A magyarországi francia befektetések értéke 2001-ben már 2,5 milliárd euró, a teljes hazai külföldi befektetések 9,5 százaléka volt. Az itteni mintegy 220 francia leányvállalat 50 ezer főt alkalmazott, közülük mindössze 300 volt francia állampolgár, s legtöbbször a menedzsment is a hazai szellemi kapacitásra épül – hangsúlyozza Faragó Sándor, az ITDH országreferense.

Magas hozzáadott érték

A francia befektetéseket elsősorban a szakképzett, ám nyugat-európai átlagban olcsó munkaerő motiválta, éppen ezért jellemzően a magas hozzáadott értéket termelő ágazatokban jelentek meg. A francia beruházások kétharmad része hat ágazatban – energia, élelmiszeripar, gyógyszeripar, vízgazdálkodás és környezetvédelem, nagykereskedelem, valamint autóalkatrész-gyártás – összpontosul; ezek adják a gall befektetések által generált forgalom 69 százalékát, és foglalkoztatják az alkalmazottak 60 százalékát.

A kilencvenes évek elején a francia tőke először a Bonduelle, aztán – négy cukorgyár felvásárlásával – az Eridania Beghin-Say, majd a Danone révén az élelmiszeriparba kezdett áramlani; a pénzügyi szektorban a Crédit Lyonnais és a Société Générale folytatta a sort. A Sanofi és a Servier gyógyszergyárakat elsősorban a hazai kutatási bázis vonzotta, hogy a Chinoin, illetve az Egis megvásárlásával jelen legyenek ezen a piacon.

Az 1995–96-os energetikai privatizációs hullámban a Gaz de France és az Electricité de France két-két áram-, illetve gázszolgáltatót vásárolt meg, és ezzel a szektorban jelentős piaci pozícióhoz jutottak. Szintén markáns a francia jelenlét a víz- és szennyvízkezelés területén, ahol a Lyonnaise des Eaux és a Vivendi a két legnagyobb befektető. A közműberuházások a befektetés volumenét, illetve a privatizációs tranzakció nagyságát illetően is a legjelentősebbek közé tartoznak.

Stratégia és lobbizás

Az építőiparban három gall cég, míg a bevásárlóközpont-beruházásokban két áruházlánc, a hazai piacon 2001-ben a legnagyobb árbevételt magáénak mondható Auchan – legnagyobb európai áruháza Dunakeszin épült fel –, valamint a Cora van jelen.

Az azonos ágazatban szereplő cégek egymás kiszorítása helyett inkább a piacfelosztás stratégiáját választották; olyannyira, hogy például a magyar piacon eredetileg szintén megjelenni szándékozó Carrefour élelmiszer-áruházlánc inkább lemondott tervéről.

Az építőiparban dolgozó francia vállalatok – a Bouygues, a Transroute, a Colas vagy a Colas csoport tagja, az Alterra – együttes piaci részesedése révén kiváló lobbipozícióba kerülhettek, és így a kilencvenes években már sikerrel harcoltak az autópálya-építési munkák megszerzéséért. Persze a többlépcsős alvállalkozói beszállítások miatt nehéz megmondani, hogy éppen ki kerül a legközelebb a tűzhöz, az azonban biztos, hogy a francia iparági óriásnak, a Bouygues-nak opciós joga van az M5-ös Kecskemét–Szeged közötti szakaszára, és ő az építőipari fővállalkozó a Budapest Sportcsarnok, a Lóversenypálya és – az Auchannal közösen – az Ügető helyére tervezett bevásárlóközpont kivitelezésénél.

A francia cégek a beszállítók kiválasztásánál is jellemzően a hazai kínálatra támaszkodnak. Végigsétálva a bevásárlóközpontok polcai között, elsősorban az itthoni gyártók termékei közül lehet válogatni. Ez kedvez a hazai élelmiszer-ipari termelőknek, viszont nem motiválja a francia kis- és középvállalkozások magyarországi beruházásait.

Telítődő piac

A kezdeti bizalmatlanság ugyan megszűnt, ám 2002 eddig mégsem a francia beruházások éve volt. Faragó Sándor szerint ennek több oka is lehet. A kisebbek még várnak, hiszen a kelet-közép-európai letelepedés eldöntését még mindig nehezíti az információhiány. Ezt talán az unióhoz való csatlakozásunk orvosolni tudja.

A Carrefour viszont az ajtóból fordult vissza, és a francia nagybefektetők által uralt más szektorokban – elsősorban az élelmiszeripar és az energetika területén – is telítődött a piac. Újabb ágazatokban sem számíthatunk további francia invesztícióra. Azt viszont egyértelműen leszögezhetjük: a beruházók hosszú távra tervezték jelenlétüket.

Tavaly Csehország, Szlovákia és Lengyelország – ahol még nem zárult le a privatizáció, s komoly állami szubvenciókkal igyekeznek becsábítani a működő tőkét – is jobban vonzotta a francia befektetőket. Így hiába is versenyzett Magyarország a PSA-Toyota-beruházás letelepítéséért, az autó-összeszerelő üzem Csehországba települt.

A telekommunikáció területén a Vivendi – a Matáv talán legnagyobb riválisaként – a piac egyik jelentős szereplője, ám a vezetékes piacon még lenne hely újabb befektető számára. Mégsem jelezte egyetlen francia szolgáltató sem, hogy itteni befektetést tervezne. A hazai telekommunikáció liberalizációjának helyzetét tekintve, erre valószínűleg még várni kell. Az iparági beruházásokat talán ösztönözheti az esetlegesen újra megnyíló Tetra- vagy a katonai rádiótelefon-tender.