Az előző ciklusban a Nemzeti Fejlesztési Program intézményrendszerében az ágazatok tervezték, irányították a programokat, írták ki a pályázatokat. Ma az ország működésében alig érzékelhető az Európai Unióból bejött pénzek hatása, pedig éltanulóként jelentős részben lehívtuk és felhasználtuk a rendelkezésre álló forrásokat.

- A hibát a folyamatok szétaprózottságában kell keresni: a sok kicsi pályázat kevés koncepcionális területen tudott változást elérni - mondja dr. Baja Ferenc, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület (FIT) államreformprogramért felelős tagja. - Nemzetközi tapasztalatok szerint az országok akkor profitálnak a pluszpénzekből a legtöbbet, ha meghatározott, össztársadalmi érdekeket szolgáló folyamatok átalakításának katalizálására fordították. Ezek képesek meglódítani a gazdaságot: további fejlesztéseket indukálnak, innovációs mozdonyokká válnak. A mostani fejlesztéspolitikai koncepció kialakításakor megnéztük, milyen kihívások állnak Magyarország előtt, ehhez kötődően mik a legfontosabb feladatok, és ezek megvalósításához szükséges intézményrendszert alakítottunk ki.

- Az eddigiekben minden egyes tárca maga dolgozta ki a stratégiát, tervezte meg a programokat, kiírta a pályázatokat, és alájuk tartoztak az irányító hatóságok. Miben más az új modell?

- Az irányító hatóságokat egy intézményrendszerbe integráltuk; egy menedzsment szolgálja ki a program egészét: ez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, az NFÜ menedzsmentje. Nem az a kérdés, hogy mennyi pénz jut az egyes tárcáknak, hanem az, hogy a program érdekében mi a leghatékonyabb felosztás. Az NFÜ garantálja a közös és koherens tervezést és végrehajtást. Nem feladata azonban a stratégiakészítés, ez továbbra is a minisztériumoknál marad. A tárcák az NFÜ menedzsmentjéhez eljuttatják célkitűzéseiket, és ott a különböző stratégiai igényeket koherens, nagy programokba foglalják. Minden egyes programnak - szám szerint hatnak - van irányító hatósága.

- A programok megszülettek. Mik a következő évek fejlesztési prioritásai?

- A két legfontosabb cél: a foglalkoztatás és a fenntartható növekedés biztosítása. A foglalkoztatás nem egyszerűen munkahelyteremtést jelent. Általa meg kell tudni oldani azt a problémát, hogy az ellátásoknak - mivel egyre kevesebben fizetnek járulékot - előbb-utóbb nem lesz fedezete. Vagyis a bejövő fejlesztési forrásoknak foglalkoztatást is kell generálniuk. Emellett a programrendszernek növekedéspártinak is kell lennie azért, hogy utolérjük az uniót. Mindezek tükrében a gazdaságfejlesztés, a közlekedésfejlesztés, a társadalom megújítása, a környezet- és energiafejlesztés, a területfejlesztés, valamint az államreformprogramok koncentrálják azokat a beavatkozásokat, amelyek segítségével Magyarország új növekedési pályára lendíthető.

- Mi garantálja, hogy az ágazatok képesek lesznek a közös gondolkodásra és közös végrehajtásra?

- A jól működő piaci szervezeteknél nem a menedzsment vitázik a komplex, stratégiai kérdésekben, erre találták ki az igazgatótanácsokat. Ezek a testületek nem avatkoznak bele konkrét napi ügyekbe, csak figyelik a piacot, a versenytársakat, a rendszer működését. Kizárólag a stratégiai problémáknál lépnek közbe. A mi intézményi rendszerünkben a civilekből és szakemberekből álló monitoringbizottságok töltik be az igazgatótanács szerepét, élükön a FIT tagjaival, akik nem vesznek részt a hétköznapi operatív munkában, csak a stratégiaalkotásban. Társadalmasítjuk a monitoringbizottság félpiaci működését. Ez a modell alkalmas arra, hogy a szakmai, társadalmi, politikai álláspontokat harmonizálva előkészítse a fejlesztéspolitikai kormányzati döntéseket. A FIT az ütközőzóna a szakmai és közpolitikai stratégiai döntéshozatali mechanizmusban.#page#

- Ön FIT-tagként az államreformok területén megvalósuló programokat felügyeli. Milyen nagyságú fejlesztési forrásra lehet számítani a következő ciklusban?

