A világ szinte minden országában létezik a közbeszerzés intézménye a közpénzek átlátható elköltése érdekében, jóllehet, szereplői gyakran "szükséges rosszként" élik meg a folyamatot. Az egyes államok gyakorlatában pedig komoly különbségek vannak.

A közbeszerzés hatékonyságát illetően Magyarország, úgy tűnik, nem tartozik az éllovasok közé. Sőt, a Budapesti Corvinus Egyetem tavaly végzett közbeszerzés-kutatásának eredménye rávilágított: jelenlegi formájában komoly gátja az innovációnak. Tény, hogy a közpénzek elköltését objektív és szigorú szabályokhoz kell kötni, a szakértő szerint azonban a hatékonyság növelésének semmiképpen sem lehet eszköze a jelenlegi törvény szigorítása. Sőt!

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az egyetem közös kutatásában megkérdezett piaci szereplők úgy érzik, a jelenlegi törvény gúzsba köti őket, ezért a szabályozás enyhítését sürgetik. Olyannyira, hogy miközben szinte valamennyien szükségesnek látnák a korrupció elleni szigorúbb fellépést, a visszaélések visszaszorítását semmiképpen nem a törvény szigorításával képzelik el.

- Kétségtelen, hogy a 2004. május elsején hatályba lépett és azóta többször módosított közbeszerzési törvény az egyik legbonyolultabb hazai jogszabály. Ennél azonban nagyobb probléma, hogy az egyes szabályait többféle módon értelmezik a gyakorlatban, sőt az ügyekben hozott döntőbizottsági határozatok sem egységesek - mondja dr. Littmann Éva hivatalos közbeszerzési tanácsadó.

A piac szereplőinek helyzetét semmiképpen nem könnyíti meg, hogy a törvény mellett több kormányrendelet által szabályozott közbeszerzés bizonyos kérdéseiben még a szakértők állásfoglalása sem egységes. Az elmúlt években pedig számos egyéb területen hozott törvény is érintette a közbeszerzést, nem feltétlenül előnyös módon. A körbetartozás mérséklését célzó és az adózás rendjéről szóló törvények módosítása például éppen ellentétes hatást gyakoroltak a közbeszerzési piac szereplőire.

- A most benyújtásra kerülő törvényjavaslat egyértelműen kísérletet tesz arra, hogy felszámolja az atomizált, olykor feleslegesen túlbonyolított szabályrendszert. Ennek egyik fontos eleme, hogy míg korábban három - európai uniós, nemzeti és egyszerű - eljárásrend volt érvényben, néhol alig pár millió forintos értékhatár-különbséggel, a javaslat két, egymástól jól elkülönülő értékhatárokkal egy kevésbé merev eljárásrend kialakítását ösztönzi. Szintén lényeges pontja a tervezetnek, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően az ajánlattevőnek módjában állna a számos, esetenként közjegyző által hitelesített igazolások benyújtása helyett egy nyilatkozatot kitölteni, míg az elektronikus adatbázisok ellenőrzése az ajánlatkérőre hárulna. Azt kellene látni, hogy sem az átláthatóságot nem növeli, sem a korrupció szintjét nem csökkenti, ha mindenáron a közbeszerzés révén akarjuk kifehéríteni a gazdaságot. Ellenben ahogy szigorodik a közbeszerzés, úgy válik egyre drágábbá, bonyolultabbá és átláthatatlanná. A szereplők pedig kockázatkerülő magatartással válaszolnak a bizonytalan jogi helyzetekre. Amúgy pedig a nemzetközi példák tükrében kijelenthető, hogy a közbeszerzés is olyan mértékben fertőzött korrupcióval, mint az adott gazdaság, azaz nem közbeszerzési sajátosságról beszélhetünk - vélekedik a kutatás vezetője.

Bár a szakértők többsége szerint a közbeszerzés viszonylatában a hazai kis- és középvállalatok helyzete egyáltalán nem rosszabb, mint az unió más országaiban - ezt amúgy a nemzeti, illetve egyszerű eljárási rendben folytatott közbeszerzésekről szóló statisztikák is tükrözik -, a jogbizonytalanság, a drága és költséges eljárásrend, valamint a kockázatkerülő magatartás mégis elsősorban a kisebb cégek piaci esélyeit rontja.

A piaci szereplők kockázatkerülő magatartásának egyik megjelenési formája, amikor az ajánlatkérő eleve kizárja a hiánypótlás lehetőségét. Ez azonban komoly veszély az ajánlattevők számára. Előfordult például, hogy a 200 millió forintos önkormányzati tenderről egy cég azért kiszorult, mert a pályázatának tartalomjegyzék oldalán nem szerepelt oldalszám. Mivel hiánypótlásra nem volt lehetőség, a pályázatot automatikusan érvénytelenné nyilvánították formai okokból. A cég hiába költött sok millió forintot az ajánlata elkészítésére és a szükséges okmányok beszerzésére, elesett a megrendeléstől. A hiánypótláshoz kötődő bizonytalanságok azonban az ajánlatkérők számára is okozhatnak kellemetlenségeket.

- Három évvel ezelőtt egy önkormányzat SAPARD pályázaton nyert pénzt játszótér építésére. A közbeszerzési hirdetmény szerint a kért bankigazolásnak tartalmaznia kellett a számla nyitásának időpontját is. A nyertes pályázónál azonban ez hiányzott, és miután az ajánlatkérő elmulasztott hiánypótlást kérni, vissza kellett fizetnie a pályázaton nyert forrást, miközben a döntőbizottság a jogsértést ugyan megállapította, de annak csekély súlya miatt nem szabott ki bírságot - teszi hozzá dr. Littmann Éva.

