Az ezredforduló körüli évtizedek az egész világon a meglepetések és a sokkok évtizedei. Nincs ember, aki újságot olvasva, vagy csak jártában-keltében, ne ütközött volna olyan jelenségbe, amellyel korábban nem találkozott, sőt talán el sem tudott volna képzelni húsz vagy harminc évvel ezelőtt.
Falak nélküli laboratórium
Nemcsak a hőmérő higanyszálának 40 fok fölé kúszása vagy új, soha nem hallott betegségek felbukkanása sokkolhat bennünket, de a gazdasági életben is számtalan meghökkentően új jelenséggel szembesülünk.
A Procter & Gamble-nél például rájöttek arra, hogy pusztán a cégen belüli innovációra támaszkodni maga a vég a vállalat számára. Ehelyett mintegy 1,5 millió(!) akadémiai ember és más kutató alkotóerejére számítanak szerte a világban. Ennyi ugyanis hozzávetőleg azoknak a száma, akik a cég szempontjából releváns tudás, illetve ötletek birtokosai. Ezeket az embereket a világcég ma úgy fogja fel, mint a saját kutatóhálózatát. (Ez az úgynevezett falak nélküli laboratórium.) A cég 40 "technológiai vállalkozót" foglalkoztat, akik szabadalmi leírásokat és kutatási eredményeket tartalmazó oldalak milliárdjait pásztázzák át a világhálón, hogy kibányásszák a vállalat számára használható ötleteket. A Procter & Gamble emellett csatlakozott három tudományos hálózathoz, amelyek közül a NineSigma.com mintegy félmillió(!) kutatót fog össze. Ha a vállalatnak valamilyen technikai problémája akad, ezeken a hálózatokon keresztül postázza, és a világ legkülönbözőbb pontjairól kap ötleteket a probléma megoldására.
Nehéz lett volna 20-30 évvel ezelőtt elképzelni azt a jelenséget is, amit "az emberek részvényesítésének" nevezhetnénk. A szórakoztatóipar egyik ismert neve, David Bowie részvényeket bocsátott ki jövőbeli keresetére. Egy fiatal, tehetséges sztáraspiráns angol színésznő, Caroline Ilana bekerült az újságokba azzal, hogy önmagára szóló részvényeket kínált fel a publikumnak. A dolog sikere messze meghaladta a várakozásait. Azok között, akik vásároltak e furcsa részvényekből, olyan hírességek találhatók, mint Andrew Lloyd Webber.
Minden a cégé?
Vannak azonban kevésbé vidám meglepetések is. Miközben az ezredforduló körül - 1995 és 2002 között - több mint 22 millió (!) álláshely, az állások 11 százaléka tűnt el az USA gyáriparában, s többen már a "munka végéről" értekeznek, az átlagamerikai 2 héttel többet dolgozik, mint húsz évvel ezelőtt. Világszerte nő a munkaintenzitás, visszaszorulnak a "biztos munkahelyek", erősödik a pszichés nyomás azokra, akik állásban vannak. Régebben, ha egy cégről azt hallották, hogy nagyszabású leépítési programot hajt végre, a részvényeinek ára azonnal zuhanni kezdett, ma éppen ellenkezőleg: az "egészséges karcsúsítást" a tőzsde árfolyam-emelkedéssel jutalmazza.
