- A beruházások elmaradása jelentősen visszavetette a fejlődést, hiszen az államigazgatás egyharmad arányban vásárló a hazai infokommunikációs piacon - mondja Keresztesi János, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke, a FreeSoft vezérigazgatója. - Bár a versenyszférában nem történt visszaesés, a növekedés nagyon alacsony volt. Összehasonlítva a régió más országaival, a szektor Magyarországon bővült a leglassabban.
- Nem lehetséges, hogy az ország elérte azt a fejlettségi szintet, amikor már természetszerűleg lassul az éves növekedés?
- Semmiképpen sem, sajnos. Amúgy a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy minél fejlettebb egy ország, abszolút értelemben annál többet költ informatikára. A régióban például a nagyon fejlett Csehországban fejlődik továbbra is a legdinamikusabban az informatikai szektor. Persze nyilván százalékosan könnyebb látványosabb mutatókat produkálni a nulláról, ahogyan ezt Románia és Szlovákia adatai mutatják. Nálunk azonban inkább az általános gazdasági nehézségek, illetve az előbb említett uniós pénzek hiánya áll a lassulás hátterében. A növekedéshez pedig elengedhetetlen, hogy a pályázati források belátható időn belül megjelenjenek a gazdaság vérkeringésében. A kormányzat azt ígéri, hogy még ebben az évben jelentős pénzek nyílnak meg. Reméljük, hogy így lesz, bár még nem látjuk ennek kézzelfogható jeleit.
- Milyen károkat okozhat a szektornak, illetve tágabb értelemben véve az országnak, ha az uniós támogatás továbbra is elvi lehetőség marad csupán?
- Akkor továbbra is muszáj meghúznunk a nadrágszíjat. Ezt a multinacionális nagyvállalatok kevésbé fogják megérezni, viszont a hazai kis- és középvállalkozásoknak, de akár a nagyobb magyar cégeknek is komoly nehézségeket okozhat a fejlesztések további csúszása. Miután pedig az iparág a magyar GDP csaknem tíz százalékát produkálja, tágabb értelemben is lesznek kedvezőtlen hatások. Lassulhat a hazai információs társadalom kiépülése, végeredményben pedig az ország versenyképessége romlik.
- Az IVSZ gyakran hallatja a hangját az ágazatot érintő szabályozásokkal kapcsolatosan. A ma érvényben lévő törvényi, illetve jogszabályi háttér vajon megfelelő körülményeket teremt a szektor fejlődéséhez?
- Az informatikai és telekommunikációs vállalkozások számára ma az e-közigazgatás jelenti a legnagyobb fejlődési lehetőséget. Az államháztartási reformprogram tartalmazza a szükséges lépéseket, a projektelképzelések jók, de például az önkormányzatok, illetve a felhasználók beillesztése a programokba nem megoldott. Ahhoz, hogy valóban elektronikusan lehessen elindítani és intézni az ügyeket, még jogszabályok hiányoznak. Ily módon viszont - bár, az eszközök és a technológia rendelkezésre állnak - átfogó és hatékony szolgáltatásról nem beszélhetünk; ez nem tud kialakulni. Pedig biztos sok embernek, illetve vállalkozásnak könnyebbséget jelentene, ha egy helyen, például az önkormányzatoknál, mód lenne az adóbevallástól kezdve a társadalombiztosítási ügyintézésig bármilyen közügy lebonyolítására. Ennek semmi akadálya az informatika oldaláról, a jogi háttér hiánya azonban nehézkessé teszi a fejlődést. Az e-közbeszerzés megfelelő törvényi rendszerének kialakítása szintén nem csak a szűken vett szakma számára lényeges kérdés; az elektronikus lehetőségek kiteljesedése a kis- és középvállalkozások számára legalább ilyen fontos. Szerencsére már a folyamat vége felé járunk, így lassan minden akadály elhárul az elektronikus pályázás és tenderkiírás elől.
