Listánk van, bekopogtatunk - hangzott az ötvenes évek szóhasználatára hajazó minapi bejelentés az államigazgatás egyik vezetőjétől. Csakhogy nem megijedni, félni kell e szavak hallatán, hanem fordítva, nagyon is tanácsos feltépni az ajtót. A gazdasági tárca ugyanis azon kisebb cégekről készített listát magának, amelyek az utóbbi időben képesek voltak kilépni a nemzetközi piacra, s ha nem lenne válság, akkor bizonyosan bővíteni kivitelüket, vevőkörüket. Burány Sándortól, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárától azt is megtudhattuk, a bekopogtatás amúgy szinte szó szerint értendő. Segíteni szeretnék e kis- és középvállalkozásokat, mégpedig tényleg felkeresve őket, és egyedi helyzetükhöz igazítva a szakmai, piaci támogatást.

A statisztikai adatokból kitetszik, valóban szüksége lehet e vállalkozói körnek a segítségre. A legutóbbi időkig biztató tendenciájú külkereskedelmünk ugyanis megtorpant, sőt. A múlt év első kilenc hónapjában a forgalom forintban mért árszínvonala a 2007-es azonos időszakhoz képest exportban 0,5 százalékkal csökkent, míg importban közel 1 százalékkal emelkedett, a cserearány 1,4 százalékkal romlott. A forint a főbb devizákhoz képest 3 százalékkal felértékelődött, a magyar valuta az euróval szemben 1, a dollárral szemben pedig 13 százalékot erősödött. Készültek elemzések is a cégektől nyert információk alapján, a járműipari beszállítók és az építőipari vállalatok komoly bevételkiesést jósolnak maguknak, s általában is visszaeső exportot várnak.

Diplomaták - munkára fogva

Az „önvédelem" eszközeit tehát felkínálja a kormányzat, azaz 1400 milliárd forint bevonásával igyekszik a vállalkozások helyzetét javítani. A pénzt uniós források átcsoportosításával és átütemezésével teremti elő. Az államtitkár szerint az exportáló kis- és közepes vállalkozások „összeírása", szakmai és pénzügyi segítése is felgyorsulhat azáltal, hogy ezt a forrást elérhetővé tette a büdzsé, az újszerű támogatás, párbeszéd megszervezéséhez ugyanis nem a gazdasági válság kirobbanásakor, hanem már korábban hozzálátott a tárca.

A miniszteriális érv egyszerű: minél gyorsabban és minél pontosabb információkkal kell ellátni a kkv-k alkotta üzleti kört is a piacokról és a piaci lehetőségeikről. Ha már egyszer rendelkezik az ország hivatásos külgazdasági diplomáciai hálózattal, akkor annak kötelességévé kell tenni a „kezdő" exportőrök konkrét üzleti támogatását is. Burány Sándor leszögezte: most, hogy beütött a krach, létkérdéssé vált a piacon való megkapaszkodáshoz, hogy országonként álljon rendelkezésre „testreszabott" információ, hogy a vállalkozásokat folyamatosan tájékoztatni lehessen. Persze ahány cég szerepel az exportálók listáján, annyi egyedi esetet, terméket, szolgáltatást jegyeznek, vagyis szó nincs már arról, hogy egy nagy terembe összetrombitálják a vállalkozókat, ahol „nyomnak" nekik általános szöveget az üzletről, a piacpolitikáról. Tényleg egyenként tisztázzák - javasolják - a teendőket, megvizsgálva, hogy merre lehet továbblépni, hogyan lehet újabb piacokat bekapcsolni.

