– Látták a Kisalföldben megjelenő osztrák hirdetéseket? – kérdezi Horváth Vilmos, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Kisalföld Volán kereskedelmi igazgatója, amikor arról faggatjuk, hogy szerinte miként érinti majd térségükben a vállalkozásokat az uniós csatlakozás. Szerinte ugyanis – és erre utalnak azok a bizonyos hirdetések – elsősorban a kereskedők és a szolgáltatók számára lesz élesebb a piaci verseny az Európai Unióban. A termelők – a kilencvenes években tapasztalható tőkebeáramlás következtében – már korábban megérezték a külföldi konkurenciát. Az EU-tagság mégis főként azoknak a magyar exportőröknek hoz majd előnyöket, akiknek az unión kívüliség eddig megnehezítette ott a szabad mozgásukat, noha minőségben és szállítási fegyelemben már megfeleltek a követelményeknek. A legnagyobb hátrányba pedig kétségkívül a kiskereskedelmi mikrovállalkozások kerülnek, mert ők a nem kellő szakmai felkészültség vagy a tőkehiány miatt nehezen tudnak alkalmazkodni a piaci versenyhez.

Szerencselovagok? Nem, vállalkozók

– Az biztos, hogy a külföldiek, és nem csak az osztrákok, nagyon várják már hazánk csatlakozását, mert azt remélik, hogy azt követően Magyarországon is az otthon megszokott jogrend alapján kereskedhetnek – veszi át a szót Magyar Szilárd, a soproni Milo horgászcikk-szaküzlet vezetője. Bár a horgászatnak nincs túl nagy kötődése a városhoz, ez a vállalkozás több nyugat-európai, az iparágban tevékenykedő cég magyarországi képviseletét látja el. – 1997 óta van itt üzletünk, a fővárosban pedig egy nagykereskedelmi lerakatunk. Az első három-négy évben a bevételünk 70-80 százalékát adták az Ausztriából érkezők bevásárlásai. Ma már nagyjából a fele származik külföldről és a fele itthonról, mert az osztrák forgalom jelentősen visszaesett. Úgy gondolom, hogy azért, mert az utóbbi két évben az osztrák bevásárlóturizmus innen áttevődött Szlovákiába.

– Ausztria közelségét, az úgynevezett bevásárlóturizmus előnyét ma már csak néhány szolgáltatás élvezi, mint például a fogászat, a fodrászat és a vendéglátás – állapítja meg Horváth Vilmos, aki úgy látja, hogy ezek, mivel jó minőségben dolgoznak, állják majd a versenyt a hasonló profilú osztrák vállalkozásokkal.

– Álszent dolog lenne azt állítani, hogy sok társunkkal egyetemben nem a jobb megélhetés reményében jöttünk ide – szögezi le dr. Csipkay Péter, egy soproni, családi fogászati vállalkozás vezetője. – A határ menti régióban dolgozó fogorvosokról azonban, némi pejoratív kicsengéssel, van olyan vélemény, hogy mi mind valamiféle szerencselovagok lennénk. Nos, ez egyáltalán nem így van. Többen a rendszerváltás idején érkeztünk a régióba, amikortól lehetett vállalkozni, és senkinek nem tiltották meg, hogy belevágjon ilyesmibe. Itt hatalmas a verseny, csak Sopronban két-háromszáz fogászat van, ami a város lakosságához képest rengeteg. Persze a főváros egyes kerületeiben is vannak ennyien, ám korábban, amikor Borsodban dolgoztunk, öten voltunk százezer emberre. A versenyből azonban a legtöbbet a beteg profitál, hiszen kitűnő a rendelők felszereltsége, magas az ellátás szakmai színvonala, mert folyamatosan beruházunk, fejlesztünk.