Valószínűleg nem sokan lesznek boldogok attól a transznacionális társaságok körében terjedő trendtől sem, amelyet "az alkalmazottak magánkapcsolatainak bevonása a cég hatékonyságának növelése érdekében" kifejezéssel írhatunk körül. A tapasztalatok szerint egy 1000 fős cég alkalmazottain keresztül átlagosan 5 millió másik ember érhető el, közvetlenül vagy közvetve, több lépcsőben. A cégek azonban korábban nem használták ki ezt a hatalmas kapcsolati tőkét. Nem így a Boston Consulting Groupnál, ahol a 90-es évek közepén olyan rendszert fejlesztettek ki, amelynek a révén elérhetővé vált az információ: a vállalat összes dolgozója közül "kinek a lába van már benn az ajtóban" a cég számára fontos ügyfélnél, vagy potenciális ügyfélnél. A kapcsolatkereső szoftverek az internetes keresőkhöz hasonlóan pásztázzák át a vállalatnál meglévő adatokat - beleértve a vállalati gépeken lévő e-mailekben fellelhetőket -, és indexeket kreálnak a kereséshez. E szoftverek hatékonyságáról annyit, hogy amikor hagyományos módon láttak hozzá a partnerkereséshez, átlagosan mindössze 5 potenciális partner jött szóba. Ez a szám azonban nem kevesebb, mint 100-ra nőtt, amikor a kapcsolatkereső szoftvert vetették be. Egy, a LexisNexis Interface-t, vagyis speciális kapcsolatkereső szoftvert működtető vállalatnál öt ügyletben egyenként 25-50 millió dollár közötti nyereséget könyvelhettek el, amelyet szignifikánsan össze lehetett kötni a kapcsolatkereső szoftverrel.
A kikerülhetetlen komputer
Mi a közös az említett nagyon különböző, ma még talán kuriozitásnak tűnő, de gyorsan terjedő jelenségekben? Az összekötő kapocs egy szóval: az információtechnológia.
Az egyes emberek külön-külön érzékelik az IT-forradalom hatásait, valójában e hatások - a pozitív és a negatív következmények egyaránt - szorosan összefüggnek. Ha nem is mindig vagyunk tudatában: a számítógép változtatta meg radikálisan a munkánkat és az életstílusunkat. Nemcsak azokét, akik használják, netán fejlesztik ezt az új technológiát, hanem mindenkiét, legyen bár amerikai óvodás vagy tuareg pásztor. Kibillentve a világot korábbi gazdasági, politikai és hadászati egyensúlyából, az információs technológia forradalma azoknak az embereknek az életére is kihatással volt, akiknek talán már sohasem lesz internet-hozzáférésük.
A hétköznapokban sem menekülhetünk el a számítógépek generálta világtól. A számítástechnikától és az internettől ódzkodó embertársainkban sokszor nem is tudatosul, hogy amikor sorszámot tépnek a bankban, megállnak a piros lámpánál a nagyvárosi dugóban, fizetnek a szupermarketben, telefonon hívnak valakit, esetleg kivetetik a mandulájukat, minden esetben a digitális technológiák eredményeit használják. Még a show-műsorokban is interneten olvasott viccekkel szórakoztatják őket, és kedvenc lapjukat is digitalizált módon állítják elő.
Sok olyan ember munkáját is alapjaiban rendezte át a számítástechnika, illetve informatika, akinek semmi köze sincs a számítógépiparhoz. A filozófus ugyanúgy másképp dolgozik a gépnek köszönhetően, mint az ortopédián rendelő orvos vagy a vasúti pénztáros.
Az internet révén vált a gazdaság valóban globálissá, annak minden ellentmondásos következményével együtt.
A napjainkban zajló változások többsége a formálódó információgazdaság és a - nem kis részben ennek köszönhető - globalizáció zabolátlan erejének a megnyilvánulásai. Az információs technológia futótűzszerű elterjedése és a számítógép-hálózatok vágtázó növekedése vezetett a vállalatok soklépcsős hierarchiájának a leépítéséhez - az úgynevezett lapos szervezethez -, a munkahelyek megszüntetéséhez és a jóléti állam sokak számra fájdalmas megrendüléséhez egyaránt.#page#
Ha a gépnek köszönhetően nem állandósultak volna technológiai újítások, ha az internet révén nem támadnának versenytársaink a világ akár legtávolabbi zugában is, akkor még mindig olyan stabilak lennének a munkahelyek, mint 30-40 évvel ezelőtt voltak. Valószínű, hogy a globalizáció is sokkal lassabban haladt volna előre az információtechnológiák nélkül, és nem élezte volna ki annyira végletesen a nemzetek versenyét. Akkor még ma is nyugodtan harcolhatnának a franciák a 35 órás munkahét további rövidítéséért, s nem kellene rettegnie Európának a verhetetlenül alacsony áron dolgozó kínai és indiai munkaerőtől.
