A Gazdasági Egyeztető Fórum (GEF) létrehozásának bejelentését követően nemcsak a szakszervezetek nemtetszéséről lehetett olvasni, hanem arról is: talán végre nem a többedik, ugyanazt szajkózó testület kezd el üzengetni a kormánynak és a közvéleménynek, hanem a gazdaság élénkítését kidolgozó csoport juthat szóhoz. De ez az új fórum sem spórolhatja meg, hogy érveljen a készülő adótörvényekről, hiszen a vállalkozások helyzetét - sok esetben életben maradását - alapozzák meg a kormányzat esedékes döntései. Csakhogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke azzal készült az első tanácskozásra, hogy még nem láthatta, hogyan tudja a vállalkozói kör érdekeit képviselni ott. Dr. Parragh László a Piac & Profitnak nyilatkozta is, egyelőre viszonylag keveset tudnak az adórendszer átalakításáról. Az persze biztos, hogy a gazdaság terheit - elsődlegesen a kiadásokat - csökkenteni kell, ám nem tűnik eléggé elkötelezettnek a kormányzat. Az MKIK szerint is legalább 1000 milliárd forintnyi "teherátrendezésre" kell sort keríteni ahhoz, hogy a gazdaság fel tudjon pörögni. Parragh László szerint részben adócsökkentésből, részben kiadáscsökkentésből kell az ezermilliárdot megtervezni, s szükségesnek látja bizonyos európai uniós források átcsoportosítását is. (Az MKIK elnökével folytatott beszélgetésünk időpontjában még nem volt ismert a kormányfő programtervezete.)

Eva: igen, áfaemelés: nem

A kamara azt tapasztalja, hogy a kormányzat az adórendszer "beltartalmának" átalakítását most már komolyan gondolja. De azt is tudja az üzleti szféra, hogy a szintén beharangozott adminisztrációs egyszerűsítés erőteljes adórendszer-módosítást, komplex beavatkozást igényel, egy-egy adóelem megváltoztatásával operálni nem megoldás. Parragh László ezt fűzi tovább, miszerint a Gazdasági Egyeztető Fórumot is arra fogják ösztönözni a vállalkozások, hogy 2009-re valóban szűnjön meg az eleve ideiglenesen kivetett szolidaritási adó. Az MKIK elnöke az egészségügyi hozzájárulás eltörlése mellett is lándzsát tör. Az üzleti szférával érzékeltetni kell, hogy az élőmunkaterhek tényleg csökkenni kezdenek, s végre nem csupán szólam lesz az sem, hogy "többen fogunk kevesebbet fizetni". A kamara első embere szerint a fórum szereplőinek is fölteszik a vállalkozók a kérdést, a szolidaritási adó, illetve az eho - az egészségügyi hozzájárulás - együttesen nem lesz megszüntethető, de akkor mi a megoldás? Parragh László leszögezi, itt politikai értékválasztásnak kell bekövetkeznie, hiszen más és más gazdasági érdekcsoportoknak használ, illetve árt az amúgy elkerülhetetlen beavatkozás. Az eho elsődlegesen a kkv-szektort érinti, a szolidaritási adó főként a multinacionális cégeket. Az evát pedig mindenképpen meg kell menteni - ismerteti az érdekegyeztető fórumon is képviselendő kamarai álláspontot az MKIK elnöke. Akkor szabad csak megszüntetni, amikor ez a lépés együtt jár egy generális adórendszer-átalakítással.

Ahogy közeledik az adótörvények elkészítésének, benyújtásának ideje, úgy sűrűsödik az áfáról szóló "vitanapok" száma a szakmai és politikai fórumokon is. Az MKIK-nak egyszerű a helyzete, kitart véleménye mellett, s Parragh László szerint a GEF legtöbb szereplője is meggyőzhető: az áfaemelés helytelen döntés lenne, nem szolgálja a vállalkozók érdekeit. Ha nem fogadják meg ezt a kamarai tanácsot, akkor akár konzerválják is a meglévő adórendszert, lehetőséget kínálva a gazdaságpolitikának, hogy ne a kiadási oldalon nyúljon hozzá az adórendszerhez. S ami legalább ennyire hátrányos, az az, hogy inflációs nyomást - esetleges jegybanki beavatkozást - is jelentene az áfaemelés, s nem mérséklődne sem a forint erősödésének, sem a versenyképesség romlásának a veszélye.

Végre nem gumicsont?

