Az északi információs társadalmak kialakulásának oka nem egyszerűsíthető arra a vicces magyarázatra, miszerint az ottani hideg éghajlat, a hosszú tél, a hatalmas, ritkán lakott térségek hívták életre a mobilkommunikációt és az on-line behálózottságot, bár mindez nyilván ösztönzőként hatott. Mert ugyanakkor – a társadalmi berendezkedésből adódóan – a lakosság igényszintje rendkívül magas, a többség folyékonyan beszél angolul, és rendelkezik számítógépes ismeretekkel; a lakossághoz viszonyított részarányukat tekintve itt található a legtöbb informatikus.
Svédországban a kormány már a kilencvenes évek elején tudatosan mozdította elő az információs társadalom és IT-gazdaság kialakulását, adózási ösztönzőket léptetett életbe a PC-használat elterjedése érdekében, és deregulációt hajtott végre a telekommunikációban. Az eredmények kézzelfoghatók: az International Data Corporation (IDC) az információstársadalom-indexében első helyre sorolta Svédországot, a második helyre került az Egyesült Államok, amelyet a listán Finnország, Norvégia és Dánia követ. A Merrill Lynch adatai szerint a mobilpenetrációban a finnek a világelsők, a második és harmadik helyen Norvégia és Svédország áll, majd Olaszországot Dánia és Izland következik. Az internet elterjedtségét tekintve Izland a világelső, és a sorban az Egyesült Államok, Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország követi.
Európa északi térségében 2000-ben a lakosság 52 százaléka rendelkezett internet-hozzáféréssel – az IDC becslése szerint 2003-ra ez 72 százalékra növekszik –, a mobil elterjedtsége pedig 43–65 százalék közötti. A 248 milliárd euró értékű nyugat-európai IT-piac – amely a szoftvert, az irodai és adatkommunikációs eszközöket és szolgáltatásokat is tartalmazza – 10 százaléka koncentrálódik az északi régióban.
Mindez az e-üzletmeneten is érezteti pozitív hatását. A magas internetpenetráció reakcióban gazdag piacot, állandó visszacsatolást jelent a dotkom cégek számára. „Ha itt csinálsz valamit, két hónapon belül láthatod, hogy működik-e, vagy sem. Az USA-ban ez két évet venne igénybe” – mondta Ola Ahlvarsson, a Result Venture Knowledge vezérigazgatója a Business Weeknek.

*

A régió változatlanul megfelelő terep az amerikai vállalatok európai megtelepedéséhez, valamint a Baltikum felé irányuló terjeszkedéshez; itt létesített központot a DoubleClick, a Jupiter, az IBM, az HP–Compaq, a Microsoft. De a kivonulás is megfigyelhető. Több vállalat – a magas svéd adóterhek miatt – áthelyezte székhelyét és gyártási kapacitásait; például az Astra svéd gyógyszergyár és a brit Zeneca összeolvadása, vagy a svéd Stora és a finn Enso papírgyár fúziója után. (Az északi államokban az új gazdaság térnyerése mellett nem csökkent a hagyományos iparágak szerepe: Finnországban a fakitermelésé és a papíriparé vagy Dániában az állattenyésztésre összpontosító mezőgazdasági és a szolgáltatói szektoré, amely a GDP 71 százalékát adja.)
A magas adóterhek valóban veszélyeztethetik az országok versenyképességét. De vannak, akik úgy vélik, nincs szó igazi ellentétről. „Egy információs vagy tudásalapú társadalom rendelkezik a jóléti társadalom értékeivel – mondta Olli-Pekka Heinonen, a finn információs miniszter a Finn–magyar e-versenyképesség témájú konferencián. – Míg az információs társadalomban az innovációt a magánszektor vezeti, a tudásalapúban megnő az állami szerepvállalás, amelybe beletartoznak olyan hosszú távú feladatok, mint a humántőkébe invesztálás, az oktatás és a tudásszint fejlesztése, valamint a lakosság internetellátottságában mutatkozó digitális szakadék áthidalása. Egy ilyen társadalomban a kutatásra költött összeg eléri a bruttó nemzeti össztermék 3 százalékát.”