- Az államreformprogramnak két operatív programja van, igazodva a hazai célokhoz és az Európai Unió finanszírozási szabályaihoz. A nemzetközi tapasztalatok szerint egy rendszer átalakításának költségstruktúrájában 60-40 százalékos az eszköz- és a humánráfordítások aránya. Az Európai Szociális Alapból finanszírozzuk az államreform operatív programot; ennek körülbelül 40 milliárd forintos a büdzséje. Az elektronikus közigazgatás operatív programra pedig 100 milliárd forint körüli forrás áll rendelkezésre az Európai Regionális Fejlesztési Alapból. De persze a csatlakozó területeken - gazdaságfejlesztés, oktatás, egészségügy - is vannak jelentős informatikai fejlesztésre vonatkozó pályázati programok.

- Milyen fejlesztéseket jelent a két operatív program?

- Az államreform-bizottsággal közösen szeretnénk leegyszerűsíteni a bürokratikus utakat, és olyan, a modern kornak megfelelő szabályozási rendszert kialakítani, amely a foglalkoztatás, a versenyképesség, a hatékony gazdálkodás követelményeit is teljesíti. A jogszabályok leegyszerűsítése után következhet az informatizálás és az elérési mechanizmusok kiszélesítése. A hatékonyság alapfeltétele, hogy mindenhol biztosítsuk az elektronikus közműhöz a hozzáférést: az elektronikus kormányzati gerinchálót elvisszük az összes településre, és megvalósítjuk az állampolgári közművet. Ez azt jelenti, hogy lehetővé tesszük az állampolgár elektronikusaláírás-szintű azonosítását. Az elektronikus ügyintézéskor ugyanis tudni kell, hogy ki az, aki a dokumentumot benyújtja, illetve szükséges, hogy hitelesen aláírja. Miután az életben szinte mindenki több szerepben - állampolgárként, betegként, orvosként, vállalkozóként, diákként - jelenik meg, azonosítani kell azt is. Tehát lesz olyan eszköz, például csipkártya, amelyen nem egy, hanem kettő, adott esetben három e-aláírás fog szerepelni. Az állampolgári közműből mindenki azt a szolgáltatást veszi ki, amelyet az élethelyzete megkövetel. Ezek lényegében nem új célok, a program az Elektronikuskormányzat-központ elért eredményeire épül: folytatjuk a kormányzati gerincháló kiépítését, illetve az eddig ügyfélkapus állampolgári ügyintézést automatizáljuk.

- Ezek nagyon komoly célok, de eszközök nélkül megvalósíthatatlanok.

- Ezért készült az államreform operatív program, amely az unió megfelelő alapjából számíthat fejlesztési forrásokra. Az állampolgári közmű valószínűleg TAJ-szám alapú csipkártyára épül majd, ezt születésekor mindenki megkapja, és nem feltétlenül fényképes. A kártya mellé egységes elfogadórendszert kell telepíteni, tehát Magyarország összes intézményében - az orvosi rendelőkben, a gyógyszertárakban, az iskolákban, a művelődési házakban és más helyeken is - lesz kártyaolvasó, amelyen keresztül dokumentálható az e-ügyintézés. Az állampolgári közműnek van egy belső "lába", a jogosultságkezelő rendszer. Nem jogosultságtár - ez adatvédelmi szempontból lényeges -, hanem egy olyan on-line ellenőrzési rendszer, amely képes automatikusan, a kártyatulajdonos azonosításán túl jelezni az érdeklődőnek, hogy a kártya mögött milyen jogosultság létezik.

- Az on-line rendszer megteremtése hogyan növeli az államigazgatás hatékonyságát?

- Az államháztartás nagy elosztórendszereinek szinte minden eleméről lesznek jelen idejű adataink. Tudni fogjuk, hogy mennyi a jogosultak száma, vagy mennyire kihasznált egy rendszer. A jövőben nem fordulhat elő, hogy nem tudjuk pontosan, például hány diák van Magyarországon. Szintén nagyon lényeges, hogy a jogosultság léte azonnal bizonyíthatóvá válik a jogosultságkezelő és a jogosító közötti ellenőrzési szituációban. A buszon például az ellenőr ellenőrizheti, hogy a diákbérlettel utazó állampolgár tényleg valamely intézmény tanulója-e, vagy sem; elég a diák kártyáját bedugni a mobilolvasóba. De azonnal kideríthető az is, hogy az építkezésen dolgozó munkásokat ki foglalkoztatja.

- Mennyi idő kell a rendszer felépítéséhez?

- Elvileg az alapszolgáltatások az első három évben elindulhatnak. Idén le kell zárni a most folyó társadalmi vitákat, és ütemezés szerint 2007 első negyedévében születnek meg a kedvezményezettek kijelöléséről szóló döntések. A jövő év második felében már konkrét fejlesztésekről szeretnék beszámolni.