Tavaly ősszel kezdődtek el a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep beruházásának munkálatai. A központi telepre a Duna két partjáról egy-egy folyó alatti iker nyomócső szállítja majd az összegyűjtött szennyvizet. Mind a Budáról, a Kelenföldi Szivattyútelepről érkező cső-pár, mind a Ferencvárosi Szivattyútelepről érkező iker csővezeték 1400 milliméter átmérőjű, együttesen egy kilométer hosszúságú lesz. A csővezetékek vasbetonból készülnek, szigorú vízzárósági és környezetvédelmi követelményeknek kell megfelelniük. A Budát a Csepel-szigettel összekötő szennyvízátvezetéshez már megépült a 30 méter mély indító-, és fogadóakna, a pesti oldalról érkező átvezetés aknái még épülnek. A kivitelezés egy speciális csővezeték-fektetési eljárás alkalmazásával - a csősajtolás egyik speciális típusával - történik, mindenekelőtt azért, hogy a Duna élővilágának megbolygatása nélkül, valóban környezetvédő megoldással történjen a kivitelezés. A csősajtolásos technológiának köszönhetően a földfelszín megbontása nélkül fektethetőek le a csövek a talajba, s így közlekedési fennakadások, építési és közmű-biztosítási nehézségek nélkül vezethetők át vasúti, illetve villamosvágányok, töltések, nagy forgalmú utak, folyók alatt. Az eljárás nemcsak probléma-mentesebb, mint más, hagyományos cső-fektetési módszerek, de gyorsabb, környezetkímélőbb módja is a csatornaépítésnek.
A csősajtolásos technológia igen gyakran alkalmazott, elterjedt módszer, az ÉlőDuna Projekt esetében azonban egy egyedülálló változatát kellett kifejleszteni a földrajzi adottságok miatt. Nemcsak Magyarországon, de egész Európában nem találni példát arra, hogy ekkora mélységben, ilyen kötött talajban (kemény márga rétegben), és ilyen hosszúságban kelljen ekkora átmérőjű csővezetékeket sajtolni a föld alatt. Ezt az eljárást mutatták be a sajtó képviselőinek. A különféle építési munkálatok általában 8-10 méteres mélység elérését igénylik, a Duna esetében azonban 23 méter mélységben kell elhelyezniük a szakembereknek a cső-párokat, mintegy 500 méter hosszban.
