"A helyi árukkal mozgó bolt kiválthatja a kívülről származó termékeket, s munkához, jövedelemhez juttatja a termelőket. Az is okos terv, hogy a közép-dunántúli gyümölcsfajtáknak legyen génbankja, segítségével megőrizhetjük a mifelénk honos almafajtákat a jövőnek." Hasonló ötletekből szép számban akad még Egly Márk példatárában. A sümegi helyi vidékfejlesztés irodavezetője "beérni" látja a mikrovállalkozások élénkítését is szolgáló, pályáztatási lehetőségeket népszerűsítő munkát. Azt, hogy az uniós hátterű program jóvoltából civil szervezetek, vállalkozások, helyhatóságok álmait megvalósítható projektekké lehet formálni.

A vidékfejlesztési irodák hálózatának kiépítése bő egy évvel ezelőtt kezdődött, de nem előzmény nélkül: több hasonló funkciójú szervezetet működtettek már korábban is az országban. A párhuzamos "menedzserhálózatokat" azonban egyesítették. Sümegen pedig még ennél is több sikerült: egy fedél alatt, egy szellemi hátteret alkotva működtetik a vidék-, az agrár- és a gazdaságfejlesztés intézményeit. Egly Márk interpretálásában: a különböző hálózatokat, menedzsereket nemrégiben még a város más-más pontjain lehetett fellelni, most azonban egy helyen dolgoznak, s még a hegybíró, a falugazdász is a közvetlen munkatársuk. Ugyanakkor a mai menedzserek nem azonosak a régiekkel, mivel összeolvadt két - az úgynevezett ÖTM-es és az NFT "Házhoz jön" - hálózat, s lett belőle egy új, az "Új Magyarország Pont" nevű.

- Az "ÚM-pontos" menedzserek az Új Magyarország fejlesztési terv pályázati oldalát képviselik. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programnak, az úgynevezett hármas és négyes tengelynek a témáiban tanácsot adó munkatársak pedig a helyi vidékfejlesztési irodákban tevékenykednek - mondja el "tudományosabban" a Sümegen is tetten érhető szellemi menedzserrendszer lényegét Lelkes Petra, a helyi vidékfejlesztési irodák alkotta hálózat térségi irányítója, azaz az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete közép-dunántúli regionális koordinátora. - A vidékfejlesztési program négy fő irányt jelent: az agrártechnológiait, a környezet minőségének javításáról szólót, a klasszikus vidékfejlesztést és a LEADER-t. Az első kettő tipikusan az agrárium szakmai feladataira összpontosít. A harmadik és a negyedik - a kistérségekben lévő, a sümegihez hasonló helyi vidékfejlesztési irodák segítségével - pedig a vidék lakossága életminőségének javításához, a munkahelyteremtéshez köthető feladatokat látja el.

Ősszel indította el az agrártárca a vidék lakossága életminőségének javítását segítő programot. Azt a pályázati lehetőséget, amely támogatást kínál a mikrovállalkozások fejlesztésére, a turisztikai tevékenységek ösztönzésére, a falumegújításra és -fejlesztésre, a vidéki örökségek megőrzésére. De vajon honnan tudja meg egy helyi polgár, vállalkozó, polgármester, hogy most éppen neki - falujának, cégének - kínálnak pénzt is jelentő segítséget?

- Például tőlem: ott vagyok az információkkal megannyi fórumon, akkor kiváltképp, amikor helyi egyesületek, közösségek szerveződnek a vidékfejlesztés érdekében - érvel Egly Márk, beszámolva arról, hogy mostanság sem áll másból egy átlagos hétköznapja, mint a pályázati hírek "házhoz szállításából", a tanácsadásból, a lehetőségek feltárásából. - Vállalkozóként saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a cégnek fontos információ akkor érkezett, amikor az már késő volt, s véletlenszerűen értesültem a pályázatokról is. Most, hogy az irodát vezetem, az információk gyors célba juttatására koncentrálok, kivált, ha tudom, miről álmodik az adott település önkormányzata.

A sümegi térségben is kialakultak azok a közösségek, amelyek meghányták-vetették, hová, merre fejlődjenek, elemezték a helyi adottságokat, s azt, hol tart a környék gazdasága, hol fenyeget leginkább a munkanélküliség növekedése, hol, hogyan lehet munkahelyteremtő fejlesztésekkel operálni. Most pedig, hogy elindult a mikrovállalkozások fejlesztésére, a turisztikai tevékenységek ösztönzésére, a falumegújításra, a vidéki örökségek megőrzésére kitalált országos program, Sümegen felállították a helyi feladatrangsort. Egly Márk abban biztos, hogy falumegújításra, örökségóvásra sokkal több pályázat készül el, mint a másik két "témára", ugyanakkor a mikrovállalkozások és a turizmus fejlesztése talán előbbre való, mivel égető szükség van új munkahelyekre. Az idegenforgalom komoly kitörési pont Sümeg térségében, de mind a helyi vállalkozók, mind a falusi turizmusból élők nagyon nem érnek rá pályázatokat tanulmányozni.

