A kis- és középvállalkozásokon (kkv) múlik Magyarország versenyképessége csakúgy, mint Európa egészének. Versenyképességünk azonban romlott az elmúlt években, és a lausanne-i székhelyű Institut für Management-Entwicklung felmérése szerint Magyarország a 34. helyről a 42.-re esett a hatvan országot rangsoroló listán. Levonható-e azonban ebből az a következetés, hogy a hazai kkv nem kapja meg a szükséges figyelmet és támogatást? Valószínűleg igen, de még inkább erre a következtetésre juthatunk, ha a politikai pártok választási programjában leírtakat összehasonlítjuk azzal, amit hatalomra kerülésük után a kormányok ténylegesen tesznek a kisvállalkozások érdekében.

Túlságosan leegyszerűsítő lenne persze kijelenteni, hogy a gazdaságirányításnak a kisvállalkozások sorsa csak a következő választások idején jut ismét eszébe, és ez így nem is igaz. A kkv-nak meghirdetett pályázatok, a kedvezményes forráslehetőségek vagy - egy közelmúltbéli konkrét példa - a kisvállalkozói technológiai és munkaerő-fejlesztések esetén igénybe vehető adókedvezmények kiterjesztése a középvállalatokra valóban segítséget jelentenek e vállalati kör versenyképességének a javulásában. De aligha eleget!

Kicsik és még kisebbek

Hogy mit is értünk egyáltalán kkv-n, azt többen többféle módon értelmezik. A leggyakoribb a foglalkoztatottak száma alapján való megkülönböztetés - ezt teszik a statisztikai elemzők -, vagyis a 9 vagy annál kevesebb embert foglalkoztatók a mikrovállalkozások, ezen belül külön kategória a családtagot alkalmazó, illetve az önfoglalkoztató vállalkozás -; 10-49 fő között beszélünk kisvállalkozásról, és 50-249 főig középvállalkozásról.

Az Európai Bizottság ajánlása szerint egy kisvállalkozás éves árbevétele kevesebb, mint 40 millió euró, éves mérlege pedig nem haladja meg a 27 millió eurót. A magyar kisvállalkozási törvény azonban ennél jóval lentebb húzta meg a határt: 4 millió, illetve 2700 millió forintnál. Ez az a kör tehát, amelyiknek meg kell találnia a multinacionális vállalatok által hagyott piaci réseket, és amelyiknek úgy kell az ingadozó piaci igényekhez alkalmazkodnia, hogy fejlődjön, és ne a megszűnés fenyegesse. S egy egészen más megközelítésben: ez az a vállalkozói kör, amelynek tagjai egymás, sőt a nagyvállalatok számára is egyre fontosabb vevői, megrendelői célcsoportot jelentenek. Amelynek az informatikai cégek, az ingatlanosok, a pénzintézetek eladni akarnak, és ma már lehetőleg nem "kicsiben", "lebutítva" ugyanazt, mint korábban a nagyvállalatoknak, hanem a kkv sajátos igényeire szabott szolgáltatásokat.

Amikor tehát abból indulunk ki, hogy a kis- és középvállalkozásokon múlik Magyarország versenyképessége, nem csak arra gondolhatunk, hogy a foglalkoztatottak mintegy 70 százaléka náluk talál munkát, és hogy ők hozzák létre a GDP közel 60 százalékát. Hanem arra is, hogy ha fejlődnek, komoly belső piacot jelenthetnek, ám ha nem képesek túljutni a saját piacot kereső és forráshiányos szakaszon, senki nem építheti rájuk üzleti terveit.

Sikeres és kevésbé sikeres ágazatokban

A cégbíróságon bejegyzett mintegy 850 ezer kkv-nak csak a fele tevékenykedik ténylegesen. Jobb ez az arány az országos átlagnál a fővárosban, ahol 370 ezer regisztrált vállalkozás van, és annak 66 százaléka működik. A KSH adataiból kiderül: Pest megyében és Budapesten jobban is nőtt az országos átlagnál a vállalkozások száma. Ami azok összetételét illeti: a 9 főnél kisebb létszámú mikrovállalkozások adják a 96 százalékot, és a 49 főt meghaladó cégek aránya az egy százalékot sem éri el. Országosan létszám-kategóriák szerint 2004 második negyedévének végén a működő vállalkozások 23,2 százaléka foglalkoztatottak nélkül vagy ismeretlen számú foglalkoztatottal tevékenykedett, a legjelentősebb arányt pedig az 1-9 fős vállalkozások képviselték (72,8 százalék). A vállalkozások 3,3 százaléka 10-49 fő közötti foglalkoztatottal, 0,6 százaléka 50-249 fő közötti foglalkoztatottal működött, ennél nagyobb tevékenységi létszámmal alig több mint 0,1 százalékuk rendelkezett.

