MOLNÁR SZILÁRD

Az e-közigazgatás elmúlt években tapasztalt fejlődési üteme 2007-ben megtorpant Magyarországon, pedig a hazai felnőtt lakosság nemzetközi összehasonlításban is elfogadható mértékben érdeklődik az e-közszolgáltatások iránt: 51 százaléka tartja vonzó lehetőségnek a maga számára az e-közigazgatási szolgáltatásokat.

Az e-közigazgatási szolgáltatások döntő többsége azonban még mindig csak informálódási, on-line-letöltési lehetőségeket jelent, vagyis az interaktív, személyre szabott, proaktív, azaz minőséget nyújtó, a közigazgatás részéről értékhozzáadott szolgáltatások irányába való elmozdulás nem történt meg. Néhány egyedi jó kezdeményezésen kívül összességében sem az államigazgatás, sem az önkormányzatok részéről nem tapasztaltunk értékelhető előrelépést az elmúlt egy évben a magasabb szintű szolgáltatások irányába, ami jellemzően két területen való elmaradásunkat mutatja:

• a viszonylag jó infrastrukturális és az egészen jó jogszabályi alapok ellenére még mindig nem érzékelhető a közigazgatás, a politika szereplői részéről határozott irányú kultúraváltás, az új kihívások vehemens képviselete;
• ezzel összefüggésben rendre elmaradnak azok a fejlesztések, amelyek a szolgáltatóoldali (back-office) folyamatokat modernizálnák.

Sok más elemzéssel szemben mi úgy látjuk, az információs társadalom fejlesztésén belül az e-közigazgatás lehet az a terület, amin keresztül a lakosság - sajnos, még mindig a legnagyobb hányadára jellemző - érdektelen, elutasító, közömbös magatartásán változtatni lehet. A tavalyi éves jelentésünkben már felhívtuk a figyelmet arra a fontos jelenségre, hogy az e-közigazgatás lehetőségeit főleg azok használják, akik egyébként alulreprezentáltak az információs társadalomban. Felfedezhető egy olyan tendencia Magyarországon is, hogy az e-szolgáltatások iránt a legidősebbek - a 65 év felettiek kétszer olyan eséllyel keresnek fel közigazgatási webkikötőt, mint a huszonévesek (eUSER 2006) - és a kistelepüléseken élők érdeklődnek leginkább, azaz az e-közigazgatás terén nem tapasztalhatók az információs társadalom terén már hagyományosnak tekinthető megosztottságok: az életkori és a települési lejtő. Olyan trendről van szó, amit ráadásul a befogadó információs társadalom, befogadó e-közigazgatás eszme európai előretörése is alátámaszt, ám egyelőre Magyarországon hiányozik az ez irányú politikai tudatosság, elkötelezettség.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy az e-közigazgatás az információstársadalom-fejlesztések fősodorába került, az e-kormányzati fejlesztések költségei a politikai büdzsétervezések integráns, elfogadott részévé váltak Európában. Ennek megfelelően 2007-ben hangsúlyeltolódás volt megfigyelhető

• a szolgáltatói oldali folyamatok modernizálása,
• a páneurópai, globális együttműködés erősítése (igaz, egyelőre inkább csak a kommunikáció szintjén),
• az állampolgári igényeknek, elvárásoknak való jobb megfelelés,
• a hatékonyság (gazdasági) és a hatásosság (társadalmi) maximalizálása irányába.

Nem új keletű, ám a sikeres országok - idén különösen Portugália, Szlovénia - visszatérő tapasztalata, hogy az e-közigazgatás fejlesztése nem lehet eredményes határozott és világos politikai szándék, kinyilvánított akarat nélkül. A legnagyobb hiány pontosan e területen tapasztalható Magyarországon. Sem az e-közigazgatásnak, sem magának az információs társadalomnak nincs emblematikus képviselője a politikai vezetők között. A prioritások folyamatosan elmosódnak, ezeket nem tudja senki egységes egészként kezelni, jó gazda módjára irányítani, aminek következtében egyre csak halmozódnak a nem vagy csak félig elvégzett feladatok.

A nemzetközi tapasztalatok szerint határozott politikai elkötelezettség mellett továbbra is nélkülözhetetlen a világos célokat és feladatokat megfogalmazó strattégia, valamint az állampolgári igények mélyebb megértése, a fejlesztések során az ezekhez való igazodás erősítése. Elgondolkodtató adat, hogy a magyar központi közigazgatási szervek - közel 100 intézmény - 40 százalékának nincs informatikai stratégiája, ezen belül 8 minisztérium nem rendelkezik középtávú (3-5 éves) informatikai tervvel.

Az Európai Unió 2007-ben eddig soha nem tapasztalt nyomatékkal, elméleti és gyakorlati háttérrel hangsúlyozta az e-közigazgatás fontosságát. A lisszaboni miniszteri deklaráció az eddiginél sokkal világosabb, letisztultabb logikai keretbe rendezi a prioritásokat a tagállamok számára, az Európai Bizottság áttekintette, sőt értékelte az egyes országok e-közigazgatásának fejlődését, legjobb gyakorlatait, meghatározta az i2010 e-kormányzati cselekvési terv öt kiemelt területét, megtörtént az e-közigazgatás európai fejlődését értékelő benchmarking indikátorrendszer kiegészítése, elindult az epractice.eu oldal, amely több száz legjobb európai gyakorlatot tartalmaz az e-közigazgatás területéről.

A szeptemberi lisszaboni 4. Miniszteri E-kormányzat Konferencián 22 tagállam szakminisztere deklarációban rögzítette az e-közigazgatás elkövetkező éveinek legfőbb irányait. A dokumentum (a konferencia szakmai összefoglalóit lásd bővebben a www.konferencia-tudasbank.hu webkikötőn) óriási előnye, hogy rávilágít egyes területek eddig kevésbé ismert összefüggéseire, a különböző tevékenységek, feladatok nélkülözhetetlenségére. A deklaráció világossá teszi, hogy ha az egyes tagállamok nem veszik komolyan a prioritások nemzeti szintű implementációját, akkor az európai szintű együttműködés válik lehetetlenné.

A deklaráció másik fontos üzenete, hogy a hangsúly áttolódik a szolgáltatóoldali (back-office) folyamatok modernizálására. Az első két prioritás és politikai cél ezt a területet célozza meg az interoperabilitási és az adminisztrációs terhek csökkentésének - azaz a hatékonyság növelésének - kiemelése révén. 2007-ben tovább erősödött az átláthatóság, a transzparencia növelésére való törekvés, hiszen az állampolgárok egyre kisebb hányada bízik meg a közigazgatási intézményekben. Az átláthatóság növelésére számos lehetőség nyílik az IKT - infokommunikációs technológiai - eszközök révén, különösen a széles körű információnyújtás, a dokumentumok elérhetősége, valamint az interaktív szolgáltatások kialakítása terén.

A transzparencia olyannyira alapvető érdeke az európai és a nemzeti közintézményeknek, hogy az Nikiforos Diamandouros, az Európai Unió ombudsmanja szerint egyenesen az európai demokráciák fokmérője lett.

A lisszaboni deklaráció rámutat arra, hogy a transznacionális interoperabilitás nem jöhet létre anélkül, hogy a nemzeti szinten megvalósuló e-azonosítás, e-közbeszerzés rendszerei ne lennének európai, sőt globális szinten összehangolva. Éppen ezért vált hangsúlyosabbá a nyílt szabványok és szabad szoftverek (OSS) szerepe is. Az OSS 2010-ben már az IKT-piac mintegy 30 százalékát fogja kitenni, és a FLOSS (Free/Libre Open Source Software) alapú szolgáltatások elérhetik az IT-szolgáltatások egyharmadát. Ezzel az európai GDP mintegy 4 százalékát is kiteheti majd ez a szektor, s már napjainkban is körülbelül 22 milliárd eurót fektetnek be FLOSS szoftverekbe Európában. A nyílt szabványok határozottan hozzájárulhatnak a miniszteri deklarációban foglalt célok eléréséhez.