- Megyer egy egészen kicsi zsákfalu a térségben, mégis megtalálta a módját annak, hogyan lehet megállítani az elnéptelenedést, miként lehet olcsóbban, gazdaságosabban működtetni magát a települést egyebek között az alternatív energia segítségével - magyarázza Egly Márk azt, hogyan képes életet lehelni saját magába egy sokáig nehéz sorsú falu. - Aktív, ötletgazdag polgármesterük önállóan is, az irodánk tanácsai alapján is a megálmodott, megfogalmazott céljaihoz folyamatosan keresi - és meg is találja - a pályázatokat.

A helyi irodák hálózata is csak akkor tud "megélni" ha a vidékfejlesztés alanyai maguk is akarják azt, hogy egyről a kettőre jussanak, például a földművelési tárcánál októberben meghirdetett mikrovállalkozás-fejlesztő, turisztikai tevékenységet ösztönző, falumegújító, vidékiörökség-megőrző programokra szánt 140-150 milliárd forint megpályázásával. Az irányító hatóság "kistérségi lábára" - a 173 helyi irodára - a kormányzat 2013-ig bizton számít, még akkor is, ha nem elosztói a jókora pénzeknek, hanem "csak" menedzselői azoknak a folyamatoknak, amelyek katalizálják, összekapcsolják a helyi fejlődési programokat, a támogatási rendszereket. A földművelési és vidékfejlesztési tárca szakállamtitkárától, Forgács Barnabástól a Piac & Profit megtudta, a sümegi kistérséggel és a többi 172-vel az első év tapasztalatai alapján együttműködési megállapodást is kötöttek már. A szakállamtitkár bemutatott egy új intézménytípust is: a helyi vidékfejlesztési stratégiák végrehajtását 96 közösség fogja egyengetni. A 173 kistérségi helyi iroda "kiegészül" a 96 közösségből álló "rendszerrel", amelyben együttesen több száz munkaszervezeti alkalmazott dolgozik majd.

- E munkatársaknak az lesz a feladatuk - részletezte Forgács Barnabás -, hogy az adott térségre vonatkozó helyi vidékfejlesztési stratégiát, LEADER-tervet megvalósítsák. Segítséget nyújtanak majd e stratégiákhoz kapcsolódó támogatási kérelmek összeállításához, benyújtásához, s részt vesznek a döntések meghozatalában.

A 96 jogi személyiség egyenként négy-öt alkalmazottal működik majd, s a vidék mozgatórugói azáltal lehetnek, hogy a térségek fejlesztési stratégiáit hajtják végre. Kérdésünkre - ez a grémium ül-e a pénzesládán - Forgács Barnabás ugyan nemmel válaszolt, de azt is kijelentette: a kilencvenhat közösség diszponál majd a forrás felett.

- A lényeg, hogy helyben dől el, mennyi forrás allokálódjék például a mikrovállalkozásokra a helyi vidékfejlesztési stratégiák alapján - rajzolja tovább a pénzügyi jövőképet a szakállamtitkár. - Ez tehát nagy lehetőség, de igen nagy felelősség is: valóban a helyi döntéseken múlik az adott térség fejlődésének iránya, tempója. A szisztéma teljes egészében uniós gyakorlaton alapszik, a brüsszeli forrásokról a döntéseket az EU-ban szokásos módon mi is alulra delegáljuk.

A kilencvenhat közösség egyike már november első napján megszületett, mégpedig a keleti végeken, jelesül Szatmárban. Ott már kézzelfogható valóságként mutatják be az új "intézményrendszert": a vidékfejlesztési irodák segítették a közösség megalakulását egyebek között azzal, hogy feltérképezték, kik, mely partnerek szeretnének csatlakozni. Szatmárban tehát egymás mellett létezik a helyi vidékfejlesztési iroda (HVI), a helyi vidékfejlesztési közösség (HVK) - hivatalosabban: LEADER helyi akciócsoport -, s létezik az ottani 75 település szatmári kistérségi projektje, amelynek megalkotásában a HVI-k segítségét élvezve a születő HVK vett részt.

Már látják a pénzt

- Érdemes az "elméleti" oldalt is megvizsgálni - igyekszik a tisztábban látáshoz hozzásegíteni Katona Ágnes, a Szatmári Helyi Közösség, a szakállamtitkár beharangozta kilencvenhat "mozgatórugó" intézmény egyikének munkaszervezeti vezetője. - Közösségünk alulról építette fel magát, körülbelül háromszáz vállalkozó, önkormányzat és civil szervezet vett, vesz részt benne. Ez a közösség választotta meg a tervezést koordináló csoportját, s ugyancsak a közösség hozta létre gyakorlatilag saját magából egyesületét, a Szatmári LEADER-t.

