VP: Amit néhány évvel ezelőtt vízióként felvázoltunk, az napjainkban épül, mutatja meg magát. Számítógépek, platformok, webhelyek, alkalmazások kapcsolódnak össze, adatbázisok kommunikálnak egymással. Nagyon sok rendszer, alkalmazás működik a vállalatoknál, a több éve működőket ugyanis nem lehet állandóan lecserélni az újakkal. Egy-egy válallaton belül is különböző rendszereket alkalmaznak. A folyamatos technológiai fejlesztéssel bekerülő új megoldásoknak tehát be kell épülniük a már működő rendszerekbe. Rendkívül jelentős költségkímélés, ha minden rendszert összekapcsolhatóvá teszünk külön programozás, átállítás nélkül. Persze ehhez szabványokra is szükség van. Nagy erőkkel dolgozunk a szabványok kidolgozásán és a webalkalmazások kiépítésén az IBM-mel, az Oracle-lal és még néhány, IT-fejlesztésben élenjáró céggel azért, hogy minél hamarabb teremtődjenek meg az alkalmazások, ezáltal az adatbázis-rendszerek automatikus kommunikációjának feltételei. Az új szabvány az XML betűszóra épül, ezt érdemes a gyártókon számon kérni.
DM: Mit jelent majd ez a gyakorlatban?
VP: Képzeljük el, hogy az egyik cég számítógépe megtalálja az üzleti partner számítógépét, és az adatbázisába bekapcsolódva kommunikálnak egymással. Ma még mindez csak úgy történhet meg, ha több hónapig tartó specifikáció, programozás előzi meg. A jövőben bármelyik cég számítógépe egy internetes telefonkönyvön keresztül, megkeresi a másik cég adatsémáit, címeit, és automatikusan egymásra találnak. Persze az adatbiztonsághoz meg kell teremteni a feltételeket.
DM: A számítógépem teljes adatállományába bárki bekerülhet, akinek megengedem? Vagy csinálok külön egy, az üzleti partnereknek szánt, publikus adatbázist?
VP: Nem az adatbázisomba engedem be az üzleti partneremet, hanem a számítógép-rendszerem küld egy üzenetet, amelyet a másik számítógép érteni fog anélkül, hogy külön programozási feladatot végeztünk volna rajta. Például ha autógyártóként alkatrészt szeretnék rendelni egy új alkatrészgyártótól, nem kell mást tennem, mint számítógépeinket kapcsolatba léptetni egymással, és a megrendelést lebonyolítani. Ma még az üzleti folyamatokban nagyon sok, és nem értéket teremtő emberi munka van. Mind a két oldalon létezik az adat, mégis nagyon sok időbe telik, míg a kettő megtalálja egymást. Már csak idő kérdése, s az üzleti kommunikációt is forradalmasítja az új számítógépes kommunikáció.
DM: Bill Gates a CES-en idén januárban igen nagy ívű víziót vázolt fel a szórakoztató elektronika területéről. Hogyan csapódik ez le az üzleti életben?
VP: Ma már gyakorlatilag minden fogyasztót el lehet érni on-line. Mindenkinek van mobiltelefonja. Minden élethelyzetünkben a kezünk ügyében van egy infokommunikációs eszköz. A számítógép mint munkaeszköz mindenre képes, ha utazunk, a mobiltelefonnal kapcsolódunk a világba. Az autónkban ülve elvileg minden informatikai eszköz használatára lehetőségünk van. Itt persze a figyelemmegosztás veszélye szab határt a lehetőségeknek. De a hanggal vezérelt informatikai eszközök világában ez a probléma is megoldódik. Ha hazamegyünk, a televízió, a szélessávú internet vagy a mobiltelefon áll rendelkezésre, de itt a 3G adta új lehetőségek sora is. Minden élethelyzetünkben magunk szabhatjuk meg, mennyire akarunk bekapcsolódni a világba, és mikor pihenünk. Az üzlet világában viszont az a kihívás, hogyan hasznosítsuk az informatikát termékeink, szolgáltatásaink eladásában. Az ügyfelek egyedi kezelésére, testreszabott ajánlatok megtételére az infokommunikációs rendszerek kiválóan alkalmasak. Izgalmas feladat az ügyfelet bármikor elérni, és személyes kapcsolatot kiépíteni vele úgy, hogy ne vegye tolakodásnak.
