– A mohó adópolitika, a jócskán megemelt minimálbér miatt a nyomdaipar 2000 után teljesen elvesztette bérköltségelőnyét – szögezi le Székely Károly, a Kossuth Nyoma Rt. elnök-vezérigazgatója, ám e kijelentésben voltaképpen mind a szakma, mind a vállalat neve behelyettesíthető. Mert egyáltalán nem nyomdaipari sajátosság, hogy a jövő gazdasági esélyeit a 2000-es évet követő időszakból lehet levezetni. Az akkor ugrásszerűen megemelkedett költségek ugyanis hatnak a mai és holnapi exportra is. Az ördög azonban a részletekben lakozik, s a felvázoltnál árnyaltabb a kép, ha más és más méretű, szakmájú cégek körében vizsgálódunk.

Két nagy hiba

Nyugat-Magyarország talán legnagyobb hazai vállalata a termékeinek 80 százalékát exportáló győri Graboplast Csoport. Jancsó Péter elnök-vezérigazgató a közelmúlt gazdaságpolitikáját az erős forint vetületében értékeli, emlékeztetve a 2002-es 240–238 forint/euróra, arra, hogy ekkor már végképp nehéz volt versenyképesnek maradni, alkalmazkodni.

– Úgy gondoljuk, akkoriban is úgy gondoltuk, hogy a 255 forint/eurós kurzus az, amely megfelel a versenyképesség követelményeinek – mondja, és nyomatékosítja is: a kormányzattól, a jegybanktól további beavatkozást nem vár el, hiszen cége eredménnyel áll helyt a világ piacain a mostani árfolyammal. – Szerencsére vége az amerikai és az európai recessziónak is – teszi hozzá –, ami alatt cégünk a keleti piacok felé nyitott, hogy a saját növekedését a világgazdaság javulásáig elősegítse.

Másik példa: miközben a hazai textilipar nagy hányada tönkrement, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy Karcsa nevű településen talpon maradt a Lantos Rt.

– Egyelőre – igazít ki Lantos Péter ügyvezető –, hiszen alapvető problémáink megegyeznek a magyar ipar munkaintenzív ágazataiéival. Jelesül, hogy a befektetők a nálunk olcsóbb munkaerőt kínáló országokba mennek tovább.

Lantos szerint 2001-ben két alapvető gazdaságpolitikai hiba történt, ami most is rontja cége versenyképességét.

– A minimális béreket havi 80 dollárról két év alatt 250 dollárra kellett fölemelni. S 2001 májusában a forint árfolyamsávját 4,5-ről 30 százalékra szélesítették ki. Ez önmagában még nem lett volna akkora baj, ha 2001 májusában a Magyar Nemzeti Bank csökkenti az alapkamatot, és a kormány hagy időt a gazdaság szereplőinek az alkalmazkodásra. Lehetünk büszkék az erős forintra, de látnunk kellene, hogy milyen következményekkel jár. A forint megerősödésének oka ugyanis nem a magyar gazdaság csodálatos teljesítménye, hanem az irreálisan magasan tartott kamat. Az MNB érve, miszerint azért kell a kamatot magasan tartani, hogy az infláció alacsony legyen, egyszerűen nem igaz. Minden közgazdász tudja, hogy a magas kamat egy kis, nyitott, szabadon átváltható pénzzel rendelkező országban növeli az inflációt és a költségvetési hiányt. A Lantos Rt. az elmúlt három évben az árfolyam és a drasztikus béremelések folytán mintegy 140 millió forintot veszített el, és ma a túlélésért, kétszáz család további megélhetéséért küzd. A cégnek nem a vevőkkel van problémája, hanem azzal, hogy nemcsak a külföldi termelőkkel, versenytársakkal kell megküzdenie, hanem saját országunk gazdaságpolitikájával is. Ez utóbbi a nagyobb feladat.

Egy harmadik – ugyancsak a külpiaci tevékenységből élő – cég, a Szőnye Kft. földrajzi értelemben a győri Graboplasthoz van közel. De Nyugat-Magyarország e kis vállalkozása csupán egy dologban mérhető össze a vállalatcsoporttal: nálánál is nagyobb arányban exportál. Acélipari termékei folyamatosan jó minősítést kapnak, és állandó partnerként jegyzik német, osztrák és olasz nagyvállalatok. A családi vállalkozás feje, Szőnye József 2001-ben komoly fejlesztésbe kezdett, amihez pályázott és nyert is pénzt a Széchenyi-tervből.

