Az elmúlt két évben kétségtelenül jelentősen, 344 milliárd forintról több mint a duplájára bővült az önkormányzatok hitelállománya, így az összes adósságállomány elérte az önkormányzati költségvetés 21 százalékát, ám ennél az adatnál talán beszédesebb a hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya. Ez a mutató 2006-ban 1,8 százalék volt, ma pedig 2,2 százalék. Sokáig megnyugtatóan hatott, hogy a hitelfelvétel meglódulásával párhuzamosan bővül a szektor betétállománya is, az utóbbi időkben azonban az olló szűkülése tapasztalható.

Bár mostanában sokan egy lehetséges csődhelyzet bekövetkezésétől tartanak, a bankok nem aggódnak. Sőt, óriási a verseny a szegmens képviselőiért. Ahogyan Keményné Koncz Ildikó, a szolgáltatási részpiac második legnagyobb szereplője, a Raiffeisen Bank önkormányzati üzletágának vezetője fogalmazott lapunknak, a helyhatóságok kifejezetten kiszámítható, átlátható ügyfélkört jelentenek. Az elkövetkező években, az uniós beruházások elindulásával pedig bizonyára tovább bővül a piac, igaz, korántsem ilyen ütemben.

Az önkormányzatok finanszírozási lehetőségére világít rá dr. Kovács Róbert kutató, a Helyi Obszervatórium ügyvezetője is. - A fejlesztésfinanszírozási üzletág piaci potenciálját európai uniós támogatásai alapján becsüljük. Az Új Magyarország fejlesztési terv elfogadott változata szerint az önkormányzatok számára 1,675 milliárd forint jut: a Regionális Operatív Programok 864 milliárdot tartalmaznak, más programokban pedig mintegy 760-800 milliárd forint szerepel. Ez a fizikai infrastruktúra-fejlesztésekre fordítható pénz. Átlagosan 15 százalékos önrésszel számolva és 90 százalékos abszorpciós rátát feltételezve az önrész összesen 251 milliárd forintot tesz ki. Ezt elosztva egy nyolcéves - vagyis a 2008-2015 közötti - időszakra, évi 31,3 milliárd forintos átlag finanszírozási igény rajzolódik ki, míg az előfinanszírozásban évi 200-210 milliárdos - nem egyenletesen jelentkező - igénnyel számolhatunk - magyarázza a szakértő lapunknak.

A piaci lehetőség tehát valóban jelentős, és nem csupán az uniós források miatt. Lévén az önkormányzat jelentős foglalkoztató, a pénzintézet a retail - lakossági - üzletágának bővülését is remélheti a helyhatóság finanszírozása esetén.

Az önkormányzati piacon egyre élesebb tehát a bankok versenye, és ilyenkor hamar felmerül a hitelbírálati szempontok lazulásának és végeredményben a települések túlzott eladósodásának eshetősége. Ráadásul az önkormányzatok többségénél hiányzik az optimális adósságtervezéshez szükséges pénzügyi szakértelem.

A kutató szerint a bankoknak komoly a felelőségük ebben a helyzetben. Miközben a kínált szolgáltatáscsomagnak biztosítania kell az ügyfelek EU-forrásabszorpcióját a bank által vállalt kockázat minimalizálásával együtt, a banknak a megfelelő piaci szegmentációt is el kell végeznie.

- Az önkormányzati hitelezésnek vannak törvényi gátjai. Létezik a hitelfelvételi korlát, amely a korrigált saját bevétel legfeljebb hetven százalékában állapítja meg az adósságszolgálati rátát. A cash flow szemléletű költségvetés miatt azonban számos kötelezettségvállalás nem jelenik meg az önkormányzati költségvetésben, tehát előfordulhat, hogy a vizsgált adósságszolgálati ráta nem tükrözi a város tényleges anyagi helyzetét - magyarázza Kovács Róbert.

Koncz Ildikó viszont úgy véli, a verseny hatására egyáltalában nem lazult a hitelbírálat rendszere, sokkal inkább az árazásnál és a testreszabott csomagokban érezhető az éles küzdelem. Azt azonban ő is elismeri, hogy a szektor biztonságos működése érdekében a bankoknak egyfajta prudens pénzügyi tanácsadóként is meg kell jelenniük.

- A hitelminősítésnél főleg azt vizsgáljuk, hogy milyen az önkormányzat adósságszolgálati helyzete, vagyis hogyan tudja a tőke- és kamatterheket teljesíteni, a hitelcél ismerete viszont nagyon fontos az optimális forrásösszetétel kidolgozásához - mondja a Raiffeisen Bank önkormányzati üzletágának vezetője. - Volt olyan önkormányzati ügyfelünk, amelyet inkább lebeszéltünk a tervezett nagyobb összegű kötvénykibocsátásról, hiszen a forrásból tervezett beruházások egy részéhez sokkal kedvezőbb feltételű, államilag támogatott MFB-hiteleket tudtunk ajánlani. Az is előfordulhat, hogy uniós támogatásokhoz célszerűbb az Európai Beruházási Bank finanszírozását választani. Ilyenkor sem tanácsoljuk a látszólag egyszerűbb, ám költségesebb kötvénykibocsátást. Én részemről nagyon szerencsés konstrukciónak tartom a PPP formában megvalósuló beruházásokat, és a bankunk igyekszik is ehhez minden hátteret megadni. A különböző operatív programokhoz pedig testreszabott kötvényfinanszírozással tudunk csatlakozni. Azt azonban semmiképpen nem támogatjuk, hogy egy önkormányzat csupán azért bocsásson ki kötvényt, mert a szomszéd is azt tette. Ez nem lenne hosszú távon felelős magatartás.

