Szeged kis város, mintegy 160 ezer lakossal, mégis van egy nagy egyeteme 32 ezer hallgatóval, továbbá egy kutatóhálózata 400 szakemberrel, és utóbbi kettőben együtt mintegy 1400-1500 kutató alkot nap mint nap. Elsősorban az élettudományok területén. Ez olyan szellemi kapacitás, amire akár városfejlesztési koncepciót lehet építeni, még akkor is, ha az itteni tudás eredményei egyelőre jellemzően másutt hasznosulnak. Szegeden ugyanis nincs még kialakult ipari háttér, de a befektetői érdeklődés már érezhető.

- Biopolisz név alatt az első lépéseket mintegy négy évvel ezelőtt éppen azért tettük meg, mert felmértük, hogy Szegeden nincs jelen a csúcstechnológia - mondja a Piac és Profit kérdéseire válaszolva Dudits Dénes professzor, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója, akit sokan a Biopolisz program szellemi atyjának tekintenek. - Az ismert, hogy Szegeden készül a Pick szalámi, meg van szegedi paprika. De nincs olyan csúcstechnológiai ipar, amely munkahelyeket adna, elsősorban azoknak a fiataloknak, akik az egyetemről kiáramlanak. Magam is megdöbbentem, amikor felmértük, hogy csak az élettudományok területén több mint ezer kutató dolgozik a városban. Először a politikusokhoz mentem, többek között a város polgármesteréhez, aki már akkor is Botka László volt, és felvetettem nekik az ötletet, hogy erre a szellemi bázisra kellene a városfejlesztés koncepcióját építeni. Vagyis meg kellene teremteni a feltételeit egy biotechnológiai, élelmiszer-ipari, gyógyszeripari csúcstechnológiával foglalkozó iparágnak. Ám amikor fölmértük, miként lehetne elindulni, rögtön kiderült, hogy se az egyetemen, se a kutatóintézetekben nincs technológiatranszfer, és abszolút spontán módon megy a kutatási eredmények hasznosítása. Vagyis mindenekelőtt ennek intézményesítését kellene megoldani.

Újragondolt városfejlesztés

A város vezetői szinte ugyanebben az időben maguk is arra a következtetésre jutottak, hogy újra kell gondolni a még 1993-ban készült városfejlesztési elgondolást, ami tíz év alatt teljesen elavult, és ami arról a legfontosabb adottságról nem vett tudomást, amit az egyetem jelent.

- A helyzetértékelésünk szerint Szegeden három vagy inkább két és fél dologgal érdemes foglalkozni - sorolja Nagy Sándor alpolgármester. - Az első az egyetemhez kötődő tudásalapú gazdaság, az innováció. A második a logisztika, földrajzi helyzetünkből adódóan, hiszen Szeged határ menti város, a közútjain évente félmillió kamion halad át, és van folyónk, repülőterünk, vasutunk. A harmadik a turizmus, és ez az a bizonyos fél terület, hiszen csak bizonyos szegmenseiben lehetünk sikeresek. A Tisza jelenthet vonzerőt, aztán a kulturális fesztiválok és megint csak az egyetemhez kötődően a tudományos konferenciák.

Mára mind a három területen sikerült valamit tenni. Mégpedig abban a szellemben, hogy a város a saját költségvetéséből elindítja a folyamatot, elviszi addig a fázisig, amíg érdemes lesz üzleti alapon beszállni, és akkor kivásároltatja befektetőkkel a saját részét.

Az első logisztikai központhoz például az önkormányzat megvette az államtól a szükséges földterületet, ott kialakította a fontosabb infrastruktúrát, majd többségi tulajdoni részét eladta egy nagy szállítmányozási cégnek és egy vámügyintéző vállalkozásnak.

- Maga az ingatlanfejlesztés nem járt üzleti nyereséggel - értékel az alpolgármester -, de veszteséggel sem, és közben munkahelyeket teremtettek.#page#

A tudásalapú ipar vonzásához is e logika alapján tették meg az első konkrét lépést. Három évvel ezelőtt a Biopolisz Szegedi Innovációs Szolgáltató Kft. alapításához és a kezdeti működéséhez az önkormányzat 30 millió forinttal járult hozzá. A további alapítók: a szegedi tudományegyetem, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja (ennek szomszédságában található a kft. irodája) és az egynegyed részben ugyancsak városi tulajdonban lévő Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Rt.

Technológiatranszfer

- A Biopolisz Kft., kissé leegyszerűsítve, az akadémiai, egyetemi oldal és az ipari, befektetői oldal közötti kommunikációs problémát enyhíti - ismerteti tevékenységüket Molnár István ügyvezető igazgató. - A kutatók többsége ugyanis, ha mondjuk, feltalál egy molekulát, a maga részéről megelégszik azzal, hogy ez az eredmény publikálható. Pedig ahhoz, hogy termék - például gyógyszer - legyen belőle, további, mintegy kilencévi fejlesztési munka van hátra, beleértve a szabadalmaztatást, a klinikai vizsgálatokat, a formulázást, a marketinget és egy sor egyéb jogi teendőt. Ennek a szervizoldalát biztosítja a kft.

