Az ország az unió IT-piacán a legnagyobb, 23 százalékos szeletet mondhatja a magáénak, bár a globális IT-elitben alig néhány német cég található: szoftverek terén az SAP, hardverben a Siemens, félvezetők gyártásában az Infineon Technologies (Európa harmadik legnagyobb csipgyártója), távközlésben és internetben a Deutsche Telekom (DT) és a T-Online tartozik a nagyok ligájába. Az általános gazdasági lehűlés hatásai alól azonban ők sem tudták kivonni magukat. Az Infineon harmadik negyedéves vesztesége például 600 millió euróra rúgott. Az SAP ugyan learathatta annak eredményeit, hogy 2000-ben átszervezést hajtott végre, és új, internetalapú termékekkel jött ki, ám részvényeinek ára azonnal 30 százalékot zuhant, amint egy kisebb német szoftvercégről (az Intershopról) kedvezőtlen eredmények láttak napvilágot.

Az ország innovációs aktivitása azonban jelentős, az állami támogatási sémák és a kockázati tőkét érintő szabályozás kedvező lehetőségeket biztosítanak. St. Augustinban tíz intézetben több mint ezer kutató dolgozik a digitális multimédia, a kommunikációs rendszerek és a számítógépes alkalmazások fejlesztésén. Berlinben a műszaki egyetemek vonzásában működik a Pixelpark, Európa legnagyobb multimédia-ügynöksége, és itt van a székhelyük az ország összes fontosabb multimédiás és dotkomcégének (MetaDesign, Aperto, I-D Media stb.). Az északnémet Itzehoe városba közel 30 high-tech céget csábított a német Szilícium-völgyet kialakítani szándékozó és e vállalkozásokat finanszírozó IT-alap. A Müncheni Technológiai Központ és a város három egyeteme által képzettek több mint 4000 vállalkozásban helyezkedhetnek el; nem csoda, ha mindez London után Európa második legnagyobb IT-központjává emelte a bajor tartományi fővárost – ahol a legtöbb kockázatitőke-alap található –, amelynek IT-ipara főként a bioinformatikában és a nanotechnológiában utazik.

Németországban 2000-ben a fix telefonvonalak száma elérte az 50 milliót, ebből 18,5 millió volt ISDN-vonal, 9 millió előfizető tulajdonában. A mobil- és internetes telefónia forgalma 17 százalékkal növekedett. Ismeretes, hogy az UMTS- (Universal Mobile Telecommunications System) licencek értékesítésekor a német kormány a licitálás módszerét választotta, s az állam várakozásait ötszörösen túllépő 51 milliárd eurós végső árral hatalmas tömegű tőke került ki a távközlési ágazatból. A telekomcégek hitelállományát a bankok visszaminősítették, és ez beárnyékolták a szektor jövőjét; az átlagos megtérülési idő emiatt 3-4 évről 10 évre ugrott, és az esztendő közepére a 2000. márciusi csúcshoz képest a DT részvényárfolyama 70 százalékot zuhant.

A DT-t az államigazgatás a kábelágazata eladására késztette, s azt 5,5 milliárd euróért John Malone, a híres amerikai média- és kábelbefektető Liberty Media nevű vállalata vásárolta meg. A német kartellhivatal azonban egyelőre ellenáll az ügyletnek: december végén 78 oldalas dokumentumban taglalta fenntartásait a domináns pozícióra törő Libertyvel kapcsolatban. Az amerikai cég a dolgok hátterében a német médiaszektor legnagyobb szereplőit vélelmezi, mondván, a Bertelsmann, a Kirch Gruppe, az ARD, a ZDF egy régóta létező „oligopolium fenntartására törekednek”.

A német piac hagyományosan nagy- és kiskereskedőkre oszlik, utóbbiaknak van közvetlen hozzáférésük a fogyasztókhoz. A DT hálózata többnyire nagykereskedelmi infrastruktúra, ám a Liberty megvette a TeleColombust, az egyik legnagyobb kiskereskedőt, a két üzletet pedig egymásba olvasztotta, s hamarosan elindítja digitális tévészolgáltatását, hogy megóvja pozícióit a műholdas televíziózással aszemben. A három–öt éven belül kritikus tömeget elérő szolgáltatás lehetővé teszi Malone számára, hogy önállóan döntsön a szolgáltatott tartalomról, és megtörje a négy piaci szereplő „zárt shop”-rendszerét. A kartellhivatal feltétele: visszavonja fenntartásait, ha a Liberty bebizonyítja, hogy üzlete fellendíti a versenyt az internet-hozzáférés és az IP-telefónia terén. Ez komoly befektetéseket igényel, de az adatátvitel-fejlesztésre szánt, 2010-ig elköltendő 8,3 milliárd euró erre bőségesen elég; a huzakodás, úgy tűnik, leginkább a fejlesztés ütemezését érinti.