Büszkék vagyunk a magyar találmányokra, kis hazai műhelyek világhírű eredményeire, mégsem támogatjuk igazán az innovációt. Szívesen beszélünk arról, hogy a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) egyedi ötletekkel találják meg a multinacionális nagyvállalatok után még kitöltetlen piaci réseket, a tények és adatok szerint azonban a teljes innovációs lánc - az új termék vagy szolgáltatás ötletétől annak sikeres piacra viteléig - csupán 200-300 kkv-nél van meg, vagyis e cégek mindössze 2-3 százaléka kiemelkedően innovatív. Ez utóbbi a fejlett európai országokban 15-20 százalék.

Kormányzati kérésre

Az innovációval kapcsolatban idézhetünk a magyarországi helyzetet borúlátóan tükröző, nos és kevésbé aggasztó adatokat is. Ezekre sor kerül majd. Ám a lényeg, hogy miközben egyáltalán nem túlzás az ország és a magyar gazdaság versenyképességét az innovációhoz kötni, a szavakon túl vajmi kevés történik az innovációs folyamatok sikeressége érdekében.

Egy kis lépés lehet előre a Magyar Innovációs Szövetség konkrét javaslata az innovatív vállalkozások támogatására. S bár ezt Medgyessy Péter (ekkor még) miniszterelnök és Draskovics Tibor pénzügyminiszter amerikai látogatása után, a kormány felkérésére még a nyár elején dolgozta ki a szakmai érdekképviselet, egyelőre nem kaptak érdemi választ - tudtuk meg dr. Pakucs Jánostól, a szövetség elnökétől. Tehát a javaslat lényege: különböző forráskedvezményeket kell adni az innováció ösztönzése érdekében.

Az innovációs szempontból egyelőre még inaktív kkv-k (a 75 százalékuk ide tartozik) aktivitását segítené, ha a fejlesztői tevékenységért, jövedelemben részesíthető szellemi alkotásokért, találmányokért járó díjak járulékmentessé válhatnának, és legalább 50 százalékos személyi jövedelemadó-kedvezményben részesülnének. Továbbá, ha a K+F- és az iparjogvédelmi kiadások teljes mértékben leírhatók lennének az iparűzési adó alapjából, valamint ha a belföldi és európai uniós innovációs pályázatok nyertesei kamatmentes bankhitelt kaphatnának az előfinanszírozáshoz. És végül, ha az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotások külföldi védelmét szolgáló szabadalmaztatásra a tavalyi támogatásnál több állna a pályázati iroda rendelkezésére.

Az innovációra érzékeny és az innovációt szívesen vállaló kis- és középvállalkozások (a feldolgozóiparban a 20-25, a szolgáltatásokban a 15 százalékuk ilyen) számára az említetteken túl komoly kedvezményt jelentene, ha a K+F- és iparjogvédelmi kiadásaik 300 százalékát vonhatnák le társaságiadó-alapjukból, ha a K+F-munkakörbe felvettek három éven keresztül járulékmentesen kaphatnák meg bérüket, és ha az ilyen cégek 30 százalékos társaságiadó-kedvezményt kapnának, ugyancsak három éven át. A tőkéhez való hozzájutást segítené még, ha az innovatív kkv-ba kockázati tőkét befektetők 50 százalékos forrásadó-kedvezményben részesülnének.

A kiemelkedően innovatív kis- és középvállalkozások (vagyis azok, amelyek éves árbevételük több mint 10 százalékát költik K+F-re, illetve spin-off vagy három évnél nem régebbi high-tech vállalkozások, és ha a tulajdonosi körükben meghatározó a magántőke) számára az innovációs szövetség további kiemelt kedvezményeket javasolt, mint például a pályakezdő kutatók bérének hároméves járulék- és szja-mentességét, illetve három évre mentességet a társasági adó alól.

Dr. Pakucs János szinte biztos abban, hogy javaslataikat teljes egészében nem fogadja el a kormány, ám bízik benne, hogy egyes részeit igen. Hiszen az egész együtt sem jelentene komolyabb megterhelést a költségvetésre nézve - állítja.

A fő baj a forráshiány

Néhány jellemző adat: a gazdasági fejlődés 42- 44 százaléka köszönhető ma Magyarországon az innovációnak. Hogy ez mit jelent? Miután a gazdasági növekedés és az innováció közötti kapcsolat mérésének könyvtárnyi szakirodalma van, összehasonlításul nézzünk néhányat! Ez az arány az USA-ban és az EU fejlett országaiban 65-70 százalék. Van tehát hova fejlődnünk. A kis- és közepes vállalkozásoktól származik ugyanakkor a GDP növekedésének a 65-80 százaléka a világban, és miközben ebben a szektorban használják fel a K+F-kiadás 15-20 százalékát, ők fejlesztik ki a legfontosabb tudományos-technikai újdonságok 65-70 százalékát.

Visszatérve ismét Magyarországra: a kkv-k közelmúltbeli fejlődése itt is vitathatatlan, többségük azonban a vállalkozás vezetőinek a megérzéseire alapozza jövőjét, és nem elemzi a piaci változásokat.

A magyar vállalatok - nem meglepő módon - a forráshiányt minősítik az innováció alapvető gátjának, és jó néhány esetben ítélik szűkösnek a K+F-kapacitásokat. A Magyar Innovációs Szövetség elnöke is úgy ítéli meg, hogy ez mindkettő igaz. Hiszen például míg 1989-90-ben a GDP 2 százalékát fordítottuk kutatás-fejlesztésre, ez egészen 1998-ig folyamatosan csökkent, amikor is elérte a 0,67 százalékos mélypontot. Majd 2002-re 1,01 százalékra nőtt, viszont a legfrissebb adatok szerint tavaly már ismét csökkent, 0,94 százalékra.

E tények ismeretében tehát vajon mennyire vehető komolyan az a kormányprogram, hogy 2006-ban a GDP 1,6 százalékát kell az innovációra fordítani, illetve vajon reálisan teljesíthető-e 2010-re az Európai Unió programjában szereplő (melyhez csatlakoztunk) 3 százalék?