Kutatni muszáj

A Lisszabonban 2000 márciusában részletesen megfogalmazott közösségi szándékok értelmében az Európai Uniónak többek közt növelnie kell az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra fordított befektetéseit. Ezt a gondolatot Magyarországon, még a csatlakozás előtt, a 2003. évi XC. törvény által bevezetett innovációs járulék volt hivatva támogatni.

Kicsiknek nem kell fizetni

Az eredetileg elfogadott jogszabály szerint a legkisebbek kivételével minden gazdasági társaság fizette a járulékot, mostanra azonban a kisvállalkozások köre kikerült a járulékfizetés terhe alól. A kivetett adó mértéke a 2004. évi bevezetés óta az iparűzési adóalap 0,2 százalékáról 0,3 százalékára nőtt. Az adónem egyébként szakértők szerint az iparűzési adóhoz hasonlóan még kiválthatja a brüsszeli megfigyelők nemtetszését.

Az innovációs járulékot a cégek egy része adó formájában fizeti be az államnak. Ez az összeg a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapba kerül, amelyet maga az állam is támogat saját forrásaiból: az így felhalmozódott keret terhére elsősorban innovációs pályázatokat írnak ki. Más társaságok saját berkeiken belül költik el a kötelezően felhasználandó pénzt, míg a fennmaradó vállalatok innovációs "adójukat" egyetemi kutatóintézeteknek, speciális felhatalmazásokkal rendelkező nonprofit cégeknek utalják át, némi kutatás-fejlesztési tevékenységért cserébe. Ebben az esetben maga a kutatási anyag válik az innovációs járulék ellenszolgáltatásává.

Növekvő vállalati részesedés

Az állam által létrehozott és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által működtetett Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 2005. évi forrásai összesen 33,9 milliárd forintot tettek ki. Ebből a költségvetés hozzájárulása 12,2 milliárd, a vállalati befizetések nagysága 20,5 milliárd forint volt. A fennmaradó összeg egyéb bevételekből származott: átvett pénzeszközök, visszterhes támogatások törlesztései és egyebek. Az alap forrásainak terhére tavaly 27,8 milliárd forintot fizettek ki.

Az alap 2006. évi bevételi előirányzata közel 8 százalékkal nagyobb, mint a 2005-ben rendelkezésre álló összeg: 36,6 milliárd forint. Ennek forrása a gazdasági társaságok innovációsjárulék-befizetése, amelynek becsült összege 23, 4 milliárd forint, a központi költségvetésből nyújtott támogatás, amelynek mértéke alig változott: 12,3 milliárd forint, valamint az egyéb bevételek. A kiadási előirányzat megegyezik a bevételi előirányzattal.

Trükkös állam?

A magyar államnak a törvény szerint kétéves lemaradással ugyanakkora összeget kellene hozzátennie az alap forrásaihoz, mint az üzleti szférának, vagyis 2006-ban a 2004. évi vállalati befizetési szintnek megfelelő pénzt a kasszába töltenie. Az ez évre vonatkozó költségvetési törvény azonban olyan módosításokat tartalmaz a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvénnyel kapcsolatosan, amelyek lehetővé teszik, hogy az állam a vállalkozások hozzájárulásánál kisebb összeget fizessen be az alapba. Ez ellen több, a tudásalapú társadalom mellett elkötelezett szakmai csoport is tiltakozott.

Az alap munkatársai új pályázati struktúrát alakítottak ki, amely az innovációs folyamat egészét, illetve az innováció támogatásának mind teljesebb eszköztárát fedi le. Növekedett a vállalkozások és a közfinanszírozású kutatóhelyek egymásra utaltsága a K+F-eredmények kölcsönösen előnyös hasznosításában, elsőbbséget kapott a hasznosításorientált K+F, erősödött a tudás- és technológiatranszfer stratégiai célú integrációja. A továbbfejlesztett programok révén növekedett a vállalkozások részesedése a támogatásokból, és 2005-ben, szemben az előző évi 20 százalékkal, elérte a kifizetések 26,7 százalékát. Az alap célja, hogy ezt a trendet folytatva a vállalatok közvetlen részesedése idén legalább 45 százalékra növekedjék.

