politikai frakciókban, a szakmai területeken pedig a bizottságokban, ahová a frakció delegálja a tagokat, mint például engem a költségvetési és költségvetési ellenőrző bizottságba. A frakciók összetétele heterogén, itt az alappolitikai érdekek nemzeti színezetben már különféleképpen jelennek meg. A saját példámat mondom: mi a szocialista frakció tagjai vagyunk, de magyar delegációt képezünk. Év elején, az első munkanapon pedig a még újévi hangulatú frakcióülésen a magyar delegáció vetette föl, hogy kérjük, sőt igényeljük a szocialista frakció föllépését a gázválsággal kapcsolatban, aminek a súlyát, jelentőségét a jobb ellátási helyzetben lévő nyugati kollégáink nem is értették. Ez is mutatja, hogyan tudunk pártpolitikában nemzeti érdeket képviselni. De amikor a szakmai kérdések bejönnek a frakcióba, tudjuk, hogy adott ügyben más lesz az álláspontja a német szakszervezetek nyomását maga mögött tudó német szocialistáknak vagy akár az új országok képviseletében az összefogást sürgető Magyarországnak.

- De ilyenkor a néppárti vagy a liberális magyar delegáció is a nemzeti álláspontot képviseli a saját frakciójában, nem?- Szakmai kérdésekben, legyen az a költségvetés, a Nabucco-projekt támogatása vagy bármi más, mi egymással is egyeztetünk, hiszen van egy magyar kormányálláspont, amelyről a magyar képviselők tájékoztatást kapnak, mint például az energia- vagy a klímacsomag esetében, amikor az volt a kérdés, hogy a szén-dioxid-allokációt, annak a kereskedelmét melyik év bázisán számoljuk el. A szakmai kérdések tehát nemzeti színezetben jelennek meg, és sokszor sikerül nagyon fontos kompromisszumokat elérni. Maga az Európai Unió is gazdasági integrációból lépésről lépésre fejlődött, bővült és mélyült el egy fontos politikai integráció irányába, amit még nem tudtunk teljes mértékben elérni. De az Európai Parlamentben és a tagországok számára is meghatározó kérdés a költségvetés kerete és annak elosztása. Itt mindenki igyekszik a hazája számára a maximumot elérni, és ez csak kompromisszumban ölthet testet. Ennek tipikus példája volt a 2007-2013-ra vonatkozó keretköltségvetés, melynek lényeges kérdése, hogy például az infrastruktúra közös fejlesztésére, kutatás-fejlesztésre, a kisvállalkozóknak vagy egyéb gazdasági, akár szociális projektekre mennyit tudunk adni. Itthon ebből tavaly csak a Nabucco-projekt jelent meg, mert pont a szocialista frakción belül a költségvetésben is meghatározó szerepet betöltő németek arra hivatkoztak, hogy ha piaci alapon vállalati forrásokból épített Északi Áramlat semmilyen uniós támogatást nem kap, miért kéne hát a délről jövő vezetéket európai forrásból is finanszírozni. Bár a frakció véleményét nem tudtuk megváltoztatni, a vitában elértük, hogy az érintettek - és itt is Magyarország vitte a zászlót, de Románia, Bulgária, a szlovákok és a csehek mellettünk voksoltak - pozitívan szavazhassanak. Így a parlament, bár nem nagy összeggel, de plusz öt millió euróval megszavazta a Nabuccó támogatását. Ma már megértik, hogy ez miért európai projekt, a januári gázválság elsöpörte ezeket a kérdőjeleket. Nem véletlen, hogy a budapesti Nabucco-csúcson a résztvevők támogató nyilatkozatot fogadtak el, és a rákövetkező napon az Európai Bizottság első körben 250 millió euró támogatást javasolt a projekt tervezési és előkészítési munkáira.

- A gazdasági válság miben változtatta meg a munkájukat, céljaikat?

- Most, a gazdasági válság kapcsán az a legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk az európai forrásokat, és segítsük elő, hogy ezek gyorsabban, bürokráciamentesebben és újabb, a mai gazdasági válságban fontos célokra is fölhasználhatók legyenek. Itt nagyon fontos a gyorsaság és a rugalmasság, például az Európai Unió a már beadott projekteket tekintse elfogadottnak, hogy azok ne csak a pecsét után indulhassanak el. Nincs nagy kockázat, nálunk komoly szűrőn mennek át azok a projektek, amelyeket Brüsszelben benyújtunk. Kértük, hogy az elfogadott projektekre adjanak plusz két százalék előleget, ami 357 millió euró azonnali pluszforrás lenne Magyarországnak. És fontos az is, hogy milyen célokra adhatunk: például szociálislakás-politikára, energiatakarékosságra, vagy hogy a munkahely-megtartás és a kamattámogatás is elfogadható programnak számítson. Vigyázat, Európa azért adja a pénzt, hogy ezzel egész Európa fejlődjön, s a fejlődésből a nettó befizető országok is áttételes gazdasági előnyöket várnak!

