A középmezőnyben vagyunk

Nyugat-Európára vonatkozó becslések szerint a kormányzat által informatikai szolgáltatásokra fordított források 12-15 százaléka e-kormányzati fejlesztésekhez köthető, de valójában nehéz konkrét számokról beszélni, miután legalább három tényezőt kell figyelembe venni. Egyrészt vannak a központi kezdeményezések, mint például az ügyfélkapu és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások. A másik jelentős fejlesztési irány az, amelyet az intézmények maguk valósítanak meg, mint például az APEH, a VPOP vagy bármely más hivatal, amely elektronikus szolgáltatásokat szeretne nyújtani ügyfeleinek. A harmadik terület pedig az önkormányzati szektor, amely szolgáltatóként és a különböző szolgáltatások igénybe vevőjeként is megjelenik a rendszerben. Melyik szereplő a legaktívabb? - kérdeztük Sőrés Tamást, a Microsoft közigazgatás üzletágfelelősét.

- Ez időben változó, hiszen néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Fejlesztési Terv első periódusában az önkormányzatok jelentős fejlesztési forrásokhoz juthattak e-kormányzati megoldások bevezetésére. A célzott támogatás kifutásával azonban a helyi hivatalok aktivitása is alábbhagyott. Az Ügyfélkapu indulásakor a központi kormányzat vált aktívvá, ma pedig a legjelentősebb fejlesztések az intézményi szektorban történnek. Miután azonban a jövőben egy önálló operatív program is segíti az elektronikus kormányzati fejlesztéseket, hamarosan újabb beruházásokra lehet számítani mindhárom szegmensben.

- Az eddig megvalósult e-kormányzati fejlesztések tükrében hol tart Magyarország az Európai Unió átlagához képest?

Kaput mindenkinek!

Február végén Pettkó András, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője kezdeményezte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosítását. A képviselő célja, hogy az okmányt készíttető ügyfelek ne csak saját kérésükre, hanem az okmányirodával való találkozáskor automatikusan kapjanak úgynevezett kulcsot az elektronikus ügyfélkapu használatához, hiszen ez az elektronikus közigazgatás alappillére, amelynek segítségével a felhasználók biztonságosan kapcsolatba léphetnek elektronikus közigazgatási ügyintézést és szolgáltatást nyújtó szervekkel.

Ha a parlament elfogadja Pettkó András javaslatát, a jövőben jelentősen nőhet az elektronikus ügyintézés lehetőségét ismerők köre, a módosítás ugyanis kötelezővé teszi az okmányirodákban ügyet intézők számára ügyfélkapukód átadását. Az automatikusan kiadott kulcs hatására pedig a modern technika vívmányaira nyitott ügyfeleken túl szélesebb körben is ismertté válna a portál.

Természetesen továbbra is az ügyfél joga eldönteni, hogy él-e az elektronikus ügyintézés lehetőségével, ám valószínűleg a szolgáltatás népszerűsége jelentősen megugrana. Éppen ezért a képviselő a reményét fejezte ki, hogy a kormányzat is felkészíti az ügyfélkapu informatikai rendszerét a megnövekedett látogatószám fogadására.

- Ha a nemzetközi összevetéseket megnézzük, Magyarország általában a középmezőnyben szerepel. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy ténylegesen ilyen jól állunk. Egy felméréshez ugyanis meglehetősen sok idő szükséges, és a ma elérhető statisztikák valójában egy néhány évvel ezelőtti állapotot tükröznek. Vannak azonban olyan országok - a balti régió államai, Portugália vagy például Csehország -, amelyek ugyan nálunk később indultak el, de nagyon tudatos fejlesztési stratégiát követnek, mögé rendelve a megfelelő forrásokat. Ennek eredményeképpen néhányan közülük az elmúlt egy-két évben erőteljesen előreléptek az e-kormányzati szolgáltatások terén. Ha létezne tehát egy azonnali állapotot mutató összehasonlítás, Magyarország valószínűleg jelentősen hátrébb sorolódna.

- Ez azt jelenti, hogy Magyarországon visszaesett a fejlesztések dinamikája, vagy esetleg azt, hogy nem megfelelő az e-kormányzati szolgáltatások fejlesztési stratégiája?

- Nehéz meghatározni, hogy melyik a jó vagy a kevésbé megfelelő stratégia. Ez csak hosszú távon fog eldőlni. Az viszont egyértelműen látszik, hogy néhány országban kiegyensúlyozottabban fejlődnek az e-kormányzati szolgáltatások, mint Magyarországon, ahol dinamikus fejlesztési periódusok és hullámvölgyek váltják egymást. Az is biztos, hogy a stabilan fejlődő országok nemcsak az e-kormányzati szolgáltatások részterületeit célozzák meg, hanem megpróbálják az alapoktól a teljes vertikumot átfogóan felmérni, hogy milyen előkészületek és fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy jó és hatékony megoldásokat nyújtsanak. Az e-kormányzat bevezetését megelőzi ugyanis egy előkészítő fázis, amely sok munkával jár, ám szinte semmi látszata nincs kifelé. Ahhoz, hogy valóban jól használható szolgáltatásokat lehessen nyújtani, először a megfelelő szabványokat kell megalkotni, hogy a kormányzati intézmények, az állampolgár és a kormányzat, illetve a vállalkozások és a hivatalok tudjanak egymással kommunikálni. Ezekre a szabványokra már viszonylag gyorsan lehet ráépíteni az együttműködő szolgáltatásokat. Ez a külvilág számára kevésbé látványos, főképpen szabályozási és informatikai feladat nálunk csak részben valósult meg, illetve sok területen elmaradt. Talán ez az oka a lassuló fejlesztéseknek.

- Mi lehet a következő lépés?