Ennek a családi vállalkozásnak van magánrendelői része, amelynek a bevétele 70-80 százalékban származik a külföldi betegektől, és van az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott része. E utóbbit a feleség, dr. Nyitrai Alíz látja el. Saját állításuk szerint az OEP-finanszírozású rendelőkben ugyanolyan magas színvonalú a felszereltség és az ellátás, mint a magánrendelőben. Ám a jövőben, az uniós normáknak való megfelelés érdekében, nagy szükség lenne a biztosítótársaságok és a bankszféra nagyobb aktivitására. Nemcsak a szűkebb szakmai érdekek miatt, hanem egyebek között azért is, mert a jövőben például ahhoz, hogy egy munkahelyre valaki felvételt nyerjen, még nagyobb szüksége lesz mindenkinek az egészségre, ápoltságra.

Helyi verseny helyett összefogás

Ez utóbbival teljesen egyetért Csizmazia Balázs, a soproni Pannonia Szálloda kereskedelmi igazgatója is. Hozzátéve:

– Mi bizonyos szempontból szerencsések vagyunk, mert a Best Western amerikai szállodalánc tagjaként már teljesítenünk kell az amerikai szabványokat, ami némi könnyebbséget ad majd, amikor a szigorú EU-előírásoknak próbálunk megfelelni. Ami persze így is jelentős kiadásokkal jár, de biztos, hogy hosszabb távon megtérül a ráfordítás. Ha már tagok leszünk, jóval egyszerűbb lesz az üzletkötés, és ha a határok megszűnnek, sokkal könnyebben jönnek át hozzánk Ausztriából a vendégek, hiszen továbbra is olcsóbbak maradunk, mint a határ túloldalán lévők. Ezért nálunk gazdaságosabban szervezhetnek szakmai találkozókat.

Ám ahhoz, hogy ez valóban így legyen, a szakember szerint létkérdés a soproni szállodák összefogása. Szerencsére azonban ez már most működik, mert nincs közöttük egymás kárára menő konkurenciaharc. A közelmúltban itt megépült konferenciaközpontban ugyanis olyan nagyságú rendezvényeket lehet tartani, amelyeknek vendégeit egy szálloda egyedül nem képes fogadni, tehát a vendéglátóhelyek egymásra vannak utalva. Sőt nem is csak egymásra! Szoros kapcsolatban dolgoznak a nagyszabású rendezvények szervezőivel is: a Pannonia Szálló például a Fertő-tó partján fekvő Mörbisch (Meggyes) vízi színházzal. Sok-sok kis határ menti településen van továbbá ilyen vagy olyan fesztivál- vagy koncertsorozat, és az odalátogató vendégek elszállásolásában a magyar vállalkozások erősen érdekeltek.

Soproni kékfrankos

Egyébként, ami Tihanynak a visszhang, Makónak a hagyma, Szegednek a paprika, Bajának a halászlé, Sopronnak az a bor, azon belül is a kékfrankos. A hűség városának egyik legjelentősebb bortermelő vállalata a Sop-Vin Kft., az ismert és neves Lővér Pince gazdája.

– Cégünk termelése évi 13-15 ezer hektoliter, és ennek 60-70 százaléka export – mondja Magyar Dezső ügyvezető. – Ezen belül jelentős az osztrák fogyasztás, annak ellenére, hogy jelenleg az osztrák vámszabályok szerint szomszédaink személyenként egy alkalommal nem vihetnek ki két liter bornál többet. Persze vannak, akik bátorságuktól függően egy-két kartonnal próbálnak hazatérni, de igen szigorú az ellenőrzés. Azt remélem, hogy a csatlakozás után többek között ez sem lesz már probléma.

A közelmúltban Sopronban járt Ausztria magyarországi nagykövete, Günter Birbaum, és az osztrák borászat csatlakozás utáni helyzetéről elmondta: Ausztriában a mezőgazdasági cégek árbevétele ugyan 20 százalékkal csökkent, a jövedelmezőség viszont 40 százalékkal nőtt. Ott a szőlő termelése 60-70 százalékban államilag dotált, az áfa 16 százalék, és a jövedéki nyilvántartás helyett a végterméket ellenőrzik, ugyancsak állami finanszírozásban; ezt hívják ugyanis fogyasztóvédelemnek. Ha ezek a feltételek meglesznek a magyar borászat számára is, akkor versenyképes lesz. Ez viszont nem a csatlakozáson múlik, hanem azon: a hazai politika akarja-e, hogy az unióban valóban európai módon éljünk, vagy pedig azon belül ugyan, de amolyan magyarosan.

