Először is tisztáznám a MÁSKÉPP GONDOLKODÓ definícióját. Nekem olyasvalakit jelent, aki azért zavarja fel az állóvizet, hogy fejlődjön, fejlődésre késztessen, előremozdítson. Időről időre meg kell zavarjuk saját magunkat, szét kell feszíteni, robbantani a határainkat ahhoz, hogy valóban új dolgot hozzunk létre. Aki nem kényszeríti magát arra, hogy kilépjen gondolati és magatartásbeli sémáiból, aki csak a saját valóságát erőlteti, és képtelen nézőpontot váltani, az lehetőségei ellen cselekszik.
Az előadók nagyrésze újfajta vezetői szerepről beszél majd. Mi a mostani vezető legfontosabb képessége?
Képes kibillenteni, megzavarni magát. Nem akar mindentudó szerepben tetszelegni, de bármit megtanul. Erős hite a fejlődés, hisz a felhatalmazásban, és a reflexióban, plusz meri használni megérzéseit.
Sárvári György a belülről vezetettségről beszél majd.: arról, hogy milyen vezetői stílust hoz létre, illetve mit eredményez külső vezéreltséghez képest, aminek jellemzője a kontroll és a kiszámíthatóság.
Joós István a korszakonkénti válságokról a vezető útján: arról, hogy aki nem akarja megúszni a bukást és a szembenézést, aki mer mélyre kerülni, az fejlődni fog.
Bite Barbara és a Coaching Team az én helyett a mi-ről: azaz mi az a vezető számára elengedhetetlen attitűdváltás, amiben mindaz, ami őt a vezetői pozícióba juttatta, és ez a siker akár a fejébe is szállhatna, hátrébb teszi.
Aztán velünk lesz a Lab.Coop csapata, Langmar Péter és Bankó Ádám, akik vezető nélküli holokratikus szervezetet építenek, ahol van vezetés csak nagyon máshogy. Őszintén beszélnek a kihívásokról és a sikerekről.
Gerendai Károly velem és a közönséggel beszélget arról, hogy miért hasznos megzavarni magunkat, ha világsikereket építünk.
A RESTART eddig minden PIKNIK-en előjött valami új szervezetfejlesztési koncepcióval. Most is lesz hasonló?
Nagyon izgalmas hetek vannak mögöttünk. Egy berlini tanácsadó céggel (LHBS) fogtunk össze, hogy egy nagyon aktuális szervezet- és üzletfejlesztési kérdésre adjunk választ. Hogyan válhat egy nagy szervezet igazán agilissá és ügyfélközpontúvá?
A hagyományos felépítésű, múltjából illetve méretéből adódóan lassabb szervezet, hogyan tud gyorsan, ügyfélközpontúan, és innovatívan reagálni a dinamikusan változó üzleti környezetre, új versenytársak, startupok megjelenésére, a megszokott piaci kategóriák gyors átalakulására, a digitalizáció minden területen érzékelhető hatására? Szükségszerű-e, hogy a nagy teljesítményre és eredményekre képes “motor” váljon egyben az innovációs “motorrá” is, vagy érdemes MÁSKÉPP GONDOLKODNI erről a kérdésről?