De érdekes példák helyett, tekintsük át módszeresen a változások leglényegesebb mozzanatait! Látni fogjuk, hogy ezek valóban nem függetlenek egymástól, egy erős lánc szemeiként kapcsolódnak össze.
A kulcs: információk digitalizálása
A legfontosabb változások magában a számítógépben és az információtechnológiában mentek végbe az elmúlt évtizedekben.
Hatvan évvel ezelőtt "20 szó elektronikus tárolása volt az okos gépek tudásának a felső határa. Elképesztő, hogy ma már nem olyan nagy ügy a mesterséges intelligencia, és közbeszéd témája a virtuális valóság. Ma egy Ford Taunus gépkocsiban is erősebb számítógép van, mint az Apolló űrprogramban használt több millió dolláros számítógép... Jó megközelítés a technikai változás ütemének a mérésére az új technológia költségcsökkentő hatásának mértéke. Az eltelt három évtizedben a számítógép reálára évente átlagosan 35 százalékkal csökkent". (Stewart)
Az okos gépek révén a digitalizált információk válnak az egész gazdasági élet legfőbb mozgatóerejévé, energiaforrásává. Hangsúlyoznunk kell a "digitalizált" jelző fontosságát, ma ugyanis nem egyszerűen az információk határozzák meg a gazdasági folyamatokat, hanem a digitalizált információk. A digitalizálás, amint a szó is jelzi, a legkülönbözőbb információk "átírása", leegyszerűsítése 1-esek és 0-ák sorozatára - számítógépekkel való feldolgozhatóságuk érdekében. Egy mozifilmet éppúgy lehet digitalizálni, mint a forgácsológép működési utasításait vagy a repülőgép-vezetéshez szükséges információkat.
A 20. század utolsó és a 21. század első évtizedében a legtöbb tevékenység eszközei a számítógép meghosszabbításaként működnek, legyen szó akár az iparról, akár a kereskedelemről, a tudományról vagy a médiáról. A vállalatok különösen a K+F területén alkalmazzák kiterjedten az infokommunikációs technológiákat (IKT-t). Bár a tudás "magasabb rendű" kategória, mint az információ, az információk digitalizálása nélkül a ma rendelkezésre álló tudás töredéke sem jöhetett volna létre. Nemcsak egész iparágak, hanem egész tudományágak (a kombinatorikus kémia, bioinformatika és a többi) sem léteznének, ha nem digitalizálnák az információkat.
A kulcs tehát az információk digitalizálása. Manapság már a termelési rendszereket és gyártósorokat szoftverek integrálják, csakúgy, mint a nagy beruházások kivitelezését, a vevőszolgálatokat, az egyetemek működtetését vagy a kutatási projekteket. A gazdaságban egymással korábban fizikai kölcsönhatások révén összehangolódó rendszerek alkotóelemeit most a számítástechnika hangolja össze, jelentősen meggyorsítva és olcsóbbá téve a folyamatokat.
A gazdaság új forrása: a virtuális termék
A technológia viharos és az egész gazdaságot érintő változása természetesen alapvetően változtatja meg az e technológiával termelt termékeket. A gazdagság forrásai manapság nem csupán a termékek és szolgáltatások, mellettük harmadikként számításba kell venni a mindkét előzőtől elütő virtuális (digitalizált) termékeket is. A brit exportban például ma a legnagyobb súlyú az úgynevezett kreatív ipar, amely jórészt digitalizált vagy digitalizálható termékeket forgalmaz - a szoftverektől a szabadalmakon keresztül a zeneművekig.