Katona Ágnestől is megkérdeztük, az állami pénz hol lesz, a támogatásokért a HVI-t, a HVK-t, a Szatmári LEADER-t fogják-e megsüvegelni?

A keretet, mely fölött "helyben" diszponálnak, a közösségre bízzák, s a 75 településről, vagyis az akcióterületről pályázhatnak a jogosultak. De ez nem minden, ahhoz, hogy a projektben megfogalmazottak megvalósuljanak, a Szatmári LEADER-nek munkaszervezetet kellett létrehoznia egyebek között azzal a céllal, hogy az egyesület elnökségének döntéseit előkészítse.

Katona Ágnest, akit Tiszacsécsén kellett volna megtalálnunk, Mátészalkán értük utol, az ott épült inkubátorház az otthona a helyi kistérségi irodának. Innen, ebből a mátészalkai irodából - az almafákkal és különböző folyók holtágaival övezett, sokadrendű országutakon - a 600 lelkes Pátyodra kellett eljutni ahhoz, hogy a már tető alá hozott közösségi irodát is megtaláljuk. Szemben az Antall József nevét viselő iskolával, művészeti központtal, alkotóházzal, szomszédságban a csengeri kistérségi elnök - egyben pátyodi polgármester - irodájával a csupasz falak között is gyakorta bekövetkeztek értekezletek: az új közösségi alkalmazottakat munkára fogta a munkaszervezeti vezető. Nem volt túl nehéz dolga, hiszen a helyi irodák hálózatában már szerephez jutottak régi-új kollégái, akik eddig is "mozgalmári" lendülettel kötötték össze a kistérségi terveket, ötleteket, illetve a pályázatokat.

- Ezután nem lebonyolítunk, hanem bábáskodunk - nevesíti a jövendő aprómunkát Katona Ágnes -, de ehhez az kell, hogy már túl legyünk a tervezésen, s megkapjuk az irányító hatóságtól a zöld jelzést.

Ez azt jelenti, hogy a Szatmári Helyi Közösség segítségével megszülethetnek az egyesületi elnökség döntései, például annak a több millió eurónak a sorsáról, amelyért - a szintén helyben született ötletek és stratégiák alapján - pályáznak a vállalkozók, civil szervezetek, helyhatóságok. Egy, már létező, közös akcióvá nemesült céljuk az, hogy a Szatmári Kosárnak keresztelt nagy ívű programjuk minden tekintetben "életre keljen". Ebben minden helyi specialitást - terméket, szolgáltatást, turisztikai lehetőséget - "elhelyeznek", s úgy fejlesztenek, hogy megélhetés, jövedelem, munkahely legyen belőlük, miközben a produktumok fogyasztóra, vásárlóra, közönségre találnak.

- Az ország legnagyobb LEADER-csoportjaként 3,4 milliárd forinttal rendelkezhetünk, ezt az összeget kell jól elköltenünk - számolja át pénzbe többévnyi közös tervezésüket a Szatmári LEADER "mögötti" elnökség tagja, Pethő András pátyodi polgármester. - Mind a három kistérségünk sajnos belefér az ország leghátrányosabb helyzetben lévő 33 kistérségének táborába, ezért is roppant fontos, hogy minden támogatási pénz és pályázati forint hatékonyan működjön: ne legyen egyetlen párhuzamos fejlesztés sem, hanem egymásra épüljenek a projektek. A térség vízügyesei a folyók töltéseinek turisztikai kerékpárúttá építését pályázták meg, ezért mi az idegenforgalom további projektjeit tervezzük meg, adjuk hozzá.

Az ukrán és a román határ közelsége a munkanélküliségnek is "szervezője" volt és maradt a legutolsó időkig. Sőt, most már akadálytalanul át lehet menni a Romániához tartozó közeli városokba, mind többen ott találnak munkát, tovább fogyatkozik a szakképzettek aránya "ideát". A Szatmári LEADER elnökségi tagja szerint most már arra is terelgetniük kell a munkahelyteremtésre ösztönző pályázókat, hogy célirányosabb szakemberképzés induljon el a térségben. Maholnap házakat sem tudnak építeni a helybéliek, mert nem lesz ács, vízvezeték-szerelő, kőműves.

A polgármester biztos benne, hogy folytatódik az "ötletroham", hiszen kezdik látni a helyi vállalkozók, polgármesterek, a 75 település lakossága, hogy az álmodozásból végre lehet valóság is. Például a Szamost, a Krasznát, a Tiszát eddig "elfelejtették" felfedezni, s szerencsére tönkretenni. Pethő András szerint Szatmárt igazi idegenforgalmi értékké lehet tenni úgy, hogy megőrzik a természeti kincseket is.

