"Negyven évvel ezelőtt még mindenki magára volt utalva, és amikor többlettermelés volt, az árak összeomlottak. Így aztán muszáj volt összefognunk. Akkoriban már léteztek vaj- és egy egyéb élelmiszermárkák, mi a zöldségeinknek is reklámot akartunk csinálni" - emlékezett vissza az alapítók közül Paul Le Dantec, akinek családi vállalkozása a francia forradalom óta ugyanazon az 50 hektáros területen működik Pleubianban. Tíz évvel ezelőtt a fia és a lánya is csatlakozott a vállalkozáshoz, így a több mint kétszáz éves hagyomány tovább folytatódik.
A többi breton paraszthoz hasonlóan a Le Dantec-család is hagyományosan burgonyatermeléssel kezdte, de ez mára csak egytizedét teszi ki tevékenységüknek, és elsősorban a Bretagne-ban óriási mennyiségben termelt karfiollal, articsókával és paradicsommal foglalkoznak. A termelők önbecsülésének visszaszerzése mellett azért volt szükség a hangzatos márkanévvel ellátott breton kollektíva létrehozására, hogy a termelést és az értékesítést is megszervezzék a felvásárlók nyomásának visszaszorítása érdekében. Ez volt Franciaországban az első alkalom, hogy a gazdálkodók a marketingre is elkezdtek figyelni. "Úgy döntöttünk, hogy csak minőségi termékekkel foglalkozunk. Ez az igény teremtette meg a márkát. A Bretagne hercege elnevezés azonnal adta magát" - hangsúlyozta Le Dantec.
A hetvenes években működő közel ötezer termelő száma mára a felére csökkent a breton partok mentén. A 30 ezer hektárnyi termőföldön - a jobb szervezésnek köszönhetően - megközelítőleg ugyannyi zöldséget termelnek, mint elődeik: évi 500 ezer tonnát. Ez a francia zöldségpiac 8-10 százalékának felel meg. A kizárólag családi vállalkozásokban megtermelt és kézzel betakarított zöldségekkel tavaly 282 ezer eurós forgalmat bonyolítottak le. A turizmus mellett a zöldség- és gyümölcstermesztés Bretagne húzóágazatának számít.
A paradicsom mellett a térségre szintén jellemző epertermesztést választotta Pierry-Yves Posson, aki szerint a márka létrehozásával a breton parasztok arra mutattak példát Franciaországban, hogy újfajta módon, tudatosabban is lehet gazdálkodni. Ő is a családi példa nyomán vágott bele a mezőgazdaságba, és azt reméli, hogy gyermekei majd átveszik a vállalkozást, bár ezt nem akarja rájuk erőszakolni.
Nincsen se túl meleg, se túl hideg
A kollektíva szervezettségének különlegessége a holland virágpiacok mintájára működő árveréses eladás. Ez a márka három központjában, Saint-Pol-de Léonban, Paimpolban és Saint-Malóban zajlik a délelőtti órákban. A tőzsdére emlékeztető termekben a számítógépek előtt reggel 8-tól déli 12 óráig döntenek a termelők és a felvásárlók az aznapi árakról. Az árverés vezetője magas ár kikiáltásával nyit, ezt fokozatosan csökkenti egészen addig, amíg valaki megveszi egy-egy termelő eladásra kínált zöldségeit. A termékeket a felvásárló közben nem látja, a garanciát a minőségre a márkához való tartozás jelenti.
Így adják el a zöldségek nyolcvan százalékát, csak a mélyhűtésre termelt brokkolinak és a konzervbe szánt articsókának határozzák meg előre az árát. A gyakorlatban a kikiáltó voltaképpen egy kijelzővel ellátott mechanikus eszköz, amelybe előre beprogramozzák a kínált árut és annak mennyiségét, a gép pedig egyre alacsonyabb értékeket jelez az árverés előrehaladtával. Az árverés nagyon gyorsan lezajlik, ez nagyon fontos eleme a folyamatnak.
