A soros német EU-elnökség programjának fő prioritása az európai energiapolitika újrafogalmazása és a klímapolitika. Ha az eddigi uniós energia- és közlekedéspolitika változatlan marad, számítások szerint 2030-ig a tagállamok gázkibocsátása 5 százalékkal nő, és fokozódik az importfüggőség is: a mai 50-ről akár 65 százalékra is nőhet az európai energiafogyasztásban az importtermékek aránya.

A globális felmelegedésről szóló adatok szintén riasztóak. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi csúcsbizottság (International Panel on Climatic Change - IPCC) legújabb felmérése szerint a káros gázkibocsátás mostanra 0,6 Celsius-fokkal emelte a hőmérsékletet, és ha minden marad a régiben, a 21. század végén már átlagosan 2-4,5 fokkal lehet magasabb a Föld hőmérséklete. Egyes vélemények szerint azonban a 6 fokot meghaladó hőmérséklet-emelkedést sem lehet kizárni. Az Európai Bizottság 2007. január 10-én új energiaügyi és éghajlat-változási integrált javaslatcsomagot terjesztett elő.

A csomag három alappilléren nyugszik: mindenekelőtt ténylegesen működő belső energiapiacra, hatékony, a szénszegény energiaforrásokat preferáló energiamixre és megfelelő orientációjú kutatás-fejlesztésre van szüksége Európának annak érdekében, hogy hathatósan csökkenteni tudja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Bár az EU belső energiapiacának liberalizálása megkezdődött, a folyamat nem zárult le, és ma sem az uniós állampolgárok, sem a gazdaságok nem tudják kellő mértékben kamatoztatni a piacnyitásból származó előnyöket. Annak ellenére, hogy 2006-ban huszonkét, határon átnyúló koncentráció történt - ez a háromszorosa az egy évvel korábbi felvásárlások és összeolvadások számának -, José Manuel Barroso elnök bizottsági beszédében hangsúlyozta: a gáz- és árampiac nem működik tökéletesen, el kell érni, hogy az Európai Unió infrastruktúrája legalább 10 százalékban összekapcsolódjon.

A bizottsági javaslat szerint a nagyobb akadályok feltérképezésére, valamint a folyamat irányítására koordinátorokat kell kinevezni. Szükség van az energia termelésének és elosztásának éles elkülönítésére és a szabályozás jelenleginél erősebb, független ellenőrzésére is.

Az egységes piac létrejötte nem csupán versenypolitikai szempontok miatt szükséges. Barroso és Andris Piebalgs energiaügyi biztos is hangsúlyozta, hogy a szektorban a valódi választás lehetősége előfeltétele a fenntarthatóságnak és a biztonságos ellátásnak.

Az energiaügyi biztos szerint Európa irányíthatja a világban bekövetkező új ipari forradalmat, ha az élére áll annak a folyamatnak, amely a szénszegény gazdaságú világhoz vezet. Ha az unió most képes a klímaváltozásból eredő kihívásokra gyors és hatékony válaszokat adni, a világ fejlődésének irányát is meghatározza.

Vagyis Piebalgs szerint a kihívások egyben új lehetőségeket is tartogatnak a kontinens számára. Ehhez stratégiai fontosságú egy új európai energiatechnológiai terv kidolgozása, valamint az, hogy az elkövetkező hét év során az unió éves szinten legalább 50 százalékkal növelje az energiakutatásra fordított kiadásait.

Az új energiaügyi és éghajlat-változási integrált javaslatcsomag szigorú célértékeket fogalmaz meg, hogy a megújuló energiaforrások elterjesztésével megállítható legyen a klímaváltozás: 2020-ig az unióban a teljes energiamix minimum 20 százalékát megújuló energiaforrásokból kell fedezni.