DM: Mellesleg megjegyezve, a kor embere, az állandó bekapcsoltságban élő személy eddig nem létező tulajdonságokat, képességeket is kifejlesztett: egyszerre többfelé figyel, a kommunikációs csatornákat egyidejűleg használja. Autóvezetés és mobiltelefonálás egyszerre, ma már általános jelenség.
VP: Általában negatívan szokták megítélni az infokommunikációs eszközök elterjedésének e jelenségeit. A bírálók elfelejtik ugyanakkor, hogy mennyi felesleges várakozástól, idő- és energiapocsékolástól szabadít meg bennünket a mobilkommunikáció és az internet. Az internet segítségével rövid idő alatt megszerzünk olyan információkat, amelyeket korábban csak órákig, napokig kutatva, könyvtárakat járva találtunk meg. Régebben boltról boltra mentünk, hogy megvegyük a számunkra ideális tárgyat. Ma otthon a karosszékben alaposabban, gyorsabban informálódhatunk a kínálatról, és biztosabban dönthetünk. Ágálhatunk ellene, a világ fejlődési iránya visszafordíthatatlan. Az emberek már ráálltak az infokommunikációs technológiák használatával kialakult új létezési formákra.
DM: Ha egymás adatállományába, tudásába tömegesen bekapcsolódhatunk, az eddig elkülönült tudásállományok összeadódnak, új információkat, szintézist, tudást hoznak létre. Hatalmas tudásrobbanás előtt állhatunk, olyan minőségi változás előtt, mely gyökeresen változtathatja meg életünket, a társadalmi formációkat. Várható egy új paradigmaváltás?
VP: Ki tudja azt még ma megmondani. Mint minden változás esetében, több irányba mehet el a világ, sok lehetősége kínálkozik az egyes embernek is. Az biztos, hogy a tehetséges emberek, akik tudnak élni az új lehetőségekkel, még sikeresebbek lesznek. Például az Európai Unió is nagy lehetőség és kihívás számunkra. Élesebb versenyben, egyedi, speciális termékkel és az internet segítségével jóval nagyobb piacon érvényesülhetünk. Míg a kis, hazai piacon esetleg semmire sem mennénk.
DM: Magyarország a fejlett információs társadalmakhoz képest elmaradott. Kevesebben élünk az ICT-adta lehetőségekkel. Ez a viszonylagos elmaradottság okoz-e a Microsoftnak gondot és milyen természetűt?
VP: A mi szerepünk annyiban speciális, hogy az egyik gyártója vagyunk a fejlett információs technológiának. Ebből élünk, ezt próbáljuk meg piacra vinni. Pontosan tudjuk, hogy a belföldi piac milyen fejlettségi szinten van. Az elmúlt években a fejlődés imponáló volt. Míg három évvel ezelőtt viszonteladóinknak a hírlevelet papíron kellett elküldenünk, mert az elektronikus küldéshez nem volt fogadókészség, ma már elképzelhetetlen más, mint az elektronikus levelezés. Ugyanez a fejlődési ütem megfigyelhető a kkv-knál is. Gyakorlatilag hetven százalékuknak van website-ja. Az más kérdés, hogy sokuknál még sok kívánnivalót hagy maga után a felrakott információ minősége, de már van a világ felé nyitott felületük. A nagyvállalati szegmensben természetesen százszázalékos és magas színvonalú az infotech használata. A lakosság körében még sokat kell tenni az internet elterjesztése terén. A Sulinetnek elkeresztelt kormányzati kezdeményezés jelentős eredményeket hozott, de a tavaly júniusban bevezetett restrikció visszavetette ezt a folyamatot. A fejlődés ütemét gyorsítanunk kell, mert a régióban is hatalmas fejlődés indult el. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium erőfeszítései sem maradtak hatástalanok. Az ADSL európai átlaghoz képest nagyobb arányú elterjedése nagyon üdvözítő, s a kedvezően kialakított árarányoknak köszönhető.
DM: Elégedettek lehetünk-e a fejlődési ütemmel?
VP: Az ember soha nem lehet elégedett. Mert például Csehországnak sokkal jobbak a mutatói e téren. Az üzleti világ néhány területe, mint például a bolti kiskereskedelem, a vendéglátás még érintetlen az internethasználatot nézve. A kkv-k még mindig egyre bővülő piaci lehetőséget jelentenek az IT-cégek számára, nem véletlen, hogy az érdeklődés is feléjük fordul. Ők lettek most az első számú célcsoport. De nagyon nagy a különbség a fővárosi és a vidéki kis- és középvállalatok informatikai fejlettségében.
