A Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Intézetének igazgatóját, dr. Sárközy Tamás egyetemi tanárt a gazdasági társaságokról szóló törvény atyjaként emlegetik. Nem véletlenül: ugyanúgy, ahogyan az 1988. évi VI. törvény megszületésénél, majd ennek átformálásakor, ami az 1997. évi CXLIV. törvényben öltött testet, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kimunkálása során is ő vezette a Gt.-kodifikációs bizottságot, és az ő munkája volt minden alkalommal a törvény általános része is. Sárközy professzort a változtatások okairól és irányáról kérdeztük.

- Próbáltam utánanézni, hogy mi került be a köztudatba a gazdasági társaságokról szóló új törvényről, és az volt az érzésem, hogy nem sok. Mi lehet ennek az oka?

- Ez azért van, mert nem voltak jelentősebb viták a törvény előkészítése során. A gazdasági érdekképviseletek lényegében egyetértettek a törvénynyel, inkább a közigazgatással volt néhány részkérdésben vita. A magyar társasági jog egyébként megállapodott, de hat-nyolc évenként azért a törvényt modernizálni kell. Voltaképpen ez most is a '88-as törvény, szellemében és felépítésében is.

- Mégsem módosították, hanem új törvény született. Miért?

- A jogalkotásnak az a taktikája, hogy hat-nyolc évenként végrehajtunk egy intézményes felülvizsgálatot. Tulajdonképpen módosítást is csinálhattunk volna, de ez technikailag nehezen kezelhetővé tette volna a joganyagot, így új törvényt készítettünk. De mindig hangsúlyozzuk, hogy ez a modernizált régi törvény. A hatálybalépése is azt mutatja, hogy nem volt szükség sürgős változtatásokra: július elsejétől az új társaságoknak már ezt kell alkalmazniuk, de a régiek 2007. szeptember elsejéig majdnem másfél évet kapnak arra, hogy áttérjenek az új törvényre.

- Melyek azok a főbb pontok, amelyek mégis hoztak lényegi változásokat?

- Kiemelném: ez erősen vállalkozásbarát jogszabály, amely két kivételes területet leszámítva nagyon erőteljesen deregulál, tehát egyszerűsít, gyorsít, és igyekszik olcsóbbá tenni a működést. Mondok egy példát: a törvény kimondja, hogy minden tevékenységet, amit törvény nem tilt, vagy nem korlátoz, akkor is folytathat egy társaság, ha nem szerepel a tevékenységi körében. Egy főtevékenységet kell kötelezően megnevezni, és minden mást csak akkor tüntetnek fel a cégjegyzékben, ha a társaság maga kéri. Ez, azt hiszem, valóban jelentős egyszerűsítés. Vagy: eddig kötelező volt az, hogy a vezető tisztségviselőt határozott időre, legfeljebb öt évre válasszák meg. A szabály megmaradt, de ha a társulók akarják, a társasági szerződésben eltérhetnek ettől, és határozatlan időre is megválaszthatja a vezető tisztségviselőt. Számos helyen a korábbi kötelező szabályt diszpozitívvá tették, azaz ha valaki úgy gondolja, hogy az neki nem megfelelő, akkor ettől eltérhet. Növeltük a vezetés variációs lehetőségeit is: például lehet egy vagy több általános cégvezető, de lehet telephelyi cégvezető is. Megszűnt az a szabály is, hogy egy ember egyidejűleg csak három helyen lehet vezető tisztségviselő.

- Pedig annak idején ez a korlátozás vívmánynak számított, mint ahogyan az is, hogy 1992-ben eltörölték. Igaz, 1998-tól élt ez a most megszüntetett szabályozás.

- Annak idején ezt meg is kellett tenni. De ma már ezt a szabadságot megengedhetjük magunknak. Ha mondjuk egy külföldi befektetőnek Magyarországon van öt leányvállalata, egyszemélyes kft.-je, miért ne lehetne ugyanaz a személy mind az ötnek a vezetője? A társasági jogi kultúra megerősödött, és a törvény azt az elvet vallja, hogy a saját pénzével mindenki azt csinál, amit akar. Ez összefügg az adminisztratív terhek csökkenésével és azzal is, hogy a vállalkozó minél gyorsabban piacra léphessen, vállalkozhasson. De például az állami vállalatoknál ez nem lesz megengedett. A vezetés új variációs lehetőségeihez tartozik az is, hogy aki akar, az csinálhat irányító felügyelőbizottságot.

