A vállalatok társadalmi felelősségvállalása nem új keletű, a terület elnevezése (CSR - corporate social responsibility) és szabályozása - a normatívák, ajánlások rendszerének felállítása - mégis csak néhány évvel ezelőtt került napirendre az Európai Unió Bizottságában. Az ajánlások célja, hogy ösztönözze, segítse a térség valamennyi vállalatát a fenntarthatósági és CSR-irányelveknek megfelelő működésben. Az azonban egyelőre kérdéses, hogy az ajánlások hogyan kerülnek be a vállalatok mindennapi gyakorlatába, és mely érdekek és lobbik szerint alakul majd az unióban a CSR szabályozási jövője.

Az Európai Bizottságnál használatos CSR-definíció mindenesetre ez: "A vállalatok szociális felelősségvállalása olyan fogalom, amely szerint a vállalatok a szociális és környezeti megfontolásokat önkéntes alapon beépítik üzleti tevékenységükbe és a tevékenységükben érdekeltekkel fenntartott kapcsolataikba."

Azaz a Bizottság álláspontja szerint - és a magyar közhiedelemmel ellentétben - a CSR arról szól, hogy mit tehet egy vállalkozás, és nem pedig arról, hogy mit kell tennie. Tehát a CSR jelenleg semmilyen szinten nem szabályozott, és nem kötelező, "csupán" egy ajánlási rendszer. A CSR-ajánlások elfogadása azonban valamennyi vállalat számára hasznos lehet, hiszen ha a tevékenységüknek szociális és környezeti szempontjait jobban szemügyre veszik, és ennek tudatában működnek, nem csupán hozzáadott értéket teremtenek, hanem racionalizálhatják, fenntarthatóbbá és egyben dolgozóik és fogyasztóik számára is megbecsültebbé tehetik azt.

Természetesen már korábban is léteztek olyan kis- és középvállalatok, amelyek anélkül, hogy hallottak volna a CSR-irányelvekről, vagy ilyen irányú működésüket reklámozták volna, megközelítőleg annak megfelelően tevékenykedtek. A CSR szabályozására elsősorban a jelentős környezeti károkat okozó nagyvállalatok miatt volt szükség, de az EU felelős bizottsága a CSR-ajánlásrendszert kiterjesztette valamennyi profittermelőre, így a kis- és közepes vállalatokra is, és szorgalmazza a CSR-ben való minél hatékonyabb együttműködést a nonprofit szféra, illetve a kormányzati szektor számára is.

Pesszimista vélekedések szerint, amíg nem léteznek vállalati monitorozási, adóztatási kötelezvények, és nincs egy CSR-standardizálási rendszer, tehát a vállalatokat semmi sem szorítja rá a felelősséget vállaló működésre, addig illúzió azt gondolni, hogy a CSR elvének megfelelően fognak viselkedni, és az állam is hiába reméli, az erősödő, számon kérő civil szervezetek és a leleplező média egyedül nem lesz elég ahhoz, hogy a CSR irányába áttörést hozzon. Addig viszont a CSR nem lesz más, mint a vállalatok belső menedzsmentjében, különösen a kockázatelemzésben és a cég kommunikációjában jól használható eljárás. A CSR-standardok és a komoly monitorozás ellenben lehetővé tennék, hogy az állam könnyebben nyomon kövesse, és betekintést nyerjen a vállalatok működésébe, mivel a jelenlegi CSR-jelentések önmagukban ezt nem garantálják.

Folyamatosan erősödő újfajta nyomás

Az utóbbi években újabb elemekkel gazdagodtak a felelős vállalkozói magatartás irányába ható erők, amelyeket a vállalkozásoknak érdemes nyomon követniük. Ugyanis, ha továbbra is versenyképesek akarnak maradni, akkor ajánlatos alkalmazkodniuk a piac és az őket körülvevő társadalom új igényeihez, így például a vevők, a helyi közösségek, a gazdaságijog-alkotók, a bankok, a hitelezők és a biztosítók részéről megnyilvánuló, folyamatosan erősödő újfajta nyomáshoz. Számos EU-s esettanulmányból pedig az derül ki, hogy a rugalmas, felelősségteljes kis- és középvállalkozások, ha figyelembe veszik az új tendenciákat, és használják a CSR-ajánlásokat, talán még gyorsabban tudnak reagálni a változásokra, mint a nagyvállalatok, és sok esetben azoknál ügyesebben, kreatívabban képesek kihasználni a CSR-ból származó piaci lehetőségeket, előnyöket is.

