Mit jelent 2008-ban a brit tőke Magyarországon? Vajon az angol cégek jelenléte az egyes szektorokban mennyiben járul hozzá az adott terület és ezen keresztül a teljes magyar gazdaság, a magyar társadalom fejlődéséhez?

Egységes régió?

A korszerű technológia, az újszerű vezetési ismeretek és üzleti kultúra behozatala már-már közhely, és ahhoz, hogy tartalmat kapjon, egy-egy konkrét projekt kapcsán érdemes hosszabban beszélni róla. De általánosságban is elmondható, hogy a magyarországi brit jelenlétnek látványos jelei vannak. S miközben napjainkban az USA-ból kiindulva Európába is átterjedt az ingatlanpiacról kiindult általános hitelválság - ami alapvetően átrendezheti a tőkekivitelt is -, egyelőre Magyarországon ugyanazok az intézményi befektetők dominálnak a piacon, mint korábban. Vagyis még mindig elsősorban amerikai, német, osztrák és brit tőke érkezik ide. Ezen belül valamelyest megnövekedett a brit tőke szerepe az utóbbi időben, s ez többek között az otthoni piaci lehetőségek romlásával magyarázható. Ugyanakkor a nemzetközi elemzők szerint az is igaz, hogy az ideérkező tőke többsége Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot és Szlovákiát egy piacként kezeli.

Mit tehetünk mégis, hogy a már itt lévő befektetőket megtartsuk, az újak szemében pedig ezen a messziről nézve egységes régión belül megkülönböztessük magunkat?

Mielőtt azonban erre válaszolnánk, röviden tekintsük át a jelenlegi helyzetet! Persze elfogadva azt, hogy így, az év legelején a múlt évre szóló adatok még nem állnak rendelkezésre, az év során végbement jelentős változásokat ismerve pedig a korábbi, egész éves adatok inkább félrevezetők. 2006-ban ugyanis brit részről jelentősen csökkent a magyarországi üzleti lehetőségek iránti érdeklődés. Az év folyamán mégis sikerült 10 millió euró értékben pozitív befektetői döntést elérni. Akkor a legnagyobb a 110 munkahelyet teremtő Hi-Lex Cable System volt, amely Rétságon autóipari bowdenkábelek szerelésére hozott létre üzemet.

Ösztönzők nélkül

"A brit tőke magyarországi jelenlétének tulajdonképpen nincsenek hagyományai - olvasható a gazdasági tárca tanulmányában -, hiszen ez a régió nem tartozott az angol cégek érdekszférájába. A brit FDI (foreign direct investment, közvetlen működőtőke-beruházás) 65 százaléka eleve anglofon országokba kerül. Az angol cégek az ezredforduló évében 255 milliárd dollárnyi tőkét helyeztek ki külföldre. Egy évre rá azonban ez az összeg 39,5 milliárd dollárra zsugorodott, összefüggésben a globális recesszióval. Ezek alapján nem meglepő, hogy az utóbbi években a brit befektetői érdeklődés Magyarország iránt a kilencvenes években tapasztaltakhoz képest enyhén szólva szerény volt.

A kedvezőtlen világgazdasági helyzeten túl ennek okait az ITDH londoni képviseletének szakértői egyebek között azzal magyarázták, hogy a világon létrejött brit tőkekihelyezések 90 százaléka vállalatfelvásárlás formájában valósul meg, és zöldmezős beruházásokra brit részről igen ritkán kerül sor. Az olcsóbb munkaerőt keresők Közép-Európából a Távol-Keletre húzódnak, ugyanakkor a brit feldolgozóipar jelentősen leépült, a megmaradt termelő vállalatok alapvetően bérmunka jellegű gyártáskihelyezésben és fix beszállítók szerződtetésében érdekeltek. Nem hagyható számításon kívül az sem, hogy a magyar ösztönzőrendszer bonyolultabb, kevésbé átlátható, így kevésbé vonzó a brit cégek számára, mint például Csehországé."

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a brit kormány a tőkekivitel ösztönzésére nem alkalmaz ösztönzőket. Ám a brit kereskedelempolitikában súlyponti területként szereplő régiók között ott van Kelet-Közép-Európa, de mellette Dél-Amerika és a Távol-Kelet is. A kiemelt szektorok: járműipar, elektronika, élelmiszer-feldolgozás, környezetvédelem. És ezek esetében a külképviseletek, illetve a UK Trade & Investment szervezetén keresztül a brit cégek számára támogatott promóciós rendezvényeket, szemináriumokat, üzleti fórumokat szerveznek. Részben úgy, hogy Angliába hívják a partnereket, részben ők maguk utaznak a kiszemelt területekre. A cél természetesen az, hogy a brit vállalatok külföldi befektetéseik segítségével is javítsák a saját versenyképességüket, és bővítsék exportlehetőségeiket.

Ami a befektetőt vonzza

A britek a magyar gazdaságot kicsi, de a régióban fejlett és alkalmazkodni képes piacnak tartják. Ezért az első és legfontosabb természetesen az, hogy a már itt lévő brit vállalatok jól érezzék magukat, és biztassák a befektetési célpontokat kereső honfitársaikat. Ebből a szempontból az például, hogy három éve az angol Imperial Tobacco Group tulajdonában lévő Reemtsma bezárta a debreceni dohánygyárát, természetesen nem tett jót, de a háttérben akkor inkább a dohányárak emelkedése és a piaci visszaesés állt, és nem a magyar gazdasági-társadalmi környezet.

Ami a tőkét vonzza és itt tartja, az nem más, mint a stabil makrogazdasági háttér, beleértve a gazdaság teljesítőképességét, a belső piacot, a nemzetközi kereskedelmet, a foglalkoztatási lehetőségeket, a képzett munkaerőt, a makroszintű pénzügyi stabilitást. Továbbá a kiszámítható és hatékony kormányzati működés: megfelelő költségvetési és adópolitika, a közigazgatás hatékony működése, az üzleti szféra jogi háttere, a biztos társadalmi és politikai helyzet. Az egészséges vállalati szektor, ami alatt az üzleti mikroszféra hatékonyságát, termelékenységét, a munkaerő képzettségének alakulását, a pénzpiac, a finanszírozás, a tőke, a vállalkozói gyakorlat minőségét értjük.

Természetesen nagyon fontos a jól működő, fejlett infrastruktúra: a közlekedés, a közművek, az infokommunikációs, tudományos, valamint egészségügyi infrastruktúra, a környezeti feltételek, az oktatás. És korántsem elhanyagolható a társadalmi tőke kielégítő állapota, hogy a befektető a tárgyalópartnereiben érezze a bizalom, a hit, az optimizmus, a bátorság, a vállalkozói kedv meglétét, és a versenyben és az együttműködésben a szabályok tiszteletét, a szolidaritást, az összetartást.

Apróságnak tűnik, de egy-egy konkrét üzlet esetében mégis azon is állhat vagy bukhat a döntés, hogy miként viselkedünk. Bár az utóbbi időben a tárgyalások jóval oldottabbak lettek, néhány brit konvenció továbbra is makacsul tartja magát, és ezekre illik felkészülni. Például, hogy a névjegyváltás nem a bemutatkozásnál, hanem a beszélgetés végén történik. Hogy kötelező mértéktartóan öltözködni, férfiaknak öltöny, hölgyeknek kosztüm, kerülve az élénk színeket. S mert a briteknél gyakoriak a hosszú üzleti ebédek, ezeken illik türelmesen kitartani, és koccintani is a meghívókkal.