Ráadásul a GDP e három forrása mindinkább összemosódik. Egy autó fizikai termék, de a modellek fejlesztésének 90 százaléka ma mégis szoftverfejlesztés. A termékeket "utószolgáltatásokkal" körítik, terjed a termékgondozás, vagyis a gyártó a termék teljes életciklusában gondoskodik a termékről egészen addig, amíg az a szemétégetőben nem végzi, sőt esetleg még akkor is.#page#
Hasonlóképpen fejlődik a teleszerviz. Jó példa erre a légkondicionáló berendezések javítására kialakított My appliance.com. A program segítségével a légkondicionáló berendezések hibakódot és egyéb vészjeleket küldenek a gyártónak. Rendelkezésükre állnak mobiltelefonok, e-mail vagy fax, hogy az adatok a javítást ténylegesen végző technikusokhoz eljussanak. Ez az együttműködés segíti a cégeket abban, hogy csökkentsék a javítás átfutási idejét. Emellett az az alapvető hiba is elkerülhető, hogy a hibásnak vélt, de jó részeket is feleslegesen megjavítsák. A cégek az információk gyűjtésével, azok felhasználásával a jövőben felmerülő problémákat képesek előre jelezni, illetve számolnak azokkal. (Vijayan, 2001) A termékek virtualizálódása és szolgáltatásjellegűvé válása ugyanúgy fontos trend, mint a szolgáltatások "keményedése", termékhátterük erősödése. Gondoljuk csak meg, mekkora fizikai apparátust, termék- és géptömeget használ egy mai klinikus, szemben a jó öreg doktor bácsi sztetoszkópjával vagy akár röntgengépével!
Testre szabva
Másik jelentős és egyértelműen az információtechnológiának köszönhető változás a termékek világában a testre szabás. A 20. század első kétharmadában jellemző tömegáruk ellenpontjaiként az utóbbi egy-két évtizedben terjednek, és mind nagyobb súlyra tesznek szert a testreszabott termékek. A számítógép segítségével, a modularitás elve alapján - a viszonylag egyszerű modulokat különbözőképpen összerakva - a gyártók elképzelhetetlenül nagy számú egymástól eltérő terméket állíthatnak elő, és szinte az egyénig lemenően testre szabhatják produktumaikat. Az éllovasok: a számítógépipar, az autóipar és a ruházati ipar, de felzárkóznak hozzájuk a bútoripar bizonyos szegmensei - az irodabútoroktól a konyhabútorok testre szabásáig - vagy a festékgyártás is. Ma már Magyarországon is úgy veszünk festéket, hogy nincs előre megadva a szín, hanem kérésre számítógép segítségével kikeverik a kívánt árnyalatot (ezt nagyon sok festékboltban ma így csinálják).
Az Airbusnak azzal sikerült leköröznie a régi vetélytársat, a Boinget, hogy figyelembe vette a megrendelők igényeit - "testreszabott" választási lehetőségek sorát kínálva fel nekik. "A Virginia Atlantic extravagáns tulajdonos-elnöke például fitnesztermet, bárt, kaszinót és franciaágyakat kíván elhelyezni a gépen, hogy - miként ő fogalmazott - az utasok többféleképpen is jól érezzék magukat."(Gyévai) E példából kiindulva arra a következtetésre juthatnánk, hogy a testre szabás a gazdagok költséges luxusa, inkább játék, mint robusztus gazdasági trend.