Jól érzékelhető tehát, hogy egymásra épülő, egymással egyre inkább összefüggő rendszerekről van szó, bármelyik elem gyengesége az egész e-közigazgatás erőtlenségét okozhatja. Ugyanígy rávilágít a deklaráció arra is, hogy a közigazgatás adminisztratív terheinek - 2012-re 25 százalékos(!) - csökkentése nem megy anélkül, hogy az e-közigazgatási fejlesztések költséghatékonyságát, társadalmi-gazdasági hatását, előnyeit ne lássuk.

Az új magyarországi e-Közigazgatás 2010 stratégiát már ebbe a kontextusba helyezve kell értékelni.

Az e-Kormányzat 2005 stratégia és programterv elsősorban az Európai Unió ajánlásában kijelölt alapvető húsz közszolgáltatás elektronizációját, a megbízható működést biztosító infrastruktúra, e-kormányzati közmű megteremtését célozta meg, amit a benchmarking-felmérések szerint jó eredménnyel végre is hajtott az ország. Amiben azóta nem igazán történt előrelépés, az a közigazgatási szolgáltatások minőségének javítása, az átláthatóbb, hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélorientáltabb közigazgatás kialakítása, aminek hátterében elsősorban a közigazgatási folyamatok reformjának, ésszerűsítésének az elmaradását látjuk.

A gyakorlati lépések elsősorban a tevékenységek, egyes folyamatok elektronizálására fokuszáltak, míg a közigazgatási szervezetek és szintek közötti munkamegosztás, koordináció áttekintése, reformja sokkal kisebb hangsúlyt kapott. Az új stratégia ennek megfelelően már ez irányba is elmozdul egy professzionális kereterendszer kidolgozásával, miközben előtérbe kerül az ügyfélorientált megközelítés is.

Magyarország e-közigazgatási szolgáltatásainak felkészültségi szintje 2004 és 2006 között elérte az európai országok átlagát, ám idén, a teljes mértékben on-line elérhető szolgáltatási szint esetében újra ezen átlag alá kerültünk a Capgemini felmérése szerint. A tavaly mért 50 százalékot idén sem haladtuk meg, míg az európai átlag felkúszott 58 százalékra. Az e-közigazgatás dinamikus fejlődését jelzi, hogy Magyarország elmúlt egyévi megtorpanása a minőségi szolgáltatások fejlesztése terén azonnal visszaesést jelent a nemzetközi összehasonlító statisztikákban.

A hazai e-közigazgatás előtt álló legnagyobb kihívást az 5. szolgáltatási szint elérése jelenti, ugyanis az itt megjelenhető 9 on-line közszolgáltatás közül mindössze egy érte el 2007-ben a perszonalizált felkészültségi szintet. Összehasonlításul: a szomszédos Ausztriában ez a mutatószám eléri a 71 százalékot. A személyre szabott, ügyfélközpontú szolgáltatások kiépítése egyértelműen a szolgáltatóoldali folyamatok modernizációját követeli meg, az e-közigazgatás hazai fejlődése egyértelműen ettől fog függeni. Egyelőre lemaradás tapasztalható az európai átlagtól (mintegy 6 százalékponttal) a szolgáltatások felhasználó-központúsága terén is, miközben a magyar kormányportál használhatóságának mértéke meghaladja az európai országok hasonló mutatóinak átlagát.

Az e-Közigazgatás 2010 stratégia egyik legfontosabb szerepe az lenne, hogy elősegítse, felgyorsítsa a közigazgatáson belüli kultúraváltást, a közigazgatási reform sikerének érdekében az új szemléletmódok elterjedését. (Ez utóbbiak közül a stratégia jó érzékkel kiemelt prioritásként kezeli például az ügyfélszolgálatok átalakítását,a z önkormányzati e-szolgáltatások növelését, a regionális ASP-k kialakítását, a szolgáltatást igénybe vevők körének bővítését.) Szembetűnő, hogy az önkormányzatok több mint 80 százaléka rendeletileg zárta ki az e-ügyintézés lehetőségét a saját hivatalában. Ez azért is elszomorító, mert döntő hányaduk rendelkezik megfelelő IT-infrastruktúrával. Mindebből az következik, hogy a pénzhiány mellett az előretekintő tudatosságból, a kultúraváltáshoz szükséges bátorságból van kevés.

Magyarország 2004-2006 között közel 13 milliárd forintot költött e-önkormányzati rendszerek kiépítésére, amiből 29 projekt valósult meg. Ezeknek egyelőre nem ismertek a hatékonysági, hatásossági mutatói, így csak közvetett adatokból lehet következtetni az eredményességükre. Az ügyfélkapu használati adataiból kitűnik, hogy elsősorban Szeged, Győr és Miskolc jár az élen az e-közigazgatás alkalmazásában, ám a használat egyelőre többnyire az egyszerű időpontfoglalásban merül ki. A projektek többsége a 3. (kétirányú interakció), míg néhány város (Hódmezővásárhely, Budapest XII. kerület) a 4. szolgáltatási szint (teljes mértékben on-line ügyintézés) elérését tűzte ki célul, ám kutatásunkból kiderül, hogy a megyei jogú városok honlapjainak közel kétharmada eléri a 3. szintet.

A magyar e-közigazgatás fejlődésének két zászlóshajója egyértelműen a kormányportál/ügyfélkapu. Sikerüket jól mutatják a használati adatok - igaz, ügyfél-elégedettségi vizsgálati eredményekről nem tudunk -, ami elsősorban azon szolgáltatások integrációjának köszönhető, amelyek viszonylag kis beruházással sok ügyfelet ki tudnak szolgálni (például adók, regisztrációk). A nemzetközi trendekkel teljes mértékben összecsengve nálunk is lassú azoknak a szolgáltatásoknak az "egy kapuba" való integrálása, amelyek nagyfokú szolgáltatóoldali átalakítással járnak. Ilyenek az engedélyek, hiszen például egy építésüggyel kapcsolatos ügyirat tucatnál több különböző közigazgatási intézményben is megfordul.

A kormányportál/ügyfélkapu további fejlődését tehát nagymértékben az befolyásolja, hogy miként sikerül új, magas szolgáltatóoldali integráltságon alapuló szolgáltatásokat, illetve ilyen intézményeket csatlakoztatni. Mennyiségileg igen lassú üteműnek tűnik az önkormányzatok ügyfélkapuhoz való csatlakozása, hiszen pillanatnyilag hetente mindössze egy-két új kérelem érkezik csak.

#page#

MOLNÁR SZILÁRD

A magyarországi e-közigazgatás 2007. évi teljesítményének értékelését az Európai Bizottság i2010 e-kormányzati cselekvési tervében foglalt öt kiemelt prioritása mentén is elvégeztük. Az átalakuló európai közigazgatások előtt legfontosabb kihívásként a befogadó e-közigazgatás, a hatékony és hatásos e-közigazgatás, a mindenkit érintő szolgáltatások, az alapvető megoldások és a részvétel új formáinak megteremtése áll. Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy meglátásunk szerint Magyarország hogyan teljesített ezen az öt területen.

Az európai hagyományokban, gondolkodásmódban a társadalmi integráció, a befogadás kultúrája mindig is jelentős szerepet játszott. Ennek megfelelően az információstársadalom-programokban is egy igazságosabb, kevésbé töredezett társadalomkép jelenik meg. 2006-ban a rigai eInclusion miniszteri deklaráció elfogadása óta különös hangsúllyal jelenik meg ez a terület az e-közigazgatási fejlesztésekben is. Az IKT eszközök kiváló lehetőséget adnak arra, hogy az e-közigazgatás előnyei mindenki számára elérhetővé váljanak, hozzájáruljanak a leszakadó társadalmi csoportok életminőségének javításához, a közéletben való részvétel, a demokrácia erősítéséhez. A tagországok befogadó e-közigazgatás-politikájának (Európában mindössze négy ország nem rendelkezik befogadó e-közigazgatás-politikai programmal - European Commission 2007a) áttekintéséből kitűnik, hogy ezek jellemzően három területre fokuszálnak: a digitális műveltség, a foglalkoztathatóság és a társadalmi integráció növelésére.