A kamara elnöke most sem hiszi, hogy erős félmegoldásoknál, kompromisszumoknál többre lenne "vevő" a kabinet. A vállalkozók 60 százalékát képviselő Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) esetében sem tudtuk meg, hogy ők milyen arányt remélnek viszontlátni a kormányzat készülő terveiben az őáltaluk papírra vetett gazdaságpolitikai programokból. De dr. Rolek Ferenc alelnök - a kormányzati párbeszéd, az érdekegyeztetés felelőse a MGYOSZ-ban - sem várt csodát az új fórumtól, amelyet azonban hasznosnak tartott, különös tekintettel arra, hogy döntéseket megelőző konzultatív tanácskozási lehetőséget kapnak a gazdaság fontos szereplői. A lényeget is ebben látja: már akkor szót kapnak, amikor az aktuális gazdaságfejlesztési témákról még nincs kész kormányálláspont. Azt is hihetőnek tartja Rolek Ferenc, hogy a későbbiekben nem kirakatfórumot kapnak, ahol - mint oly sok más esetben - elmondják a magukét, aztán meghallgatják az asztal másik oldalánál ülőktől, hogy mit és miért gondolnak rosszul, majd, mint akik jól végezték dolgukat, hazamennek.

A MGYOSZ alelnöke szerint a tíz-húsz évvel ezelőtti "képlet" ma már nehezen képzelhető el, az, hogy tárgyalóasztalhoz ül - régi szóhasználattal - öt-hat Dimitrov téri fiú, s függetlenül attól, milyen kormányzati, ellenzéki, érdek-képviseleti szervezetet képviselnek, egy szellemi iskola értékeire jár mindegyikük agya. Ezért is van értelme meghallgatni egymást, mert még az üzleti, vállalkozói élet képviselői is sokszor másként fogalmaznak az alacsony növekedést produkáló, versenyképességet rontó elvonáspolitikáról, a szociális feszültségek kezeléséről. Különösen azért, mert - tette hozzá Rolek Ferenc - gazdasági köntösbe öltöztetett politikai indíttatású elképzelésekből mind több jelenik meg, nagyon is kell tehát egy együtt gondolkodó fórum, amelyik az eddigiekkel ellentétben valós produktumot hoz létre, s nem valamilyen végeredményt vitat meg.

A gyáriparosok alelnöke szerint az is megkülönböztetheti más testületektől a fejlesztési és gazdasági miniszterhez kötődő "műhelyt", hogy ebben nem az érdekegyeztető tanács mintájára szó szerinti érdekviták alakulnak ki, hanem szakmai érvelések alapján hosszú távú makrogazdasági stratégiát dolgoznak ki, illetve gyakorlati problémákat oldanak meg úgy, hogy nem kell "leragadni" az elkerülhetetlen érdeksérelmek orvoslásánál. Ez a gyáriparosválasz arra is, hogy ha tényleg a vállalkozók gazdaságfejlesztő stratégiáját lehet jó hozadékkal képviselni az egyeztető fórumon, akkor nem a megszokott gumicsont lesz az adómértékeknek, az adóadminisztrációnak, a fogyasztásra mind jobban áthelyeződő adóztatásnak, a végre nem darabszámon, hanem valós piaci igényeken alapuló munkahelyteremtésnek a témája.

A MGYOSZ olyan gazdaságélénkítési politikát akar látni a kormányzattól, melynek első stációja az átalakított adórendszer. A négy nemzetközi tanácsadó cég által készített, a kormánynak szánt adócsomagból a sajátjának érzi azt, hogy a munkát, munkaerőt terhelő elvonásokat kell mindenekelőtt csökkenteni, s érvényre juttatandó a mind egyenletesebb közteherviselés programja is. Rolek Ferenc szerint közmegegyezést emlegetni akkor nem közhely, ha e címen nem az eddig megszokott gyakorlatot követi a politika, azaz nem "egyveleget" állítanak össze, hogy minden érdekszférának sikerüljön valamit osztani az adópolitika segítségével is. Éppen ennek, az osztogatós közmegegyezésnek kell hátat fordítani, a most szervezett fórumnak pedig kizárólag azt kell megfogalmaznia, hogyan legyen nagyobb a torta - függetlenül attól, hogy a szeletek nem lesznek egyformák, igazságos méretűek.

