Van egy jókora földünk, szeretnénk kutat fúratni, hogy termálvízzel fűthessünk, öntözhessünk - kérte az előadást tartó szakember válaszát a farmerkedését modernizálni akaró asszony. Az Árpád-Agrár Zrt. ügyvezetője, a termálvíz hasznosításában sok évtizedes tapasztalattal rendelkező szentesi termelőszövetkezet jogutód társaságának első embere, dr. Csikai Miklós számokkal érvelt: legalább két 2000 méteres fúrásra van szükség ahhoz, hogy - szerencsés esetben - elindíthassa tevékenységét a vállalkozás. Kutanként legkevesebb 450 millió forintot ki kell fizetni...

A "farmerasszony" egyike volt annak a sok száz résztvevőnek, aki a Kezünkben a jövő című novemberi konferenciát végigülte, s a megújuló energia hasznosításának aktualitásait az előadások révén tanulmányozta. A házigazda Pásztor Szolgáltató Kft. e tanácskozással kívánt segíteni a politikának abban, hogy a jogi és szabályozási feltételekkel az európai uniós kötelezettségeink teljesítéséhez jobb feltételeket teremtsen.

Lerablás-e a visszasajtolás?

A nemzeti éghajlat-változási stratégia 2020-ra - a környezetvédelmi miniszter, Szabó Imre szerint - 15 százalékban állapítja meg a megújulók részarányát. A tárcavezető egyfajta hazai rangsort is képvisel, miszerint az első hely a biomasszának jut, amennyiben persze korszerű, az energiahatékonyságot elősegítő technikákat használunk, s elkerüljük a természeti egyensúly felbomlását. Az tehát nem járható út, hogy a rossz hatékonysággal működő szenes erőművet átállítják biomassza eltüzelésére úgy, hogy a berendezés hasonlóan rossz hatásfokkal működik. A szél nagyobb arányú munkára fogása miatt a villamos energia rendszerirányításának mielőbbi korszerűsítését várja el a tárca: 2020-ra így a háromszorosára nőhet a szélturbinákkal előállított áram mennyisége. A geotermikus energiát kitörési pontnak minősíti a miniszter, aki szerint a nem teljesülő visszasajtolási kötelezettség a természet "lerablásának" számít. Ezzel a "párosítással" azonban a geotermikus energiával foglalkozó szakembereket bármikor fel lehet bőszíteni.

A veresegyházi termálvizes városi fűtőrendszert működtető - jelenleg évi 71 millió forint megtakarítást elkönyvelő, mielőbb a nagyüzemi hűtési rendszereket is megvalósító - vállalat vezetője például a sok gazdasági előny közül talán a legfontosabbnak tartja, hogy a víz visszapótlásához egyáltalán nincs szükségük áramra. A visszasajtolás így - hála a geológiai viszonyoknak - nulla forintba kerül. Bezzeg a 32 kúttal rendelkező szentesi termálvizes vállalkozásnak, amelyik nem elég, hogy a vízkészlet után jövedéki adót, bányajáradékot és állandó tó-szennyvízbírságot fizet, a visszasajtolásra is évi sok száz milliót kénytelen költeni. Pedig az alföldi térségben a természet önmagától gondoskodik a folyamatos vízutánpótlásról. Csontos Lajos, a veresegyházi Porcio Kft. ügyvezetője - a nullaforintos visszapótlási költség tudatában - és Csikai Miklós, a szentesi 32 kutas, kórházat, lakótelepet fűtéssel, meleg vízzel ellátó, kertészetek fóliasátrainak melegéről gondoskodó vállalkozás vezetője azonban ugyanazt vallja: nincs két egyforma kút, helytelen egyetlen elfogadott technológiaként előírni a visszasajtolást.

Szabályozási ficam után?