A befogadó e-közigazgatás legfontosabb elemeiként 2007-ben a következőket látjuk kiemelendőnek:

• az állampolgári igények, szükségletek jobb megismerése,
• költséghatékony szolgáltatások kialakítása,
• személyre szabott, több nyelven elérhető e-szolgáltatások,
• minél több csatornán, minél több interakciós lehetőség állampolgár és közigazgatás között,
• az állampolgárok digitális írástudásának elősegítése,
• többcsatornás szolgáltatások nyújtása, különös tekintettel a társadalmi közvetítők kiemelkedő szerepére.

Elszomorító, hogy 2007-ben Magyarországról nem érkezett nemzeti jelentés az eInclusion terén tett erőfeszítésekről az Európai Bizottsághoz, aminek következtében arról sem érhető el hivatalos információ, hogy az e-közigazgatás terén milyen lépéseket tettünk az e-befogadás elősegítése érdekében (bővebben lásd itt.).

A magyarországi befogadó e-közigazgatás terén a következő hiányosságokat állapítottuk meg:

• Nem, vagy csak alig ismertek a közigazgatással, annak szolgáltatásaival kapcsolatos állampolgári - és más - célcsoportok elvárásai, szükségletei. Az ország pillanatnyilag az unió által javasolt 20 közszolgáltatás elektronizációjával van elfogadva, pedig több száz állampolgárokat, vállalkozásokat, civil szervezeteket érintő egyéb szolgáltatás érhető el a közigazgatási szerveknél.
• Egyáltalán nem ismertek az e-közigazgatási szolgáltatások társadalmi és gazdasági hatásai, hiszen egyelőre hiányoznak a hatékonyságot és a hatásosságot felmérni képes indikátor-keretrendszerek. E vizsgálatok hiányában nagyon nehéz megmondani, mely típusú szolgáltatások játszanak meghatározó szerepet a hazai versenyképesség, társadalmi fejlődés, integráció szempontjából.
• A személyre szabható vagy az ügyfélközpontú e-közigazgatási szolgáltatások terén óriási lemaradás tapasztalható Magyarországon, elsősorban az önkormányzatok esetében, ami különösen fájó az új közigazgatási eljárási törvény két évvel ezelőtti elfogadása után. Igaz, e szolgáltatási szint megjelenését erősen befolyásolja az adatvédelmi törvény által hangsúlyozott célhoz kötöttség elve.

A sok hiányosság ellenére azért egy területen igen jó eredményeket érhettünk volna el. A magyarországi IT-mentor program sokáig egyedi kezdeményezés volt, ám mára ez a helyzeti előny elszállt. Az IT-mentor szolgáltatás szakma csíráit már a 2001-ben elfogadott Nemzeti Információs Társadalom Stratégiában is megtalálhatjuk, és a 2004 elején megjelenő eKormányzat 2005 stratégiában "IT-mentornak" neveztük azt a közvetítő szakembert, akinek a részvétele nélkül elképzelhetetlen az elektronikus közszolgáltatások társadalmasítása. A Magyar Információs Társadalom Stratégia már külön programban foglalkozott a szakma kialakításával.

A magyar társadalom többsége, sajnos, még azokkal az alapvető lehetőségekkel, előnyökkel sincs tisztában, amelyeket a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök nyújthatnak számára. Az IT-mentor dolga tehát az is, hogy társadalmi közvetítőként hozzásegítse a digitális írástudásban járatlanokat az IKT eszközök által nyújtott szolgáltatásokhoz, információs lehetőségekhez, forrásokhoz, tájékoztassa az on-line világ lehetőségeiről azokat, akiknek nincs hozzáférésük, ismeretük vagy motivációjuk.

Ennek ellenére a szakma kialakításában, a szolgáltatás bevezetésében eddig szinte csak a civil társadalom részéről tapasztalhatunk kezdeményezéseket. Igaz, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) indított egy hasonló programot IT-tanácsadó elnevezéssel, ám ez koncepciójában eltér az IT-mentor-kezdeményezéstől, így vélhetően hatásának jelentőségében is.

A lisszaboni deklaráció világosan fogalmaz: külön felhívja a figyelmet arra, hogy az e-közigazgatási szolgáltatások nyújtását kombinálni kell társadalmi közvetítők - Magyarországon például IT-mentorok - elérhetőségével, akiket megfelelő képzésben kell részesíteni, és jogszabályban rögzített jogosítványokkal kell felruházni ahhoz, hogy más állampolgárok helyett eljárhassanak hivatalos ügyekben.

Európában tehát különös figyelem irányul olyan alapértékek képviseletére, mint a befogadó információs társadalom (eInclusion), az esélyegyenlőség biztosítása, a részvételi demokrácia, az átláthatóság megteremtése.

Az e-közigazgatási fejlesztések gazdasági-társadalmi megtérülésének szempontjai egyértelműen előtérbe kerültek. Ma már nem mernek úgy fejleszteni a közigazgatásban sem, hogy ne ismernék a fejlesztéseknek a (közigazgatási) produktivitásra, a (társadalmi) hatásosságra, valamint a (gazdasági) hatékonyságra vonatkozó változásait. A közigazgatás hatékonyságának növelését elsősorban a gyorsabb ügymenetek, a kisebb méretű közigazgatás megteremtése, a felhasználók elégedettségének növelése, valamint a közigazgatási terhek csökkentése révén próbálják elérni. Európában öt ország nem rendelkezik az e-közigazgatásra vonatkozó hatás és hatékonyság mérésére vonatkozó indikátorrendszerrel. Az Európai Bizottság  eGovernment Economics Project (eGEP) felmérési keretrendszere szerint 2004-ben az unióban közel 12 milliárd eurót költöttek e-közigazgatásra. A növekedés ütemére jellemző, hogy idén csak egyedül az Egyesült Királyságban ennél többet, mintegy 18 milliárd eurót költöttek az e-közigazgatás fejlesztésére.

Magyarországon e-közigazgatási fejlesztésekre a becslések szerint körülbelül 25-55 milliárd forintot fordítottak az elmúlt néhány évben (az Állami Számvevőszék idei felmérése körülbelül 25 milliárd forintot állapított meg, míg az Európai Bizottság - 2007a - 55 milliárd forintot közöl), a 2007-2013-ig terjedő időszakra pedig az ÚMFT keretében közel 100 milliárd forint uniós forrás elköltését tervezik erre a területre. Így tehát fontos szempontként merül fel, hogy mindezen e-közigazgatási beruházásoknak, folyamatoknak lássuk a tényleges, mérhető, komplex hatását. Különösen annak a fényében tűnik ez elkerülhetetlennek, hogy az e-közigazgatás alatt inkább a digitalizálást és az informatikai eszközök létesítését értik a közigazgatásban dolgozó vezetők, döntéshozók, semmint egy olyan eszközt, amelynek segítségével növelhető a hatékonyság és az átláthatóság, kiépíthetők felhasználó-központú szolgáltatások.

Magyarország elfogadta azokat az európai célokat, amelyek a közigazgatás modernizálása során az átláthatóság, az elszámoltathatóság irányába történő elmozdulást szorgalmazzák, amihez elengedhetetlen a beruházások, az új folyamatok teljesítményének, hatásának mérése. Sajnos, hazánk tekintetében az egyik legnagyobb hiányosság e téren állapítható meg, még akkor is, ha a szándékok, sőt a törvények szintjén ez meg is fogalmazódik. Ugyanígy nincs monitoring és benchmarkingkutatás sem Magyarországon, így nem lehet nyomon követni, hogy az egyes stratégiák, beavatkozási területek milyen eredményeket produkáltak, ezekhez képest milyen régi/új hangsúlyokat kell követni a jövőben. S ez nemcsak az e-közigazgatás területére igaz, hanem például az első nemzeti fejlesztési terv bármely programcsoportjára is.