- Az önkormányzati betétek állománya 2007-ben az előző évhez képest ötven százalékkal növekedett. Ez a kötvénykibocsátáshoz kapcsolódó szabad források befektetéséből adódott - állítja Nehéz Bea, az Erste Bank önkormányzati üzletágának vezetője.

Szerinte egy ekkora volumenű kötvénykibocsátás a szférán belül akkor járhat veszéllyel az önkormányzatokra nézve, ha ezek a kibocsátások nem fejlesztési, beruházási jelleggel történnek - vagyis nem járulnak hozzá az önkormányzat jövedelemtermelő képességének növekedéséhez -, hanem a működési kiadásokat finanszírozzák. Ha ez utóbbi kiadásokat kötvénykibocsátással finanszírozzák, az egyben azt is jelenti, hogy időben eltoltan - tekintettel a kötvénykötelezettség hosszú futamidejére - jelentkezhetnek az önkormányzati rendszer működésiforrás-hiányának hatásai, illetve az esetleges önkormányzati fizetésképtelenségek.

Kovács Róbert szerint sem lehet akkora baj, hiszen az eddigi tapasztalatok egyáltalán nem kedvezőtlenek: az önkormányzatok 17 éves működése során mindössze 24, általában kisebb település helyhatósága ellen indult csődeljárás, és ezek egyike sem tartozik a jelentős hitelfelvevők igen szűk köréhez. Kötvényt mindössze az önkormányzatok 8 százaléka, a teljes összeg egyharmadát pedig mindössze 15 helyhatóság bocsátotta ki. Abban azonban mind az elméleti, mind a banki szakértők egyetértenek, hogy a kialakult helyzetet nem szabad félvállról kezelni, ám a problémát nem feltétlenül a hitelezésben kell keresni.

A kormányzati megszorítások legnagyobb veszteseinek kétségtelenül az önkormányzatok tűnnek, azonban azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon fenntartható-e a jelenlegi finanszírozási rendszer. Valószínű, hogy a csupán központi költségvetésre támaszkodó helyhatósági modell finanszírozhatatlan, és nem is feltétlenül kellene ehhez ragaszkodnunk. Az is évek óta tartó dilemma, hogy szükséges-e Magyarországon 3200 önkormányzat, mi legyen a megyékkel, és hogyan működjenek a régiók. Az önkormányzati törvény legtöbb pontjának módosításához azonban kétharmados többségre lenne szükség, ám ez sem mostanáig semmikor, sem az aktuális politikai helyzetben nem látszik kivitelezhetőnek. Ezért fordulhat elő az, hogy az 1989-ben meghozott törvény szinte változatlan formában fennáll, miközben a világ egyre gyorsabban robog előre.

- Komoly tartalékok rejlenek például a lakossági helyi adókban, még akkor is, ha ezek népszerűtlenek. A tényleges gond a kisebb önkormányzatoknál van. Itt ugyanis a feladatellátás vált kétségessé. Az államilag is támogatott többcélú kistérségi társulások, valamint a körjegyzőségek azonban elkezdtek működni, és egyre több példát találhatunk a közös feladatellátásra. Ez a modell számos finanszírozási kérdésre megoldást nyújthat, miközben javul a szolgáltatás minősége is - vélekedik Kovács Róbert, és említ egy példát magyarázatképpen: a mezőkövesdi kistérségben a települések felosztották egymás között a feladatokat. A társulás irányítására létrejött szervezet pedig felszívta például az iskolabezárások után munkanélkülivé vált pedagógusok jelentős részét, csökkentve a településekre nehezedő pénzügyi és erkölcsi nyomást.

A lehetőség kiaknázásához azonban megint csak jogszabályváltozásra lenne szükség.

- A bankok számára a jelenlegi szabályozás mellett szinte megoldhatatlan a kistérségek finanszírozása, tekintve, hogy a jogalkotó nem projektszemléletű, hanem az összes tag készfizető kezességén alapuló finanszírozást szabályozott. Ez pedig, ha a kistérségeket alkotó önkormányzatok közül egyetlen is hitelképtelen, lehetetlenné teszi a jogszabályoknak való megfelelőség mellett a banki finanszírozást - hangsúlyozza Nehéz Bea.

Új kockázatok

A közműberuházásokat finanszírozó állami támogatási rendszer sem működik tökéletesen. Az ÁSZ vizsgálatát követően ugyanis számos településnek vissza kellett fizetnie az összeget, ami pedig még egy nagyobb önkormányzatot is könnyedén a csőd szélre sodorhat. Az utóbbi években számos új kockázati tényező is megjelent.

- 2006 őszén például a megyék kénytelenek voltak több feladatot átvenni az önkormányzatoktól, miután az önkormányzati törvény feladatátvételi kötelezettséget ír elő számukra. Ám forrást sem a működtetéshez, sem a felújításhoz nem kaptak. Az áfa-visszaigénylés szabályának módosulása is kedvezőtlenül hatott: számos közmű kikerült az önkormányzati vagyonból, miközben ma uniós támogatás kizárólag a helyhatóság tulajdonában lévő intézmény fejlesztésére pályázható. Ahhoz azonban, hogy az önkormányzat "visszavásárolja" például a csatornát, be kellene fizesse az áfát - sorolja a további anomáliákat Koncz Ildikó.

Az 1989-ben elfogadott szabályrendszer él ma, holott a világ halad. Mindezeket látva a bankok mélyreható kockázatelemzést végeznek egy-egy hitelnyújtás előtt. Az önkormányzatok mozgástere azonban csak akkor bővülhet a szakértők hangsúlyozott véleménye szerint, ha a gazdaság élénkül, a GDP nő, és helyben megtermelődnek a helyi adóbevételek.