Nemcsak az egyeztető fórumos "tag" MGYOSZ vállalja fel a "Big4", a négy nemzetközi adótanácsadó indítványait, hanem egy másik, már másfél éve működő kormányzatsegítő "csapat" is, a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal. Az itt szerepet vállalók amolyan többszörösen átjárók, hiszen más tanácsadó testületek közvetlen vagy közvetett szereplői, s néhányan már sok évtizedes tapasztalatokkal is bírnak, tudják, hol lehet érdemi vitákban, komoly munkával segíteni, s hol devalválódik a tevékenységük. Ilyen elemző, tervező, stratégiafogalmazó tudós Török Ádám akadémikus, aki a versenyképességgel foglalkozó kerekasztalnál "ülve" szinte teljesen azonos problémakörökkel találja szembe magát, mint azon kollégái, akik a Bajnai Gordon szervezte kört alkotják.

A közgazdász professzor az egyeztető fórumtól sem vár túl sokat, mert - mint el is mondta a Piac & Profitnak - a szakmai kerekasztal "törzstagjai" elég sokat dolgoznak, igen sok tanulmányt, kutatást rendelnek, vitatnak meg, és a kapott eredményt be is nyújtják megbízójuknak, vagyis a kormánynak, de e javaslatokból még csak nagyon kevés valósult meg. Dr. Török Ádám azonban elismeri, hogy számos javaslati elem mégis visszaköszön, s a tanácsadói munkáknak az értelme is ez: a kormányzati gondolkodást tudja formálni. S itt kanyarodik vissza a Big4 által készített anyagra az akadémikus, hiszen az adótanácsadó cégek tanulmányából is visszaköszön a kerekasztal megannyi érve. Fontos az is, hogy a korábbi idők komoly szakmai tévedését már sikerül láttatni a kabinettel, azt, hogy "adómentesítette" a minimálbért, s azt is, hogy csökkentette az áfát. A Gyurcsány-kormány mai technológiája azonban még nem az igazi, hiszen csak a minimálbér emelésének a növekményére vet ki adót. Az akadémikus a másik hiba korrigálásának az eszközét abban látná, hogy felemelnék 22-23 százalékra az áfát. A kormányzat mindenesetre már hajlik saját tanácsadó testületei hosszú ideje szajkózott javaslatának megvalósítására, arra, hogy a közteherviselést a vállalkozói réteg egészére érvényesíttesse.

Török Ádám azonban most már azt is látni véli, hogy mind a pénzügyminiszter, mind a kormányfő megfontolja a szakértői tanácsot. Azt, hogy nemcsak az adókulcsokkal kell játszani, aminek a végeredménye hagyományosan az, hogy bizonyos körök jól, bizonyos körök pedig rosszul járnak. Hanem azon kell változtatni, hogy az üzleti környezet végre ne arról szóljon, hogy a vállalkozó megszenvedi a gazdaságpolitikát, mert folyton folyvást fizet mindenért, hónapról hónapra átutal, kimutatást készít, adminisztrál, miközben csak jóval kevesebbet kap az államtól. Ezen egyebek között azt is értik a szakértők, hogy a költségvetésből finanszírozott állami rendszerek működése hatékonyabb legyen, és kapjon társadalmi kontrollt. Azért, hogy az intézményrendszer okozta vállalkozói közérzetromlásnak végre elejét lehessen venni.

Az elmúlt húsz évben többször is komoly megpróbáltatások tizedelték meg a vállalkozásokat, s talán nem szerencsés a túlélőképességre hivatkozni, mert egyre kevesebb cég maradt állva, illetve egyre kevesebb azonos régi önmagával. Török Ádám megmagyarázza, hogy mi is az, amit látunk: a gazdaság egy része azáltal túlélő, hogy nagyon sok könnyítő, újraelosztó tényező működik. Ilyen az eva, de ilyen a feketefoglalkoztatás és az is, hogy igen sok vállalkozás erőforrásait felélve marad csak talpon. Az a tény, hogy életben vannak, még nem jelenti azt, hogy életképesek is. Hányszor, de hányszor halljuk vállalkozásoktól: csak ezt a félévet ússzuk meg. Meglehet, évek múlva is ezt szajkózzák, de közben a kapacitásaikat, a kapcsolataikat, az energiáikat kiárusítják, vezetőik egészsége tönkremegy. Figyelmeztetésnek szánja tehát a tanácsadó, stratégiatervező szakértői fórumok szereplőinek a közgazdász professzor: az ország és benne a vállalkozások egy része a jövőjét, az erőforrásait éli fel a túlélés érdekében, s nem biztos, hogy ezt a folyamatot megfelelően látja a gazdaságpolitika.