A kínaiak nagy része nem csak a kis magyar piac miatt jön ide. Budapestet a nagyobb vállalkozásaik már most Európa Hongkongjának tartják, mivel az itt felhalmozott árukészleteikből látják el a kelet-közép-európai országokban működő kínai kiskereskedőket.

Európai áruelosztó központ

A hivatalos tervek szerint is lehet Kína európai áruelosztó központja Magyarország. Ezt a közelmúltban a Magyar Logisztikai Egyesület fórumán elhangzott kijelentést az is alátámasztja, hogy a magyar-kínai kereskedelmi kapcsolatok az elmúlt öt évben a négyszeresére növekedtek, és 2006-ban elérték a 3,7 milliárd dollárt. Ennek 90 százalékát az import adja, ám a behozott kínai termékek 80 százalékát tőlünk továbbexportálták. Így a Magyarországon maradó áru értéke nagyjából megegyezik a tőlünk Kínába érkező áru értékével. (Más elemzők szerint a belföldön maradó és a Kínába szállított áruk értéke között kétszeres az eltérés.)

A kínai statisztikai adatok szerint a magyarországi kínai befektetések értéke mintegy 120 millió dollár (a Bank of China befektetése nékül!), és dinamikusan nő. Ezzel szemben Kínában a magyar beruházások összege 60-61 millió dollár. Ami persze korántsem meglepő, hiszen a magyar és a kínai külföldi befektetések nagyságrendje összességében nem hasonlítható össze. Nem beszélve a hazai vállalkozásokat igencsak visszatartó távolságról, a kulturális és nyelvi különbségekről!

A cél az - derül ki a kormány gazdaságpolitikusainak nyilatkozataiból -, hogy a két ország egymással szembeni mérlegében az egyensúlyt ne tőkeexporttal, hanem technológiai és tudástranszferrel állítsuk helyre. Ennek érdekében alakult meg 2005-ben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara magyar-kínai tagozata is. Cél továbbá az is, hogy közös promóciókkal hatékonyabbá tegyék a magyar vállalatok részvételét a kínai piacokon. A kamara felmérése szerint több mint 100 hazai cégnek van érdekeltsége Kínában. Egy másik felmérésből azonban az is kiderül, hogy ezek többsége az itteni kínai vállalatok befektetése.

A terjeszkedés állomásai

A kilencvenes évek elején a kínai kiskereskedők megjelenése nyomán előbb a lengyel és az ukrán piacozók tűntek el Budapestről, aztán a magyar könnyűipar is, amely a hatalmas mennyiségű és nagyon olcsó kínai áruval nem tudta tartani a versenyt. (Az ágazat tönkremenetelét persze nem annyira a kínai áru, mint a globalizáció okozta.)

Az olcsóság hátterében köztudottan sokáig nemcsak az olcsó kínai munkaerő állt, hanem a vámok, illetékek és adók elcsalása is. Hiszen a tízezer tonna számra érkező árut jellemzően alulszámlázták, vagy más termékként tüntetették fel, és feketén, számla nélkül értékesítették. Kezdetben a szabadtéri piacokon, majd a sorra nyíló kis kínai üzletekben és néhány éve a hajdani nagy magyar kereskedelmi láncok - mint a Skála és a Centrum - tönkrement és üresen maradt épületeibe beköltözve. Ugyanez a folyamat zajlott le a többi városban is. Az áruházakban pedig már nemcsak cipőt és ruhaneműt kínálnak a kínai kereskedők, hanem bútorokat, konyhai felszereléseket, dísztárgyakat is.

A terjeszkedéssel, ha lassan is, de elkezdett kifehéredni a korábban inkább fekete gazdaság, amihez nem kis mértékben járult hozzá, hogy a nem (csak) a fogyasztóknak közvetlenül értékesítő, hanem a magyar hipermarketeket cipővel és ruhával ellátó kínai kereskedők is egyre határozottabban léptek és lépnek fel illegálisan tevékenykedő honfitársaikkal szemben. A kínai üzlet magyarországi terjedésének a másik útját példázza ugyanis a közelmúltban létesült két nagy üzletközpont: az Asia Center és a China Mart. S ha az olcsó ruházati boltokat működtető hazai kiskereskedőknek gondot okozott a - szerintük a hatóságok által alig-alig felügyelt - kínai boltok szaporodása, a nagy kínai központi elosztóknak meg az jelent gondot, ha a kínai kiskereskedők kikerülik őket. Legálisan ugyanis nélkülük nem lehetnek olcsóbbak - állítják.

A csempészárunak is helyet adó kínai piacok bezárását egyébként Magyarország uniós tagsága is sürgeti. Mert az ellen az EU-nak nincs - és nem is lehet - kifogása, hogy a tagállamokba hazánkon keresztül jusson el a kínai áru, arra azonban nagyon odafigyelnek, hogy az legális legyen.