- Irányító felügyelőbizottság? A felügyelőbizottság eddig nem vett részt az operatív munkában, ez majdhogynem ellentmondás a korábbiakhoz képest, nem?

- Az irányító felügyelőbizottság például Németországban bevált gyakorlat: a kft. vagy az rt. taggyűlése, illetve közgyűlése csak a felügyelőbizottságot választja meg, és az kinevezi az ügyvezetőt, illetve az igazgatóságot. Ebben az esetben az igazgatóság a társasági szerződésben felsorolt bizonyos ügyekben csak az fb. előzetes jóváhagyásával dönthet. Ezt a megoldást a német befektetők szeretik, és összekötik az rt.-nél az egyszemélyes igazgatósággal, ami szintén variációs lehetőség. Az amerikai befektetők kedvéért pedig a nyilvánosan működő rt.-nél lehetőség van board létrehozására; ezt mi igazgatótanácsnak mondjuk, hogy elkülönítsük az igazgatóságtól. Ez nagyon jelentős változás, mert nem kell emiatt európai részvénytársaságot alapítani, most már a magyar jog alapján is lehet boardja a részvénytársaságnak. Ezek lehetőségek, amelyekkel valaki vagy él, vagy nem. A diszpozitivitás növelése, a liberalizáció nagymértékben csökkenti a Gt.-vel szembeni kritikákat, azt is mondhatnám, növeli a békét. De mindez már feltételez egy kulturáltsági fokot, ami nagyon is megerősödött az elmúlt években a magyar társasági jogban.

- Említette, hogy van két terület, amely kivételt jelent a liberalizáció alól.

- Általában liberalizáltunk, és azt mondtuk, hogy mindenki csináljon azt, amit akar, de csak a saját vagyonával. Nagyobb a szabadsága a magántőkének, de a közpénz és a hitelező megkárosítása nem lehetséges. Az állami vagy önkormányzati többségi közvagyonnal rendelkező társaságoknál pedig felelős vállalatirányítási rendszert vezet be a Gt., itt szigorúbbak a szabályok: kötelező a felügyelőbizottság intézménye, és csak az lehet felügyelőbizottság elnöke, aki az Állami Számvevőszék listáján szerepel. A másik terület a nyilvánosan működő részvénytársaságok - hiszen a tőzsdei rt. a piacról hoz be pénzt, a kisbefektetőt, a hitelezőt védeni kell -, itt például évente corporate gouvernance-jelentést kell írnia az ügyvezetésnek. A hitelezővédelem más eszközeit is erősítette a törvény, például aki kiüríti a kft.-t, az a saját magánvagyonával is felelhet a hitelezőkkel szemben.

- Miért az a változtatás, hogy a vezető tisztségviselő nem láthatja el munkaviszonyban a feladatát?

- Ez az európai megoldás, és ez az rt.-nél már eddig is így volt. Ezt most kiterjesztettük a kft.-re is. A kft.-ügyvezető eddig működhetett munkaviszonyban is, de ezt az új törvény - nagyon jelentős átmeneti idővel - a jövőre nézve megszünteti, de a július elsején már létező társaságoknál ez fennmaradhat még maximum öt évig. Tehát ha valaki mondjuk június 30-án tart taggyűlést, és öt évre megválaszt valakit ügyvezetőnek, és öt évre alkalmazza, ezt még lehet. Ennyi belefér, úgy gondolom. Ez jó szabály, az elvet világossá teszi. Amikor egy kft. ügyvezetője azt írja a névjegyére, hogy ügyvezető igazgató, akkor tulajdonképpen azt kéne írnia, hogy ügyvezető és igazgató. Mert amikor elmegy a felügyelőbizottság ülésére vagy a taggyűlésre, akkor ügyvezetőként megy oda, amikor viszont a munkatársaknak ad munkáltatói utasítást, akkor igazgató. Az egyik egy polgári jogi viszony, amivel nem jár végkielégítés, bármikor megszüntetheti ő is, a társaság is, a menedzseri munkát viszont a munka törvénykönyve szabályozza, a munkaviszonyt felmondani kell, és jár végkielégítés. Az új törvény tehát szétválasztotta ezt a kétféle jogviszonyt, mint ahogyan az Nyugat-Európában is általános. Ezáltal a vezető tisztségviselőt is mód van határozatlan időre megválasztani.