A gépvásárlásra felhasznált forrás azonban különös feltételekkel működik. A megkötések lényege, hogy öt éven át a berendezések értékére kell garanciát vállalni úgy, hogy a garanciadíjat mint további hitelt kezeli a bank. Ez a fejlődésnek – a cég amúgy képes volt megduplázni árbevételét és a foglalkoztatottak létszámát – komoly gátat szab. Szőnye József jellemző paradoxonként említi, ahogyan az egyéb támogatások működtek. A külföldi cégek ugyanis kaphattak, a hazaiak pedig kirekesztődtek megannyi magyarországi kedvezményből.

– Soha nem azt kifogásoltam, hogy a más országból származó cég hozzájuthat támogatásokhoz, hanem azt, hogy ha ők igen, akkor mi miért nem – szögezi le.

Alkalmazkodás és kiszolgáltatottság

S vajon mindeközben voltak-e a megkérdezett vállalatoknak saját eszközeik a költségracionalizálásra, a külpiaci versenyképesség elérésére?

– Műszaki fejlesztéssel növeltük a hatékonyságot, javítottuk a minőséget, bővítettük a mennyiséget. Technológiai színvonalunk ma már azonos a német versenytársakéval – mondja Szőnye József. – De mindezeknek holnap lesz igazán eredménye.

– A nemzetközi piacon dolgozó cégeknek folyamatos költségelemzésre volt és van szükségük, s az a dolguk, hogy állandóan keressék a hatékonyság javításának a lehetőségét – veszi vissza a szót Jancsó Péter. – Cégcsoportunk teljesítménye az elmúlt évben tíz százalékot meghaladó mértékben növekedett, a létszámát pedig ez alatt csökkentette.

A Graboplast – mint nagyvállalat – mindemellett élni tudott az árfolyam-biztosítás eszközével is, aminek akkor volt kitüntetett szerepe, amikor 238 forint volt az euró. A győri nagyvállalat az általa vásárolt termékeknek is legalább a 85 százalékát euróban számolja el a beszállítóival, vagyis a belföldi eladók egy részének euróban, napi árfolyamon fizet; így a kockázatok nagy részét ki tudja szűrni. Jancsó Péter szerint a következő kérdés akkor fogalmazódik majd meg, amikor Magyarország az ERM–II-höz is csatlakozik, és az Európai Központi Banknak kell interveniálnia, amikor a forint valamilyen irányba kileng.

A Szőnye cég, bármennyire számottevő is a külpiaci aktivitása, kicsinek számít, és alkalmazkodási lehetőségei szinte egyet jelentenek a kiszolgáltatottsággal. Bár találkoztak vele, nemet mondtak az euróban folyó belkereskedelemre. A vegyes elszámolást a hatóságok, a nem túl tiszta jogszabály-értelmezés miatt, rossz szemmel nézték volna, s ezt – idézzük a tulajdonost – azok a magyar vállalkozók, akik mögött már van valamilyen érték, teljesítmény, nem engedhették meg maguknak. Szőnye József idetartozónak érzi az euró bevezetésének kérdését is. Vallja, hogy egyes magyar közgazdászok és őközötte ellentmondás van amiatt, hogy az előbbiek szerint a minél később megszűnő forinton nyernének a vállalkozók.– Nekem, a már tisztes vállalkozói eredményt elérőnek az az érdekem, hogy inkább holnap legyen euró, mint holnapután. A tőkeszegény vállalkozásoknak ugyanis az árfolyam-ingadozást akkor sikerül kivédeniük, ha megfelelő mennyiségű euróval is, forinttal is rendelkeznek. Mivel ez nincs így, mindenünket a bankok viszik el: akkor is, ha euróra van szükségünk, de forintunk van, s akkor is, ha eurónk van, de forintra van szükségünk.

Túlélési stratégiák

Kíváncsiak voltunk arra is, hogyaz adott cég exportteljesítménye mennyivel lehetett volna több, ha nincsenek versenyképességet rontó, nehezítő külső tényezők.