A tízfős iroda munkatársai között van biológus, fizikus, közgazdász és jogász, és az ügyvezető személyében - aki eredeti képzettségét tekintve vegyész - szabadalmi ügyvivő. A projektek menedzseléséhez a jogi, üzleti ismeretek a kívülálló számára is magától értetődően szükségesek, az ügyvezető szerint azonban a tudományos ismeretek szintén, mivel a technológiát, amit hasznosítani szeretnének, meg kell érteni. Erre a feladatra nem vesznek igénybe külsőst. Amire igen: további szabadalmi ügyvivőt, klinikai kutatásszervezőt, vállalkozásfejlesztési tanácsadót bíznak meg egy-egy projekt keretében. A cég legfőbb vagyona a humántőkéje és az adatbázisai.

- Amikor egy kutatási eredmény hozzánk kerül, az első, hogy utánajárunk, be van-e már valahol jegyezve, de igény szerint a szakmai publikációkban is kutatunk, hogy foglalkozott-e már valaki a problémával. Elég gyakori, hogy igen, vagyis amit a feltaláló újnak hitt, mégsem az. De ez egyáltalán nem baj - folytatja Molnár István -, hiszen a beszerzett dokumentumok ismeretében a kutató új ötleteket kaphat, és módosíthatja a kutatás irányát. A támogatók pedig tolerálják ezt, hiszen a tudományos munka természetéből következik.

A kft. nem fektet be tőkét kutatásba vagy annak hasznosításába, mert egyrészt saját forrása sincs ehhez, és az alapítók nem is ezt várják el. Hanem azt, hogy tanácsadással, szolgáltatásaikkal, egyebek között a befektetők felkutatásával és közvetítésével, minél több, itt született kutatási eredmény hasznosítását segítse elő, és persze idővel legyen önfenntartó.

- Két évet nyereségesen zártunk a háromból, amit magam sem hittem induláskor. A bevételeinknek a fele származik pályázatokból, a másik fele piaci megbízásokból - mondja az ügyvezető.#page#

Egyetemi szabályzat

- Észak-Amerikában egy hozzánk hasonló egyetemen mintegy hetven spin-off cég működik, nálunk, beleértve az SZBK keretein belül létrehozottakat is, mintegy tizenöt. Ami azonban úgy is értékelhető, hogy két év alatt mintegy nyolc év lemaradását sikerült behozni - veszi át a szót Ferdinandy Péter professzor, innovációs igazgató, az egyetem innovációs és ipari kapcsolatok igazgatóságának vezetője.

A szegedi élettudományok terén eddig 22 szabadalom született. S hogy mennyiből lesz világhírű termék? Erre aligha lehet válaszolni. Mindenesetre biztató, hogy ma már kevésbé veszhetnek el az üzleti hasznosítás számára a kutatási eredmények, mint korábban. A szegedi egyetem ugyanis 2004-ben, a hazai innovációs törvény megszületése előtt egy évvel, létrehozta a Szellemi Tulajdon Szabályzatát. Ez a későbbiekben más egyetemek és a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Technológiai Hivatal (NKTH) számára is mintát jelentett. Tavaly év végén pedig az egyetemi szenátus egy új innovációs stratégiát fogadott el. Ez lehetővé teszi, hogy az egyetem a potenciális ipari partnerekkel rugalmasan és egyedileg állapodjon meg a kutatási eredményekből képződő szellemi tulajdon hasznosítása érdekében, és magukat a feltalálókat is erősen részvételre motiválja ebben a folyamatban. Magának az innovációs igazgatóságnak tavaly október óta és jelenleg is zajlik a kiépítése, bővítése, bár formailag már mintegy két éve hozták létre.

- Míg a Biopolisz Kft.-nek - ami igazgatóságunk integrált része - a technológiatranszfer a feladata, a mienk elsősorban a kutatás-fejlesztési projektmenedzsment, a szellemi alkotások képződésének előmozdítása és az ipari partnerekkel való kapcsolattartás. A fő célunk pedig az, hogy az EU 7-es kutatás-fejlesztési keretprogramjának pályázatain sikerrel vegyenek részt egyetemünk kutatói és ipari partnereink. A pályázatokat ugyanis nem elég megnyerni, azt az igen szigorú szabályok szerint le is kell tudni bonyolítani - mondja a professzor.#page#

Licenc és/vagy spin-off

A szabadalmaztatás a kutatási eredmények piaci hasznosulásának a kulcsa - szűrhető le tanulságként a Biopolisz program résztvevőit hallgatva. Ez azonban a kutatók jelentős része számára korántsem magától értetődő, mert ahhoz szoktak hozzá, hogy a tudományos ranglétrán való előrehaladásukat a megjelent tudományos publikációk számának köszönhetik, és nem a felfedezés hasznosításának. Ezen a szemléleten Szegeden eredményesen változtatott a Magyar Szabadalmi Hivatallal közösen szervezett kurzus, amin már az induláskor mintegy nyolcvan hallgató és oktató vett részt.