Az Európai Uniónak az a célja, hogy a tagállamokban 2012-re 25 százalékkal csökkenjenek az adminisztratív terhek. A közigazgatás költségeinek egynegyednyi csökkenése az Európai Unió GDP-jének 1,5 százalékos növekedését idézné elő, azaz mintegy 150 milliárd euró megtakarítást. Sajnos, Magyarország itt is az európai mezőny utolsó országai közé tartozik. Görögország, valamint a balti államok mellett a teljes közszféra működési költségeinek nagysága csak nálunk éri el a GDP 6,8 százalékát. Hazánknak alapvető érdeke, hogy nagyon gyorsan tanuljon más országok e téren sikeres stratégiáiból, illetve megalkossa nemzeti hatás és hatékonyság mérésére alkalmas keretrendszerét. (Például fontos az a szlovén tapasztalat, hogy az adminisztratív akadályok leküzdését a jogszabályok áttekintésével, deregulációjával kezdték: 2006-ban több mint 600 jogszabályt tekintettek át, amelyeknek 30 százalékát ki is dobták, s tették mindezt az üzleti élet szereplőinek képviselőivel való együttműködés, folyamatos konzultáció révén.)

Az unió különösen figyel az állampolgárok és a vállalkozások számára kiemelt jelentőségű szolgáltatásokra. E szolgáltatásoknak nemcsak az elektronizációját szorgalmazza, hanem aztán minél szélesebb körű elterjesztésüket, használatukat is. Jelenleg ezek közül is kiemeli az elektronikus aláírást, az elektronikus személyazonosítást, az e-közbeszerzést, valamint az interoperabilitást.

Az e-aláírás elterjesztése az alapvető megoldások közé tartozik, amit már a manchesteri deklaráció is kiemel. Az e-azonosítás ugyan megoldott Magyarországon, azonban az e-aláírás még mindig nem tudott elterjedni a lakosság körében. Dániában, ahol élen járnak e téren Európában, a lakosság 16 százaléka használja.

Az NFT2 ÁROP-EKOP (Államreform és Elektronikus Közigazgatás Operatív Program) 2008-ra tervezett, IT-érintettségű projektjei közül idetartozik az állampolgárok azonosítása, a közigazgatási rendszerek közötti interoperabilitás, valamint az elektronikus közbeszerzés fejlesztése. Jól érzékelhető egyfajta fáziskésés, hiszen nálunk ezek jó eséllyel csak jövőre indulnak, így ha minden jól megy, csak kétéves lemaradásunk lesz.

Az Európai Unió lakosságának mindössze fele bízik az uniós intézményekben, de nem sokkal jobb a helyzet a tagállamok egyes közintézményeivel kapcsolatban sem. A bizalom növelésének egyetlen módja a kapcsolat erősítése a közigazgatás és az állampolgárok között és annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a döntéshozatal folyamataiba bekapcsolódhassanak. A közigazgatás nagyobb fokú átláthatóságában, az e-részvétel lehetőségeinek tágításában egyre fontosabb szerepet töltenek be a web2.0 alkalmazások, már csak azért is, mert az internetezők aránya ugyan eléri az európai felnőtt lakosság felét, a felhasználók döntő többsége pedig ismeri, használja a web2.0 alkalmazásokat, ezért minimális a kockázat, nem kell népszerűsítő kampány, mindössze ki kell használni a társadalmi trendek lendületét.

Az amerikai tizenévesek (amitől bizonyára az európaiak sincsenek elmaradva) 48 százaléka közel napi rendszerességgel látogat közösségi oldalakat (social networking site), míg 55 százalékuk rendelkezik személyes on-line profillal is. Néhány év múlva ezek a fiatalok munkavállalók, szavazópolgárok, a jövő felnőttkorú nethasználói lesznek. A web2.0 lehetőségei különösen akkor vetődnek fel, amikor az adatokból az látszik, hogy hiába érhető el az e-szolgáltatok fele teljes mértékben on-line, az állampolgároknak mégis csak körülbelül 10 százaléka használja ezeket Európában. Ezzel szemben a YouTube napi 100 millió letöltést regisztrál, a MySpace pedig 350 ezer új tagot, a blogok száma meg félévente megduplázódik, és a Wikipedián 2 millió cikk található. A web2.0 alkalmazások kiváló lehetőséget nyújtanak a szolgáltatóoldali fejlesztések mellett a szolgáltatói oldalon (back-office) a szabályozás, a tudásmenedzsment, valamint az intézmények közötti együttműködés terén is.

A web2.0 nemcsak technológiáról szól, hanem felhasználói attitűdökről is, azaz együttes tudásról, intelligenciáról, a felhasználóról mint termelőről, nyitott tartalomról, könnyű használatról, gyenge kontrollról. Ezek megjelenítése a közigazgatásban igen hasznos lehet, az ezt kiszolgálni képes technológiák, alkalmazások (például blog, podcast, Wiki, közösségi és peer-to-peer hálózatok, MPOGames) csak ezután következnek.

A web2.0 alkalmazások tehát kiválóan segíthetik az e-közigazgatási szolgáltatások fejlesztését, hiszen a web2.0 egyszerű és felhasználóorientált megoldásokat kínál, növeli az állampolgári részvételi hajlandóságot a közügyekben, elősegíti a közigazgatás átláthatóságát, elszámoltathatóságát, és innovatív, hiszen a használók folyamatosan segíteni tudnak. Az Európai Bizottság (2007a) egyik jelentése kiemeli, hogy Magyarországról ezen a területen szokatlan módon a mobiltelefont jelölték meg jellemző eszközként. E-demokráciát, e-részvételt elősegítő egyéb mintaprojektek a kormányportál fórumrendszerén kívül alig ismertek hazánkban. A közigazgatás egyáltalán nem törekszik az interaktív szolgáltatások kiépítésére, a civil társadalom, a kisebb közösségek bevonására. Különösen meglepő az a tapasztalat, amely az önkormányzatok webkikötőinek elemzéséből tárult elénk: a megyei jogú városok honlapjain ritkábbak a fórumok és vendégkönyvek, mint a kisvárosokban. A legnagyobb városainknak csak a felénél találhatunk ilyen interakciós lehetőséget, ráadásul csak néhány esetben fedezhető fel valódi "közösségi élet" ezeken az elektronikus felületeken. Szavazás csak az esetek harmadában fordul elő, s ezek témája rendszerint valamilyen helyi esemény értékelése vagy az önkormányzat munkája, esetleg a honlap minősége. Mindez jelentősen csökkentheti a közigazgatási intézményekkel, politikával kapcsolatos bizalmat, átláthatóságot.

#page#

Digitális írástudás jó gyakorlata

Magyarországon a digitális írástudás területén óriási lemaradás tapasztalható, elég csak azt a 2006-os adatot felidézni, hogy a magyar munkavállalók mindössze 30 százaléka használ a munkájához számítógépet, miközben például az Egyesült Királyságban az új állások 90 százalékához szükségesek az IKT-vel kapcsolatos készségek. Éppen ezért figyelemre méltó az, ahogy Csehországban a számítógépes írástudás elsajátítását szolgáló nemzeti program keretében az egyik minisztérium 2003-2006 között megvalósította projektjét: a saját webkikötőjükön keresztül, e-learning tananyagok segítségével könnyítették meg a lakosság számára az alap számítógépes és IT-készségek elsajátítását. Mindez kétórás kurzusok keretében, tapasztalt tanárok segítségével folyt, azzal a céllal, hogy a hálózati eszközökkel, az új technológiákkal kapcsolatos félelmeket csökkentsék. A projekt óriási előnye volt, hogy az üzleti vállalkozások hasonló képzéseivel szemben ez majdnem mindenki - különösen az idősek - számára megfizethető. S az eredmény: az idős emberek elkezdték használni az IKT eszközöket, beleértve az e-kormányzati szolgáltatásokat, és ami nem kevésbé fontos, hogy a résztvevők további motivációt kaptak az IT-vel kapcsolatos képzésekhez. A program több mint 1 millió euróba került.