Kétségkívül találhatunk erre jelenségeket. Mégsem ez a lényeg! Ezt azonnal beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy a testre szabást nemcsak a kozmetikumok kikeverésére vagy autócsodák extrákkal való feldíszítésére alkalmazzák, hanem egyre kiterjedtebben használják a gyógyszeriparban is. "A genomikus medicína genetikai ismereteken nyugvó, előrelátáson alapuló, egyénre szabott megelőzést és gyógyítást jelent. Minden túlzás nélkül állítható, hogy az orvosi informatika és a bioinformatika összeolvadásából létrejövő új tudományág: a biomedicinális informatika alapjaiban változtatja meg az orvoslást, és az orvosi gyakorlatot... Ennek tengelyében az egyénhez igazodó szolgáltatás és gyógyszerezés, az egyéni életmódnak az ezekhez az információkhoz történő igazítása, röviden: a személyre szabás áll." (Deutsch-Gergely)#page#
Vevő és eladó megváltozott viszonya
A személyre szabás alapvetően változtatja meg a vevő és eladó viszonyát, amely talán a legfontosabb kapcsolat a gazdaságban. Annak idején a tömegtermelési modellben az eladó kialakította a termékét, majd marketingmódszerekkel rávette a vevőt a megvásárlására. Ha ez sikerült, a folyamat véget is ért. Manapság a vevő nem a folyamat végén áll, hanem ő indítja a folyamatot a megrendelésével, amelyet a legfejlettebb rendszerekben már egyenest a gyártósorra továbbítanak. Részt vesz a termék kialakításában - hiszen a megrendelés tartalmazza a modulokat, amelyből a termékeket majd össze kell állítani -, és egyébként is sokkal aktívabb, mint az ötven évvel ezelőtti tehetetlen és elszigetelt vevők voltak. A vevő és az eladó (szolgáltató) funkciói összecsúsznak.
A termékek alakításába való beleszólását a vevő jórészt az internetnek köszönheti. A vevők a világhálón hatékonyan figyelmeztetik potenciális sorstársaikat a Citrom-díjas termékek elkerülésére. Ez a mechanizmus szűk körben mindig is működött, azonban a vevők elszigeteltsége, atomizáltsága és az információk lassú terjedése miatt nem okozhatott érzékelhető károkat a "bűnös" vállalatoknak. Az újdonság most az, hogy az internet révén ma egy-egy rosszul sikerült terméktől napok alatt vevők millióit lehet elriasztani. Akciók sora szerveződik a hálón a "nem megfelelően viselkedő" termelők, szolgáltatók és kereskedők kigolyózására. Magyarországon is ízelítőt kaptunk erről egy speciális területen: az egészségügyben, a botrányt kavaró www.halapenz. hu internetes oldalon. De a vevők megváltozott szerepére általánosabb érvényű példákkal szolgálnak más fórumok is, ahol a vevők mobiltelefonokról, sulinetes termékekről és más árukról folytatnak rendszeresen tapasztalatcserét.
Változó és új piacok
A piac a vevők és eladók találkozása, logikus tehát hogy nemcsak az eladó-vevő kapcsolat, hanem maga a piac is változik. Az internetnek köszönhetően a tranzakciók "sehol és mindenhol" zajlanak. Új piactípusok bukkannak fel: például a mókás cukorkagyűjtők ötletéből kialakult eBay nevű elektronikus piactér, amelyen évente 1,3 milliárdnál (!) több aukciót bonyolítanak le, s egyiken-másikon több mint 1 millió ember vesz részt.
Az aukciókból már következik, hogy a vevők nem pusztán árelfogadók, mint a régi időkben voltak. A licitálással és más, úgynevezett dinamikus ármechanizmusok révén a vevők (a fogyasztók) is alakítják, sokszor a padlóig nyomják le az árakat.(Láthattuk ezt például a repülőjegyeknél, de másutt is.) Egyre inkább a múlté lesz a hagyományos statikus árazás, amikor a monopolhelyzetben lévő cég vagy az oligopolista - jókora profitot hozzácsapva a költségekhez - diktálta az árat. (Ez volt a költség + ár.) Az információgazdaság dinamikus, változékony jellegének az ezt felváltó dinamikus árazás felel meg a legjobban, amely gyakran igen nagy számú (millió) vevő és eladó döntéseinek eredőjeként alakul ki.