Nem elég írni és olvasni, kattintani kell!

A magyarok fele nemhogy internetet, de számítógépet sem használ, miközben a hálózat forradalma elsüvít a fejük felett. Ők nemcsak a géppel bánni tudó honfitársaik, hanem a behálózott világ mögött is lemaradnak, így végül kimaradnak - hívta fel a figyelmet Herczog Edit európai parlamenti képviselő egy budapesti tanácskozáson. A szocialista politikus szerint ma még úgy tűnik, nagy a félelem, és kevesen látják csak a digitális világban rejlő előnyöket.

Az "e-Befogadás 2008 Magyarország" kerekasztal-beszélgetésen a képviselő elmondta, a magyarok többségének fogalma sincs arról, hogy az internet milyen mértékben könnyítené meg az életét, munkáját. Ezen a helyzeten kíván változtatni 2010-ig az unió, felére csökkentve a digitális írástudatlanok számát. A célkitűzés eléréséhez az első hazai lépés, hogy 2008 januárjában megalakult az e-Befogadás és Információs Társadalmi Fórum, melynek célja, hogy a magyar társadalom vezető képviselőit összefogva elősegítse a hátrányos helyzetűek, idősek, vidékén élők internethez jutását és a képzésüket. Magyarországon 2007-ben 650 ezer új internethasználóval bővült a világhálót rendszeresen böngészők köre, de bőven van még mit pótolni.

A magyar diákok 87 százalékának ugyan rendszeres internet-hozzáférése van, de a munkavállalóknak már csak a 33, míg a munkanélkülieknek a 17 százaléka mondhatja el magáról ugyanezt. Szintén a sor végén vagyunk a nyugdíjasok interneteléréseinek tekintetében is: az idősek mindössze 3 százaléka internetezik. "Az átlagos magyar internetező négy éve használja a világhálót, a felhasználói csoport gazdasági-szociológiai összetétele azonban nem változott, így a meglévő digitális törésvonalak tovább mélyültek a magyar társadalomban.

Az internethasználat mostani növekedési ütemével Magyarország körülbelül 20-25 év alatt éri el a fejlett országok jelenlegi használati szintjét, így - kicsit sarkosan fogalmazva - azt is mondhatjuk, ha nem teszünk semmit, akkor egyszerűen ki kell várni a mostani sulinetes generáció felnőtté válását, hiszen körükben már most mintegy 70 százalékos a világháló használata" - mutatott rá Herczog Edit.

- Az első és talán legfontosabb lépés a felhasználói igény felkeltése lenne. Akkor érdemes ugyanis ilyen szolgáltatásokat fejleszteni, ha az emberek széles rétege ezeket használja. Ehhez kellenek adminisztratív - mint például az adóbevallások esetében láttuk - vagy más, az e-kormányzati szolgáltatások igénybevételét ösztönző eszközök, illetve olyan szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyek valóban megkönnyítik a vállalkozások, az állampolgárok életét. Abban, hogy az emberek tudják, mit lehet elektronikusan intézni, és az milyen előnyökkel jár, az iparágnak is legalább akkora felelőssége van, mint a kormányzatnak. Az e-kormányzati megoldások egyik fontos jellemzője, hogy nemcsak az internetet aktívan használó szűk rétegnek szólnak, hanem azok számára is komoly előnyöket jelenthetnek, akik nem mozognak otthonosan az informatika világában. A felhasználói réteg szélesítésére szerencsére mind a kormányzat, mind az iparág szereplői részéről komoly kezdeményezések vannak. Jelentősnek tartom például, hogy a kormányzat 2008-at az e-befogadás évének nyilvánította. Ezzel párhuzamosan azonban az elektronikus szolgáltatások körét is bővíteni kell. Az ma már nem elegendő, hogy a kormányzati portálon elolvashatom egy ügy leírását. A szabályozás terén szintén szemléletváltásra lenne szükség. Amikor a kormányzat reformokban gondolkodik, jó lenne, ha felmerülne az e-szolgáltatások lehetősége is, és az ügymeneteket eleve úgy határoznák meg, hogy az magában hordozza az elektronizálás lehetőségét. Ehhez lehetne később fejlesztéseket kapcsolni. Ma viszont még sokszor abba a hibába esünk, hogy a hagyományos papírügymenetet próbáljuk meg leképezni. A kormányzat felelőssége talán ezen a téren a legnagyobb.

- Az e-kormányzat kérdése hangsúlyos helyre került mind az Európai Unió, mind pedig az egyes tagállamok fejlesztési stratégiájában. Mi ennek az oka?

- Az elektronikus szolgáltatások bevezetése ma már nem egy ország belügye, hanem komoly versenytényező Európán belül. Egy vállalkozás számára például beruházási szempont is lehet, hogy hol mennyire gyors és egyszerű az ügyintézés. Például a multinacionális nagyvállalatok egyre inkább abban a tagországban fogják beléptetni az unión kívülről érkező árut, amelyben a legegyszerűbben használhatóak a vámkezeléshez kapcsolódó e-kormányzati szolgáltatások. Ebben egyébként Magyarország jó helyen áll. Az e-ügyintézés másik fontos jellemzője, hogy a működtetése jelentős költségmegtakarítást eredményezhet a szolgáltatóknak, végső soron a kormányzatnak. Az elektronikus csatornákon keresztül ugyanis körülbelül az egytizedébe kerül az ügyintézés, mint a hagyományos, személyes úton. Ehhez azonban nem csupán a szolgáltatásról, hanem annak kihasználtságáról is gondoskodni kell. Ezen a téren - ahogyan az imént is említettem - Magyarországnak, sok más országhoz hasonlóan, még komoly tennivalói vannak.

Nem elég írni és olvasni, kattintani kell!