Magyarországon 1994-ben indult el az első kezdeményezés a számítógépes technológiák szabad használatára: ekkor nyílt meg az első teleház. A csákberényi elsőt tíz év alatt 451 követte, és még 75 - szerényebb mértékű irodai szolgáltatásokat nyújtó - telekunyhó jött létre.
Vonzáspontok
Ezek a helyi közösséget támogatni és informálni szándékozó informatikai szolgáltatóhelyek a világháló elérését korlátozott mértékben teszik lehetővé: nem minden teleházban van szélessávú internet, saját weboldallal pedig csak minden hatodik-hetedik rendelkezik.
A Közháló programot 2003 nyarán hirdették meg, de 2004 februárjában indult el ténylegesen, ennek jegyében közcélú intézmények - iskolák, közigazgatási szervezetek, civil alapítványok, teleházak - elektronikus kommunikációs infrastruktúráját kívánta fejleszteni a szaktárca. A több hullámban lezajló Közháló első fázisában 7300 végpont megépítését tervezték, hogy elérték-e a kitűzött célt, az jelenleg még nem ismert.
Az e-pontokat egy 2003 novemberétől induló pályázat keretében kezdték létesíteni. Könyvtárak, közművelődési intézmények, egyházak intézményei, önkormányzatok, kórházak, szakkórházak, szanatóriumok, idősek otthonai, könyvesboltok, internetkávézók, posták, alapítványok, közhasznú társaságok juthattak hozzá új, internetkapcsolatot biztosító számítógépekhez. Az Országos Civil Adatbázis HOWTO című tanulmány szerzője, Csathó Tibor úgy látja: a program valóban fontos szerepet töltött be a világháló-használat elterjedésének bővítésében, és sokakat ismertetett meg a szélessávú netezés nyújtotta lehetőségekkel.
Az érdeklődők többféle pályázattal próbálkozhattak. Az A és B típusú esetében telepítési helyenként legfeljebb egy darab, internetezésre alkalmas, teljesen felszerelt számítógépre, egy darab nyomtatóra és 18 hónapos, térítésmentes internetkapcsolatra - vagy ez utóbbit helyettesítő 300 ezer forintos támogatásra - lehetett pályázni. A C és D típust megcélzók egymillió forintos pénzbeli támogatást nyerhettek el, hogy a pályázat céljának megfelelő, a helyi polgárok számára könnyen elérhető és megfizethető közösségi internetpontokat hozzanak létre. Az A és B támogatást elnyerőknek a látogatók számára ingyenesen kell biztosítaniuk a világháló elérését, a C típusba tartozók óránként legfeljebb 100 forintért, a D típusba tartozók az általuk megajánlott áron tehetik lehetővé a netezést.
A program során eddig 2800 e-pontot építettek ki.
Ahány hely, annyi szokás
A 2004-2005-ös mérések szerint a hatvan év felettieknek pedig csupán 2 százaléka ül le rendszeres időközönként a számítógép elé. Rendkívül problematikus, hogy a kispénzű alsó szegmens - amely körülbelül 6 millió embert jelent - szinte egyáltalán nem használja az információs kor vívmányait. Lakóhely szerint is jelentős a szóródás: Budapesten egy 2004-es adat szerint a polgárok 35 százalékának van otthon számítógépe és 17 százalékuk használja az internetet, a többi városban 29, illetve 12 százalék, a falvakban pedig 26, illetve 10 százalék ez az arány.
A helyi lakosokat az e-pont közelében kihelyezett @ jelű közlekedési táblák, valamint az egységes kültéri feliratok tudatják a lehetőségről, ezt egészíti ki a pontok működtetőinek PR-tevékenysége. Szentendrén viszont az eMagyarország weboldalának információi alapján tájékozódva próbáltuk megtalálni a helyi e-pontot, az azonban a megadott helyen nem volt fellelhető, hiába kerestük a közelben az útjelző táblát, amely a digitális országútra terelt volna minket.
Érdekes, hogy - a szélsőségesen eltérő nyitva tartási rend mellett -a tarifák is igen különbözőek: Esztergom-Kertvárosban óránként 100 forint díjért teszik lehetővé a netezést, Esztergomban viszont a felnőttek 400, a gyerekek 200 forintos tarifával használhatják a szélessávot ugyanennyi ideig. Azt, hogy az "e-pontos" gépek használatáért mennyit kérnek a fenntartók, a megkérdezettek szerint eddig nem ellenőrizte a hivatalos szerv.
Egyébként az esztergomi teleház vezetője, Horváth Gergely szerint ma már elsősorban az iskolások a fő kliensek. A felnőttek, akik azelőtt elsősorban álláskeresési célból látogatták, elmaradtak: terjed az otthoni internet, és egyre többen fizetnek elő otthoni ADSL-kapcsolatra. Maradnak a gyerekek, ők azonban tömegesen jelennek meg, főleg a déli és kora délutáni - iskola utáni - órákban.
Digitális fehér foltok
Az eMagyarország program keretében - az IHM törekvése szerint - az ország szinte valamennyi településén nyílik közösségi internet-hozzáférési pont, minden állampolgár számára esélyt kínálva a web elérésére. A hálópontok azonban - ha a hivatalos weboldal alapján tájékozódunk - eddig inkább városokban, nagyobb falvakban jöttek létre, semmint kistelepüléseken.
Mivel a programba pályázat útján lehet bekapcsolódni, elméletileg mindenki egyenlő eséllyel indul. Ennek következtében a lehetőséget megigénylő szervezetek erőfeszítéseivel arányos a megvalósulás, vagyis a nagyobb településekről is hiányozhat a közösségi webhely, míg bármelyik apró falu beépülhetett a hálóba.
Az eMagyarországra hivatkozva tehát azt mondani, hogy ugyanolyan eséllyel netezhet bármely polgár az ország bármely részében, egyelőre igencsak megalapozatlan kijelentés: az e-pontok eloszlása az országban esetleges. A kistelepülések szélessávú internettel ellátása pedig, amely 2003-ban jelent meg először távlati tervként, továbbra is távlati tervnek tűnik.