Részben az átcsoportosított uniós forrásokkal, részben a közvetlen „exporttámogató" párbeszéddel igyekszik „válságot menedzselni" a gazdasági tárca, de - államtitkára szerint - ma már ez sem elég. A hazai bankrendszer paradoxonját kell mielőbb felszámolni, a pénzközvetítő rendszer eddigi stabilitása ugyanis a rossz hitelezési gyakorlatnak volt köszönhető: nehezen vagy sehogyan sem juthattak forráshoz a cégek. Amelyik vállalkozás teljesíteni tudta a hitelezés feltételeit, az nem szorult rá a kölcsönre. Gyógyír lehet a kkv-kat segítő kormányzati 1400 milliárd forint, de csak akkor, ha a hazai pénzközvetítő rendszer az elérhető forrásokról nem visszatartja az információkat, hanem az összes érdekelt rendelkezésére bocsátja. Az exportáló kkv-knak ilyenformán nem csupán a piacokról, hanem a megkapható támogatásokról, új hitelkonstrukciókról is naprakész információik lehetnek.

Az államtitkár szerint a kkv-szektor exportőrei magányos farkasokként jutnak el termékeikkel vevőikhez, s éppen napjainkban derül ki számukra, hogy válságos időkben mennyire védtelenek, kiszolgáltatottak. A világban már sokfelé bevált „klaszteresedés" lehet az ellenszer, a gazdasági tárca pedig - mivel az exportáló kkv-k információs adatbankjává kíván válni - a beszerző, értékesítő és marketingtömörülések szervezésére, felkarolására összpontosít. A néhány óriáspiacon, amelyeket a hazai cégek saját túlélésük miatt tartanak különösen fontosnak, jobb pozíciót érhetnek el például klaszterszerű szövetségben. Mert például a kínai belső kereslet még a mai időkben is folyamatosan bővül, s a mind többet vásárló ottani középosztály létszáma simán kitesz egy európai méretű piacot. Az ilyen és hasonló lehetőségek megragadását segíthetik elő a külgazdasági diplomáciai információk, melyek immáron „utca, házszám szerint" juthatnak el az exportáló vállalkozásokhoz.  

A növekedés sem az igazi

A hazai közfelfogás szerint léteznek olyan magyar termékek, amelyek természeti adottságainknak, szakmakultúránknak köszönhetően elismerésnek örvendenek a nemzetközi piacokon, a potenciális exportőröknek számító vállalkozások pedig életképesek maradhatnak a gazdasági válság kellős közepén is. Az élelmiszer-ipari export azonban nem a szebbik arcát mutatja, az ágazati szövetség aktuális adatai pedig nem a megtalált kitörési pontokat, hanem a veszélyes helyzetbe sodródó termelőket láttatják. Az Élelmiszer-feldogozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) ügyvezető elnöke, Boródi Attila 2008 első tíz hónapjának számait osztotta meg a Piac & Profittal: az élelmiszeripar összes termelése 7,2 százalékkal csökkent, a belföldi értékesítés 8,6, az export 3,3 százalékkal - az unió régi tagállamaiba 4,7 százalékkal - lett kevesebb. Értékben azonban növekedett a kivitel, mivel jó piaci árak alakultak ki: a devizabevétel 12 százalékkal magasabb, mint az előző év első 10 hónapjában volt. Csakhogy az import is nőtt, mégpedig 18 százalékkal.

Boródi Attila arra is utalt, hogy minden ország védeni igyekszik saját piacát, így abban bízni, hogy a növekvő külföldi értékesítés segíthet rajtunk, egyre inkább irreális. Október óta már a devizabevétel is csökken, a vevők vagy nem, vagy csak hosszú idő után fizetnek. Sőt, a magas devizabevételnek sem lehet maradéktalanul örülni, ugyan elsősorban az alapanyagok - gabonafélék, olajos magvak, nyers tej - bizonyultak jobban eladhatónak. Boródi Attila szerint ugyanis a magas exportárak elfedik az élelmiszeripar mind komolyabb strukturális gondjait: a kis- és közepes vállalkozások mindinkább teret vesztenek, a kivitel több mint 60 százalékát a nagy nemzetközi vállalatok adják. Mivel Magyarország eleve kicsi piac, nem egy esetben a gyártókapacitásokat is kiviszik a nemzetközi cégek, s amit ma még exportálunk, azt időnek utána külföldről vesszük meg. Az ÉFOSZ ügyvezetője egy másik illúzió eloszlatását is kötelességének érzi, azt, hogy a FÁK-országokat és Kínát megmentőnknek tekintsük. A legutóbbi időkig fizetőképes orosz piac elsősorban saját agráriumát igyekszik „feljavítani", s nem törekszik komolyabb külföldi beszerzésekre. Kína ugyan óriási potenciál, de a magyar élelmiszer-ipari áruknak messze van, kivált, mert nincs tengeri kikötőnk, s egyébként sem ismerjük a helyi piacokat, marketinget.