- Tehát a vezető tisztségviselőt a taggyűlés megválasztja, és ezáltal keletkezik a megbízása?

- Egyik oldalon kell a megválasztás, a másik oldalon pedig valamilyen módon ezt el kell fogadni, akár elfogadó nyilatkozattal, de ha valaki aláírja az aláírási címpéldányt, akkor is létrejön a jogviszony. Ez nem egy írásbeli szerződés, de ténylegesen szerződés. A törvény azt mondja, hogy ha a Gt.-ben nincs eltérő szabály, akkor a polgári törvénykönyv megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az érvényesek. Azt hiszem, ez egyértelmű szabályozás.

- A társasági törvény előző átalakításakor voltak olyan pontok, amelyeket a gyakorlat kényszerített ki. Most is voltak ilyenek?

- Mindig vannak vitás kérdések, de égető szabályozási szükséghelyzet nem volt. Persze a gyakorlat mindig fölvet problémákat, hogy mást ne mondjak, 1997-ben az Igazságügyi Minisztérium azt hitte, hogy az Európai Unió elfogadja azt az irányelvet, amely az egyszemélyes társaságokat korlátozza oly módon, hogy egyszemélyes társaság nem alapíthat új egyszemélyes társaságot. Ezt bevettük a Gt.-be. Aztán az Európai Unió parlamentje leszavazta ezt a javaslatot, és a magyar vállalkozások joggal kifogásolták, hogy miért szigorúbb nálunk a szabályozás. Viták most is voltak, de ezek messze nem ütötték meg azt a mértéket, mint mondjuk egy adótörvénynél.

A VOSZ-elnökség, a GYOSZ-elnökség, a kamarai elnökség is megtárgyalta az új Gt.-t, és mind egyhangúlag elfogadták.

- Semmilyen kifogásuk nem volt?

- Volt egy-két vitás pont, amelyben aztán kölcsönös megelégedéssel megállapodtunk. Ilyen volt például az elismert vállalatcsoport intézménye, ami nálunk újdonság. A gyakorlat eddig is beszélt vállalatcsoportokról, mi ezt most legalizáltuk: az anyavállalat a leányokkal úgynevezett uralmi szerződést köt, amelyben például meghatározza azt, hogy mikor adhat utasítást a leánynak, mikor vonhat el nyereséget, mennyiben kényszerítheti rá az egységes üzletpolitikát. Ez azért is jó, mert a kisrészvényes is, a hitelező is látja, és a menedzsernek is biztonságot ad. Ezt például a nagyvállalati vezetők egy része ellenezte, de meggyőztük őket arról, hogy ez önkéntes intézmény, aki akarja, megcsinálja, aki nem, nem. De mi a jövőre nézve ezt fontosnak tartjuk, és végül ebben meg is egyeztünk. Volt, amiben mi engedtünk. Szerettük volna - például én, személyesen is -, hogy a nyilvánosan működő rt., úgy, mint Nyugat-Európában, kötelezően tőzsdei rt. legyen. De a gazdaság irányító szereplői azt mondták, hogy ezáltal még jobban csökkentenénk a tőzsde hatókörét, mert a jelenlegi magyar nyilvánosan működő rt.-k jelentős része nem tőzsdeképes.

- De nem is igazán nyilvános...

- Ezt mondom én is. De azért nem tettük tőzsdei rt.-vé a nyilvánosan működő rt.-t. Igaz, ez kicsit elrondítja a jogi szabályozást, mert kénytelenek voltunk a zrt.-t és az nyrt.-t elkülöníteni, ami zavaró, de egyébként az Európai Unió összes nyilvános irányelve a magyar zártakra is irányadó lett volna. Nyugaton a tőzsdei rt. a nyilvános rt., tehát az Európai Uniónak igaza volt, amikor azt mondta: ha nálunk nem így van, akkor bizony a kétfajta rt.-t el kell határolni. Emiatt az egész részvénytársasági fejezet kicsit túlkomplikált. Ez nem jó dolog. De miután a tőzsdét erősíteni kell, nem korlátozni, beleegyeztünk egy nehézkesebb jogi megoldásba.