Mindennek ellenére sincs szó azonban tiszta versenyről, amelyben az árakat addig nyomják le, amíg eltűnik a rendszerből a profit. A ma már évente milliárdszámra (!) lebonyolított elektronikus árverések ellenére a nagyvállalatok rátalálnak azokra a megoldásokra, amelyekkel újraszegmentálhatják a piacokat, mérsékelhetik áttekinthetőségüket, és ezáltal lehetővé teszik a profitok "optimalizálását". Ilyen lehetőség az árak személyre szabása és az úgynevezett hozammenedzsment. Az árazásban - akárcsak a termékeknél - is megnyilvánul a régi gazdaság elveinek (oligopóliumok, piacszegmentálás és a többi) és az új gazdaság elveinek a keveredése.
Vállalati paradigmaváltás
Az előző pontokban tárgyalt folyamatok hatására a vállalatokban is nagy horderejű változások zajlanak, paradigmaváltásnak vagyunk tanúi.
Míg az ipari korban a vállalatot irányítói mechanikai szerkezetnek tekintették, addig mai működésük inkább "élőlénynek" mutatja őket. A társaságok ma önállóan ténykedő munkacsoportok, projektek szerves és gyorsan változó rendszereként működnek. Az új szervezeti felépítés lényege, hogy egy kis létszámú vállalati csúcsvezetés operatív egységek, leányvállalatok, különböző rendű-rangú függő vállalkozók százait (néha ezreit) is ellenőrzi.
Az ABB-nél például Percy Bernavik és a felsővezetők csoportja több mint 1000 vállalatot irányított több mint 100 országban, nem több mint 100 emberrel (!). Ellentétben az ipari kapitalizmussal, ahol a cég "központi meghajtású", s transzmissziós szíjak bonyolult rendszerén keresztül hozzák működésbe a vállalat "agyát", ma sok kis lokális központ próbál meg - korántsem optimális, inkább csak kielégítő, nem megtervezett, hanem sok vonatkozásban "próba-szerencse alapon" nyugvó - választ adni az éppen időszerű kihívásokra. A kísérletezés és a különféle megoldások közötti "természetes szelekció" a legdinamikusabb szektorokban a vállalatok működtetésének alapelve lett. A mutációk eltűrése, sőt ösztönzése, természetes kiválasztódásuk nyilván csak a számítógépek korszakában merülhet fel.
A nagyvállalatok, a globális vállalati hálózatok körében is leépülőben van tehát a "parancsgazdaság", a túlcentralizált, központilag tervezett rendszer. A csúcsmenedzsment szerepe a hosszú távú stratégia meghatározására, a feltételek megteremtésére, az "élőhely" kialakítására és a koordinációra korlátozódik. Nem is lehet ez másképp egy ilyen fokban innovatív, hektikus és komplex környezetben, mint amilyen a vállalaté.
Új munkaszervezés
A rugalmas, önszervező rendszerként működő vállalat nem fér össze a munkaerő bebetonozásával. A koncentrált gyári munka időbeli és térbeli "szétszervezésének", dekompozíciójának a jelentősége a gyárrendszer megjelenéséhez mérhető.
Az IT logikájának megfelelően a termékeket, folyamatokat alkotó modulok csakúgy, mint a szervezetek sejtjei, önállósulnak, végtelen kombinációs lehetőséget nyitva meg. Ennek hatására a szilárd, kötött formák bizonytalanná válnak a munka világában is. A tudásgazdaságban a "nomád munkavállalók" a "csizmájuk talpán" viszik a tudást egyik projekttől, országból, régióból a másikig.
Mindeközben a régi társadalmi ellentétek elhalványulnak, ugyanakkor új szakadékok választják el a társadalom különböző csoportjait. A tudástőke birtokosainak az új munkaviszonyok új esélyeket kínálnak, az érem másik oldala azonban az, hogy a munkavállalók - az alapvető kompetenciákat hordozó kulcsembereken kívül - kicserélhetők, eldobhatók, visszahívhatók, egy szóval labilisak lesznek.