Másként ítéli meg tehát a hazai vállalkozások kínai exportlehetőségeit a kormányzat és másként az üzleti szféra képviselője. Ezek után milyen útravalóval bocsátja útnak a magyar vállalkozásokat a Távol-Keletre s más „fizetőképes" térségekbe a magyar pénzközvetítő rendszer hivatalból exportőr intézménye?

India, Kína, Japán, Brazília számottevő belső megtakarításokkal rendelkezik, ezért az eladni akaró vállalatok ott komoly kereslettel találkozhatnak - állapította meg a Magyar Export-Import Bank Zrt. és a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. elnöke. Csillag István a Piac & Profitnak azt is elmondta, hogy hála a ma is élő, jól működő bankkapcsolatoknak, segíteni tudják az e piacokra igyekvő hazai vállalkozásokat.  

Kkv-bank: elég a kis önerő is

Persze Csillag István is a világgazdaság lassulásának komoly - s eddig még inkább kezdeti - jeleit véli felfedezni. Szerinte azt sem szabad elfeledni, hogy a magyar gazdaságban nagy arányban vannak jelen olyan termékek, amelyek révén szerencsésebb periódusokban szinte robbanásszerűen lehetett növelni eladásainkat, de a visszaesés időszakában ugyanezekkel érzékeny veszteségeket szenvedünk el. Ilyen termékeknek számítanak az autóalkatrészek, az elektronikai cikkek. A világgazdaság nagy trendjeinek hatásait alig befolyásolja, hogy például a FÁK-országokban - szinte a legutóbbi időkig - számos magyar termék iránt nőtt a kereslet. Nem alaptalan tehát a kérdés, vajon képes-e és hogyan finanszírozni, segíteni a még most is exportáló vállalkozásokat az Eximbank, illetve a MEHIB. Az elnöki válasz lényegében egyet jelent az igennel, az állam e két pénzintézete képes arra, hogy legalább lelassítsa a cégek piaci kiszorulását.

A magát kifejezetten a magyar kkv-k finanszírozójaként meghatározó Eximbank és MEHIB tipikusan ennek az érdekkörnek a javára fejlesztette ki termékeit. Az eximbankos instrumentumokhoz elegendő a kis önerő. A külpiacra mostanában kilépő vállalkozások például a kezdő lépésekhez kaphatnak érdemi segítséget azzal, hogy az exportbevétel megérkezésének akár 180 napja alatt sem maradnak pénz nélkül, mivel a bank - kis leszámítolási összeg fejében - megelőlegezi a cégek elismert követeléseit. Ahhoz is támogatott finanszírozás vehető igénybe, hogy az exportőr kkv-k külföldi értékesítő és szervizhálózatokkal tudják „megtámogatni" piacon maradásukat, sőt térnyerésüket. Vannak vállalkozások, amelyek most akarják megvetni a lábukat olyan országokban, ahol ugyan recesszió van, de remény is, hogy mielőbb élénkülés, fellendülés kezdődik. Az Eximbank e cégeknek igyekszik a partnere, hitelezője lenni, ha azok külföldi társaságban alapítással, adásvétellel, tőkeemeléssel részesedést akarnak szerezni. A kereskedelmi bankok újabban kifejezetten jó néven veszik, ha ügyfeleik nem velük, hanem az Eximbankkal finanszíroztatják meg exportjukat, fejlesztéseiket. Csillag István szerint a roppant szűkös hitellehetőségek időszakában a vállalkozásoknak ez különösen nagy segítség, hiszen belföldi ügyleteik elől nem kell elvonni a kereskedelmi banki hiteleket, s legalább az exportáló vállalkozások a válságos időket valamelyest több pénzzel tudják átvészelni.