Harmadik típusú megoldások

Az innovációs járulék házon belüli felhasználása csak a legnagyobb cégekre, valamint azokra volt jellemző, amelyek rendelkeznek kutatórészleggel. A vállalatok többségének egyszerűbb azt adóban befizetni vagy "outsource-olni", kihelyezni a kutatóintézetekhez.

A járulék kiforgatása fogadó felekhez, kutatóközpontokhoz is csak a nagyobbakra jellemző, ahol egy-egy információs anyag, illetve annak felhasználása tényleges beruházást és a hosszú távú fejlesztésekhez nélkülözhetetlen segédletet jelent - magyarázta el Nagy Ádám, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ ügyvezető igazgatója.

A kisebb cégek egyelőre csak lassan ébrednek rá az innovációs járulékban rejlő lehetőségekre. Pedig egy félmilliárd forint forgalmú társaság - amennyiben a járulékfizetők körébe tartozik - mintegy 750 ezer forintot kénytelen ilyen címen elkölteni, amiből már kisebb felméréseket, kutatásokat lehet támogatni. Ráadásul a kihelyezés és a kutatási eredmények nemcsak a megbízónak hozhatnak direkt módon hasznot, hosszú távon a kutatói piac is fejlődhet, hisz a több megbízó versenyhelyzetet teremthet a fogadó felek közt.

A cégek és kutatóintézetek közti együttműködésnek több formája is elképzelhető. Egyrészt a vállalatok amúgy is esedékes kutatási munkáikat rábízhatják a kutatóintézetekre, de hosszú, többéves kutatási programot is érdemes lehet elindítani, amelyben a két fél "vegyes csapatai" együttműködnek, s a végeredmény akár komoly eredményt is hozhat a fejlődés vagy épp a hírérték szempontjából a fejlesztőknek.

A kisebb cégek számára a felsővezetők tréningjétől a folyamatos szakértői, kutatási konzultáción, monitoringon keresztül számtalan lehetőség elképzelhető. Mindezt érdemes végiggondolni nemcsak cégszempontokból, hanem a nemzetgazdaságot tekintve is, hiszen a tudásalapú társadalom és a valóban dinamikus gazdaság utópiája csak akkor válhat valóra, ha a gazdaság szereplői hatékonyan képesek együttműködni.

Felsőoktatás és versenyszféra

Az innovációs járulék alternatív felhasználásának jó példáját adja az IBM Magyarország, amely több tízmillió forinttal támogatta a Budapesti Műszaki Főiskola Informatikai Karán létesülő Intelligens Tudásmenedzsment Innovációs Központot. A központ elsőként egy két és fél éves projektet indít el, amelynek célja intelligens tudásértékelő rendszer fejlesztése. A beruházás abból a felismerésből fakadt, hogy az e-learning és más elektronikus oktatási formák, illetve a távtanulás egyre jobban terjednek, ezt azonban nem követi a tudás értékelésének hasonló mértékű előrehaladása. Az értékelés ma lényegében feleletválasztós, totószerű tesztekre épül, amelyek nem feltétlenül adnak megfelelő képet a valódi ismeretekről, ezért szükséges a tudás értékelésének fejlesztése.
A bejelentéskor hangsúlyozták azt is, hogy a cégek és egyetemek, főiskolák közötti együttműködés a felsőoktatás és a versenyszféra érdekeit egyaránt szolgálja, mert az intézmények korszerű ismeretekkel vértezhetik fel hallgatóikat, megfelelő körülmények között, a vállalatok pedig építhetnek a végzettek hozzáértésére.
Az IBM többek közt azért választotta a támogatást, mert berkein belül egyre nagyobb szerep jut a szellemi tőkének, s az ügyfelek kiszolgálása érdekében jelentős az igény nyelveket beszélő, jól képzett munkaerőre. A diákok, hallgatók, tanárok és oktatók, illetve az élethosszig tanulók képességeinek kibontakoztatása érdekében az Oktatási Minisztérium és az IBM Magyarország megállapodott abban, hogy folyamatos szakértői konzultációt folytatnak az ehhez kapcsolódó területeken.