2001 végén készült el Inotai András A közép- és kelet-európai országok és Magyarország szerkezeti átalakulása a Németországba irányuló export tükrében című munkája az MTA Világgazdasági Kutatóintézet, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és az Allianz Hungária Biztosító Rt. jóvoltából. A tanulmány kapcsán Patai Mihállyal, a biztosítótársaság elnök-vezérigazgatójával beszélgettünk.

– Mit jelent a mai magyar gazdaság számára Németország? Az ön cége, a legnagyobb magyarországi biztosító számára annál is inkább fontos lehet, mert a kétszáz legnagyobb hazai vállalat többségének a partnere, így „üzletileg” is érdekelt abban, hogy az ország kereskedelmi kapcsolatai jól működjenek.

– Soha nem volt alternatívája a német–magyar gazdasági kapcsolatoknak. Még az ötvenes–hetvenes években is, amikor hazánk legjelentősebb kereskedelmi partnere Oroszország volt, külkereskedelmi fogalmunk 35 százaléka a nyugati országokkal, elsősorban Németországgal bonyolódott le. A századfordulótól, Mechwart és Ganz színre lépése óta összefonódott a két ország gazdasága, és a politikai kurzustól függetlenül, ez mindig is hangsúlyos eleme volt a magyar gazdaságpolitikának. Igaz, a kapcsolat nem mindig volt kiegyensúlyozott az áruk és szolgáltatások csereminőségét illetően, ma azonban Magyarország már nem pusztán kiszolgálja Németország igényeit. A két ország azonos rangú munkakultúrával rendelkező cégei kötnek egymással üzletet, kevésbé függve a gazdaságok pillanatnyi konjunkturális helyzetétől. Többek között ezt a fejlődést támasztja alá Inotai András tanulmánya, amely a német külkereskedelmi statisztikán alapul. A vizsgálat igazolja, hogy a német–magyar kapcsolat két felnőtt viszonya, amelyben a magasan feldolgozott tudásigényes termékek cseréje dominál. Sőt! Sokszor a termelési folyamatokban szervesen együttműködve vesznek részt a partnerek.

– Versenyképességünket jelenleg a humánerő, a magasabb technológiai szintet képviselő termékcsoportokban a tetemes bérelőny biztosítja, ám folyamatosan veszítünk belőle. A világ- és a német gazdaság lassulása is veszélyezteti a kétoldalú kereskedelem volumenét. Hogyan lehet fenntartani, illetve fokozni a kapcsolatok intenzitását?

– A megoldást a német gazdaságba való beépülés jelenti, ami sok tekintetben már meg is történt. Ugyanannak a klubnak vagyunk a tagjai. Magyarország körülbelül 15 évnyi bérlemaradásának lefaragását az uniós csatlakozás, különösen a monetáris unióba való belépés ugyan felgyorsítja, de ez természetes folyamat, amitől nem kell megijedni. A tudásigényes ágazatokban való magyar helytállás biztosítja azt, hogy például az Audi továbbra is Győrben gyártsa a TT Coupét, már nem csak Németország számára. Ha mint termelő a globális gazdaságba épülünk be, továbbra is lehet négyszázalékos GDP-növekedést produkálni Magyarországon, miközben Nyugat-Európa recesszióval küzd. A világgazdaságnak mindig vannak fejlődő részei, ahol a színvonalas termék jó áron gazdára talál. A magyar gazdaság jelene és jövője szempontjából is elsősorban a már említett minőségi fordulatoknak van kiemelkedő szerepük, nem csupán a kereskedelem volumenében bekövetkező változásoknak.

– Hogyan lehet „beépülni” a német és azon keresztül a globális gazdaságba?

– Erre a kérdésre nem könnyű megtalálni a gyakorlatias választ. Talán az első lépések egyike a minél szélesebb körű kutatás-fejlesztés idevonzása. Nyilván fontos az oktatási rendszer fejlesztése is, hogy évek múlva ugyanolyan nagyszerű, versenyképes szakembereink legyenek, mint akik most dolgoznak a győri Audiban, hogy az előző példámnál maradjak. A magas hozzáadott értéket termelőmunkára érdemes koncentrálnunk. Úgy tudjuk magunkat nélkülözhetetlenné tenni, ha a tudásigényes ágazatokban jelentős szerepet vállalunk. Amikor már a klub tagjai vagyunk, nem kell attól tartani, hogy a korábbi, fejletlenségből származó relatív előnyök erodálódása miatt elveszítjük a tagságunkat.

– Teljes értékű már a klubtagságunk?

– A gyártásban már egyenrangú partnerek vagyunk, de még nem ülünk ott a tulajdonosok asztalánál. Úgy gondolom, hogy a jövőben a magyar tulajdonosi kör legkiválóbbjainak jó esélye van arra, hogy megjelenjenek a német gazdaságban. És hogy miért pont Németországban fektetne be a magyar tőke? Mert az üzleti életben alapigazság, hogy ahol a kapcsolatok már igazolták az eredményességüket, oda érdemes visszamenni.

Patai Mihály: „Ha mint termelő a globális gazdaságba épülünk be, továbbra is lehet négyszázalékos GDP-növekedést produkálni Magyarországon, miközben Nyugat-Európa recesszióval küzd”

Sikerrel az uniós versenyben

A közép- és kelet-európai országok és Magyarország szerkezeti átalakulása a Németországba irányuló export tükrében című tanulmány az 1989 és 2000 közötti időszakot fogja át. E tíz év alatt dinamikus és a modernizáció irányába mutató szerkezetváltás zajlott le a régió német viszonylatú kivitelében, amelynek meghatározó tényezője a modern technológiát hordozó gép-, elektronikai és járműipar volt. Közép - és Kelet-Európa bizonyult a német export és import messze legdinamikusabb térségének, de az egyes országok eltérő sebességgel és más-más strukturális pályán haladtak, haladnak.

1993 és 2000 között Magyarország erősen javította pozícióját. Az adatok a magyar kivitel rendkívül gyors szerkezeti modernizációját mutatják. Az 1995–2000 közötti fejlődés eredményeképpen ma az EU-val társult tíz ország exportja szerkezetileg fejlettebb, mint a német összimport: utóbbiban az ipari végtermékek részesedése nem éri el a 60 százalékot, a társult országok kivitelében ez a hányad 78 százalék felett volt 2000-ben. A „strukturális piramis” csúcsán a magyar export áll, hiszen a gépek, elektronikai termékek, műszerek, gyógyszerek és járművek adták 2000-ben a Németországba irányuló magyar kivitel több mint 72 százalékát.

A gyors szerkezeti fejlődést tükrözi, hogy a magyar összexport átlagára már 1989-ben is magasabb volt, mint a német összimporté, 2000-re pedig több mint a háromszorosa lett. Ennél meglepőbb adat, hogy 2000-ben egy tonna Németországba irányuló magyar végtermékexport 30 százalékkal volt drágább, mint a megfelelő spanyol, és 25 százalékkal, mint a megfelelő osztrák kivitel.
Az elemzés egyértelműen megállapítja, hogy mára olyan export- és termelési struktúrák jöttek létre, amelyek reálissá teszik, hogy a térség legfejlettebb országai sikerrel szállhatnak szembe az unió versenynyomásával.