Hasonló kezdeményezések voltak, vannak Magyarországon is, például a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ECDL képzései a köztisztviselők.

Nyilvános hozzáférési pontok jó gyakorlata

Az Egyesült Királyságban 6000 UK on-line-központot szerveztek hálózatba, amely így egyedülálló közvagyonmodellt testesít meg, példát állítva más uniós államoknak, régióknak. A UK on-line központjai támogatják a közösségeket és a régiókat a gazdaságfejlesztésben és a megújulásban, emellett támogatással és oktatással segítik a szociálisan kirekesztetteket, hogy képesek legyenek az önállóbb, függetlenebb életmódra. A hálózat intézményeinek háromnegyede deprivált környezetben működik - ami például nem mondható el a hazai eMagyarország pontokról -, míg a központok szolgáltatásait igénybe vevők kétharmada hátrányos helyzetűnek minősül. A központ segítséget nyújt az on-line kormányzati szolgáltatások használatában is. A projekt kiváló gyakorlat a digitális megosztottság csökkentésére is.

Amit érdemes megtanulni a projektből:

• A közösségi alapú megoldások és a tulajdonosi érzés, tudat kritikus momentum a hálózatok fenntarthatóságában.
• Az állami támogatás, a tudástranszfer alapvető fontosságú a hálózat hatásának maximalizálásához.

 #page#

Jó gyakorlat a hatás- és hatékonyság kimutatására

Észtországban egy új vállalkozás bejegyzéséhez, elindításához 2007. január elsejétől egy hét szükséges. Az új cégnek elég egy helyen, a cégbíróságon regisztráltatnia magát, az adatok innen eljutnak az adóhatósághoz, a társadalombiztosításhoz és a statisztikai hivatalhoz is. A szükséges iratok kitöltéséhez általában 10-20 perc szükséges, míg a cégbíróság a bejegyzés tényét 2 órán belül visszajelzi e-mailben a vállalkozásnak. Az első 9 hónapban az új cégek körülbelül egynegyedét e portálon keresztül jegyzték be. A rendszer óriási előnye, hogy a magánszemélyek azonosítása a minden állampolgárnak járó digitális aláírással történik, vagy annak az internetbanknak a segítségével, ahol az illető folyószámlával rendelkezik.

Web2.0-jó gyakorlatok

A szolgáltatóoldali (back-office) alkalmazás lehetőségére kiváló példa az USA-ban a Wikipedia szoftver alapjain megírt Intellipedia, amely 16 szupervédett intézmény (például a CIA) napi szintű együttműködését szolgálja. A rendszer óriási haszna, hogy elkerülhető a silóeffektus (csak hierarchiában képes működni), csökkenti annak veszélyét, hogy az információ egy szűk keresztmetszeten (például néhány vezetőn) áthaladva jut csak el a többséghez.

A web2.0 felhasználóoldali (front-office) alkalmazására jó példa az angliai e-petíció webkikötő. Az oldal sikerét mutatja, hogy az egyébként gyenge azonosításhoz kötött használat révén az első fél évben több mint 2 millió felhasználójuk volt. Az ehhez hasonló oldalak sajátossága, hogy nem köthetők kormányzati szervekhez (általában civil szervezetek üzemeltetik), jól mutatják a politikai, jogalkotási folyamatok társadalmi hatásait, kiválóan alkalmasak az állampolgári részvétel, véleménynyilvánítás erősítésére.

A web.2.0 példák közös sajátossága, hogy szinte minden esetben béta-változatokkal indulnak az alkalmazások, hiszen a felhasználói igények megismerése csak a gyakorlatban lehetséges: például az angol e-petíció oldalon az első 48 órában 15 jelentős változtatást eszközöltek.

 #page#

MOLNÁR SZILÁRD

Az Európai Unióban a tagországok e-közigazgatási szolgáltatásainak felkészültségi szintjét minden évben a Capgemini méri, az általa kidolgozott benchmarking indikátorrendszeren keresztül. A mutatók meghatározásakor kidolgozták a közszolgáltatások 20 tételből álló listáját, amelyek közül 12 az állampolgárokat, 8 pedig az üzleti szférát érinti.

A Capgemini értékelési rendszere eddig elsősorban az ügyféloldali szolgáltatásokra koncentrált, de 2007-től bevezettek egy ötödik szintet is, amely az on-line szolgáltatások proaktivitását, személyre szabhatóságát, azaz ügyfélközpontúságát fejezi ki. Mindezzel kiegészül az eddig döntően az ügyféloldali szolgáltatásokra koncentráló mutatórendszer a szolgáltatói oldal mérési lehetőségével. Az új indikátor immár a közigazgatás belső folyamatainak "intelligenciáját", felkészültségét méri. Az 5. felkészültségi szintet perszonalizációnak nevezték el, amely az automatizált és proaktív szolgáltatásokat veszi számba, vagyis kifejezi, hogy milyen mértékben felelnek meg egymásnak, illetve vannak összekapcsolva a szolgáltatóoldali rendszerek és adatbázisok.

Mindez azt jelenti, hogy például egyes űrlapokat már olyan adatokkal kitöltve kap meg az ügyfél, amelyekkel a közigazgatás valahol már rendelkezik.

Ez évtől a másik újítás, hogy kísérleti jelleggel bevezettek egy új indikátort, amely a nemzeti e-kormányzat-portálok felhasználó-központúságát méri.

Napjainkra alapnormává vált az on-line közszolgáltatások interaktivitása, hiszen a vizsgált alapszolgáltatások átlagos felkészültségi szintje elérte a 76 százalékpontot. Mindez országok szerinti bontásban azt a képet mutatja, hogy Ausztria, Szlovénia és Málta töltik be pillanatnyilag a vezető szerepet.

A benchmarkingrendszer másik fő mérőszáma a teljes mértékben elérhető szolgáltatásokat méri. Itt elmondható, hogy szintén emelkedett az európai átlag, a tavalyi 50 százalékról 58 százalékpontra. Országok szerinti rangsorban ez összefüggést mutat az általános felkészültségi értékekkel, amit jól mutat Ausztria, Málta, Portugália, Szlovénia ismét előkelő helyezése.

A Capgemini csoportosította a 20 közszolgáltatást, majd megnézte, hogy az egyes csoportokban milyen az e-közigazgatási aktivitás. Az egyes csoportok a következők:

• jövedelemgeneráló szolgáltatások (adó, áfa, társadalombiztosítás stb.)
• regisztrációk (autó, cég, anyakönyvek, lakcím stb.)
• ismétlődő szolgáltatások (egészségügy, könyvtár, beszerzés, álláskeresés stb.)
• engedélyek, jogosítványok (építés, útlevél, oktatás stb.)

A klaszterezés érdekes eredménye, hogy jól látható módon a kormányzatok elsősorban a jövedelemgeneráló szolgáltatások szintjének növelésére helyezik a hangsúlyt (4. ábra).

Úgy tűnik, e szolgáltatások bevezetése jár a legnagyobb haszonnal mind a front-, mind a back-office oldalon. A másik három klaszterben évek óta alig tapasztalható fejlődés, aminek legfőbb oka, hogy ezekhez integrált, magasabb beruházási költségekkel járó szolgáltatóoldali fejlesztések szükségesek, amelyekhez ráadásul sokkal magasabb megtérülés járul.

Felhasználó-központúság  

Az indikátor 4 változóból, mutatóból áll össze, amelyek a következők:

• kötelező e-azonosítással (eID) igénybe vehető szolgáltatások,
• a tranzakcionális szolgáltatásokhoz szükséges adatbázisok száma,
• több csatornán elérhető szolgáltatások,
• a hátrányos helyzetűek számára az on-line szolgáltatások elérhetőségét szolgáló nemzetközi standardok használata (W3C Web Content Accessibility Guidelines).