– A Graboplast esetében a kérdés azért rossz, mert a győri nagyvállalat éppen a kritikus időszakokban 255 forintra „hedzselve” kivédte az árfolyamveszteségeket – feleli Jancsó Péter. – Tény, hogy 2002-höz képest összesen ötven, 2000-hez képest pedig csaknem száz százalékkal nőtt az export.

Az elmúlt egy-két év, a megannyi buktató ellenére, növekvő exportteljesítménnyel zárult a Szőnye Kft. számára is. Minden megrendelésüket teljesíteni tudták. A cég termelésének 95 százaléka közvetlenül vagy közvetve exportra megy. Egyik fontos termékük az autópályaalagút-zsalu, de szállítanak vasúti fékberendezéseket is Németországba, az ottani minősítések szerint. A német többségi tulajdonban lévő BPW–Rába Futóműgyár részére futóművek és fékkomponensek rész- és készegységeit gyártják, a vevő a portékákat zömében Németországba szállítja tovább.

– Én nem megyek az unióba, én már tizenöt éve ott vagyok – szögezi le nemes egyszerűséggel cége tényállását a vállalkozás tulajdonosa. De nem teszi hozzá, hogy ott is marad, mert újfent hivatkozik félelmére, a várható magas állami elvonásokra.

Az a cég, amelyik az elmúlt években is meg tudta őrizni exportpiacait, az elmúlt hónapok statisztikai adatai szerint mintha kicsit fellélegezhetett volna. De a világban több olyan térség van – Oroszország, távolabb Kína, India és Vietnam –, ahol hosszú távon még csak a nagyobb vállalatok tudnak jelen lenni; az ő növekedésükhöz a piacbővítés elengedhetetlen. Erre a nyitásra a Graboplastnak kellett és kell felkészülnie. Jancsó Péter állítja is, hogy cége ezeket a piacokat, s épp az említett sorrendben célozta meg. Oroszországban már ott vannak a győri portékák, és Kínából is érkeztek rendelések, igaz, a cég az ottani igényekhez illeszkedő stratégiát dolgozott ki. Indiában egy autóbuszokat gyártó céggel vették fel eredményt ígérően a kapcsolatot, a buszpadlókat gyárthatják majd.

Uniós hatások

Míg a legnagyobbak valóban a világ távoli pontjaira is összpontosítanak, addig a kisebbeknek az Európai Unió a nagy falat. De a teljesen belpiaccá vált EU segíthet is abban, hogy a cég racionalizálja költségeit: könnyebben találjon alapanyagot, fuvarozást, könnyebben oldja fel a szűk keresztmetszeteket. Szőnye József további, fontos tényezőként a szakmunkásképzés remélhető változásait is megemlíti. Azt, hogy esélyt lát újabb szakmák bekerülésére a közvetlen kamarai képzési szisztémába. Így ugyanis végre a piaci igények szerint készítenének fel szakmunkásokat. Emlékeztet rá, hogy lakatos- és hegesztőképzés nincs a térségben.

– Minden érdekképviselettel együtt arra megyünk rá, hogy az iskolák ne azt képezzék, amire tanáraik vannak és berendezéseik, hanem arra oktassanak, amire az iparnak szüksége van a régióban – magyarázza a vállalkozó. Számára az is érthetetlen, hogy miért kap olcsóbban fuvarozást osztrák cégektől, mint a hazaiaktól. Így aztán, bármennyire is kész támogatni a magyar ipart, szállíttatni mégis a külföldivel kénytelen.

A Graboplast már hosszabb ideje ténylegesen beltagnak érezheti magát az EU-ban, s hogy ez még inkább így legyen, több mint egy évvel ezelőtt megbízta az egyik nemzetközi tanácsadó céget, vizsgálja meg, mit kell megváltoztatnia a vállalatnak, hogy a saját szabályrendszere egyezzen az uniós normákkal. Kiderült, hogy sem a gyártás, sem a piacra jutás területén nem nagyon akadt probléma, amit pedig találtak az elemzők, azt még a múlt év közepéig orvosolták. A tanácsadó segítségével egy olyan beruházásra is sort kerítettek, amely környezetvédelmi szempontból szintén uniós igényű. Az oldószerrel készült termékek gyártását abbahagyták, és a cég termékszerkezetének átalakítása után a mai gyártmányaikhoz már nincs szükség veszélyes anyagra.