A világ harmadik legnagyobb geotermikus vagyonával rendelkező és a hetedik legnagyobb felhasználójaként elkönyvelt Kárpát-medence olyan megújuló energiát tudhat magáénak, amellyel komoly mértékben javíthatja a térség versenyképességét, miközben mérsékli függőségét a hagyományos tüzelőanyagok importjától. Ennek tudatában érdemes mérleget készítenünk az alternatív energiahordozók többi fajtájának hasznosításáról, uniós kötelmeink teljesíthetőségéről. E "vagyonmérlegnek" évek óta karbantartója Németh Imre egykori agrárminiszter, jelenlegi vezérigazgató a Regionális Fejlesztési Holding Zrt.-nél. A szakember adatsorában a 2006-os 4,6 százalékos részarányt, 53 petajoule-t kitevő megújuló energiahordozó legnagyobb "tétele" a tűzifa, mégpedig 47,4 százalékkal. A további biomasszaanyagok részesedése 38,3, a geotermikus energiáé 6,6, a bioüzemanyagé pedig 1,7 százalék volt a két évvel ezelőtti mérlegben.

Szokás a szerint is csoportosítani az alternatív energiát, hogy villamos áramot, hőt vagy bioüzemanyagot állítanak-e elő a segítségével. Európában a villamos áramot a megújuló források közül szélerőművekkel és a biomassza segítségével 80 százaléknyi részarányban "termelik", nálunk ugyanezt a "feladatot" a tűzifa vállalta, főleg amiatt, hogy hét hagyományos hőerőmű állt át biomasszára. Tehették is, mert 2005-ben - Németh Imre szóhasználata szerint - egy szabályozási "ficam" eléggé torz támogatási rendszernek engedett teret...

A 2020-as vélelmezett hazai energiamixben 15 százalékos részarányt tesz ki a megújulók felhasználása, ezen belül 70 százalék lesz a biomassza, 10,5 százalék a bioüzemanyag, 6,7 százalék a biogáz részesedése, s hasonló arányú lehet a geotermikus energia is. Németh Imre e "kötelező" mennyiség kétszeresét is viszonylag könnyen elérhetőnek tartja. Érvei szerint a szolártechnológiával a mai ára miatt nem nagyon számolunk, de négy-öt év múlva már jó eséllyel juthatunk mi is megfelelő műszaki megoldásokhoz, akár a mostaninak a feléért is. Arról is szólnak tudományos előrejelzések, hogy Magyarország primer energiaszükségletének 20 százalékát elő lehet majd állítani biomasszából. A Regionális Fejlesztési Holding Zrt. szerepet kért és kapott egy mostanában megszerveződött "tudástengelyben". Gödöllőn bioenergetikai központot megalapítva közvetlen szakmai kapcsolatot építettek ki a Birmingham városában működő európai bioenergetikai kiválósági központtal, valamint német és osztrák kutatóintézményekkel.

Az alternatív energia hasznosítását más és más módon látják az egyes szakmai körök, függően attól, hogy a gazdasági élet mely területét képviselik. A konferencián ilyen kínálattal is lehetett találkozni, hiszen a látszólag ellenérdekelt villamosenergia-szektor képviselője éppen úgy szót kapott, mint a társadalmi felelősségvállalásra hangolt áruházlánci vezető, aki a hipermarket belső klímáját szabályozni képes tetőkertet, az újrahasznosítható csomagolóanyagot, a napkollektort a tescós "fegyvertár" elemi részének tekinti. Pornóapáti polgármestere pedig azt tudta bebizonyítani, hogy a biomasszával megvalósított falufűtés akkor lehet jó üzlet, ha az adott település megelőzőleg képes leküzdeni a hivatali bürokráciát, majd átverekszi magát az engedélyeztetési dzsungeleken, s végül a fizetőképes(!) lakossággal karöltve innovatív vállalkozásokat működtet.