- A licenc sokszor két-három tulajdonosváltáson megy keresztül, mire például egy új molekulából piacképes gyógyszer lesz - osztja meg tapasztalatait Molnár István. A saját gyakorlatukban a szabadalomra érdemes kutatási eredményeknek körülbelül a felét értékesítik licencként, míg a másik felére hoznak létre a feltaláló közreműködésével spin-off vállalkozást, de gyakori a kettő kombinációja is. Mint Puskás László professzor esetében, aki az SZBK keretében fedezett fel egy új technológiát. Majd miután szabadalmaztatta, a további kutatások finanszírozására és a piaci értékesítéshez spin-off céget hozott létre. Ám ehhez első lépésben meg kellett szereznie a találmány tulajdonjogát az SZBK-tól, amit nem megvásárolt, hanem a saját találmányának a használatáért licencdíjat fizet. (A professzor vállalkozásáról lásd keretes cikkünket!)

A hazai gyakorlat - pontosabban a 2004-ben elfogadott innovációs törvény - szerint ugyanis minden szellemi termék, amit valaki hivatása gyakorlása közben az állami intézmény alkalmazottjaként hoz létre, az őt foglalkoztató egyetem vagy kutatóintézet tulajdona. De azt, ha akarja, a feltaláló licencként kiviheti a saját cégébe.

- Nem mindenhol van azonban ez így - mondja Ferdinandy Péter. - Az egyik véglet, hogy az egyetem mindent visz, és aki ott dolgozik, nem alapíthat céget, nem tarthat igényt a neki köszönhető szabadalmak tulajdonjogára. Igaz, cserébe méltón megfizetik a kutatókat. A másik véglet, amikor bár az egyetem állja a kutatás költségeit, a hasznosítás joga a kutatóé, majd az egyetemnek a piaci bevezetés után, a royaltydíjból térülnek meg a kiadásai.

A kérdés, hogy ki, mikor, melyiket szeretné, természetesen aszerint válaszolható meg, hogy ki, meddig, milyen mértékben tud, akar, mer kockázatot vállalni.

Innovációs központ és ipari negyed

- Az SZBK, bár ad bérbe jól felszerelt laboratóriumot a dolgozóinknak a cégük számára, nem inkubátorház, hanem akadémiai kutatóintézet - hangsúlyozza Dudits professzor. - Ez olykor ellentétet okoz a kutatók és az intézet között, hiszen ki tudja azt különválasztani, hogy azt a bizonyos, szenzációs felfedezést a kutató melyik minőségében tette: mint vállalkozó, vagy mint alkalmazott. Ezért is tartom fontosnak, hogy hamarosan megkezdődhet az MTA SZBK-tól bérbe kapott területén egy valódi inkubációs központ felépítése, ami mintegy egymilliárd forintos beruházás lesz, és a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Rt. karolta fel. A műszaki tervek és az építéshatósági engedélyek már megvannak, és úgy tűnik, az ötemeletes, négyezer négyzetméteres épület kihasználtsága is biztosított.

Nagyobb léptékű, igaz, a hosszabb távú tervek között szereplő beruházás lesz az innovációra alapozó ipari park létrehozása, tudjuk meg Nagy Sándortól. Mégpedig ott, ahol jelenleg a MÁV teherpályaudvara található, ami azonban átköltözik majd a logisztikai központhoz. A felszabaduló terület ipari célú hasznosításának nemcsak az egyetem és az onnan kikerülő hallgatók számára van jelentősége, hanem kihat a város egészének az életére is. Amit a város vezetésének ez ügyben tennie kell: átgondolt szabályozással megteremteni a feltételeit annak, hogy az egyetem és a kutatási eredmények mellett a város is vonzó célpontja legyen a csúcstechnikát képviselő cégeknek. Az óriásoknak és a kisebbeknek egyaránt.

- Szeged kis város, a forgalma, a levegő minősége élhetőbb, mint a nagyvárosoké. Ezt az előnyt mindenképpen szeretnénk megőrizni, amikor a városfejlesztési koncepcióban a konkrét tervekről döntünk - szögezi le az alpolgármester, és hozzáteszi: - S bár ez a cikk elsősorban az élettudományról szól, de legalább hadd említsem meg a szoftveripart. Ennek a területnek jelenleg is nagyon erősek az ipari kapcsolatai, az egyetem több száz millió forintot produkál évente kutatás-fejlesztésben ezen a területen, és 40-50 új munkahely keletkezik ebben az iparban a városban. Ha úgy tetszik, a teljes potenciálja talán kisebb a biotechénél, de a tudományos-ipari kapcsolatokban előrébb jár, és ez már megjelenik a gazdaságban is.