Az uniós pályázatok amúgy életre hívtak egy újabb dilemmát: mikor kell közbeszerzést lefolytatni? Mivel a szabályozás ezen a ponton sem egyértelmű, az utóbbi hónapokban jelentősen megnőtt az állásfoglalást kérő kkv-k száma.

- Az uniós pénzek felhasználásának eddig is voltak közbeszerzési vonzatai, az ez évtől érvényben lévő pályázati rendszerben azonban ez nagyobb hangsúlyt kapott. Ma a vállalkozásoknak a pályázat készítésekor már látniuk kell, hogy a törvény hol írja elő a közbeszerzési kötelezettséget, hiszen ez mind a projekt költségeit, mind pedig a megvalósítás idejét befolyásolja. Ugyanakkor eltérő állásfoglalások születtek abban a kérdésben, hogy a beszerzés értékének meghatározásakor a költségvetés mely tételei adódnak össze, tehát a pályázat hol lépi át a közbeszerezési törvényben meghatározott értékhatárt - hangsúlyozza a tanácsadó.

- Bizonyos értékhatár alatt a köz szereplői számára lehetővé kell tenni, hogy könnyebb eljárásrendben szerezhessenek be, illetve nincs értelme túlzottan alacsony értékhatárokat megállapítani. Máskülönben ugyanis torzul a piac: értelmetlenül megnő a beruházás költsége, ráadásul a helyi ipar kisebb szereplői is hátrányba kerülhetnek, hiszen megrendeléstől esnek el - szögezi le Tátrai Tünde.

A nemzeti, valamint az egyszerű eljárásrendbe sorolható vásárlások, beruházások értékhatárát illetően évek óta folynak viták, és bár a kezdeti nagyon alacsony összegek mára emelkedtek - az egyszerű eljárásrendben 8 millió, építési beruházás esetén 15 millió forintra -, a Corvinus Egyetem kutatója úgy véli, a keret tovább tolható.

- A jelenlegi értékhatárokat is komoly vívmánynak tekintjük, de ez még nem elegendő. Az ajánlatkérő nem fog attól jogot sérteni és a korrupció sem nő, ha emeljük az összeghatárt. A közpénzek rossz felhasználását inkább hatékony ellenőrzési rendszerekkel kellene gátolni - hangsúlyozza Tátrai Tünde.

Ma viszont Magyarországon csupán jogi kérdés a közbeszerzés, és így kevésbé kerül előtérbe a szabályozás gazdaságra gyakorolt hatása. Vagyis éppen a közbeszerzés célja, azaz a közpénzek hatékony elköltése szorult háttérbe.

Littmann Éva a jogegységesítő gyakorlatot hiányolja leginkább, míg Tátrai Tünde szerint az eljárás modernizálását illetően a legfontosabb feladat az lenne, hogy változtatni tudjunk az immár több mint egy évtizedes kulturális és intézményi beidegződéseken.

- Az ajánlatkérőnek - eltérően az Európai Unió gyakorlatától - úgy kell hirdetményben közzétennie a felhívást, hogy először hirdetményellenőrzésen esik át. Ez egyrészt nagyon drága, másrészt jelentősen lassítja az eljárást. Az sem "európai" módszer, hogy az ajánlattevőknek jelentős összeget kell fizetniük a felhívás részleteit tartalmazó, sokszor érdektelen és színvonaltalan dokumentációért. Ez a kisebb cégeket eleve kizárja a közbeszerzésből.

Szintén a kis- és középvállalkozásokat sújtja leginkább a szükséges dokumentumok és igazolások - banki kimutatások, APEH-igazolás, hivatali papírok - beszerzésének és hitelesítésének idő- és költségvonzata. A mai elektronikus technológiák mellett ezek teljesen feleslegesnek tűnnek. Az egységes elektronikus közbeszerzés bevezetésében az unió más országai jelentősen előttünk járnak már - hangsúlyozza a Corvinus Egyetem tanára. Szerinte a mostani problémákat a január elsejével hatályba lépett, az elektronikus eljárási cselekményekről, valamint az elektronikus árlejtés szabályozásáról szóló 257/2007 kormányrendelet sem fogja tudni teljes mértékben orvosolni addig, amíg a szükséges adatbázisok nem lesznek nyilvánosak, illetve a hirdetményekért és azok ellenőrzéséért is felelős Közbeszerzések Tanácsa modernizált, 21. századi szerepköre nem alakul ki. Tátrai szerint a tanács feladata elsősorban az érdekképviselet és a kkv-k segítése lenne, ehhez azonban jelentős intézményi átalakításra volna szükség.

A mostani folyamatokat illetően Tátrai Tünde mégis optimista. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és számos érdekképviselet által közösen kidolgozott koncepció alapján készült törvényjavaslat már ajtót nyit a hatékony, a piaci mechanizmusokat figyelembe vevő közbeszerzési eljárás irányába. A kérdés már csak azért is fontos, mert az Európai Unió célkitűzése szerint a tagállamok GDP-jük egyre nagyobb hányadát kell, hogy közbeszerzések keretében elköltsék, ráadásul az eljárások felét elektronikus támogatással.