A magyar gazdaságban folytatódnak és fokozatosan egyre több területen válnak érezhetővé a 2003 őszétől tapasztalható kedvező tendenciák. A termelés és az export szerkezetét továbbra is azok a nemzetközi nagyvállalatok határozzák meg, amelyek stratégiailag Magyarországon fejlesztenek. Az úgynevezett húzóágazat egyértelműen a gépipar, ezen belül is az elektronikai alkatrészgyártás, a híradástechnikai fogyasztási cikkek gyártása és a motorgyártás, tehát a korszerű technológiák. Eközben azonban a hagyományos könnyűipar még megmaradt része is felszámolódik. Piacképes marad a divatiparban a luxuskategória, de nem a tömegtermelés.

Ezzel összhangban az üzleti várakozások – ágazatonként eltérően és némi ingadozással, de – optimisták, aminek a reális alapja a termelés növekedésének szerény gyorsulása; ezen belül az ipari termelés bővülése a leglátványosabb, a tavalyi 6,4 százalékkal szemben 10 százalékos lehet az idén. Az export várható növekedése pedig, éves szinten, minimum 15–16 százalékos.

Javuló világgazdaság

Vajon milyen gazdasági összefüggések húzódnak meg az adatok mögött, mely tényezők befolyásolják az exportot?

– Az első, és talán legfontosabb a világgazdaság konjunktúrájának az alakulása – veszi sorra Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója. – Hiszen, amikor ez kedvező, akkor növekszik a kereslet a magyar termékek és a számunkra meghatározó alkatrész- és részegység-beszállítók iránt. Jelenleg a világgazdasági körülmények három év után összességében javulóak, de vannak nem várt romló tendenciák és fontos kockázati tényezők is. Ez utóbbiak részben politikaiak. Az iraki és általában a közel-keleti helyzet, a terrorizmus elleni harc, sőt a közelgő amerikai választások növelik a bizonytalanságot, ami negatívan hat a gazdasági folyamatokra, mindenekelőtt és közvetlenül az olaj világpiaci árára. Az USA, Japán és Kína gazdaságának gyors fejlődése viszont kedvezően befolyásolja a nyugat-európai és az ehhez szorosan kapcsolódó magyar külkereskedelmet. A gazdasági növekedés üteme idén az eurózónában másfél–két százalékos, de a magyar export szempontjából legfontosabb Németországban csak alig egy százalékkal gyorsul.

A kutató által kiemelt másik tényező az outsourcing, vagyis amikor a nemzetközi nagyvállalatok a tevékenységük egy részét az anyavállalataik szempontjából olcsóbb országokba helyezik ki. Ez a folyamat 2003–2004-ben erősödött fel a világban, mégpedig a technológiaintenzív, korszerű iparágakban, például a KSH által is említett mobiltelefon-gyártásban. Magyarország exportja szempontjából az outsourcing terjedése kedvező, hiszen – a béreket terhelő magas járulékok és a tőkét befolyásoló más egyéb, gyakran és kritikusan emlegetett jellemzők ellenére – megvan a komparatív előnyünk. Mind Nyugat-Európához képest, amelynél továbbra is kedvezőbbek vagyunk, mind a nálunk olcsóbb térségekhez képest, mint például Ázsia, mert földrajzilag közelebb vagyunk a főbb piacokhoz. Ám komoly versenyben vagyunk e téren a befektetőkért a lengyelekkel, a csehekkel.

A fekete arany dilemmái

A kivitel jelentősen befolyásoló harmadik tényező az olaj ára, amely közvetetten hat az export alakulására. Ha magas, akkor szűkíti a vásárlóerőt, és növeli a költségeket, tehát – minden olyan országban, amelyik importra szorul energiahordozóból, ugyanakkor nyersanyagot állít elő és értékesít – rontja a versenyképességet.

Az idén a fekete arany ára minden korábbi előrejelzésnél magasabb, és a GKI Rt. arra számít, hogy bár a második félévben csökkenni fog, éves átlagban így is a tavalyinál jóval magasabb lesz, várhatóan 31 dollár hordónként. Tény, hogy régiónkban a magas olajár hatását egyelőre kompenzálta az euróhoz képest gyenge dollár, amely a kutatók szerint éves átlagban gyengébb lesz a tavalyinál (1,13 után 1,2), ez azonban az év elejéhez képest erősödést jelent a hátralévő időszakban. Mindez a forintban mért világpiaci – és így a magyar – energiaárak korábban gondoltnál magasabb szintjét vetíti előre, ami rontja a cserearányokat.

– Ám ez is olyan tényező, amelynek a hatását nem szabad eltúlozni – szögezi le Karsai Gábor. – Csakúgy, mint az árfolyam alakulásának közvetlen hatását az exportra. Vannak szakemberek – köztük tartják számon Surányi Györgyöt, az MNB egykori elnökét –, akik például az export lendületét kizárólag a forint árfolyamának az euróhoz képest mutatott tavalyi gyengülésével magyarázzák. Mások szerint azonban nehezen hihető – még ha részben igaz is lehet –, hogy a multinacionális vállalatok a forint erőssége vagy gyengesége alapján döntenének a magyarországi beruházásaikról. Márpedig a magyar export döntő része ezeknek a cégeknek a teljesítményétől függ. Továbbá az exportőrök jellemzően importálnak is, amire az árfolyam hatása ellentétes, tehát a kettő kiegyenlíti egymást. A GKI Rt. előrejelzése szerint mindenesetre az árfolyamszintet rövid távon a piaci vélekedés, a bizalom erősödése vagy annak hiánya fogja alakítani. Éves átlagban a tavalyihoz hasonló, 253 forintos euróárfolyamra számíthatunk, további ingadozás mellett. A legvalószínűbb sáv, amelyben az árfolyam ingadozni fog: 247–260 forint/euró.

Kamatjátékok

Gyakran hallani, hogy a magas forintkamat is károsan hat az exportra, és elvileg valóban visszafogja a hitelfelvételt és így a beruházásokat. Ám ismételni kell magunkat: ez is csak részben igaz. A devizahitellel ugyanis, amely már nemcsak a nagyvállalatok, de a hazai kisebb cégek – sőt a lakosság – körében is terjed, ez a kockázati tényező kiiktatható.

A pénzpiacon egyébként az év elejétől fokozatosan erősödik a befektetők bizalma, és viszonylag gyorsan mód lenne arra, hogy a kamatokat a tavaly novemberi szintre, tehát 10 százalék alá mérsékeljék, méghozzá szélsőséges árfolyammozgások vagy inflációs veszély nélkül. A jegybank a piac számára meglepően korán el is szánta magát május elején az alapkamat óvatos csökkentésére. A piac azonban további, kis lépésekben végrehajtott kamatcsökkentésre és az év végére 9,5 százalékos jegybanki alapkamatra számít.

Áttételesen persze van szerepe az export alakulásában a magas kamatnak, hiszen például az államháztartást egyértelműen kedvezőtlenül érinti. S ha magas az államháztartási hiány, akkor vagy a költségvetési kiadásokat kell csökkenteni, vagy a bevételeket növelni, és mindkettő visszafogja a gazdasági növekedést. Az államháztartási hiányra vonatkozó, januárban meghirdetett új kormányzati cél: tavaly a GDP 5,9 százalékát kitevő hiány leszorítása 4,6 százalékra, ez év végére. A GKI Rt. szakemberei úgy vélik, ez elérhető. Ha viszont az évközi adatok esetleg ennél nagyobb hiány kialakulására utalnak, feltételezésük szerint további bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő lépésekre kerülhet sor.