*

A vállalkozások egyre inkább tisztában vannak azzal a szereppel, amelyet a technológiai szakértelem tölt be a globális versenyben.
Svédországban a magánszféra többet fordít kutatás-fejlesztésre (K+F), mint teszik ezt a többi északi államban, bár az információs és kommunikációs technológia (ICT – information and communication technology) részaránya ebben nem feltétlenül nagyobb, mint a többi országban, sőt a svéd ráta az OECD-országok átlaga alatt van. Ezt szakértők azzal indokolják, hogy itt ez a tevékenység már korábban elért egy igen magas szintet, a befektetések intenzitásának növelése nem volt égető kérdés, így a kilencvenes évek második felében csak 2,3 százalékkal nőttek az ez irányú ráfordítások.
Finnországban viszont az ICT részesedése a teljes K+F-ben a legmagasabb volt az OECD többi tagországához viszonyítva; a teljes K+F-befektetések eközben 10,8 százalékkal növekedtek.

*

Az ICT-szektornak Finn- és Svédországban a legnagyobb a gazdasági jelentősége, ahol a magánszektor forgalmának egynegyedét képviseli.
Finnországban az ország exportjának 28 százalékát adja az elektronikai ipar (ez tágabb fogalom, mint az ICT), a második helyre utasítva a 23 százalékkal részesedő papíripart. A Nokia például a finn hazai össztermék, a GDP 5 százalékát termeli meg! Az ICT-iparág 480 ezer embernek ad munkát – 30 százalék a gyártásban, 29 a szolgáltatások, 22 a nagykereskedelem és 18 a telekommunikáció területén dolgozik –, ez a magánszférán belüli foglalkoztatottak 7,9 százaléka. Az ICT-vállalatoknak Finnországban a 88, Svédországban a 82 százaléka tartozik a 100 főnél nagyobb méretű vállalkozások körébe.
A szektor termelése Finnországban és Svédországban a kilencvenes évek második felében megduplázódott, ma a teljes ipari tevékenység 10 százalékát fedi le, az ipari ágazatok forgalmának 13–15 százalékát adja; a többi északi országban ez utóbbi 5 százalék körülre tehető.
Az ICT a teljes árukivitelből 1999-ben Svédországban 18, Finnországban 22 százalékot tett ki; ezen belül a telekommunikációs eszközök aránya mindkét országban 77 százalék volt, Dániában pedig az export 24 százaléka.
Az IT-szolgáltatások Dániában és Svédországban 12-13, Finnországban 10-11 százalékkal részesednek a szolgáltatói szektor forgalmából. A növekedés Dániában volt a legerősebb. E téren még kiaknázatlan piaci lehetőségeket prognosztizálnak – a vállalati profil fokozatos bővítése révén – olyan értéknövelt szolgáltatásokkal, mint az IT-konzultáció, a távoktatás vagy gyógyászatban az e-praxis.

Liberalizáció északi módra

Az északi régióban segítette az internet térhódítását a telekommunikációs szektor korai liberalizációja, amely alacsony árakat eredményezett. Finnországban és Svédországban – tanulva a német licitálás veszélyeiből – a pályázókat megfelelési kritériumok alapján értékelték, elkerülve ezzel, hogy a lehető legnagyobb koncessziós díj kisajtolására törekedve tönkretegyék az iparág hosszú távú életképességét. Svédországban 44 ezer dollár jár a kormányzatnak, plusz a szolgáltató éves bevételének 0,15 százaléka, szemben a végletes német koncesszió 45,9 milliárd dollárjával. Szakértők szerint a telekommunikációs szektor befektetéseinek eddig megszokott 3-4 éves megtérülési időszaka az UMTS-kiköltekezés miatt 11-12 évre módosult, ami azonnal nyomott hagyott a telkom cégek tőzsdei értékén, s negatívan befolyásolta a tőkebevonási lehetőségeket. Mivel északon a start kevesebb tőkét szívott el, a távlatok kedvezőbbnek mutatkoznak, a szolgáltatók életképesebben folytathatják az új, harmadik generációs szolgáltatások hálózati infrastruktúrájának kiépítését, majd a szolgáltatások bevezetését. Nagyobb összefüggésben vizsgálva: ez – legalább részlegesen – ellensúlyozhatja a globális telekom szektor mélyrepülésének hatásait a régióban, vagyis a nagy készülékgyártók (Nokia, Ericsson) termelésének visszaesését.