Bár az idők során egyre nagyobb - a kilencvenes évek óta pedig különösen megnőtt - a kis- és középvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban, mégsem fejtenek ki olyan stabilizáló hatást a munkaerőpiacon, mint az korábban sokan várták - derül ki többek között a GKI Rt. felméréséből. A mikrovállalkozások körében igen nagy a fluktuáció, nagy részük viszonylag hamar tönkremegy, s kevés példa akad arra, amikor a kicsi középvállalkozássá növi ki magát.

Érdemes lenne elemezni, hogy vajon mely ágazatokban a legsikeresebbek a kisvállalkozások, de a statisztikai adatokból inkább csak az olvasható ki, hogy mely ágazatokban vannak jelen, illetve melyekben nőtt a számuk. A legfontosabb a feldolgozóipar, a kereskedelem és a gazdasági szolgáltatások. Ezekben összesen a kisvállalkozásokban foglalkoztatottak kétharmada dolgozik. A középvállalkozásokban dolgozók 41 százaléka szintén a feldolgozóiparból, míg 14-14 százalékuk a kereskedelemből és a mezőgazdaságból él meg.

Ha nem létszámarányosan, hanem az árbevétel oldaláról közelítünk: bővült az elmúlt években az ingatlanügyletek és a gazdasági szolgáltatások területén a kkv-k részaránya, csökkent viszont az iparban és a kereskedelemben.

A kudarc összetett okai

Érdekes lehet az is, hogy az elmúlt években mely ágazatokban ment a legtöbb cég csődbe. A Felszámolók Országos Egyesülete adataiból kiderül, hogy napjainkra lezárult a felszámolásoknak az a szakasza, amikor a korábbi nagyvállalatok, illetve azok maradványai szűntek meg. A piacváltással, a szerkezetátalakítással és a privatizáció előrehaladtával, továbbá a kis- és közepes méretű szervezetek térhódításával az egyre kisebb, vagyonnal alig rendelkező cégek jutnak felszámolásra, amelyek döntő többsége kényszervállalkozásként, illetve a jogszabályi hézagok kihasználása érdelében jött létre. A 2000-2001-ben felszámolt (ennél frissebb adatot lapzártánkig nem sikerült megtudni, de ez is tájékoztató jellegű) gazdálkodó 5,4 százaléka a mezőgazdaságban, 22,7 százaléka a feldolgozóiparban, 13,7 százaléka az építőiparban, 12 százaléka az ingatlanügyek-gazdasági szolgáltatások területén működött.

A kudarcos vállalkozás legfőbb okaként az érintettek még ma is - csakúgy, mint a kilencvenes években, a nagy vállalkozási hullám időszakában - a tőkeszegénységet említik. Az elemzők azonban úgy tartják, hogy gyakoribb ok a vállalkozási ismereteknek (még mindig beleértve a marketinget, a számvitelt, a vámügyet stb.) és a nyelv-, illetve informatikai ismereteknek a hiánya, és ezzel összefüggésben az, hogy miközben a kisvállalatok viszonylag sokat költenek az infrastruktúra, a szolgáltatás vagy termelés feltételeinek a megteremtésére, a piacra csak azt követően gondolnak. A kisvállalkozások tulajdonosai és vezetői túlságosan bíznak a saját megérzéseikben, amit semmilyen előzetes piackutatással, illetve üzleti tervvel nem támasztanak alá.

További, jellemző okok a bukáshoz vezető úton: személyes konfliktus a cég tulajdonosai között - gyakori, hogy az üzlet indítása előtt baráti viszonyban álltak, és ez mérgesedett el, amire nem találtak megoldást -; továbbá a nem megbízható alkalmazottak pazarló gazdálkodása. S bizony idesorolható a feketefoglalkoztatás, a zsebbe fizetés is, amelyet a mikro- és kisvállalkozások nagyobb arányban alkalmaznak, mint a kötöttebb pénzmozgású, szigorúbban ellenőrzött közép- és nagyvállalatok. Az így megtakarított munkabéreket terhelő adókat és járulékokat azonban a legritkább esetben tudják pénzügyeik stabilizálására fordítani, ezért amikor a feketemunkást előbb-utóbb legalizálni próbálják, olyan mértékben emelkednek meg a kiadásaik, hogy még mélyebb pénzügyi válságba kerülnek.

A csődök és felszámolások nagy része megelőzéssel, odafigyeléssel, nagyobb szakértelemmel tehát elkerülhető lenne. Az esetek mintegy 10-12 százalékában azonban nem: a hirtelen piaci változásra például nem igazán lehet felkészülni. Bár ennek kockázata is csökkenthető azzal, ha a vállalat nem egy-két nagyobb megrendelőtől függ, illetve a fő tevékenysége mellett mást is tartalékol, azaz "több lábon áll". Ami természetesen nem azonos azzal, ha valakinek túlságosan szerteágazó a tevékenységi köre, mert ez további gyakori csődok, de legalábbis komoly akadálya a termelés bővítésének.

