Minket soha nem zavart, ha túl sokat vagyunk együtt, sőt, ha rövid időre távol kerülünk egymástól, az a baj. Közösek a mindennapjaink, és közösek a gondjaink is. Nekünk ez nem teher, hanem áldás. Napi tizenkét órás munka mellett talán már el is váltunk volna, ha nem együtt dolgoznánk - szögezi le rögtön Szabó Hédy, az Adverticum Zrt. vezérigazgatója.
- Munkahelyi szerelem volt a miénk, aminek első gyümölcse a vállalkozás, a második pedig a fiunk, Ádám. Alkalmazottként is ugyanezzel foglalkoztunk, aztán mindenki elvált mindenhonnan és mindenkitől, akitől kellett, és azóta együtt csináljuk - foglalja össze a pár céghez való viszonyát Vértes János, a zrt. elnöke.
Közel állt a szívükhöz
A vállalkozás elindításával azt valósították meg, ami egész életükben közel állt a szívükhöz. Mindketten újságíróként indultak, ami mára háttérbe szorul, hiszen a cég profilja is megváltozott. A hangsúly a tartalomszolgáltatásról a szoftverfejlesztés, a szolgáltatás felé tolódott. Hédy szerint a profilváltás tisztán üzleti döntés volt.
- Szerencsés véletlen, hogy ide jutottunk, de nem volt ellenünkre a változás, mert passzoltak hozzá a hajlamaink.
Mindketten fontosnak tartják, hogy megmaradjon a cég családias jellege. Hédy szerint habitusuk alkalmatlan a multikra jellemző lelketlen rendszer elfogadására.
- Pillanatnyilag huszonszámú munkatársunk van, ami hivatalosan már vállalati hierarchia. De távol áll tőlünk a hierarchikus viszonyok fenntartása, a merev szabályozottság, hogy hagyományos értelemben vett szolgálati út és kommunikációs fegyelem legyen. Nem nekünk való a "fapofás" működés.
Így minden dolgozóval személyes a kapcsolat, mindenkihez külön kötődnek. János viccelődve megjegyzi, szerinte csak véletlenül mennek jól a dolgaik.
- Egy "normális" cég fejével gondolkodva a legjobban fejlődő üzletágra kell fokuszálni, a többiben dolgozó embereket ki kell rúgni. Ilyen helyzet volt, amikor át kellett állni papírról on-line újságra, majd az ehhez szükséges szoftverek fejlesztésére. Eközben rájöttünk, hogy képtelenek vagyunk bárkit az utcára tenni.
- Azért van három-négy üzletágunk, hogy mindenkinek tudjunk munkát adni. Olyan emberek dolgoznak itt, akiket húsz-harminc éve ismerek, vagy még régebben, mert családtagok. Van olyan kolléga, akinek a jelképes összegű nyugdíját egészíti ki, hogy itt munkát kap.
Nem kultúra, hangulat
Természetesen van olyan helyzet, amikor elkerülhetetlen, hogy megváljanak valakitől, főleg, amióta az állandó készenlétet igénylő szolgáltatói piacon is megjelentek. "Ezen a területen nem működik az érzelmes megközelítés - mondja Hédy. "Náluk van próbaidő, és van, hogy el kell küldeni valakit. Könnyebb szívvel mondok nemet, ha látom, hogy az illető nem töri magát igazán. Arról viszont nem a kolléga tehet, ha a fölött, amihez ért, eljár az idő. Ezért nem lehet őt büntetni."
"Mindketten emlékszünk az első emberre, akitől megváltunk, pedig ott határozottan szakmai alkalmatlanságról volt szó. De halálra dolgozta magát, hogy teljesítsen "- fűzi hozzá János. - Érezzük persze, hogy egy szigorúan "Harvard-stílusban" menedzselt cégnél nem így kéne csinálni. Egyértelműen amatőrök vagyunk ebben az értelemben, de az eredményeink azt mutatják, hogy elég sikeres amatőrök.
A társaság munka után is összejár, ha három hónapig nincs közös program, a kollégák hiányolják. Gyakran tartanak programot az iroda kertjében, évente legalább kétszer kétnapos utazást szerveznek.
- Ezt a multiknál csapatépítésnek hívják, de nálunk nincsenek kötelező feladatok, csak együtt vagyunk. De a srácok esténként is együtt söröznek, barátságok alakulnak ki - mondja Hédy. - Mindenkinek ismerjük a családját, a problémáit. Persze nem teljesen homogén a csapat, de aki nyitott, be tud illeszkedni. Lehet olyan nagy szavakat használni, mint munkahelyi kultúra, de nálunk egyszerűen ilyen a hangulat. Ha valakinek segítségre van szüksége, akár a magánéletben, számíthat a többiekre. Aggódnak egymásért, törődnek egymással. Én nem is szeretnék másképp élni. Nem is tudnék, de nem is akarok.
- Persze álmodozunk arról, hogy ha ránk szakadna a nemzeti bank, akkor csinálnánk még egy vállalkozást, kifejezetten családtagokra építve. Sok mindenkinek lenne benne feladat, a gyerekeinknek is. Ezt a céget nem biztos, hogy át tudjuk adni valamelyik gyerekünknek, de el tudunk képzelni olyan üzletet, ahol ők működhetnének együtt.