DM: Évekkel ezelőtt az átlagos hazai kisvállalat nem értette az IT-világ nyelvezetét. Vissza kellett lépni a szakszavak használatától a mindennapi ember szóhasználatára a szakmának. A termékek magyarázata helyett az infokommunikációs eszközök praktikusságának miértjére kellett helyezni az érvrendszerüket. Ma, mintha áttörés mutatkozna.
VP: Az elmúlt öt évben folyamatosan azzal küzdöttünk, hogyan lehet elmagyarázni az elektronikus levelezést, az információmegosztást, miért érdemes az ügyfelek adatait adatbázisban tárolni. A feladatot sikeresen megoldottuk. A kis- és középvállalati szegmens számunkra régóta fontos, időben megértettük, hogy informatikai szempontból más fejlettségi szinten vannak, mint a nagyvállalatok. Pár éve, amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy a kkv-k milyen alkalmazásokat keresnek, megdöbbenésünkre a keresett funkciók mindegyike olyan volt, ami a Microsoft Office-ban megtalálható. Rájöttünk, hogy a gyakorlatban a Microsoft Office tudásának csak a töredékét használták. Onnantól már tiszta volt számunkra, mit kell tennünk a marketing területén. Kiterjedt, széles és régi ügyfélkörünket alkotják a kkv-k. A nagy áttörést inkább a statisztikákból érzékeljük. A bevételünk nagyobb része származik a kkv-piacból. Direkt viszonteladói hálózatunkon keresztül közvetlenül elérjük ezt a szektort.
DM: Hogyan áll a .net? A program meghirdetésekor pár évre előre adott a Microsoft magának fejlesztési feladatokat?
VP: A .net-termékstratégia halad szépen előre. Beszélgetésünk elején a .net-stratégia egyik lényeges eleméről szóltunk, arról, hogy nemsokára a számítógépek egymással automatikusan kommunikálnak. A felhasználó által használt különböző eszközökön ugyanaz az alkalmazás fut. Gyakorlatilag már az összes termékünket felkészítettük, mindegyik tudja a .net-funkciókat. Merre van az előre? A következő új operációs rendszerünk, melynek kódneve Longhorn, az XP utáni technológia. Az összes termékünket erre a technológiára optimalizáljuk.
DM: Van-e az üzleti kapcsolataikban érzékelhető következményük azoknak a támadásoknak, amelyeket a nagy Microsoftnak kell elszenvednie az Egyesült Államokban és az unióban a versenypiacon betöltött helyzete miatt?
VP: A versenypiaci támadások nagy része mögött konkurens cégek állnak. Ennek hatását mi itthon nem érzékeljük. Az olyan nagy piaci befolyású cégnek, mint a Microsoft, ezekkel a támadásokkal együtt kell élnie. Nincs más mozgásterünk, mint az előre. Nagy a cégnek a felelőssége és üzleti érdeke abban, hogy termékeit folyamatosan fejlessze, korszerűsítse, s ellássa a világ összes Microsoft-termék fogyasztóját az igényelt termékekkel. Vevőink egymásra épült termékeink sorát használják. Ha meghibásodás van, azonnal korrigálunk, mert nagyon szigorúan vett profitábilis érdekünk vevőink megtartása. Nem csak új vevők szerzése. Az informatika hihetetlenül gyorsan fejlődik, sokan vagyunk versenytársak a piacon, mert profitképes az iparág. Az új terméknek mindig jobbnak kell lennie a réginél, mert a vevő különben nem fogja megvásárolni az új verziót, nem upgrade-el. A szoftverfejlesztő cégek kényszerítve vannak a fejlesztésre. Ez a törvény parancsol, nem más.
DM: Elképesztő mértékű a szoftverfejlesztés üteme. A fejlesztési kényszer hihetetlen tempót diktál a világnak. Tud ez még jobban gyorsulni?
VP: Pár évvel ezelőtt is azt mondtuk, hogy elképesztő ütemű a fejlődés, s nem lineáris, hanem exponenciális és térbeli kiterjedésű. Ez a gyorsulás a szoftveriparban tisztán az emberi agy munkájának, képzelőerejének eredménye. A fejlődés távlatai az emberi agy képességében rejlenek. S azt gondolom, hogy az emberi agy korlátlan kapacitású. A jelenlegi szoftverekkel sok feladatot még mindig nagyon nehéz megoldani. Rengeteg feladat áll még előttünk és a szoftveripar más cégei előtt.