A felhasználó-központúságot mutató indikátor érdekes képet mutat az egyes országok rangsorában: érdekesség, hogy itt Bulgária áll az első helyen, ami mögött az országnak az a specialitása húzódik meg, hogy a politika nagyon nagy hangsúlyt fektet call centerekre, amelyeken keresztül elérhetők a közszolgáltatások.

A Capgemini - előbbiekben bemutatott - új indikátora, valamint az 5. szolgáltatási szint (perszonalizáció) bevezetése további érdekes elemzésre adnak lehetőséget. Ezt a szintet azok a szolgáltatások tudják elérni, amelyek személyre szabott, proaktív módon állnak az állampolgárok részére. A kutatók 9 szolgáltatás esetében nézték az 5. szintnek való megfelelést: 1. jövedelemadó, 2. könyvtári szolgáltatások, 3. statisztikai adatszolgáltatás, 4. egyes engedélyek, 5. családi pótlék, 6. ösztöndíjak, 7. útlevél, 8. egészségügyi járulékok, 9. jogosítvány.

9 szolgáltatás 5. szinten való megjelenésének európai átlaga 39 százalék, de óriási különbségek figyelhetők meg:

Míg Szlovéniában, Ausztriában 70 százalék a perszonalizált szolgáltatások aránya, addig például Magyarországon ez csak 11 százalékon állt 2007-ben.

A kutatók megállapították azt is, hogy a perszonalizált szolgáltatások elterjedése és a felhasználó-központú szolgáltatások között erős összefüggés van, hiszen mindkettő esetében a kormányzatok az EU által preferált állampolgár-központúságot próbálják megvalósítani.

#page#

MOLNÁR SZILÁRD

A lisszaboni 4. Miniszteri e-Kormányzat Konferencián 22 tagállam szakminisztere deklarációban rögzítette az e-közigazgatás elkövetkező éveinek legfőbb irányait. Kinyilvánították, hogy változatlanul a 2005-ben elfogadott i2010 kezdeményezés, a szintén ebben az évben, Manchesterben elfogadott e-kormányzati deklaráció, valamint a 2006-ban megjelent i2010 eKormányzat Akció Terv végrehajtása jelentik a legfőbb feladatokat.

Ennek szellemében megerősítették, hogy a közigazgatás és az állampolgárok kapcsolatában az elektronikus szolgáltatások egyre nagyobb szerepet játszanak, így az IKT alapú beruházások vállalkozásokat és állampolgárokat érintő hatásait, előnyeit pontosabban kell látni. Egyértelműen előtérbe került az állampolgár-központúság, valamint az adminisztratív terhek csökkentésének hangsúlyozása mint az e-közigazgatási fejlesztések sikerének legfőbb mutatói.

A leginkább meghatározó irányelveket változatlanul a manchesteri deklaráció foglalja magában, innen is kiemelve az elektronikus azonosítás (eID), az e-közbeszerzés (eProcurement), valamint a befogadó (inclusive) e-közigazgatás területeit, amelyek szerencsére a legtöbb tagállam e-közigazgatási törekvéseiben hangsúlyos szerepet kapnak.

Mindehhez képest a lisszaboni deklaráció - az említett célok megerősítésén túl - a határokon átnyúló (transznacionális) interoperabilitás, valamint az adminisztratív terhek csökkentésének területét emeli még ki.

Mindezek alapján a miniszterek a következő politikai célok, prioritások kijelölésében értettek egyet.

1. Határokon átnyúló interoperabilitás

Meg kell erősíteni az interoperabilitás határokon átnyúló, azaz európai dimenzióit. Itt több terület közös metszetéről van szó, hiszen ehhez össze kell hangolni a nyílt szabványokra alapuló nemzeti e-azonosítási (eID), valamint e-közbeszerzési rendszereket.

A deklaráció kimondja, hogy 2008-ban ez az új prioritás bekerül a 20 kiemelt on-line közszolgáltatás közé, hiszen e szolgáltatásokon keresztül a páneurópai együttműködés új lendületet kaphat.

2. Adminisztratív terhek csökkentése

Az állampolgárok, a vállalkozók és a közigazgatás kapcsolatának javításában ez a terület kulcsszerepet játszik, de siker csak akkor érhető el, ha rendelkezésre állnak nemzetközi módszerek az e-közigazgatás hasznának és hatásának mérésére (például standard költségmodell-számítások). Az adminisztratív terhek csökkentésének legfőbb nyerteseinek, élvezőinek a kis- és középvállalkozásoknak kell lenniük.

A miniszterek kinyilvánították, hogy a saját nemzeti e-kormányzati fejlesztéseik során ez a terület bekerül a zászlóshajóprojektekbe, valamint azokat a fejlesztéseket fogják előnyben részesíteni, amelyek ezen a területen a legnagyobb eredménnyel kecsegtetnek, különösen a kkv-k esetében. 2010-re pedig elő kell állnia azoknak a legjobb gyakorlatoknak, amelyeken keresztül a többi tagállam is tanulni tud az IKT eszközök hasznának és hatásának méréséből.

3. Befogadó e-közigazgatás

Növelni kell a társadalmi hatást azáltal, hogy minden állampolgárnak biztosított az e-közigazgatási szolgáltatások előnyeinek kihasználása. Különösen kiemelték a gazdasági-társadalmi hátrányban lévők, valamint a digitális írástudás terén lemaradók megsegítését. A jól ismert eszközök - flexibilis, elérhető, könnyen használható többcsatornás szolgáltatások - mellett megerősítést nyertek azok a kutatási eredmények, amelyek szerint a felhasználók bizonyos csoportjai még mindig a személyes ügyintézést részesítik előnyben.

A miniszterek vállalták, hogy nemzeti zászlóshajó e-kormányzati kezdeményezéseikben megjelenítik a társadalmi befogadás szempontjából kiemelt célcsoportokat, illetve azok érdekeit, igényeit.

4. Transzparencia és demokratikus elkötelezettség

Fel kell ismerni, majd alkalmazni kell azokat az innovatív IKT megoldásokat, amelyek növelni tudják az állampolgárok közéletben való nagyobb fokú részvételét, valamint amelyek elősegítik a közigazgatás jobb átláthatóságát. Mindez különösen fontos nemcsak nemzeti szinten, hanem az európai intézményekben folyó munka jobb megismerése céljából is.

A miniszterek vállalták, hogy 2008 végére ismertetik azokat a kezdeményezéseiket, amelyek révén elő kívánják segíteni az e-demokrácia, a közélet kiterjesztését az állampolgárok számára.

A deklaráció megerősítette a tavaly év végén az Európai Parlament által elfogadott Szolgáltatások Irányelvben (Services Directive) foglaltak végrehajtásának felgyorsítását is. (Az irányelvről további információk dióhéjban) E dokumentumnak az a lényege, hogy a szolgáltatások terén is megteremtődjenek a szabadpiac feltételei, hiszen míg a javak esetében a szabadkereskedelem már megvalósult az unióban, addig ez az európai gazdaság és foglalkoztatás közel 70 százalékát nyújtó szolgáltató szektor produktumairól nem mondható el. Az irányelv értelmében le kell bontani azokat a jogi és adminisztratív akadályokat, amelyek a szolgáltatások más országban való megjelenésének, igénybevételének lehetősége előtt állnak. Ha ez megvalósul, akkor az európai GDP 0,3-1,8 százalékkal növekedhet, míg a foglalkoztatás 0,7 százalékkal.

A deklarációval kapcsolatos kritikaként fogalmazható meg, hogy nem reflektál a harmadik szektor, azaz a civil társadalom szervezeteinek közszolgáltatásaiban rejlő lehetőségekre, valamint hiányoznak azok a hívószavak, területek - például szolgáltatásorientált architektúra (SOA), megosztott szolgáltatások, web2.0 alkalmazások -, amelyek alapjaiban határozzák meg a jövő e-közigazgatási szolgáltatásait, K+F tevékenységeit.