- Gondolom, ez még a fejlődés eleje, majd tisztulni fog a helyzet.

- Persze, csak azt kérdezte, hogy miben volt véleménykülönbség. De láthatta, ezeket a  vitákat kölcsönös megértés jegyében rendeztük el. Ahol valóban volt ütközés, az a kht., a közhasznú társaság intézményének megszüntetése. Mint mondtam, a tevékenységi körnél is volt egy kis csata az államigazgatással, ott a minisztériumok ellenkezésével szemben a miniszterelnök a kodifikációs bizottság javaslatát fogadta el, és a kht. esetében is elfogadta az álláspontunkat, hogy a kht. szűnjön meg. Annyiban viszont kompromisszum született, hogy ez utóbbi szabály nem 2006., hanem 2007. július elsején lép hatályba. És még onnan is van két év türelmi idő, amit én túlzásnak tartok.

- Megjelent az új Gt.-ben a nem profitérdekelt gazdasági társaság, ez összefügg a kht. megszűnésével?

- Igen. Ma az a helyzet, hogy nonprofit gazdasági társaság csak a kht. lehet. A ma létező mintegy ezerötszáz kht.-ból körülbelül kilencszázat az állam vagy önkormányzat hozott létre a saját maga számára, és ez a közpénzek elcsurgatásának egy alapvető útja. Ne lehessen az a gyakorlat, hogy elbocsátanak embereket, kifizetik nekik a végkielégítést, jelentik, hogy csökkentették a létszámot, majd létrehoznak egy kht.-t, és oda nagyobb fizetéssel fölveszik őket. A körülbelül ötszáz-hatszáz valóban közhasznú társaság számára jött létre az új Gt.-ben a nonprofit gazdasági társaság, ami azt jelenti, hogy a főtevékenysége nem profitorientált, csak kiegészítő jelleggel folytathat üzleti jellegű tevékenységet, és ezért a működés alatt nyereséget kivenni nem lehet. De ha megszűnik, a tagok a nyereséget szétoszthatják. Ha azonban a nonprofit társaság közhasznúvá is nyilváníttatja magát - ezt bármelyik alapítvány vagy egyesület megteheti, a nonprofit társaság miért ne tehetné meg -, akkor a végén sem lehet kivenni a profitot, hanem azt közcélra fordítja a bíróság. Érdekesség, hogy a nonprofit társaság nem cégforma: lehet kkt., bt., kft., és lehet rt. is. Ez a szabályozás 2007. július elsején lép hatályba, mert a kht. is akkor szűnik meg, és további két átmeneti évben a kht. és a nonprofit társaság egymás mellett, párhuzamosan létezhetnek. Szeretnénk egyébként az államháztartási reform keretében kimondani, hogy minisztérium, közigazgatási szerv nem alapíthat gazdasági társaságot.

- Semmilyen gazdasági társaságot?

- Kivéve a fejlesztési célú társaságokat. A kincstári vagyon körében, minisztérium háttérintézményeként azonban nem.

- Az első társasági törvény életbe lépése óta majd két évtized eltelt, ez sok vagy kevés?

- Húsz év ezen a területen nem sok idő, gyorsan utolértük a Nyugatot. Például az elismert vállalatcsoportot a németek 1965-ben vezették be, de húsz évig nem volt ilyen. Nálunk ez gyorsabb lesz. Még egy-két évig itt sem lesz, de aztán igen.

- Gondolom, nálunk a jog igazodott a gyakorlathoz, ott meg megelőzte.

- Nálunk is megelőzte. Uralmi szerződést kötni álmukban nem jut eszükbe a vállalatvezetőknek.

- De a gyakorlatban biztos, hogy diktáltak eddig is.

- Igen, de eddig ösztönösen tették, most pedig törvényi segítséget kaptak. Ezért gondolom, hogy két-három évig nem fogják alkalmazni, de aztán rá fognak jönni az előnyeire, főleg a fiatalabb menedzsment. A társasági jogban mindig van három-négy százalék, amit én úgy hívok, hogy húzó jogalkotás. Meg kell előzni az életet, de nem kell türelmetlennek lenni. És főleg nem kell mindent kötelezővé tenni.