Világszerte léteznek kezdeményezések a CSR területének ISO-szabályozását illetően. Többek között tavaly szeptemberben Bangkokban az ISO társadalmi felelősség munkacsoportjának második tanácskozásán döntöttek egy új, csak ajánlásként használható, azaz minőségtanúsításra nem alkalmas szabvány létrehozásáról. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ajánlott szabványa nemzetközileg elfogadott kritériumokat kíván meghatározni a társadalmi felelősség területén, összhangban az ENSZ és más szervezetek nyilatkozataival. A találkozón, amelyen számos szervezeti és vállalati vezető vett részt, megszületett egy egyezség egyféle CSR-ajánlási és -szabványrendszer tartalmáról. A szabvány szövege többek között tartalmazni fogja a normatív referenciák felsorolását, a terminológiát és azt, hogy valójában mit jelent a társadalmi felelősség, milyen problémái és elvei vannak, ezenkívül tanácsokat is megfogalmaznak majd a CSR gyakorlati alkalmazásaihoz.

Hazai gyakorlat

Magyarországon meglehetősen félreérthetően kezdtek terjedni beszámolók a CSR-ről mint a társadalmi felelősségvállalás "kötelező" EU-s "direktívájáról", miközben nem derült ki, hogy a vállalatok kinek, hogyan írjanak jelentést, és mindez miért "kötelező".

Ami a magyarországi (illetőleg a szerzők számára ismeretes) szabályozási kontextust illeti: a Budapesti Értéktőzsde 2004 februárjában adta közre ajánlásait a felelős vállalatirányításról a tőzsdei vállalatok számára. Az ajánlások összeállításakor felhasználták a nemzetközileg leggyakrabban alkalmazott elveket, a magyarországi tapasztalatokat és a hazai piac jellemzőit.

Az ajánlások szerkezetileg hármas tagolásban készültek el. Az első rész a konkrét ajánlásokat tartalmazza, a második az ezekhez kapcsolódó legfontosabb magyar jogszabályi hivatkozásokat, amelyek segítik az ajánlások hazai jogkörnyezetben való értelmezését. Végül az utolsó rész az ajánlásokhoz fűzött magyarázatokat, esetleges részletesebb, konkrétabb javaslatokat közli. Az ajánlásokat kiegészítette a tőzsde már korábban elkészült, közgyűlések lebonyolítására vonatkozó ajánlása.

Az ajánlások - ahogy a címe is kifejezi - az ajánlott, követendő gyakorlatra tesznek javaslatot. A hozzájuk való igazodás, illetve azok betartása ajánlott, de nem kötelező a tőzsdei vállalatok számára. Tőzsdei szabályzatban rögzített kötelezettséggé majd annak a nyilatkozatnak a közzététele válik, amelyben a kibocsátó vállalatok irányítási gyakorlatukról adnak tájékoztatást, összevetve az ajánlásokban foglaltakkal. Ennek a nyilatkozatnak a közzététele csak egy átmeneti időszak letelte után, azaz tavaly és idén válik kötelezővé azoknak a tőzsdei kibocsátóknak, amelyek részvényeit a Budapesti Értéktőzsde A, illetve B kategóriájába bevezették.

Ezenkívül Magyarországon is elindult 2005 decemberétől az ENSZ Globális Megállapodás (GM) programja. A hazai vezető üzletemberek egy, az egész világra kiterjedő hálózathoz csatlakoznak, amely elkötelezett a társadalmilag felelősségteljes üzleti partnerség iránt. Az a vállalat, amely részt vesz a programban, kinyilatkoztatja, hogy betart tíz etikai elvet az emberi jogok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem és a korrupció elleni harc mellett. Az ENSZ-főtitkárnak címzett, ügyvezetői aláírással ellátott levéllel nyilatkozik róla, hogy üzleti tevékenységében Magyarországon vagy külföldön tiszteletben tartja a GM alapelveit.

Sánta Edina-Sőregi Viktória