Az agyak valóban "dolgoznak". Amikor pedig Somlai Tibor, a Szatmári Helyi Közösség menedzsere a vadászatot nevezi meg fejleszthető vállalkozásnak, munkahelyteremtésnek, akkor nem puskáról, vadászházról és lelőtt fácánról, vadkacsáról beszél, hanem "hegyvidéki jellegű lapos vidékről", melyből nincs több a világon. A november elseje előtt még köztisztviselő, géberjéni illetőségű Máténé Vincze Andrea szintén pátyodi "közösségi irodistaként" ugyancsak tud olyan, támogatást is elnyerő fejlesztést, melyet faluja idegenforgalmi vonzerőként jegyez: két ősrégi kúriájuk is védett műemlék. Ha nincs falumegújító, örökségmegőrző pályázat, akkor az építészeti értékek romhalmazként vendégriogatóvá válnának.

A kulcsszó tehát a pályázat. És a mersz, a kockázatvállalás. Manapság sem sokan mernek belevágni "önmentő" akcióba, például olyanba, mint amilyenről most már büszkén beszél Szászi Bertalanné. Vagyis inkább őróla beszélnek büszkén...

Az asszony falujában, Penyigén a háza, az udvara, a csűr volt az "eszköz" és a tét is ahhoz, hogy támogatásért pályázva, 50 évesen, életében először vállalkozóvá váljon. Olyan lekvárfőző üzemet épített fel, amelynek joga bárhová szállítani, értékesíteni, s dicsősége bioprogramokban érvényesülni.

Négyszáz fás jelkép

- Jóval több Szásziék penyigei lekvárja, mint egy lekvár a sok közül, az ő termékük jelkép is - "adja el" az amúgy magáért beszélő kuriózumot a vállalkozóvá vált család portájához érve Katona Ágnes.

Az élelmiszerszabványoknak - így a HCCP-előírásnak - megfelelő "üzem" technológiai közepe a gyümölcstisztító egységekből és a rézüstökből áll, mindez a parasztház hátsó traktusaiban elhelyezve. A technológia "eleje" pedig az a 400 szilvafa, melynek idei termésével elégedett a házaspár, de nem titkolják, a tavalyi gyümölcsszüretben nem volt köszönet. Szászi Bertalannét azért becsülik különösen mind a helyi vidékfejlesztési irodában, mind a közösség frissiben felállt intézményében, mert amikor a könyvelő szakmájú asszony - és növényvédő ura - munkanélkülivé kezdett válni, három pályázatot is megírt: maradék erejével a házaspár megpróbált váltani, házát, vagyonkáját kockáztatni, a 400 fa termésére alapozva "ipart" építeni.

- Szárított gyümölcsökkel, a szilva mellett csipkebogyóból, almából, birsből, barackból főzött lekvárral egyaránt foglalkozunk, újabban postai utánvéttel is rendelik készítményeinket - sűríti egyetlen mondatba cége fejlődését Szászi Bertalanné. - Az idei nehezén már túl vagyunk, nincs a fán a gyümölcs, az aszalásnak van itt az ideje.

Az udvaron, a szabadban jelenleg is űzik az ipart, ügyes kéziszerszámokkal az alma csutkáját "nyerik ki". De most, amikor már-már tél van, a ház asszonya többször is megszakíthatja a mind fagyosabb munkát, hogy elmenjen gyógyvizes fürdőt venni kezére, lábára, derekára, mert jövőre is bírni akarja. Ilyenkor a cseppember ura is ráérősebb, akkurátusabban pippanthat rá - teszi is -, és még sétálhat is egyet a pitvarban.

- Azért vontak le - mutat egy ajtórészt az üzemen Szásziné Katona Ágnesnek. - Kevesebbet kaptunk...

Hiába mondta a házat műhellyé átalakító kivitelezőnek az abszolút kezdő vállalkozó, hogy mindent úgy építsen be, ahogy a pályázatban van. Az iparos mégis változtatott, a lekvárfőzéshez értő, a kivitelezéshez nem értő, mindenét egy lapra feltevő asszony pedig a revizoroktól talán még a sandaság vádját, továbbá - segítség helyett - a támogatáslevonást is megkapta. De ezzel együtt is a pályázatok, uniós támogatási rendszerek helyi jelképévé válhatott a lekvárfőző asszony és férje. A soklépcsős, kicsit kiismerhetetlen, az uniós normákra alapozott, hellyel-közzel bürokratikus modell ugyanis ott is működőképes. Sőt Sümegtől Szatmárig - keresztbe kasul az országban - még hisznek is benne.