A dokumentum a megújuló energiaforrások mindhárom ágaztában - a villamos energia, a hűtés és fűtés, valamint a bioüzemanyagok területén - lendületes növekedést irányoz elő. A bioüzemanyagok külön célkitűzésben szerepelnek. Ezen a téren 10 százalékos, vagyis a mai körülbelül egyszázalékos jelenlétet tízszeresen meghaladó részesedést kellene elérni. A folyamatot különböző támogatási mechanizmusok kialakításával, illetve a megújuló energiák piacra jutását egy még készülő jogszabálycsomaggal segítenék.

Mindezek az intézkedéstervezetek azonban önmagukban nem vezetnek az áhított eredményhez, nem oldják meg a világ energiafelhasználásából eredő gondokat. Jelentős koncepcióváltásra is szükség van, hiszen az unió, illetve állampolgárai pazarlóan bánnak az energiával. Andris Piebalgs már korábban rámutatott: a felhasznált energia legalább 20 százalékát elpazaroljuk, takarékos fogyasztással évente akár 100 milliárd euróval is csökkenhetnek az energiafogyasztás közvetlen költségei, miközben jelentős mértékben, közel 780 millió tonnával visszaesne a szén-dioxid-kibocsátás.

A bizottság már a 2006. október 19-én kiadott cselekvési tervében megfogalmazta, hogy 2020-ig az unió teljes primér energiafogyasztását 20 százalékkal szeretné csökkenteni; akkor 2020-ban a mainál mintegy 13 százalékkal kevesebb energiát használna Európa. Ennek érdekében mielőbb be kell vezetni a kis fogyasztású közlekedési eszközöket, szigorítani kell a háztartási gépek, valamint az épületek teljesítményére vonatkozó minimumkövetelményeket - az épületszektor használja az EU gázimportjának 50 százalékát -, és elő kell segíteni a nem hatékony termékek kivonását a piacról.

Miután az EU közlekedési szektora fogyasztja el az olajimport 70 százalékát, átfogó intézkedéscsomag készült annak érdekében, hogy az ágazat energiahatékonysága javuljon. A konkrét intézkedések között a racionális üzemanyag-felhasználás, a tisztább gépkocsik piacának növelése, a megfelelő abroncsnyomás, illetve a városi, légi, tengeri és vasúti közlekedési rendszer hatékonyabbá tétele szerepel.

A cselekvési tervben több javaslat is található arra vonatkozóan, hogy az oktatás és képzés hogyan játszhat szerepet a hatékony energiafelhasználás elősegítésében.

Mivel Németország az unió soros elnöki tiszte mellett egy évig vezeti a világ legfejlettebb országait tömörítő G8 csoportot, ráadásul Angela Merkel német kormányfő mint volt környezetvédelmi miniszter pontosan tudja, milyen veszélyekkel néz szembe a világ, szakértők szerint ezúttal komoly lehetőség kínálkozik arra, hogy megtörténjen a változtatáshoz szükséges szemléletbeli áttörés. A bizottság javaslatai ambiciózus, előremutató tervek, ám sem az energiapolitika, sem a klímaváltozás nem lokális probléma, még csak nem is európai, ráadásul számos üzleti érdeket érint. Így a most megfogalmazott három pilléren nyugvó célok megvalósításához elengedhetetlen a nemzetközi összefogás és egy globális csökkentésről szóló megállapodás létrehozása.

A bizottság a 2006-ban készült Zöld könyv konzultációs eljárásából levont tanulságok alapján már tett néhány lépést a következetesebb külső energiapolitika irányába. Kialakított egy energiabiztonsági kapcsolattartó hálózatot, és javaslatot tett egy átfogó Afrika-Európa partnerség kialakítására és a nemzetközi energiahatékonysági megállapodás létrehozására.

Az idő sürget, azonnali lépésekre lenne szükség, hiszen az éghajlatváltozás a Földet fenyegető egyik legsúlyosabb kérdés. Elvileg az Európai Unió Tanácsa a tavaszi ülésszakán jóváhagyhatja a bizottság energiaügyi és éghajlat-változási javaslatait, és a megbeszélések alapján előterjesztheti jogalkotási javaslatát, amelyet azután a tagállamoknak ratifikálniuk kell.