A közösségi marketingtevékenység a piacgazdaság hatékony eszköze, amely egy ország, (például Magyarország), egy régió (például Észak-Alföld), egy ágazat (például kertészet), egy termék (például magyar alma), egy közösség (például biotermelők) agrár- és élelmiszertermékeinek piacra jutását, piaci sikerét segíti elő. A közösségi marketingnek illeszkednie kell az országimázshoz, az agrárpolitikához, és sajátos eszközeivel az országimázs felépítését, javítását kell céloznia, az agrárpolitika által meghatározott preferenciákat kell támogatnia.
Klubtagok véleménye
Ebben van is igazság, de a valóságban azért ennél bonyolultabb a helyzet. Hiszen a külföldi befektetőknek korábban adott direkt kedvezményeket az Európai Unió tiltja, így ezek egy részéről nekünk is le kellett mondanunk az uniós csatlakozás után 2004-ben. A tulajdon szerinti megkülönböztetés pedig alkotmányellenes. Ezek ellenére azonban a különböző helyi adókedvezmények nagyságrendje egy adott időpontban 60-70 milliárd forintra tehető, a külföldi befektetők támogatásának elterjedt formája, hogy földet és közművesítést ingyenesen vagy alacsony áron bocsátanak a rendelkezésükre, hátrányt okozva ezzel a hazai kisbefektetőknek.
Az első kérdés után inkább koncentráljunk a másodikra: mennyire támogatottak a hungarikumok? Egyáltalán, mit nevezhetünk hungarikumnak?
A közelmúltban létrehozott Hungarikum Clubnak (HC) a herendi porcelán, a Pick szalámi, a tokaji bor, az Unicum, a halasi csipke és a Pető-módszer az alapító tagja. De a titulust, hogy hungarikum, egyre több és kevésbé nívós termékre is rámondják, így a hungarikum minősítés eszmei értéke az utóbbi néhány évben jelentősen devalválódott.
A HC tagjai szerint ez az elnevezés ma egyértelműen a magyar piacnak szól, és szinte mindenki elsősorban itt remél tőle gazdasági előnyöket, de hogy meg is kapja-e, arról már megoszlanak a vélemények.
Kovács László a hazai gazdálkodási környezet negatívumának tartja az élelmiszerek áfakulcsát is, amely a legálisan tevékenykedők hátrányára a feketegazdaság szereplőit erősíti. Az árbevételének mintegy 30 százalékát exportból realizáló Pick számára a legnagyobb hátrányt mégis az erős forint okozza, állítja a szakember. A hazai versenyhelyzet erősödése mellett az export növelése jelentene kiutat, ezt viszont az árfolyam alakulása ellehetetleníti. Természetesen nem megkülönböztetett bánásmódot várnának a hazai húsipar szereplői a kormányzattól, ám azt mindenképpen, hogy ne versenyhátrányban kelljen működniük a hazai piacon, ahol a hungarikumok megítélése elsősorban a brand ismertségétől függ.
- Ha a kiváló minőség és a fogyasztók számára vonzó tulajdonságok fennállnak, nem gond a pozicionálás. A kormányzat részéről azonban nem élveznek különösebb támogatást a hungarikumnak számító termékek a külföldi piaci jelenlét elősegítését illetően sem, pedig az ilyen áruk exportjának tudatos marketinggel történő kormányzati támogatása jelentősen hozzájárulhatna az országimázs javításához is - vélekedik Kovács László, és hozzáteszi: - miután külföldön is túlkínálat jellemző az élelmiszeriparban, így még a hungarikumok értékesítéséhez is számottevő marketingráfordítások szükségesek. A termékeket új piacokon bevezetni pedig hosszú és költséges folyamat. A Pick például folyamatosan komoly erőfeszítéseket tesz, jelenleg többek között Angliában próbál utat törni a magyar szaláminak.
Ha már egy magyar termék eljutott a külföldi piacokra, akkor ott zömében jól helytáll, és versenyképes. De éppen a piacra történő bejutása a nehéz, állítja Kovács, hiszen át kell küzdeni a magyar portékát a saját országbeli gyártóikat preferáló külföldi beszerzőkön - nálunk viszont ilyen előnyt a hazai gyártók nem élveznek, sőt! -, akik inkább csak a kiemelt brandekkel hajlandók foglalkozni.
Az igazsághoz akkor vagyunk a legközelebb, ha azt állítjuk, hogy a hungarikum elnevezésnek a belföldi piacon ugyan van jelentősége, de sokkal kisebb, mint azt sokan gondolják. Az országgyűlés ezen kíván változtatni az idén júniusban hozott - 77/2008. (VI. 13.) OGY számú - határozatával, amely a hungarikumok védelméről így szól, s a következőképpen fogalmaz.