- A mostani válság többek szerint rámutatott arra, hogy az Európai Unió változatlanul két részből áll: a nemrég csatlakozottakból és a tizenötökből, ami különösen a likviditási válság kezelésében, illetve az euróövezeti országok elkülönülésében mutatkozott meg. Erről mi a véleménye?

- Inkább azt mondanám, hogy a pénzügyi és a gazdasági válság begyűrűzése megmutatta, hogy Európa mint integráció még nem rendelkezik az ennek kezeléséhez szükséges feltételekkel. Hiába lenne szükség élénkítő programra, kiderült: a bizottságnak, a parlamentnek csak arra van lehetősége, hogy megfogalmazza az igényét, de miután a költségvetésünk kerete adott, s csak azon belül próbálhatunk meg rugalmasak lenni. A 200 milliárd eurós gazdaságélénkítési program, amit a tavaly decemberi csúcson elfogadtak, az gyakorlatilag az egyes tagországok belső programjainak az összeadása, s nekünk, magyaroknak még azt is tudomásul kellett vennünk, hogy míg a majdnem szufficites Németországnak megengedik, hogy akár 3 százalék feletti deficitbe menjen át csak azért, hogy az európai motort jelentő gazdaságát újra lendületbe hozza, ez a könnyítés már nem vonatkozik azon országokra, amelyeknek deficitgondjaik vannak. Abból a 30 milliárd euróból, ami gazdaságélénkítésre szánt úgynevezett „közös európai pénz", 25 milliárd euró az Európai Beruházási Banknak adott garancia, hogy a kisvállalkozói programokat vigyék tovább. A fönnmaradó ötmilliárd viszont tavalyról az agráriumból megmaradt összeg. A nagy befizetők az utolsó pillanatig amellett ágáltak, hogy ezt adjuk vissza, mert otthon, nemzeti keretekben van rá szükség, Európában pedig úgy sincs annyira előkészített projekt, amelyet már 2009-ben el lehetne kezdeni. Ekkor beszéltem is a pénzügyi biztossal, Dalia Grybauskaitė asszonnyal, hogy itt vannak például a NETS-ek, az új tagországokat összekötő energiahálózatok építése, ezek európai támogatással azonnal beindulhatnának. Nem volt könnyű elfogadtatni, hogy ezt nyugati képviselőtársaim európai projektként fogadják el - eddig csak a szakemberek előtt volt ismert, hogy a kelet-közép-európai tagországok például gáz tekintetében nincsenek összeköttetésben egymással -, de most, a gázválság kapcsán, kicsit a szolidaritás jegyében, elfogadták ezt. Végül az Európai Bizottság már január végén javaslatot tett arra, hogy az 5 milliárdból mely konkrét energiaprojekteket támogatna. A magyar-szlovák és a magyar-román gázvezetékrendszer összekötése 25 millió, illetve 30 millió euró közvetlen támogatást kaphat, és innen finanszíroznák a Nabucco előkészítését is.

- Említette a szolidaritást, nem érzi úgy, hogy a válság kapcsán e téren is kétségek merülhetnek fel?

- A szolidaritást nem kérdőjelezném meg. Az persze nem várható, hogy például a nemzeti foglalkoztatási problémák megoldásában a tagországok a komparatív előnyöket vegyék inkább figyelembe, s ne a belső gondokat. De az igaz, hogy ha lenne egy közös európai program, akkor az előbbi tényezők és a kompetitivitás lenne a fő szempont. De ettől a szolidaritás nem sérül. Amikor napi problémákkal nézünk szembe, hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni a nagy összefüggéseket. Nagyon fontos, hogy Európa és az euró a válság ellenére talpon maradt. Az európai gazdaság kiszámítható pályákon megy. Magyarország, bár nem euróövezeti tag, rögtön kapott hitelt. Jó, hogy ebben a nehéz időszakban az unió tagja vagyunk, nem vagyunk kitéve nyílt protekcionizmusnak. Képzelje, milyen lenne, ha az európai országok nyílt kereskedelmi háborúba keverednének egymással! A gázválságnál is elértük, hogy európai ügy legyen belőle. Jó érzés volt, hogy nem egyedül kellett fellépnünk, és jó volt látni, hogy a bizottság és a soros cseh elnökséga mi és a többi érintett ország kezdeményezésére közös európai álláspontot képviselt Putyinnal és Timosenkóval szemben.

- A választásokig hátralévő pár hónapban mi a legfontosabb teendő, és az új vagy újraválasztott képviselőkre milyen feladatok várnak?

