A professzor szerette a kütyüket, rendre vett is magának többféle telefont, bővítette otthoni informatikai eszközparkját, autójában is megjelentek a különféle szerkezetek. Időnek utána rászoktatta magát arra, hogy a vásárlás előtt kiderítse, a termékhez van-e eredeti angol leírás, használati utasítás. Azt a terméket vette meg, amelyikhez volt: akkor ugyanis saját maga is üzembe tudta helyezni az eszközt, megértette a használati utasítást is. Akkor, amikor csak az anyanyelvén írt információkra hagyatkozott, rendszerint szerelőt kellett hívnia a lakásra.
A kütyüipart nem érte anyagi kár, a professzor ugyanis vásárolt. De a magyar nyelv korrekt használatának hiánya nem minden esetben végződik ilyen szerencsésen.
A prospektusok, a vevőt segíteni, befolyásolni hivatott reklámok, az új jogszabályok, adózási előírások hirdetményei fogalmazási, nyelvhelyességi, nemegyszer nyelvtani hibákat tartalmazva bajt is okozhatnak a termékek gyártóinak, az ügyfelekkel kommunikálni akaró intézményeknek. Vajon a plakátok, hirdetések még megjelenésük előtt eljutnak-e nyelvőrökhöz, kaphatnak-e hivatalból is segítséget a reklám intézményei?
- Az Önszabályozó Reklámtestület akkor tud segíteni a reklámozóknak és a reklámhordozók tulajdonosainak, amikor azok, hál' istennek egyre többször, megkeresik szervezetünket "nyelvőri" kérdésekkel - szögezi le dr. Megyer Örs, a testület szakértője, a Megyer Consulting ügyvezetője. - Amikor a vállalkozás tájékoztatást kér még a nyilvánosságra lépése előtt arról, hogy szakmai és etikai szempontok szerint rendben van-e a hirdetése, akkor kerülhet sor arra is, hogy felhívjuk a figyelmét az esetleges nyelvi tévedésekre.
Évente körülbelül 600 előzetes vizsgálatot kérnek a vállalatok, azaz nem keveset. E cégek általában tudják, az a jó reklám, amelyik eléri, befolyásolja a fogyasztót. S meglehet, nem hat eléggé, ha egy kefét easy-reflex kísérőszöveggel dobnak a piacra, mert nem igazán tudja a vevő, hogy az idegen szavakkal bemutatott eszköz miért is jó neki. De az angol, a latin eredetű szavakból álló kiegészítő információk is lehetnek érthetők bizonyos célcsoportoknak, Megyer Örs szerint például a push-up hatásra hivatkozó hirdetés elérheti a hölgyek csoportjait akkor, amikor hajra rakandó szert, melltartót vásárolnak.
- Ha mindenkit normálisan oktatnak az iskolában, akkor nincs baj, hiszen nem csupán a mobiltelefonos SMS-, illetve e-mail-nyelvet értik kitűnően, hanem a hagyományosan írt, mondott szövegeket is - magyarázza az idegen és sokszor extramodern fogalmak használatának jogosságát a reklámszakember. Ugyanis az nem "nyelvrombolás", ha az idegen szavakkal kevert nyelvi csűrés-csavarástól gond nélkül vissza tud térni az író, az olvasó, a beszélő a normális kommunikációhoz. A baj akkor van, ha ez nem sikerül, s ezért nem lesz belőle fogyasztó, vagy ha lesz, akkor mélységesen csalódik.
Az, hogy eladható-e vagy sem valamely áru a nem világos tartalmú hirdetés miatt, bizonyára hiba. De nem annyira súlyos, mint az, amikor a vállalkozó a nyelvi pontatlanságok miatt nem ért meg egy pályázatot, s hibásan tölt ki adatlapot. Ekkor sem a szöveg készítője az, aki bűnhődik, hanem "csak" az, aki félreért valamit, mást olvas, mint amit közölni akartak vele. Hallani azt is, hogy az adókról szóló újabb és újabb passzusokat a könyvelőknek is azért csak egy része érti meg, mert amolyan nyelvi kódolással tudatosan kirekesztik a vállalkozókat, akik így kénytelenek megvenni a "papírmunkát".