#page# 

NYÁRY MIHÁLY

Az Európai Unió legfontosabb céljait 2010-ig az információs társadalom területén az i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért című kezdeményezés fogalmazza meg. A három legfontosabb célkitűzés egyike: az informatika segítségével jobb közszolgáltatások megvalósítása. Ezt programszerűen az i2010 e-közigazgatás cselekvési terv foglalja össze. Öt alapvető fontosságú területe van: befogadó e-kormányzat, hatékony és hatásos e-közigazgatás, mindenkit érintő szolgáltatások, alapvető megoldások, a részvétel új formái.

Befogadó e-kormányzat

A befogadó e-kormányzat megvalósítási tervét 2006 novemberében fogadták el. Ez konkrét feladatokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a társadalmilag hátrányos helyzetű emberek és csoportok is élvezhessék az e-kormányzati szolgáltatások nyújtotta előnyöket. Fontos a sokcsatornás hozzáférés kialakítása, ami jelen esetben annak a lehetőségét jelenti, hogy társadalmi közvetítőn keresztül is igénybe vehessék az elektronikus szolgáltatásokat. A kezdeményezés kapcsolódik a befogadó társadalom programjához, hiszen nem egyszerűen a szegények jobb informatikai hozzáférését szorgalmazzák, hanem a társadalmi leszakadás elleni harc eszközeként kezelik.

Hatékony és hatásos e-közigazgatás

A kormányzati tevékenység hatékonysága alapvető fontosságú, ami részben az adminisztratív terhek csökkentését jelenti, de legalább ilyen fontos az értelmes hatékonysági mérések feltételeinek kialakítása, az ennek megfelelő gyakorlat rendszeresítése. Az összevető mérést lehetővé tevő keretrendszerek, a beruházási hatékonyság megállapítását szolgáló módszertanok kialakítása és a használatuk intézményesítése az i2010 megvalósításának egyik kulcsfontosságú eleme.

Mindenki érintő szolgáltatások

Olyan szolgáltatásokra kell összpontosítani, amelyek a lehető leghatásosabbak, azaz nem csupán a felhasználók száma számít, hanem az össztársadalmi hatás is. Ide kell érteni azokat a műszaki megoldásokat is, amelyek szükségesek ezeknek a szolgáltatásoknak a használatához (digitális azonosítás stb.). A legfontosabb szolgáltatás az összeurópai dimenziók miatt az elektronikus közbeszerzés megvalósítása.

Alapvető megoldások

Azok a szolgáltatások tartoznak ide, amelyek az uniós álláspont szerint a fejlett e-kormányzati szolgáltatások infrastruktúráját jelentik. A digitális azonosítás és a megfelelő jogi érvénnyel rendelkező digitális aláírás megvalósítása nem egyszerű dolog. Bár csaknem mindegyik országnak van szakpolitikai programja ezen a téren, de a tényleges megvalósítás területén csak a kezdeti lépések történtek meg.

A részvétel új formái

Az informatika fejlődése által adott új eszközök segítségével jobb legyen a döntéshozatal, és megteremtődjenek a széles körű állampolgári részvétel feltételei a demokratikus döntéshozatal minden szintjén, beleértve az unió szintjét is. Csaknem minden ország rendelkezik valamilyen elképzeléssel ezen a területen, számos országban a web2.0 alkalmazásokat is felhasználják, de a gyakorlatban csak kísérletek folynak. Itt kell megemlíteni az elektronikus szavazás meglehetősen ellentmondásos kísérleteit is.

#page#

BOROVITZ TAMÁS

A felhasználók szemszögéből nézve igen sok új fejlesztést hozott az elmúlt időszak. Az egyes tagországok kormányai által létrehozott - akár a magánszemélyek, akár a vállalatok számára kialakított - új elektronikus ügyintézési lehetőségek jellemzője, hogy a szolgáltatások egyre szofisztikáltabbak, és egyre több területen érhető tetten az e-kormányzat jelenléte.

A korábban az e téren előrébb állóknál megjelent fejlesztések felbukkannak az eddig szerényebb eredményeket produkáló (például egyes kelet-európai) országokban: jellemző példa Lengyelország, ahol már on-line intézhetők a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyek, vagy Lettország, ahol működik az elektronikus lakcímbejelentés. A balti államokat egyébként az e-közigazgatásról szólva is érdemes külön megemlíteni, hiszen az elmúlt évben folyamatosan érkeztek a hírek az újabb és újabb kezdeményezéseikről - és tegyük hozzá: nem csak a keleti mintaállamból, Észtországból. Azonban mindenképp szót kell ejteni az észteknél megvalósuló eddigi legjelentősebb adatbázisprojektről, melynek keretében valamennyi születést, halálozást, házasságot és válást regisztráló anyakönyvi kivonat az internetre kerül.

A magánszemélyek számára idén elérhetővé tett on-line ügyintézési lehetőségek sokszínűségére utalva megemlítésre méltó a belga e-anyakönyv-projekt. Ez az internet segítségével harmonizálja az adminisztratív folyamatokat a kórházak, a helyi és a központi kormányzat között; de ugyanitt ejthetnénk szót arról, hogy Európában elsőként Németországban lehetőség van az on-line könyvtári kölcsönzésre, és kiemelhetnénk a londoni iskolák e-beiratkozás projektjét vagy éppen a portugál fogyasztóvédelmi portált is.

A vállalkozások továbbra is kiemelt figyelmet kapnak az állami on-line fejlesztések során. A cégek (képviselői) számára egyre egyszerűbb az ügyintézés, amelynek így csökkennek a költségei is, és végső soron mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az országok gazdasága versenyképesebbé és átláthatóbbá válik.

A kormányzatok és a vállalkozói szféra közti kapcsolattartásban mindinkább az elektronikus forma kerül előtérbe. Jelzésértékű például, hogy 2007. május 1. óta a spanyol ipari, turisztikai és kereskedelmi tárca kizárólag elektronikus úton fogad küldeményeket a cégek egy részétől. Azok, akik e határidő után kutatási, fejlesztési vagy innovációs témájú dokumentumot kívánnak beküldeni a minisztériumba, csak elektronikusan tehetik azt meg. A tárcánál - talán nem ok nélkül - úgy vélik: az e területeken jártas személyeknek és cégeknek mindenképpen rendelkezniük kell a kellő informatikai felszereltséggel, így aztán a döntés cseppet sem diszkriminatív jellegű.

Egyre erőteljesebben érezhető az e-közigazgatás jelenléte az olyan területeken is, ahol korábban az állami hivatalok kevésbé éltek az on-line megoldások lehetőségével, ilyen például a környezetvédelem vagy a munkaügy.

Idén jelentek meg olyan speciális fejlesztések, mint a finn kormány által működtetett - a halászat és a hajózás szempontjából igen fontos adatokat szolgáltató - jégvastagsági információs szájt; vagy éppen a - szintén a finn kabinet jóvoltából létrejött - klímaváltozással foglalkozó webkikötő. A legmodernebb technológiát használják a vadvédelemben is, és általában, az élővilág megóvása, a biodiverzitás fenntartása is az e-kormányzat által érintett területek közé sorolható ma már.

Az állami intézmények munkaerő-toborzási folyamatában (illetve a másik oldalról nézve: az állami hivataloknál állást keresőknél) is egyre jellemzőbbek az on-line megoldások. Már-már általánosnak mondható, hogy az állami szektorban meghirdetett pozíciók az állásportálokon on-line pályázhatók meg, de például Dániában a munkaügyi tárca azzal a céllal indított webkikötőt, hogy a külföldi munkaerő elhelyezkedését elősegítse az országban. Mivel a kormányzatoknak rendszerint rálátásuk van arra, hogy az országban - a gazdaság normális működése érdekében - milyen pozíciók betöltésére van szükség, az ilyen típusú oldalak célja, hogy összekösse a potenciális munkaadókat a határon túlról érkezett álláskeresőkkel.