A hazai és az uniós szabályozás közötti különbségeket Magyar Szilárd, a horgászboltos is felvetette, aki a csatlakozástól szintén a 25 és 12 százalékos áfa csökkenését reméli elsősorban, mivel – a korábbi szabályozással ellentétben – jelenleg Magyarországon a sportcikkek is áfakötelesek. Ezen túlmenően abban bízik, hogy az import esetében a mesterségesen túlbonyolított vámügyek leegyszerűsödnek, és kevesebb kellemetlenséggel járnak majd.

A mezőgazdaságból élők hátránya

A csatlakozástól errefelé is a mezőgazdaságból élők tartanak a legjobban. Hegykőn, ebben az osztrák–magyar határ menti, ezerháromszáz lelket számláló kis faluban a Hegykői Mezőgazdasági Rt. elnök-igazgatója, dr. Szajff Gyula például kijelentette:

– Lehet, hogy meglepő, de nekünk már eddig is csak hátrányunk származott az osztrák határ közelségéből, mégpedig több szempontból. Egyrészt vannak olyan földterületek, amelyeket osztrákok vettek bérbe, az a föld tehát nekik és nem nekünk termel. Másrészt a jobb ausztriai anyagi feltételek miatt elég sokan járnak át dolgozni innen – van, aki feketén, van, aki hivatalosan –, ez pedig azt jelenti, hogy itt szintén emelnünk kell a munkabéreket, vagy nem találunk embert.

A csatlakozás utáni helyzettel kapcsolatban is nagyon enyhe fogalmazás az, hogy nem kimondottan derülátó az elnök-igazgató. Hiszen az EU környezetvédelmi előírásainak pontos betartásához minden hazai vállalkozásnak komoly beruházásokat kell végrehajtania.

– Ebből a szempontból előnyben lesznek azok, akik már korábban folyamatosan korszerűsítettek, ám a régi épületekben, elavult felszerelésekkel dolgozók helyzete nagyon nehéz lesz, és sok ilyen mezőgazdasági vállalkozás kerül más, tehetősebb, főleg osztrák cégek tulajdonába. Ha a két ország mezőgazdasága közötti felszereltséget összevetjük, nagyjából olyan a helyzet, mintha száz méteren egy féllábú – ezek lennénk mi – futó versenyezne az olimpiai bajnokkal. Ezen túlmenően eleve hátrányban vagyunk, mert a mi támogatásunk – az állami és az uniós együtt – a régebbi tagországok gazdaságainak járó segítségnek csupán a fele lesz eleinte.

Az, hogy a környezetvédelmi előírásokat be kell tartani, illetve, hogy a nem versenyképes vállalkozások tőkeerős vállalkozásokhoz kerülnek – s ez még a jobbik eset, hiszen egy részük bizonyára megszűnik majd –, hosszabb távon persze nem baj, hanem a térség és az ország fejlődésének a része.

Mindenki tanul

Vannak olyan gazdaságpolitikai kérdések, amelyekről a kamarák és érdekvédelmi szövetségek csak véleményt mondhatnak, de megváltoztatni nem tudják ezeket, és vannak olyan feladataik, amelyeket teljesíteniük kell annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb vállalkozás számára járjon az uniós csatlakozás hátránnyal.

– Ennek érdekében a kamaránk már tavaly megkezdte a felkészítést, tájékoztatók és tanfolyamok szervezésével – sorolja Horváth Vilmos kamarai elnök. – S a kamara testületeinek és ügyintéző szervezetének is meg kell ismernie az unió működési mechanizmusát, különösen az érdek-képviseleti, lobbitevékenységet, és például a pályázatokról, közbeszerzésekről az uniós információk megszerzésének módját. Évek óta figyeljük az osztrák kamarák tevékenységét, és ez alapján szűrtük le, hogy meg kell szerveznünk a hazai kamarák brüsszeli képviseletét, mert az információ gyorsasága döntő a piaci versenyben.