A nyelvész ajánlati mércét adhat
Vajon a szabályok nem tudásáról tanúskodnak azok a kiadványok, amelyekben helytelenül használják a kis- és a nagybetűt, s úgy alkotnak tulajdonneveket, hogy összetolnak magyar és angol, latin szavakat, eltüntetnek betűközt, s a szó közepén helyeznek el nagybetűt, kérdeztük az MTA Nyelvtudományi Intézetében Pusztai Ferenc nyelvésztől.
- A szóösszevonásos üzlet- és cégnevek használatakor valóban sok hibát ejtenek a vállalkozások - kaptuk a mennyiségekre utaló tájékoztatást, arra azonban nem vállalkozott Pusztai Ferenc, hogy a hibák elkövetőit "minősítse" is. - Mindenki számára könnyen elérhetők a minták, a szabályzatok, nem szükségszerű, hogy hibásan írják le a vállalatuk nevét. Ilyen hivatalos kiadvány fellapozásával egyszerűen kideríthették volna az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő vállalkozás névadói is, hogy nem megfelelően akarják használni a szóösszevonást, s ott, a szó közepén alkalmaznak nagybetűt, ahol nem lenne szabad.
Pusztai Ferenc persze azt is hangsúlyozza: a nyelvészek legfeljebb ajánlati mércét adhatnak, más eszközük nincs. A cégneveknél pedig még az is elképzelhető, hogy a régmúltból származó rikkancsstílust, kikiáltó hangsúlyt alkalmazzák, mert szükségét látják a meghökkentésnek, a hirdethetőségnek.
A cégnevek "átkeresztelésének" azonban másmilyen divatját láthattuk a közelmúltban. A nyelvész szerint még nem szótárazták az "újdonságot", s ez lehet az oka annak, hogy vitatható módon szerepeltetik az rt. rövidítést az elébiggyesztett ny vagy z betűvel. Egyik hetilapunkban például Garancia Zrt., Aviva Zrt., Lapterjesztő Zrt. szerepel, nota bene: vannak, akik szívesebben látnának Garancia ZRt.-t, Aviva ZRt.-t és Lapterjesztő ZRt.-t.
- Számos közös munkabizottságot működtetnek az Akadémia nyelvészei és más tudományágak művelői - kommentálja a nem mindig indokolható tévedéseket Pusztai Ferenc. - De nem azért dolgozunk együtt, hogy az alapszabályokra hivatkozva "kényszerzubbonyokat" húzzunk a mesterségek új szavaira, helyesírására. Az orvosokkal, vegyészekkel mindannyiszor találunk jó megoldásokat, a jogászokkal azonban nem mindig jutunk egyről a kettőre. Az sem ritka, hogy a jogalkotók s a jogalkalmazók nagy része által használt szavak fogalmilag is mást jelentenek, mint a köznyelvben.
Az igazi "nyelvszennyezés" sokszor mégsem egy-egy szakmának a felelőssége. A legújabb időkben például a -ba, -be, illetve -ban, -ben tévesztése vált általánossá, sőt szinte kötelezővé. Politikusok, előadók, rádiós és televíziós műsorokban szereplők vettek mintát az ötvenes évek közszereplőitől, akik akkoriban üzenni akartak a tudatos "suk-süköléssel", például azt, hogy munkás-paraszt származásúak.
A nyelvművelés segíthet
A magyar nyelvészek nem támogatták eddig sem, hogy nyelvtörvényt alkossanak és alkalmazzanak. Pusztai Ferenc szerint is az ajánlásoknak, az árnyalatok védelmének, a kommunikáció segítésének, egyáltalán a nyelvművelésnek sokkal több az értelme. Nem jár szankció, de még csak egy főnöki ejnye-bejnye sem azért, hogy a vállalat, az önkormányzat, a hivatal munkatársai nehezen kommunikálnak az ügyfeleikkel. Nincs pénzbüntetés akkor sem, amikor az idegen hangzású új márkanév, boltelnevezés, hirdetés a konkurenciához irányítja a vevőket.