Arról, hogy mit is jelent a Magyar Villamos Művek életében az a tény, hogy növekvő részt kérnek a "konkurens" termékek, a megújuló energiák gyártói, a részvénytársaság osztályvezetője, dr. Bacskó Mihály nemes egyszerűséggel annyit közölt: a liberalizált piacon is lehet harmonikusabban együtt élni. Bár a szélerőművek elleni zsigeri ellenkezésnek van reális alapja is, hiszen a szél sokszor nem akkor termeli az áramot, amikor arra szükség van. A villamosenergia-rendszernek tehát változatlanul annyi villanyt kell előállítania hagyományos eszközökkel, mint amennyit igényel a fogyasztó. Az osztályvezető azonban kutatás-fejlesztési megoldást lát e problémára, mivel már létezik olyan kísérleti szélerőmű, amely mellé azért telepítenek akkumulátort, hogy a szeles időben termelt áramot csúcsidőben el lehessen adni.

Béke még egy idei nem lesz a hagyományos cégek, energetikai hatóságok, illetve a "szelesek" között, hiszen az utóbbiak horizontján 2800 megawatt teljesítményű észak-dunántúli, környezetvédelmi engedéllyel rendelkező szélerőmű-rendszerek képe sejlik fel, továbbá az a "szélmalomharc", amelyet a mai rendszerirányítási problémákra visszavezethetően meg kell vívniuk, hogy a lehetséges kapacitás töredéke meg is valósulhasson. A Magyar Szélenergia Társaság elnöke, dr. Tóth Péter azt is fontos körülményként tartja nyilván, hogy már 2006 elején az energiahatóság kormányzati segédlettel avatkozott be az addig "felgyülemlett", előkészületben lévő 1138,1 megawattnyi szélerőmű korlátozása érdekében. A "végeredmény" 330 megawatt lett, csak ekkora teljesítmény valósulhat meg 2010-ig. (Erről lásd a Piac és Profit 2008. 9. számát.)

Síkvízi szindróma

A szélerőművek manapság még semmiképpen sem biztató helyzetére is válasz lehet a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnökének kérdés-felelet játéka. Dr. Balogh László a saját banális felvetésére - hogyan segíthetjük a megújuló energia elterjedését? - banális választ adott: azzal, hogy nem gátoljuk! Az elnök a svájcinál, németországinál, ausztriainál jobb természeti adottságainkra utalva jegyezte meg, hogy ellentétben e három országgal, sem napkollektorok, sem napelemek nem lepik el a háztetőinket. Szemléletünkre utal az is, hogy a rendszerváltás után indexre kerültek a vízerőművek. Pedig a Szeged alatt, Óbecsén található síkvízi erőmű a megépítése óta hibátlanul működik, nemkülönben a tiszalöki és a kiskörei: egyiknek sincs káros hatása sem a vízbázisra, sem a halállományra. A csongrádi vízlépcső tervét mégsem tanácsos felvetni, mert - tekintettel a Bős-Nagymaros szindrómára - roppant erős kommunikációs támadást lehet kiérdemelni.

A szövetség példatára még bőséges számú szemléleti problémát tartalmaz, de talán a legnagyobb "csomagot" a hatósági, engedélyezési dzsungel jelenti. A közigazgatási regula kiterjed a környezetvédelmi, az építési, az energiahivatali engedélyekre az erőmű, továbbá ugyanezekre az engedélyekre a kapcsolt villamos mű esetében. Minden engedély önálló életet él, hiszen mindegyikhez önálló hivatal tartozik. A különálló eljárások egymásra gyakorolt hatását semmilyen közigazgatási intézmény nem látja, nem ellenőrzi, s legfőképp nem rendezi.

A szabályozási labirintus megszüntetésére éppen úgy van megoldás - az egyablakos közigazgatási engedélyeztetés intézménye -, mint arra, hogy a megújuló energia hasznosításának lehetőségeivel végre jól sáfárkodjon az ország. A Kezünkben a jövő című konferencián ebben sikerült egyről a kettőre jutni: az ott elnöklő Szanyi Tibor országgyűlési képviselő ugyanis elkötelezte magát egy törvény benyújtására.