- Április elején a szövetség állásfoglalásban tiltakozott az internetadó bevezetését célzó törvénymódosítási javaslat ellen, legutóbb pedig az üres hang- és képhordozók után fizetendő járulékok emelésének tervezete kapcsán szólaltak fel.
- Az iparág - tudásintenzív szektorként - a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság egyik kitörési pontja, a növekedés motorja is lehetne, ha lendületesen tud fejlődni. Ehhez mindenképpen szükség van az adórendszer reformjára, és semmiképpen nincs szükség burkolt adóemelésekre. Az unió országait összevetve Magyarországon a legnagyobb az elvonás mértéke adók és járulékok formájában, és a megszámlálhatatlanul sok adófajta sem kedvez az üzleti szférának. Ha ebből a kontextusból nézzük, minden egyes, akár néhány tizedszázalékos új adó komolyan növeli a vállalkozások adminisztrációs terheit, végeredményben csökkenti a társaságok profitját, azaz a fejlődésük lehetőségét szűkíti. Szerintem a leginkább járható út egy a jelenleginél egyszerűbb, átláthatóbb - akár egykulcsos - adórendszer bevezetése lenne. Ez segítené leginkább a cégeket, hogy invesztálni tudjanak a jövőbe. De, még ha ez nem is tűnik azonnal kivitelezhetőnek, az újabb pluszadók ellen mindenképpen küzdenünk kell. Ebbe a logikába illeszkedik a nemrégiben felmerült internetadó, amely, úgy tűnik, szerencsére lekerült a napirendről. Hasonló jelentőségű azonban az az indítvány, amely az üres hang- és képhordozók után fizetendő járulékok emelését és a járulékkal sújtott adathordozók körének kiterjesztését célozza.
- Az üres adathordozókra kivetett járulék azonban nem új. A beszedett díj szolgált, illetve szolgál arra, hogy kártalanítsa a szerzőket a magáncélú másolások révén elmaradt bevételekért. A digitális korszakban pedig még szélesebb körben, tökéletesebb másolatok készíthetők, vagyis akár elfogadható is lenne az árba épített járulék emelése. Ön szerint hogyan lehet kezelni ezt a problémát?
- Szeretném leszögezni, hogy a szerzői jogi törvény a magáncélú másolat készítését zene és film esetében szabadon megengedi. Az üres adathordozókra kivetett járulék tehát nem hivatott kompenzálni az illegális másolatok miatt a jogtulajdonosokat ért károkat. Amúgy a tulajdonosok számára a technológia kínál olyan lehetőséget, amellyel megvédhetik a digitális adathordozókon tárolt tartalmakat. Ez a DRM - vagyis a digital rights management, a digitális jogkezelés -, amely nem csupán másolásvédelmet jelent, hanem jogmenedzselési funkciókkal is bír. Ebben az esetben lehetséges az, hogy az ellenértéket a használat mértékétől függően állapítsák meg, és ne fordulhasson az elő - mint a jelenlegi átalánydíjas rendszerben -, hogy a megvásárolt üres adathordozóra azoknak is illetéket kell fizetniük, akik nem szerzői jog védelme alatt álló adatokat másolnak, hanem mondjuk a saját fotóikat írják ki CD-re. Az sem ideális helyzet, hogy az illetékből olyanok is részesülnek, akiknek a munkáit nem is többszörözték, viszont bevételtől esnek el azok, akiknek a műveit magáncélra lemásolták. Számos EU-országban sem az üres adathordozókat, sem a digitális média lejátszására, illetve másolására alkalmas eszközöket nem terheli hasonló költség, hiszen ez gátja lehet az IKT-szektor fejlődésének, végső soron pedig az információs társadalom terjedésének. Tarthatatlan, hogy míg hazánkban egy írható CD ára 200 forint környékén mozog, Szlovákiában ehhez már akár 30 forintnak megfelelő koronáért hozzájuthatunk. Vagyis itt egy olyan adójellegű teherről van szó, ami a felhasználók százezreinek jelent többletkiadást, valamint közvetlenül befolyásolja a forgalmazók, importőrök kiadásait, üzletmenetét is. A rendszer átláthatóságával kapcsolatosan is aggályaim vannak. Ezért szeretnénk elérni, hogy módosuljon a jogszabály. Biztos vagyok abban, hogy a salátaadók megszüntetése jelentősen segítené a hazai gazdaság fejlődését.