Számos kormányzati állásportál nemcsak az adott országból, hanem az Európai Unió más tagállamaiból is tartalmaz állásajánlatokat, emellett tanulási, továbbképzési lehetőségeket is kínál, a webkikötők egy része pedig kimondottan a feketemunka megelőzése céljából jött létre. Az Egyesült Királyságban viszont - ahol a háztartások 70 százalékában található (legalább egy) digitális televíziókészülék - már a digitális televíziózás is használható munkakeresésre. Az elhelyezkedni kívánó britek több mint 400 ezer állás között, számos kritérium mentén szemezgethetnek a távkapcsoló segítségével. Keresgélhetnek a pozíciók között például a munkaórák száma, fél- vagy teljes állás stb. szerint.

Az elektronikus kormányzás legfontosabb on-line felületei azonban a szolgáltatásokat összegyűjtő kormányzati portálok. Természetesen e központi oldalak már minden uniós országban hosszú idők óta teljes gőzzel működnek, így a hírek ma nem a webkikötők létrejöttéről szólnak, hanem elsősorban azok tökéletesítéséről, szolgáltatásaik kibővítéséről, illetve a használatukkal kapcsolatos kérdésekről. A legkomolyabb kihívást pedig számos országban az jelenti, hogy a felhasználók a kormányportálokon elhelyezett tengernyi szolgáltatás között egyszerűen meg tudják találni a számukra szükséges információt vagy ügyintézési lehetőséget, így aztán nem meglepő, hogy a fejlesztések jelentős része a webkikötők használatának megkönnyítésére irányul. Például a spanyol kormányzati portál már több mint 300 szolgáltatáshoz kínál hozzáférést, ezért az oldalaihoz navigációt elősegítő útmutató - és az idei nyáron képes "idegenvezetés" is - készült azok számára, akik nem igazodnának el a 060.es elnevezésű portálon.

Az Egyesült Királyságban viszont egy felmérés eredményei azt tükrözik, hogy a brit kormányzati weboldalak 2002 óta mutatnak javulást annak ellenére, hogy a kormányzati szervek éves szinten több mint 310 millió eurót költenek a webkikötőkre. Az oldalak egy részének látogatottsági adatai igen komolyak pedig. A problémák egyik első számú oka azonban éppen az, hogy a nehezen navigálható weboldalakon a felhasználók nem mindig képesek megtalálni az információkat.

Azok számára, akiknek az internet használata túlságosan bonyolult, de mégsem szeretnének naphosszat sorban állni hivatalok előtt, vannak további "elektronikus" lehetőségek, hiszen az e-kormányzati fejlesztések egyik célja, hogy a szolgáltatások minél több platformon legyenek elérhetők.

Lengyelország vagy éppen Észtország új koncepciója szerint az internetezőknek a mobiltelefonok SIM-kártyájával kellene azonosítaniuk magukat az e-közigazgatás szolgáltatásainak igénybevétele során, míg másutt a digitális televíziózás e-kormányzati - pontosabban t-kormányzati - potenciáljának kiaknázásán dolgoznak. Az Egyesült Királyságban ingyenes on-line tv-csatorna indult (LocalGov.TV), melynek feladata az önkormányzatok modernizációjának elősegítése: a független, ingyenes, webcast jellegű sokszínű tartalom célja, hogy bemutassa a modernizáció lehetőségeit és buktatóit. A hazai műsorok mellett egy európai léptékekre igazított változatot is elindítottak. Németországban a közigazgatás központi (várhatóan 115-ös) hívószámának beindulása - ami Magyarországon már két éve működik - bővíti majd a lehetőségek számát, és képez telefonos kapcsolódási pontot a polgárok és az államigazgatás között. Egyfajta "nemzeti call center" felállítása helyett a valódi cél egy a szövetségi, tartományi és helyi kormányzati szinteket összekötő intelligens hálózat létrehozása; a közigazgatás szolgáltatási kultúrájának alapvető megváltoztatása.

Az e-közigazgatásból ma már a web2.0 sem maradhat ki: EUTube néven  jelent meg június végén az Európai Bizottság új on-line csatornája. Amellett, hogy az EU vezetése és polgárai közti kommunikáció lehetőségének legújabb eszköze jött létre ezzel, a Bizottság azt is érzékeltetni kívánja, hogy tartja a lépést a technológiai változásokkal. A web2.0-ás megoldás (konkrétan: jelenleg mintegy 50 videoanyag) révén az unió talán könnyebben el tudja juttatni üzeneteit az európai lakosokhoz, meg tudja velük értetni működését, politikáját.

Az elektronikus személyazonosítás egyik legérdekesebb fejleménye, hogy már az EU legfrissebb tagja, Bulgária is hamarosan áttér a - biometrikus információkat tartalmazó - elektronikus személyi igazolványra. A plasztiklap használható lesz a vámeljárásnál, illetve a hosszú távú tervek szerint az on-line szavazás, a biztosítások és az adók befizetése, az egészségügyi adatok és a gépjármű-regisztrálás során is.

Az e-személyik és e-útlevelek kibocsátása a prioritások között szerepel a legtöbb uniós tagország elektronikus kormányzati elképzelései között. Spanyolországban például csak idén 46 millió eurót - összesen pedig 77 millió eurót - fordítanak az e-személyiigazolvány-projektre. A balti államok e téren sem kell, hogy szégyenkezzenek: a lettek 2007 harmadik negyedévétől kaphatják meg az első e-útleveleket, Észtország pedig ismét egy lépéssel előbb jár: már 2006 májusában elindult a "hagyományos" e-személyi kártya továbbfejlesztése abba az irányba, hogy a felhasználók személyazonosítása mobiltelefonjaik révén történhessen. A szolgáltatást igénybe vevőknek korábbi SIM-kártyájukat új, többfunkciós kártyára kell cserélniük, melyhez a PIN és PUK kódok mellé kapnak még egy azonosítót az internetes szolgáltatások igénybevételéhez, illetve hogy ezt digitális aláírásként is használhassák.

A biometrikus azonosítást - a privát szférát féltők aggodalma ellenére - egyre több helyen alkalmazzák, az európai reptereken (a biztonság növelése és a beléptetés felgyorsítása érdekében) például vélhetően egyre gyakrabban lehet majd találkozni írisz-szkennerrel és hasonló technológiákkal. Eközben az unió a világ legnagyobb biometrikus adatbázisa, a majdan 70 millió ujjlenyomatot tartalmazó Visa Information System (VIS) létrehozásán és ezzel a közös európai vízumpolitika kialakításán munkálkodik.

Az elektronikus közigazgatáson belül eddig az e-adózás bizonyult az egyik legsikeresebb alkalmazásnak, nem utolsósorban azért, mert mind a vállalatok, mind az állam számára igen komoly idő- és pénzmegtakarítást tesz lehetővé. Nem véletlen, hogy rekordok születnek: az Egyesült Királyságban például korábban sosem éltek annyian az e-adózás lehetőségével, mint a legutóbbi bevallási időszakban: 40 százalékkal többen küldték el az interneten keresztül az íveket, mint egy évvel korábban. A határidő lejárta előtti utolsó 24 órában 150 ezer bevallás érkezett be, azaz a rendszernek óránként 6000, tehát másodpercenként két adóbevallást kellett befogadnia. Magyarországon 345 ezer bevallás volt a napi rekord, az óránkénti pedig 26 ezer 249 darab.

Számos segítő megoldás jött létre azon uniós polgárok számára, akik eleddig még nem mélyültek el az on-line adózás fortélyaiban. Hasznos lehet az Európai Bizottság által üzembe helyezett új on-line információs webkikötő, amely az egyes tagállamok legfontosabb adózási szabályairól szolgáltat információkat: az adatbázis mintegy 500 adófajtával kapcsolatban szolgáltat információkat. A felhasználóbarát felület az egyes országok ad