– Mindezt elfogadva, az EU-csatlakozás rengeteg olyan bürokratikus akadályt elhárít majd, amelyek jelen pillanatban nehezítik a munkánkat – tér vissza a bevezető gondolathoz Csizmazia Balázs.

Botár László


Burgenlandi vélekedések

Vajon milyen érzelmeket kelt Magyarország uniós tagsága a burgenlandi vállalkozókban? Kelénpatakon (Klingenbachban) Julius Frank villanyszerelő derűlátóan közelíti meg a kérdést, holott neki már évek óta nincs oka az örömre.

– Húsz éve nyitottam, műszaki cikkeket árulok – mondja. – Akkor még a házunk előtt vezetett el a főút. A vasfüggöny idején ugyan elég kevés magyar vásárló állt meg a bolt előtt, de a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején már magyar invázióról beszélhettünk. Rengeteg márkás műszaki cikket vittek a határon túlra. Az volt a fénykor, akkor öten dolgoztunk az üzletben. Aztán megépült a határról a falut elkerülő főút, s Magyarországon is megjelentek a multik. Ez számunkra nagy csapásnak bizonyult. Most csak hárman vagyunk az üzletben, s remény sincs arra, hogy fejlődjünk. Egyre nagyobb a konkurencia. Ezt még inkább tapasztaltam, amikor Ausztria belépett az unióba. Az viszont kifejezetten jó, hogy a szabadverseny következtében olcsóbban lehet beszerezni az egyre jobb termékeket. Nem ijedek meg, hogy Magyarország is uniós taggá válik. Annyi biztos, hogy a határ mindkét oldalán élőknek jobb lesz a helyzetük. Elvből bizakodó vagyok: megkeresem a módját, miként lehetne együttműködni a soproni kollégákkal. Bevallom, az első lépést már megtettem.

Nem messze innen, a Szentmargitbányán (St. Margarethen) átvezető főút Napfényudvarhoz címzett borozóját egy soproni fiatalember, Kaiser Zsolt bérli.

– Vendéglátó-iskolát végeztem – meséli –, és már hét éve dolgozom Ausztriában. A melegkonyhás üzlet bérletét néhány hónapja vettem át. Ha Magyarország EU-tag lesz, ez az osztrák vendéglátásban semmit nem fog számítani, mert kötve hiszem, hogy a magyar béreket rögtön uniós szintre emelnék. A mi vendéglőnkben is egy évben talán ha két asztalt töltenek meg a honfitársak. Az átlagmagyarnak megfizethetetlen az osztrák vendéglátóhely. Akik meg Ausztriában dolgoznak, azok többnyire nem itt fogják elszórni a nehéz munkával megszerzett pénzt.

EU-polgárok gyógyítása

Egy osztrák biztosítóval kezdett megbeszéléseket a soproni Erzsébet-kórház, hogy a jövőben a kapacitás teljes kihasználása érdekében külföldi betegeket fogadhasson. Az EU-polgároknak ugyanis jogukban áll, hogy az unión belül bárhol gyógyíttassák magukat. Ám ahhoz, hogy az osztrák biztosítóval megszülessen az együttműködés, még komoly szakmai fejlesztéseket, továbbá struktúramódosítást kell végrehajtani – mondja dr. Baranyai Tibor főigazgató-főorvos. Ezzel párhuzamosan kitűzött cél az oktatókórház minősítés elnyerése. A főigazgató-főorvos hangsúlyozza: a soproni kórház elsődleges feladata és kötelessége a soproni régió lakossainak ellátása; ezen felül készül fel, ha a gyógyítókapacitás engedi, további EU-polgárok fogadására. A feladatok megvalósítása többéves program, és igen nagy alkalmazkodóképességet, rugalmasságot igényel mind a tulajdonos, mind a kórházi dolgozók részéről. Mint arról az főigazgató-főorvos beszámolt, a technikai háttér biztosítására elnyerték az IBM támogatását: térítésmentesen, referenciacéllal, több tízmillió forint értékben olyan integrált számítógépes hálózatot kap a kórház, amelynek segítségével egy-egy beteg ápolásának valamennyi költsége tételesen rögzíthetővé válik.

Gosztonyi Miklós