Legfontosabb partnerek

Kína és az EU kereskedelmi forgalma 2005-ben 217 milliárd dollár volt, ami 2006-ban tovább növekedett. Ezzel az EU Kínának a legjelentősebb, az uniónak a távol-keleti ország pedig a második legnagyobb kereskedelmi partnere. S a kelet-közép-európai térségben Kína első számú partnere Magyarország.

A biztató adatok mögött azonban ott a gond, hogy az EU passzívuma tartósan magas. Ezért is kerül újra és újra napirendre, hogy az unió dömpingáru miatt alkalmazzon szankciókat a kínai cipő- vagy textilipar ellen. Ám az átmeneti korlátozások után rendszerint még nagyobb ütemben nő a kínai uniós import. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) ilyenkor arra kéri az EU illetékes bizottságát és a kínai kormányt, hogy tárgyalással rendezzék a helyzetet, a távol-keleti ország azonban önként még soha nem korlátozta a kivitelét.

A kínai termékek egyértelműen az olcsóságuknak köszönhetik a piaci sikerüket, amihez azonban a fogyasztókban a gyenge minőség képzete társult. Ma már azonban ez utóbbi így nem igaz. Hiszen a legismertebb márkák ruhái, cipői is Kínában készülnek, és a kínai üzemek a hozzájuk telepített technológiából nagyon sok mindent vettek át a névtelen termékek gyártásához.

Tény, hogy Kínát ma már a leggyorsabban növekvő, nagy ütemben felzárkózó nemzetgazdaságnak tekintik a világgazdasági elemzők. A kínai Állami Statisztikai Hivatal január végén közzétett jelentése szerint a bruttó hazai termék összértéke 2006-ban elérte a 20 094 milliárd jüant (1 jüan 25-26 forint), ami 10,7 százalékos növekedés az előző évhez képest, s nemcsak stabilan fejlődött, hanem a gazdasági túlfűtöttség veszélye elől is hatékonyan kitért.

A kínai álláspont szerint ma már nemcsak Kínának van szüksége a világra, hanem a világnak is Kínára, mégpedig alapvetően a gazdasági reformjának köszönhetően, amelynek a prioritásai között szerepel kis- és közepes méretű magánvállalatok, vállalkozások alapítása, a nagy, állami vállalatok átalakítása, új pénzügyi rendszer kiépítése és a piacgazdaságnak megfelelő jogi és törvénykezési gyakorlat általánossá tétele. A közelmúltban a Világbank is felfelé módosította a korábbi előrejelzéseit: 2006-ra a korábbi 9,5 százalék helyett 10,4 százalékos növekedést várnak (ez tehát majdnem eléri a hivatalosan bejelentett 10,7 százalékot), és a 2007-re szóló 8,5 százalékot felemelték 9,3 százalékra. A kínai gazdaság túlfűtöttségéről a pénzügyi szervezet kijelentette, hogy önmagában nem baj. Illetve nem ez a baj, hanem az, hogy bizonyos területeken felesleges többletkapacitások jöhetnek létre, így a beruházásokat finanszírozó bankoknak behajthatatlan követeléseik keletkezhetnek.

Folytassuk nagyban!

A kínai gazdaságot elemzők valószínűbb forgatókönyve szerint Kína egyre jobban illeszkedik majd a világgazdaság folyamataihoz, és ezáltal mind sikeresebb lesz. A kevésbé valószínű, pesszimista változat szerint azonban az alkalmazkodás helyett újabb kínai konfrontáció és elszigetelődés várható a világtól. Lehetséges partnerként bízzunk inkább az első változatban! Hiszen például a minél több kínai áru magyarországi uniós vámkezelése többletbevétellel jár majd számunkra. S mivel a legtöbb kínai gyártó globális terveket dédelget, és külföldi gyártóbázisok létrehozásán, illetve külföldi tőke bevonásán gondolkodik, a kínai kiskereskedők miatti morgolódás helyett figyeljünk inkább az együttműködésben rejlő lehetőségekre! Az olyan példákra, mint a 2006. decemberben alakult Tonloao-Mongo Lúdipari Kft. Ez a víziszárnyas-tenyésztő és -feldolgozó komplexum közös kínai-magyar vállalkozás, és Kínában működik majd, a beruházás értéke pedig mintegy 500 millió dollár. Vagy a tavaly Sárváron létrehozott Hisense tévégyárra.

A magyar-kínai tulajdonú vegyesvállalatok már ma is meghatározó szerepet játszanak a kereskedelmi forgalomban, s jelentőségük még tovább nőhet, elsősorban az elektronikai, telekommunikációs és számítógépes eszközök, valamint az autóalkatrészek területén. Egy idei friss hír, hogy a kínai kereskedők révén több száz kínai autó érkezik Magyarországra.