A tankoláskor kapott számlákon már olvasható: a megvásárolt üzemanyag tartalmazza a bekevert etanolt. Nincs másképpen a gázolajjal működő járművek esetében sem. A közvetlen érdekeltséggel sincs baj tehát, hiszen 2007 júliusától, illetve 2008 januárjától adópreferencia illeti meg a 4,4 százalék etanolt tartalmazó benzint, illetve a 4,4 százalék biodízelt tartalmazó gázolajat előállító, forgalmazó cégeket. S innen már tényleg egyenes út vezet az unió pár év múlva esedékes újabb, nagyobb bekeverési normáinak teljesítéséhez. Valóban?
Környezet kontra környezet?
A környezetvédelmi tárca, amely az egyik meghatározó gazdája a megújuló energia - így a bioüzemanyag - hazai elterjesztésének, a folytatást valamelyest nehezebbnek tartják. Dr. Nemes Csaba főosztályvezető az érdekeltséget javító szabályozást - a jövedéki adó mellőzését a bekevert biokomponens arányában - megfelelőnek véli, de még javában vitáznak szakmai berkekben a további támogatások alkalmazásának szükségességéről.
A folytatás, az arányok, mértékek, jobban kihasznált hazai termelési lehetőségek ugyanis az etanol esetében alapvető versenyképességi és környezetvédelmi szempontokat is felvetnek. Emlékezetes, hogy Brazília komoly előnnyel állítja elő cukornádból az üzemanyagot, Európában ugyanakkor elsősorban Svédország igyekszik újabb uniós kedvezményekre szert tenni, hogy jobb feltételekkel kerülhessen be a piacára a bioetanol. Náluk a tömegközlekedésnek már zömében ez a növényi eredetű üzemanyag az energiaforrása. Sok környezetvédő szokott érvelni úgy, hogy a környezeti problémákat nem mérsékeljük, csak áttereljük más földrészekre. Dr. Nemes Csaba utalt is rá, hogy az etanolgyártáshoz kellő cukornád ültetvények részben elveszik az élelmiszer-termeléstől a földet, részben továbbra is ösztönöznek az esőerdők kivágására. Az EU mindenesetre támogatta Svédország vámkedvezmény-kérelmét.
Hazai próbálkozások
A hazai bioetanol-termelés számára ugyan fontos körülmény Brüsszel vámpolitikája, de mert az utóbbi évek eléggé aszályosak voltak, a kukorica gazdaságossága nem kecsegtetett kellő üzleti perspektívával. A szakemberek számításai szerint, ha öntözik ezt a növényt, akkor ugyan több a termés, de sokkal drágább a termesztés.
Már folynak kísérletek Magyarországon is másfajta növényekkel, de dr. Nemes Csaba szerint még kevés tapasztalatunk van például a mégoly ígéretesnek tartott cukorcirok bioüzemanyag-termelésbe való bevonásáról. Az iparnak még nincs megnyugtató válasza arra sem, hogyan lehet a cukorcirok erjedését a téli hónapokig megfékezni, mivel az üzemanyagot ebből a növényből is folyamatosan kellene gyártani éppen úgy, mint ahogyan a kukoricából sikerül is. A technológiai kutatások intenzíven folynak, de egyik napról a másikra nincs eredmény.
A minisztériumi szakember azt is világossá tette, a tudománytól arra is választ várnak, hogyan lehet az etanol gyártásának energiamérlegét a mainál lényegesen kedvezőbbé tenni. Az uniós hátterű környezetvédelmi és energetikai program fejlesztési forrásokat e kutatásokra is lehetővé tehetne, de már jó ideje foglalkoztatja az államigazgatás illetékeseit, hogy mennyire lehet ilyen támogatásokkal beszállni a bioüzemanyagok "háttérmunkáiba". Az EU-ban előírt bekeverési mérték 2010-ig esetünkben biztosan tartható, a 2020-ig tervezett 10 százalékos arányt szolgáló technológiai fejlesztéseket pedig el lehet érni közvetlenül felhasznált közpénztámogatások nélkül is...
Az etanolgyártás energetikájra
A Duna Fejlesztési Kft. - amelyben a magyar államnak érdekeltségei vannak - mégsem bánná, ha nagyobb szerepet vállalna a magyar és az uniós büdzsé a kutatások finanszírozásában. Ez a K+F-fel is foglalkozó cég ugyanis az etanolgyártás energetikájára igyekszik tudományos kapacitásokat is koncentrálni, s mint Érsek Tibor ügyvezető igazgató ki is fejtette, annak tárgyában szeretnének egyről a kettőre jutni, hogy az üzemanyag előállítását követően megmaradó anyagból - népszerű nevén szeszmoslékból - mind hatékonyabban lehessen biogázt előállítani. Figyelemmel kell lenniük arra is, hogy tavaly erőteljes mezőgazdasági árváltozások következtek be, s ezért egész Európában lelassult az etanolüzemek építése.
E jelenség is arra figyelmeztetés, hogy a kontinensen is alapvető szempont az etanolgyártás önköltségének erőteljes leszorítása. A magyarországi bioüzemanyag-termelő bázisokat kialakító Duna Fejlesztési Kft. számára is ezért létfontosságú az energetikai feltételek javítása, beleértve a biogáz "visszaforgatását" is. Az is természetes, hogy az 500 ezer tonna évi termelésre képes hat hazai üzem építésében, fejlesztésében alapvető szerepet vállaló Duna is mindinkább arra "tereli" szellemi kapacitásait, hogy új növényfajtákkal váltassa ki az etanol-előállításnál ma használt magas önköltségű alapanyagokat, a kukoricát, a rozst, a búzát. Ezzel fáradoznak - vagy inkább versenyeznek - Európában máshol is a fejlesztők, már csak azért is, mert biztatásnak tekintik az unió magatartását. Azt, hogy Brüsszel továbbra sem mond nemet a bioetanolra, kitart amellett, hogy a gyártók, forgalmazók növekvő arányban keverjék bele a hagyományos üzemanyagba.
A Duna Fejlesztési Kft. számára az is nagy jelentőséggel bír, hogy Svédország minimálisra csökkenti fosszilis tüzelőanyag-felhasználását, azaz biztos vevője a bioetanolnak. Ezzel párhuzamosan Svédországnak azzal kell szembenéznie, hogy miközben függetlenné teszi magát a fosszilis tüzelőanyagoktól, függővé válhat a trópusokon termelt cukornádtól. Az is tény, hogy egyelőre Európában nem állítanak elő annyi etanolt, amennyi elegendő a kontinens jelenlegi felhasználóinak. A Duna projektjeinek német és svéd területeken tehát biztonságosak a piacai. Ami - jelezte Érsek Tibor - azonban nincs ennyire rendben, az az etanol nemzetközi piaci ára, amely rendhagyó módon nem függ sem a magyar, sem az európai gabona árától, hanem még mindig a brazil cukornádból készült üzemanyaghoz igazodik a világ. Ezen a paradox helyzeten lenne jó mielőbb segíteni.