Versenyképességet javító akciók

Ez utóbbiról maguk a vállalkozások egy korábbi GKI Rt.-felmérésben azt állították, hogy a fő akadály a kereslethiány, majd - említési sorrendben - a cég csekély versenyképessége, a tőkehiány, a kiélezett verseny, a tisztességtelen verseny, a vevők késői vagy nem fizetése és az állam kiszámíthatatlansága.

Ugyanebből a vizsgálatból az is kiderül, hogy a cégek milyen lépéseket tettek a versenyképességük javítása érdekében. A vállalkozás mérete szerint némileg másként viselkedtek, de összességében a többség (59 százalék) gép- és műszerberuházással próbált javítani a helyzetén, és meglepő módon inkább a kisebbek (49 százalék), mint a nagyobbak (28 százalék) állították azt, hogy intenzív piackutatással. További eszközök: az értékesítési hálózat fejlesztése (átlag 51 százalék), az erőteljes reklám- és PR-tevékenység (31 százalék), és bizony az utolsó helyre került a termék, illetve szolgáltatás fejlesztése (saját K+F 11, külső megbízással 5, licenc- és szabadalomvásárlással 2 százalék). Nem meglepő módon a saját kutatás a kis- és a nagyvállalatoknál gyakoribb, a középvállalkozásoknál a legkevésbé jellemző.

Bár az idők során egyre nagyobb - a kilencvenes évek óta pedig különösen megnőtt - a kis- és középvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban, mégsem fejtenek ki olyan stabilizáló hatást a munkaerőpiacon, mint az korábban sokan várták.

A kis- és középvállalkozások elleni csődök és felszámolások nagy része megelőzéssel, odafigyeléssel, nagyobb szakértelemmel elkerülhető lenne. Az egyik legfontosabb ok ugyanis még mindig a vállalkozási ismeretek hiánya.

Kevesebben derűlátók, de nincs baj

A kis- és középvállalatok várakozásait méri havonta az Ecostat konjunktúraindexe, aminek a trendje - az augusztusi kisebb csökkenés ellenére - tartósan emelkedő. Augusztusban a hazai kis- és középvállalati szektor féléves gazdasági várakozásait alapvetően a kivárás jellemezte.

Rövid távon a nemzetgazdaság helyzetének javulásával számol a kis- és középvállalatok 41 százaléka, és ugyanennyi a szinten maradással. Saját vállalkozásuk rövid távú kilátásainak megítélése sok vonatkozásban egyezik a nemzetgazdaság kilátásainak előrejelzésével. A derűlátó várakozások aránya az előző havi 45 százalékról 32 százalékra mérséklődött, a cégek nagy hányada (43 százaléka) pedig hat hónapon belül változatlan működési feltételekkel számol.

Augusztusban jelentősen csökkent (32 százalék) azoknak a vállalkozásoknak az aránya, amelyek rövid távon teljesítményük bővítésével számoltak. A tevékenységük szinten maradását vélelmező cégek aránya éven belül ekkor kiemelkedően magas, 68 százalék volt. A következő 12 hónapban a cégek 30 százaléka számol működési területén olyan konkurenciahelyzettel, amelyben piaci pozíciói megrendülhetnek, 41 százalék tart új, erős versenytársaktól.

A beszállítói lehetőségek megítélése hosszabb ideje változatlan. Augusztusban a cégek egyharmada reménykedett abban, hogy a nagyvállalatokkal együttműködve részükre beszállítói tevékenységet végezhet.

A hazai kis- és középvállalatok többsége, 55 százaléka a következő fél évben nem számol likviditási helyzetének érdemi változásával. A pénzügyi nehézségekkel küzdő cégek aránya 29 százalék. A cégek átmeneti fizetési nehézségeiket elsősorban fejlesztéseik elhalasztásával, illetve pénzintézeti hitel igénybevételével tervezik megoldani. A műszaki fejlesztés elodázása, a struktúraváltás halasztása azonban az értékesítési lehetőségek további szűküléséhez vezet.
A 2004 első félévi makrogazdasági adatok szerint a termelőszféra beruházási aktivitása fokozatosan erősödik. A kedvező tendencia a kis- és középvállalatok körében is tartósnak ígérkezik. A vállalatok már az európai uniós csatlakozás előkészítő szakaszában felismerték, hogy versenyképességük javítása technológiai fejlesztések nélkül nem oldható meg.
A kis- és középvállalati szektor kapacitáskihasználtsága a cégek többségénél, 61 százalékánál megfelelő, részben felesleges termelési háttér 36 százalékuknál adódhat.
Különösen a csatlakozást követően nehezen tudják előre felmérni a cégek a saját termékeik iránt jelentkező fizetőképes keresletet és az árak ingadozását. Ők maguk pedig 2004. júniusban 2,7 százalékos, júliusban 4,4 százalékos, augusztusban, 2,4 százalékos átlagos áremelést terveznek éves szinten.