- Az utóbbi időben mintha az IVSZ hangosabban hallatná a hangját, bizonyos területeken aktívabban lenne jelen. Változik-e most a szövetség stratégiája, várható-e hangsúlyáthelyezés?
- A politikánk alapvetően nem változik, hiszen elég régóta egységes stratégia mentén működünk. Ebben az én közreműködésem sem új, hiszen az elnökség tagjaként már három éve veszek részt a hosszú távú működési modell kialakításában. Súlypont-áthelyezések persze lesznek. A szövetség feladata alapvetően az informatikai és telekommunikációs szektor érdekének védelme: lobbizunk, valamint konzultációk és tárgyalások útján próbáljuk befolyásolni a törvényalkotást és a jogszabályokat. Az érdekvédelemnek azonban van egy másik eleme, amely napjainkra különösen hangsúlyossá vált. Ez a piacbővítés, amelynek ma a legfontosabb kérdése az uniós források elosztása. Azt szeretnénk, ha minél több pénz áramlana azokra a területekre, ahol a vállalkozások többet érhetnek el informatikai fejlesztésekkel, mint egyéb eszközökkel. Az IVSZ tevékenységének másik pillére a piac - lakosság és vállalati szféra - felé irányul. A célunk, hogy bővüljön az informatikai eszközökhöz - például a szélessávú internethez - való hozzáférés lehetősége, de legalább ilyen lényeges a készségek növelése és a tartalom bővítése is. Az internet akkor fog ugyanis dinamikusan terjedni, és akkor használják majd az emberek a számítógépet, ha ezáltal egyszerűbbé és olcsóbbá válik az életük. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a szektor képviselői bekapcsolódhassanak a tartalomfejlesztésbe. De nem feledkezhetünk meg a biztonságról sem. Ma még sokakat alapvetően visszatart az informatikai eszközök alkalmazásától az adatlopástól, adatvesztéstől való félelem. Nagyon fontos dolgunk, hogy feloldjuk ezt a bizalmatlanságot. A világban köröskörül rengeteg munkát kínálnak, amelyek otthonról számítógéppel végezhetők. Abban a korban létezünk, amikor az infosztráda kiépítése több munkát hozhat a falu lakosságának, mint ha autópályát vezetnénk oda.
- Mennyire sikeres lobbista az IVSZ?
- Változó. Azt hiszem, hogy ma Magyarországon az IVSZ tud a leghangsúlyosabban részt venni a jogalkotásban, mégsem vagyok teljesen elégedett. Szinte minden ügyben kikérik a véleményünket, de sokszor csak utólag vagy éppen olyan későn, hogy nem marad idő érdemi állásfoglalásra a döntést megelőzően. Nagyon jó lenne, ha már az előkészítő munkában kamatoztathatnánk a szövetség tagvállalatainál felgyűlt szakértelmet. Szeretném javítani az érdekérvényesítő képességünket olyan eszközökkel is, mint például a Közbeszerzési Tanácsban való közvetlen képviselet vagy a különböző szakmai szervezetekkel való együttműködés.
- Milyen lesz tíz év múlva az informatika?
- Nagyon nehéz ilyen messzire nézni, hiszen a technológiai iparban kétévente vannak paradigmaváltások. Az biztos, hogy nem lesz már internet, hanem egy még fejlettebb technológia lép a helyébe.