"A magyar nép méltán lehet büszke a Kárpát-medence egészéhez vagy egy-egy tájegységéhez kötődő, több száz éves történelmi múlttal rendelkező hagyományaira, szokásaira, kultúrájára. A Kárpát-medence magyarlakta vidékein számtalan érték halmozódott fel, melyek szellemi vagy éppen élelmiszer-ipari termékként - mind ez ideig - túlélték a változó világ nehézségeit. Ezen értékek - melyek egyedien és egyedülállóan magyar különlegességek, azaz hungarikumok - számbavétele a mai felgyorsult, globalizálódó életünkben különösen fontossá váltak. A hungarikumnak földrajzi, történelmi, nyelvi, néprajzi arculata van. A hungarikumok olyan sajátos magyar termékek, melyeknek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és amelyek természeti adottságainkkal, őshonos fajtáinkkal, termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar ismérvekkel rendelkeznek.
A hungarikumok magyarságra jellemző mivoltukkal, különlegességükkel, minőségükkel jelentősen öregbítik hírnevünket, növelhetik megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világon. Mindezen szempontok figyelembevételével, annak érdekében, hogy nemzeti kultúránk értékeit, eredményeit megőrizzük, a Magyar Országgyűlés:
1. Kinyilvánítja, hogy a hungarikumok megőrzendő, egyedülálló nemzeti értéket képviselnek.
2. Felkéri a Kormányt, hogy a tudomány, a kormányszervek, a regionális- és vidékfejlesztési intézményrendszer, az ágazati érdekképviseletek és szakirányú civil szervezetek bevonásával dolgozza ki a hungarikumok rendszerezését, valamint megőrzésének és hasznosításának lehetőségeit.
3. Felkéri a Kormányt, hogy vizsgálja meg a hungarikumok körébe tartozó, Hagyományok - Ízek - Régiók program keretében létrejött, a hagyományos mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket tartalmazó gyűjtemény bővítésének és hasznosításának, valamint a határon túli magyarlakta területeken való gyűjtőmunkához szakmai segítség nyújtásának lehetőségét.
4. Felkéri a Kormányt, hogy ösztönözze az agrártermékek eredetmegjelölései és földrajzi jelzései közösségi oltalmának megszerzését, valamint a hagyományos különleges tulajdonságú termékek közösségi elismerését.
5. A fentiekről, valamint a hungarikumok fenntarthatóságáról és hasznosíthatóságáról a Kormány kétévente adjon tájékoztatást az Országgyűlésnek, első alkalommal 2009. december 31-ig."
Visszaadni a rangját
A magukat hungarikumok előállítóinak tartók szerint ez a határozat előrelépés, de rendkívül fontos lenne egy olyan állami szervezet felállítása, amely viszonylag jól körülhatárolható szabályok mentén meghatározza, hogy mely termékek, szolgáltatások viselhetik a hungarikum elnevezést.
Ezen országgyűlési határozatig ugyanis a magyar jogszabályok nem határozták meg a hungarikum fogalmát. De a fogalmi pontosítás után mielőbb szükség lenne egy olyan grémiumra is, amely eldönti, hogy valamely termék vagy szolgáltatás, vagy akár egy intézet, egy szellemi munka megfelel-e a lefektetett kritériumoknak. Ezzel végül is egyértelműen csak egy szűk, nívós körben lehetne használni a hungarikum megjelölést, ami ezáltal visszakaphatná az eredetileg neki szánt rangot.
A program Nemzeti Tanácsát 1999-ben hozta létre a minisztérium. A 25 főből álló Nemzeti Tanács tagjai a feladat megoldásában közvetlenül érintett minisztériumok vezetőin kívül a tudományos élet, az oktatás, a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom-turizmus és a média képviselőiből kerültek ki. A Nemzeti Tanács legfontosabb feladatai közé tartozott a gyűjteménybe kerülés követelményrendszerének a jóváhagyása, a terméklisták elfogadása, valamint a kutatómunka során felmerült vitás kérdések eldöntése. A tagok tudományos-szakmai, illetve közéleti tapasztalatai nagyban hozzájárultak az arra érdemes termékek sikeres felkutatásához. A program beindításához 1998-ban a francia kormány a Francia-Magyar Kezdeményezéseken (INFH) keresztül, jelentős támogatást nyújtott. A több mint kétéves gyűjtőmunka eredményeként 300 hagyományos és tájjellegű termék szakmai-történeti leírása készült el, régiónkénti és azon belül ágazati bontásban. A termékleírások gyűjteménye két kötetbe szerkesztve könyv formájában is megjelent.
A HÍR gyűjtemény EU-konform jogszabályi háttere az Európai Bizottság 1992-es, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek a védelmével foglalkozó 2081/92/EGK számú és a hagyományosan különleges tulajdonság tanúsítási rendszeréről szóló 2082/92 EGK számú rendeletei. A hazai jogi hátteret az ezekhez az EU-szabályokhoz való jogközelítést szolgáló rendeletek biztosították: a 87/1998. (V. 6.) kormányrendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról (a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény rendelkezése alapján) és az 1/1998. (I. 12.) FM-rendelet a hagyományosan különleges tulajdonság tanúsításáról (az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. tv. rendelkezése alapján).