- Mint mondtam, az egyéb forrásokban szűkölködő Magyarország számára az utóbbi időben a legfontosabb feladatunk az volt, hogy a meglévő eszközöket bővítsük, és segítsük elő azok gyors, bürokráciamentes, új területeken való fölhasználását. Várhatóan a válság kezelése során a jövőben is ez lesz a magyar képviselők elsődleges feladata. A következő periódusban azonban -az egész európai költségvetést alapjaiban kell újraformálni, beleértve a bevételi oldal szabályozását és a kiadások struktúráját is. Tehát előttünk áll ez a reform, amelynek előkészítésében eddig én is aktívan részt vettem, de erről már az új parlament és az új Európai Bizottság fog dönteni. Persze nem mindegy, hogy hogyan, hiszen leginkább azok tudnának megalapozottan dönteni erről, akik az összes részletkérdéssel tisztában vannak. Ennek év végén, jövő év elején kell lezáródnia, majd 2011-ben - és ekkor lesz a magyar elnökség is -, az új költségvetés alapján meg kell határozni a 2014-től rendelkezésre álló keretösszegeket és azok felhasználási kereteit. Döntő kérdés lesz, hogy marad-e még a kohéziós alap - hiszen azt ideiglenes eszközként vetették be -, ha igen, mennyi jut és kinek, hogy milyen új közös európai strukturális fejlesztésekhez csatlakozhatunk.

- A magyar elnökség komoly munka, felelősség lesz, de épp azért, mert érzékeny periódusra esik, nagy esély is számunkra. Van-e egyéb lehetőségünk is a jó pozíciók eléréséért?

- Fontos, hogy a 2014-től kezdődő új költségvetési periódus is kedvező legyen számunkra. A mi feladatunk is, hogy ezt a kinti kapcsolatrendszerünket, elismertségünket, pozícióinkat fölhasználva elősegítsük. Mert a hivatalos fórumokon túl az informális kapcsolatok is lényegesek. Például annak köszönhetően, hogy én voltam az első és eddig egyetlen magyar, aki bizottságot vezethetett, majd ezután nemcsak megköszönték a munkám, hanem magasabb pozícióba léphettem - az elnökség tagja lettem mint questor - lehetőséget adott és ad arra, hogy olyan személyes kapcsolatokat építhessek ki, olyan meghívásokat kapjak, ahol az informális csatornák igénybevétele segítheti az országot abban, hogy számára politikailag és szakmailag is jó döntések születhessenek. Úgy érzem, hogy munkám e téren is eredményes és elismert volt, nemcsak az európai intézményeknél, hanem otthon is.

- Mint mondta, a magyar képviselők Európában a nemzet érdekeit képviselik, ám nekünk nem képviselőkre, hanem pártlistákra kell szavaznunk. Ily módon nem mindegy, hogy melyikre?

- Ezzel a problémával nemcsak mi, magyarok, hanem egész Európa küszködik. Az elmúlt időszakban az Európát előrevivő, fontos kérdések azon múltak, hogy a Berlinben nagykoalícióban kormányzó két nagy német párt milyen egyetértésre jutott. Most viszont - s ráadásul novemberben még parlamenti választások is lesznek náluk - igyekeznek magukat úgy megkülönböztetni egymástól, hogy az európai parlamenti választásokon ne az otthoni belpolitikai problémák alapján döntsenek a választók. Nálunk is ez a fő kérdés: hogyan lehet elérni, hogy a kampány Európáról szóljon, és ha azt mondjuk, hogy a magyar érdekeket gyakorlatilag együtt képviseljük, akkor miért várjuk el, hogy az adott pártra szavazzanak. Erre én csak azt mondhatom: vannak kérdések, ilyen például a költségvetés vagy a klímaváltozás megítélése, amelyekben nincs különbség az álláspontok között. De más gazdasági, szociális kérdésekben különbségek vannak. A mostani gazdasági válság rámutat arra, hogy a szolidárisabb, a munkahelyeket, a termelést, a reálgazdaságot előtérbe állító szocialistáknak nagyobb szerepük lesz a jövőben, mint a csak a piac önszabályozását valló neoliberálisoknak. De a lényeg az, hogy menjenek el szavazni, mert az egész ország jövője ettől függ.

- Sajnos, nálunk az európai szavazás nem Európáról szól, hanem arról, hogy milyen a pillanatnyi preferencia a hazai pártokat illetően. Elképzelhető, hogy az európai parlamenti választások esetében hatékonyabb lenne, ha egyéni képviselőkre voksolnánk?

- Minden tagországban az európai parlamenti listát a pártok állítják össze, de több helyen létezik egy úgynevezett preferenciaszavazási lehetőség: a listán belüli végső sorrendet a választók döntik el. Tehát listára szavaznak, de az azon lévő nevek közül bármelyiket beikszelhetik, hogy őt preferálják. Így az emberek lista esetében is tudnak személyekre szavazni, és ezzel kicsit tompítják az európai választások belpolitikai élét. Borut Pahor, volt szlovén kollégám, aki most miniszterelnök, így került be az Európai Parlamentbe: bár a szocialista párt nem jutott be, egyénileg annyi szavazatot kapott, hogy képviselő lett. Ausztriában, Lengyelországban és több nyugat-európai országban is van ilyen preferenciális lista, s így nem a belpolitikai iszapharc a döntő az európai választásban. De persze nálunk már elment a hajó, erről itthon még nem folyik vita.