Az uniós tagországokban működő közepes és nagyvállalatoknak a 2005-ös pénzügyi évtől kezdődően - a pénzügyi eredmények kimutatása mellett - kötelező jelentést készíteniük társadalmi felelősségvállalásukról is, különös tekintettel szerepükre a környezeti hatásokban és a foglalkoztatással kapcsolatos kérdések kezelésében.

A magyarországi vállalatokra is egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy tegyenek eleget az EU-direktívának. Miközben a fogalom pontos tartalmával sincs tisztában a többség.

John Nichols magyarországi brit nagykövet úgy fogalmazott: ténylegesen akkor beszélhetünk felelősségvállalásról, ha az adott intézménynek olyan a küldetése, jövőképe, értékrendje, hogy az üzleti stratégia részeként nemcsak a munkahelyi légkört veszi figyelembe, hanem a közösségi szerepvállalást, a helyi gazdaság fejlesztését, valamint a piaci és környezeti hatásokat is. Ennek a megközelítésnek az üzleti stratégia és a menedzsmenteszközök szerves részévé kell válnia. (Piac és Profit  2005. 5.)

"A CSR a mindennapi gyakorlatban folyamatos cselekvést és közvetlen párbeszédet jelent a munkavállalókkal, ügyfelekkel, fogyasztókkal, üzleti partnerekkel, helyi közösségekkel vagy befektetőkkel, vagyis az érintettekkel annak érdekében, hogy a vállalat - üzleti sikereinek részeként - a közjót is szolgálja. Ahogy az egyén, úgy a vállalat is felelős azokért a tetteiért, amelyek hatással vannak a körülötte lévő emberekre, közösségekre és természeti környezetre. Éppen ezért a felelős vállalat a párbeszéd nyomán a társadalmi és környezeti megfontolásokat beépíti üzleti tevékenységeibe, és úgy járul hozzá a gazdasági fejlődéshez, hogy a munkát végzők, családjaik, valamint a helyi közösség és társadalom életminőségét javítja.

Ahhoz, hogy életminőségünk hosszú távon fenntartható legyen, a vállalat irányításának szempontjai közé - elsősorban a vezető személyén, az általa képviselt értékeken keresztül - a társadalmi felelősség értékeinek is be kell kerülniük" - olvashatjuk a társadalmi felelősségvállalás pontos meghatározását az e témában felkészült hazai kutatók publikációs honlapján, a talaljuk-ki.hu-n.

A multik hozták be

Állításuk szerint Magyarországon ma, sajnos, alig 40 olyan vállalat működik, amely fontosnak tartja, hogy a pénzügyi eredményein kívül a nyilvánosság elé vigye tevékenysége társadalmi és környezeti hatásait is. Többségük multinacionális vállalat, melyek anyavállalataik kultúráját hozták magukkal, normatíváikat is betartják, köztük a CSR-rel kapcsolatos kötelezettségeiket is. A társadalmi felelősségvállalás nem véletlenül vált a nagyvállalatok szükségletévé. Nagyon sok környezetszennyezési ügy, embert károsító termék körül kialakult botrány stb. kényszerített némely multit arra, hogy rossz hírét, mely közvetlenül negatív hatást gyakorolt pénzügyi mutatóira, megpróbálja megváltoztatni, jóvátenni "bűnét".

Az utóbbi években a társadalmi felelősségvállalás természetesen, önmagától kifejlődve is megjelent hazánkban. Hazai tulajdonú nagyvállalatok és kis-, közepes cégek sora szaporította meg a gondoskodás, környezetükre való nagyobb figyelem gyakorlati megnyilvánulásait, s kezdték azt tudatosítani vállalati arculatként jelentéseikben, külső és belső kommunikációikban is.

Az etikusan működő cégek közül azonban még mindig sokan szemérmes, személyes információnak tekintik adakozási tevékenységüket, s nem akarják azt a nyilvánosság elé tárni, mert ellentmondásosnak érzik az adakozás és az azzal való "dicsekvés" szerepköreit. Az etikus vállalati magatartásmód nyilvánosság elé vitelének azonban van egy társadalmilag igenis hasznos vetülete, amiért jó gyakorlatnak ítélhető meg a CSR kommunikálása.

A nyilvánosság haszna

A hasznossága elsősorban a példamutatásban rejlik. De nem elhanyagolható annak az összefüggésnek a tudatosítása sem a társadalom és az üzleti kör, valamint a civil szféra számára, hogy a cégek, melyek elsősorban profitszerző tevékenységre orientáltan működnek, ha saját hasznuk szem előtt tartása mellett mások boldogulására tekintettel hozzák meg döntéseiket, áldoznak a környezetük felemelkedéséért, az jótékonyan hat vissza a pénzügyi mutatóikra is.

Tehát nagyon is megéri adni, odafigyelni, törődni, felelősséget vállalni az üzlettársainkért, munkatársainkért, a környezetért, a világ egyensúlytalanságainak csökkentéséért, a világ szegényeiért, esélytelenjei felemelkedéséért. S nem utolsósorban felhívni a figyelmét annak a civil szférának, mely különböző célok érdekében a segítést tűzte zászlajára, hogy partnereket talál a felelős vállalatokban.

Örvendetes etikai szemléletváltás történt a világban, a gazdasági szereplők körében. Miközben divatossá vált a társadalmi felelősségvállalás, az etikus viselkedés, a vállalatok rájöttek, hogy értéküket, hírnevüket, elismertségüket nagymértékben növeli társadalmi szerepvállalásuk. S ez az egy szélesebben terjedő szemléletmód, s annak gyakorlati megnyilvánulásai párhuzamosan terjednek a fenntartható fejlődés esélyeinek világszintű romlásával.

A világ felelősen gondolkodó tudósai, közéleti emberei, civil szervezetek harcosai már nagyon régóta hangoztatják, hogy Földünket rohamosan alkalmatlanná tesszük, mi emberek az élhető életre. De ha időben, s egyre többen ismerjük fel, hogy az egyenlőtlen életfeltételek, a gazdagok és szegények közötti hatalmas szakadék, valamint a környezetszennyezés miatt élhetetlenné vált világunkat felelős gondolkodással megváltoztathatjuk, megmentjük önmagunkat és világunkat.

Ehhez járulnak hozzá a felelős vállalatok és a divatos szóhasználat ebben az összefüggésben is értelmet nyer.