Talán eljut oda napjaink történései miatt sok ember, hogy ráébredjen: az emberek - az egyes ember és az emberek sokaságának - gondolkodása befolyással van a környezetére.

Gondolkodásunk, illetve tudatunk változtatásával tehát meg is tudjuk változtatni az életet a bolygó felszínén.

Ha ez a logika igaz, akkor a bolygón az emberi létezés megváltoztatása és fennmaradása a tudatunk bármilyen kismértékű módosítása révén lehetséges. S akkor ezt a képességünket mindennapi életünk során már tudatosan alkalmaznunk kell. Mert nincs sok időnk, erre bizonyítékokat bőségesen adnak klímakutatóink. Tudatosan kell tehát tovább léteznünk, élnünk, tudatában kell lennünk, hogy mi múlik gondolkodásváltásunkon.

A tudomány, a technológia, a politika, a civil szektor is sokat tudna tenni, és tesz is, hogy az éghajlatváltozás romlásának ütemét lassítsa. De mindannyian tudjuk, hogy a tudomány, a technológia nincs azon a fejlettségi szinten, hogy hétmilliárd ember számára belátható időn belül élhetővé tegye a bolygónkat a következő emberi korszakokra. Vagy elszállítsa a föld lakóit egy élhető, másik bolygóra.

Tehát új szavakat kell alkotnunk, melyek mentén tudatosabb létezést kezdünk. Az új szavak nem a megosztottságról, országhatárokról, a másik nemzet leigázásáról, a másik ember kihasználásáról, az egyéni boldogulásról szólnak.

A változást az új emberek tudata adja egyenként, melyek összeadódnak, mint a számok sorai, s egy közös új emberi kultúrát, közös jövőt hoznak el. Ilyen kevés kell ahhoz, hogy pozitívba menjen át az emberiség és a bolygó közös sorsa, jövője.

Vezessünk be egy új fogalmat a tudatos létezésre, tudatos életre! Legyen ez a "létember" fogalma.

Mit értek ez alatt? Létemberként létezünk, amikor létezésünkben az emberi életünket magunk vesszük a kezünkbe. Azaz inkább úgy mondanánk: magunk vesszük a tudatunkba az emberi életünk irányítását. Azaz tudatossá emeljük létezésünket, életünket. A létember a tudatosan létező ember.

Nemcsak élünk felelőtlenül, magunk boldogulását mindenek elé helyezve, hanem létezünk, mégpedig tudatosan. Tudva, hogy kik vagyunk, miért vagyunk, mi a közünk a többi létezőhöz, élőhöz, köztük a Föld nevű bolygónkhoz.

Hogyan is lehetséges ezt a gondolkodásváltást véghez vinni a mindennapjainkban?

Ha a "létember" fogalmat kiterjesztjük önmagunkra, azaz kicsiben, életünk pillanataira, akkor máris közeledtünk gondolkodásban az egységes emberi kultúrához. Amit eddig is mindannyian, egyenként és külön-külön, alakítottunk. Így hozva létre a múltbéli és jelen világunkat is.

Ha csak arra gondolunk, hogy az utóbbi években bolygónkkal valami változás történt, amelynek a folytatódása az emberi kultúra végét jelentheti, lehet, hogy nem holnap, de nagyon is belátható időn belül ez a lehetőség közel van. Minden ember lénye belsejében érzi, hogy bizony, ez így van.

Tudjuk, hogy a bolygót olyan mértékben szennyeztük, hogy ha csak a technológiai fejlődés valami hatalmas ugrásszerűt nem produkál, amire kevés az esély, jövőnk bizonytalanná válik. A technológiában, a világ vezetőiben nem reménykedhetünk. Csak magunkban.

A megoldás: létemberi lényünk kibontása, tehát a tudatos létezés. Most, a szétesőben levő világban kell ezt megtennünk. Minden a mélyponton nyugszik, vagy oda tart. Bolygónk a szemünk láttára formálódik át. Sorsunk vele egy, tehát együtt kell a Földdel ezt a változást meglépni az emberi tudatoknak.

Folytatódik a szétesés, vagy a bolygó átformálódása találkozik az emberi, azaz a létemberi tudattal, és egy reményteli, új, gyönyörű világot, e világi nyelven: új bolygóstruktúrát hozunk létre? Ezek a választási lehetőségek.

Segítsük a szétesőben, átalakulásban levő bolygót. Akár irányt is mutathatunk neki, merre változzon. Hogyan? A létemberi tudat, tehát gondolkodásunk kiszélesítésével, kiterjesztésével a bolygó létére is. A nagy átalakulásnak ez is eredménye lehet. Az átalakulás, a változás: születéssel, elmúlással és közte átformálódással jár. Így van ez a létezés körforgásában, amióta világ a világ. Most sem lesz másként.

Nem kell ezt a változást rosszként megélni. Sok emberi korszak van mögöttünk, amiket az emberiség munkált ki, van köztük jó és rossz. Nem érdemes elemezni az emberi kultúrákat, csak a változást kell megérteni.

Megérteni és továbblépni.

Amiben éppen jelenleg élünk, létezünk, azt is emberként, emberiségként a tudatunkkal, közösen teremtettük. A következő emberi kultúrát is mi teremtjük. S mint látható, az emberi létezés és élet nagyon is összefügg a bolygónk sorsával, s ezt felismerve a nagy átalakulást megérthetjük. S ha megértettük, akkor létemberként részt vehetünk benne. S tudatos emberi lényként, létezőként magunk alakíthatjuk a változást olyanná, amilyenné szeretnénk.

Ha megértettük a létember kifejezést, akkor azt is tudjuk, hogy az önmagát tudó ember ismeri a tudat teremtőképességét. A tudatosan élő ember bízik a formálni képes létezésben, tudja, hogy létezésével formálja környezetét.

Ha pedig tudja, hogy tudatával formálja a környezetét, akkor csak bíznia kell a bolygó következő stációjában, átformálódó, megjelenő valóságában. Bízik, várja, engedi, segíti az átformálódást. Hiszen tudja, hogy önmaga és a bolygó szoros, élő, létező kapcsolatban van egymással.

Ha naponta sok létember egy-két pozitív gondolattal segíti a világ átalakulását, a félelem megállításáért, akkor világunk hamarosan átfordulhat a fordulóponton.