Mobil és vezetékes évek óta éles versenyben áll egymással, olyannyira, hogy egyes pesszimista felvetésekben már az is megfogalmazódott, hogy esetleg az ajnározott „kistestvér” kiszorítja az asztaltól az „elsőszülöttet”. Az utóbbi időkben azonban, úgy tűnik, helyükre kerülnek a dolgok: lassult a mobilszolgáltatók dinamikus ügyfélszám-növekedése, és a fixvonalas vállalatokra évek óta jellemző vonalszámcsökkenés is megállni látszik. Ez azonban nem mond ellent annak a ténynek, hogy a két szolgáltatás versenyez az ügyfelek kegyeiért. Csakhogy klasszikusan – és ez a fejlett európai országokban így is van – a két különböző eszköz nem alternatívaként, hanem kiegészítő lehetőségként él egymás mellett.

Korán jött mobilsokk

Nálunk máshogyan alakult a verseny, mint Európa fejlettebb régióiban, és ennek történelmi okai vannak.

– Amikor a mobilszolgáltatók megjelentek az európai piacokon, ott körülbelül 50 százalékos volt a fix vonalak penetrációja egy évek óta liberalizált távközlési piacon. Amikor viszont Magyarországon megjelent és dinamikus fejlődésnek indult az első mobilszolgáltató, még 800 ezer ember várt fix telefonvonalra – magyarázza Vidos Tibor, az Invitel vezérigazgató-helyettese. Így tehát sokaknak nem vezetéken, hanem az éterből érkezett a régóta áhított telefonvonal. A különbség a mai napig fennáll: Nyugat-Európában a lakosság 60 százaléka rendelkezik vezetékes telefonnal, szemben a magyarországi 36 százalékkal. Ennél talán beszédesebb adat, hogy míg tőlünk nyugatabbra a lakások mindegyikében van telefonvonal, nálunk ez mindössze a háztartások háromnegyedére jellemző. Ráadásul itt az emberek telefonálásra elkölthető pénze is jóval kevesebb – teszik hozzá a szakértők.

A kétféle telefon tehát általában nem állítja választás elé az embereket a fejlett országokban, hanem kiegészítő szolgáltatásként létezik; Magyarországon viszont döntési helyzetet idéz elő. És miután a mobiltelefon jelen pillanatban divatcikk, ráadásul a mobilitás ténye is felértékelődött az utóbbi időben, a döntés látszólag nem is olyan nehéz. Sőt, a lakosság nagy része akár arra is hajlandó, hogy többet fizessen a kényelmesebb szolgáltatásért.

Éppen ezért a mobilszolgáltatók hajlamosak azt állítani: a vezetékes szolgáltatókkal nem versenyeznek, hiszen a mobil mást nyújt. A tények azonban mást mutatnak.

Versenyválaszok

Szolgáltatásban és az árazási stratégiákban is megfigyelhető, hogy a távközlési piac szereplői árgus szemekkel figyelik egymás lépéseit. A számhordozhatóság bevezetése óta a mobilszolgáltatók érezhetően megcélozták a vállalatokat is, arra buzdítva őket, hogy új alközpontokat telepítsenek, amely a mobilhívást mobilra küldi, és mindhárom mobilszolgáltató bizonyos kártyaszám felett a dolgozók egymás közötti beszélgetésére nullaforintos percdíjat ajánl. Válaszul a Matáv olyan vállalati rendszereket ajánl ügyfeleinek, ahol a VOIP (Voice over IP) már beépített elem, és így a másodpercalapú beszélgetési díj helyett csak egy kiszámítható átalányt fizet a cég.

A másodpercalapú számlázás bevezetése viszont a vezetékes szolgáltatóktól indult, de a mobilszolgáltatók sem maradtak el. A Vodafone 8 forintos percdíja pedig szinte megegyezik az Invitel által kínált tarifával. Tehát a szolgáltatók csatározásából az ügyfél mindenképpen nyertesként kerül ki, látszólag.

– A versennyel nincs probléma, csakhogy nem érezzük fairnek – mondja Fürjes Balázs, az Invitel stratégiai és szabályozási igazgatója. – Az egységes hírközlési törvény ugyanis erősen megköti a vezetékes szolgáltatók kezét, míg a mobilpiacon szinte semmilyen korlátozást nem ír elő.

– Olyan, mintha egy piruettező táncos és a zsákban futó mozgását hasonlítanánk össze – teszi hozzá Vidos Tibor. – A vonalas szolgáltatót például a törvény kötelezte a másodpercalapú számlázás bevezetésére, míg a mobil esetében ez szabadon választott marketingelem.

De talán a legsúlyosabb probléma az összekapcsolási referenciaárra vonatkozó rendelkezés; pontosabban az, hogy a mobilszolgáltatókra nézve a törvény nem ír elő semmilyen megkötést. Tehát, amikor arra panaszkodunk, hogy nagyon drága a vezetékes telefonról mobilkészülékre irányuló hívás, a háttérben a mobilszolgáltatók által a vezetékes társaságoktól kért magas, közel 40 forintos összekapcsolódási díj áll; fordított irányban az ár ennek körülbelül az egytizede. Ezzel pedig a fixvonalas szolgáltató – akaratán kívül – extrabevételhez juttatja versenytársát, amely ebből finanszírozza a saját ügyfeleinek nyújtott kedvezményeket.

Aszimmetrikus verseny

Vidos Tibor szerint ez egy ördögi kör, hiszen így a mobiltársaságok egyre több akcióval tudják csalogatni az ügyfeleket, és egyre több előfizetőt nyernek, miközben a magas tarifa miatt amúgy is hajlamosak az emberek a mobiltelefonra irányuló hívásnál a mobiltelefonjukat használni.