A felvásárlók ezt követően azonnal indulnak a kiválóan felszerelt és hűtőkamrákkal ellátott ötven telephely egyikére, ahol a termelők által előző éjjel leadott primőrárut addigra az árverésen történt megállapodás alapján szállításra előkészítik: dobozolják, felcímkézik. A felvásárlók a Prince de Bretagne által kínált 87 fajta zöldségterméket Franciaország teljes területén, elsősorban áruházláncokban terítik, negyven százalékát pedig 34 országba exportálják, köztük Magyarországra is.
"Nálunk a termőföldek közvetlenül az óceán partján terülnek el, ahol különleges az éghajlat, nincsen se túl meleg, se túl hideg - magyarázta Emmanuel Descloux marketingigazgató. - Ráadásul a homokos-iszapos talaj nagyon termékeny, különösen a primőráruknak kedvez. Legfőbb termékünk a karfiol, de a franciák azt nem nagyon fogyasztják, így jelentős része exportra megy. Miután Kelet-Európában az éghajlati viszonyok miatt nem lehet egész évben termelni, télen a keleti országok a legjobb piacainknak bizonyulnak."
Belső demokráciában működő világcég
A breton zöldségek legfőbb külföldi piaca Németország (38 százalék) és Nagy-Britannia (18 százalék). Annak érdekében, hogy a friss áru minél gyorsabb célba érkezhessen, a breton termelők 1972-ben saját komptársaságot is alapítottak, a Brittany Ferriest.
A kollektívába tartozó gazdálkodók kizárólag az árverésen értékesítik a megtermelt zöldséget, és az árból egy százalékot fizetnek be a közösbe. Ebből finanszírozzák az infrastruktúrát, a reklámokat, a nagy üzletláncok eladóinak képzését (hogy azok pontos felvilágosítást tudjanak adni a márka termékeiről), valamint a kísérleti telephelyek fenntartását, ahol a biozöldségeket fejlesztik és egy-egy zöldségből új fajtákat hoznak létre.
A jelenleg kínált húsz fajta paradicsomnak például 10-15 százaléka újítás (sárga koktélparadicsom, ananászparadicsom vagy zöldparadicsom), e különlegességek iránt évről évre nő a kereslet. Miután ezek létrehozása - a gyógyszeripari termékekhez hasonlóan - akár több évet is igénybe vehet, a kollektíván belül külön bizottság dönti el, hogy a jelentkező termelők közül ki melyik fajta termesztésével foglalkozhat. Így elkerülhető a többlettermelés, és minden fajtából biztosítható a széles körű választék.
A Prince de Bretagne mögött álló kollektíva egy másik különlegessége, hogy vezetőik maguk is tevékenyen részt vesznek a gazdálkodásban.
Joseph Rousseau elnök például feleségével és néhány idénymunkással negyven hektáron a különleges breton eper, a mézédes gariguette, a paradicsom és az articsóka termesztésével foglalkozik. Véleménye szerint a Prince de Bretagne sikerének titka a kollektív erő: a breton termelők negyven éve nem egymás ellenében, hanem közösen, egymásért is dolgoznak. A tagok több mint harmada napi szinten részt vesz a kollektíva kezdeményezéseiben, tisztséget tölt be valamelyik bizottságban, közben kísérleti műhelyt vezet vagy továbbképzéseket tart.
Megtartva a családi vállalkozások keretét a Prince de Bretagne egy belső demokráciában működő világcég. "Állandóan egyezkednünk kell egymással, mert a márka legfőbb célja az, hogy minden breton termelő meg tudjon élni. Nem akarjuk egymást kijátszani, megszervezzük, hogy a termelő és a felvásárló is jól járjon. Mindig egyensúlyra törekszünk. A tudatosság és az autonómia a kulcsszavaink."