A problémára egy közelmúltban napvilágot látott angol beszámoló is felhívja a figyelmet. A brit szabályozóhatóság első embere egyenesen olyan következtetésre jut, hogy ez a szolgáltatók részéről tudatos hozzáállás, és nagyrészt az előfizetések mellé ingyenesen kínált készülékeket finanszírozzák ebből az árbevételből.

Az egyenlő versenyt rombolja az is, hogy amíg a vezetékes szolgáltatók esetében a távközlési törvény előírásai lehetetlenné teszik a keresztfinanszírozást, a versenytárs szabadon gazdálkodhat a hozzá befolyó pénzekkel.

A versenytársak piacra lépésének lehetőségében is felemás a szabályozás. Magyarországon ugyanis a mobilszolgáltatókat nem kötelezi a törvény – szemben például Angliával, Franciaországgal, Belgiummal vagy a skandináv országokkal –, hogy a piacon megjelenő virtuális szolgáltatók számára a szabályok szerint meghatározott áron infrastruktúrát biztosítsanak. A közelmúltban például a hazai piacon megjelent Tele 2 minden további nélkül tud a Matáv, az Invitel vagy más, saját hálózattal rendelkező fixvonalas cég infrastruktúráján keresztül szolgáltatni, míg a mobiltársaságok szabadon eldönthetik, hogy bérleti díj ellenében átengedik-e a kért infrastruktúrát, vagy nem.

Az Európai Unióban a szabályozóhatóságok részéről megjelent az igény, hogy a mobil- és a vezetékes szolgáltatók versenye egyenlő lehetőségek és kötelezettségek mellett folyjék.

– A mobil-infrastruktúra mindig is drágább lesz, mint a vezetékes, és nem lehet társadalmi érdek az előbbire átterelni a forgalom nagyobb részét. Egy szimmetrikus versenyhelyzettel a kettő egyensúlyát kell kialakítani – mondja Fürjes Balázs, utalva az angliai regulátor kijelentésére.

Újraosztott szerepek

Azt, hogy Nyugat-Európában a mobil- és a vezetékes telefon kiegészítik egymást, a British Telecom legújabb, a kombinált készülékek irányába mutató fejlesztései is mutatják. Az irodában vezetékes, míg házon kívül mobil készülékként működő eszközök azonban egy újabb vitás kérdést vetnek fel: tudniillik mindkét szolgáltató szeretné magáénak tudni az ügyfelet. Egy biztos, a technológia fejlődik, és leginkább közös megoldás felé halad.

– Magyarországon előbb újra meg kell teremteni a vezetékes telefon renoméját. Az elmúlt időszakban, a marketingakcióknak és az ügyfélkezelésben bekövetkezett változásoknak köszönhetően, sikerült megerősíteni a vezetékes telefonhoz kapcsolódó szerepeket mind a háztartások, mind a vállalatok tekintetében – mondja Maczkó István, a Matáv marketingstratégiai és üzletfejlesztési igazgatóhelyettese. Azaz a mobiltelefon individuális és trendi jellegével szemben megerősíteni a vezetékes telefonhoz kapcsolható otthoni, családias jelleget, és persze a mostanra egyértelműen felértékelődött adatátvitelt és sávszélességet helyezni az előtérbe.

Ez utóbbiak ugyanis a fixvonalas szolgáltatók legnagyobb fegyverei ebben a csatában, hiszen a 3G technológia által kínált sávszélesség szűkebb, és jóval költségesebb. Vagyis a vezetékes szolgáltatók az internet és ezen belül az ADSL területén igyekeznek piaci pozícióikat megszilárdítani. Igaz, Európában az általános tendencia az, hogy az inkumbens szolgáltató minél kevesebb saját ADSL-t értékesítsen, és forgalma nagy részét a nagykereskedelmi piacon, vagyis az internetszolgáltatóknak értékesítse. A Matáv most mégis egy speciális üzleti modellt dolgozott ki.

– Olyan csomagokat kínálunk, ahol az előfizető egyben hozzájut az ADSL- és a beszédszolgáltatáshoz is. Ezzel várhatóan megnő az ADSL-ből származó, jelenleg tíz százalékot kitevő árbevételünk – mondja Maczkó István.

Az Invitel stratégiájában szintén a szélessávú adatátvitel a főszereplő. A vezetékes távközlési piac körülbelül 12 százalékát magáénak tudható szolgáltató célkitűzései szerint év végére előfizetőinek legalább 90 százaléka számára elérhető lesz a telefon mellett az ADSL-szolgáltatás is.

A TNS Piackutató Intézet egy nemrégiben végzett felmérése szerint ma már nem áll fenn annak a veszélye, hogy a mobil kiszorítja a vezetékes telefont. A beszédforgalom 60 százaléka továbbra is a fixvonalas hálózaton zajlik, és a mobil kezdeti státusszimbólum-szerepének is vége. Tehát a mobilfejlődés ellenére sem tűnnek el a fixvonalas telefon előnyei, és ez egyre inkább tudatosul a fogyasztóban is. De a vezetékes szolgáltatók által kifogásolt aszimmetrikus tehermegosztásnak csak az egységes hírközlési törvényben lefektetett piacok megfelelő kijelölése és szabályozása vethet véget. Az elemzési folyamat azonban legkorábban szeptember elsején zárul le. Ekkor kiderül, hogy a fixvonalas szolgáltatók mostani gúzsba kötöttsége oldódik-e, vagy sem.