Amíg ezt olvassa, tíz gyerek halt szomjan

2016. június 20. hétfő - 19:24 / piacesprofit.hu
  •    

Az ivóvíz a 21. század olaja, a nyersanyag, amiért már ma háborúk folynak. Évente 5-8 millió ember hal meg, és körülbelül 250 millió ember kap súlyos betegséget szennyezett, fertőzött víz fogyasztása vagy használata miatt. Míg a 20. század elején körülbelül 25 ezer köbméter víz jutott egy főre, mára ez kevesebb, mint negyedére, hatezer köbméterre csökkent a népességnövekedés következtében. 2025-re pedig az emberiség ötöde, több mint másfél milliárd ember él majd olyan területen, ami vízhiánnyal küszködik.

ivoviz_isznak_pixabay

Kép: Pixabay

Az ivóvíz jelentette kihívással még mindig nem vagyunk tisztában: azokon a területeken, ahol a vízhez könnyen hozzá lehet férni, ott az ember mértéktelenül használja, miközben még szennyezi is azt. Míg Európában átlagosan 250 liter tiszta vizet használ el egy fő egyetlen nap alatt, Amerikában ennek a kétszerese, Afrikában pedig több órát gyalogol az ott élők legalább negyede, hogy vízhez érjen, a víz minőségéről mit sem sejtve. A fertőzött víz és a nem megfelelő higiéniás körülmények miatt 115 ember hal meg óránként – írja az Afrikáért Alapítvány közleménye.

A világnépesség robbanásszerű növekedése ráadásul egyre nagyobb vízszükséglet-növekedést indukál. Ez a jövőben újabb hatalmas migrációs hullámot indíthat, hiszen az ivóvíz hiánya meg fogja követelni azt, hogy az emberek oda vándoroljanak, ahol a víz van. (Már a mostani menekültáradat mögött is a klímaváltozást látják kiváltó okként tudósok.) A vízháború pedig már elindult, még ha azt innen nem is mindig látjuk. 2025-re pedig több mint az emberiség ötöde, 1,8 milliárd ember él majd abszolút vízhiányos területen, és a Föld lakosságának a kétharmada számára jelenthet majd nehézséget a vízhez való hozzáférés.

Több víz kellene, de nincs
Meredeken nő az elkövetkező években a gazdaság vízigénye, de a források egyre csökkennek. Emiatt az ivóvízellátás már most is az egyik fő üzleti kockázattá, a társadalom egészét tekintve pedig az egyik fő aggállyá vált.

Akik már megélték

Az egyik legismertebb vízzel kapcsolatos konfliktus a Csád-tóhoz köthető Nyugat-Afrikában. 1963-ban több mint 25 ezer négyzetkilométert borított a Csád-tó vize, 2001-ben már csupán alig 1350 négyzetkilométernyi területtel számolhattunk. Az 1960-as években négy ország osztozott a tó vízfelületén és használta fel azt mezőgazdasági és egyéb célokra. Azonban mindössze 30 év alatt a tó mérete annyival csökkent, hogy 2001-re már csupán két ország, Csád és Kamerun tudta vizét felhasználni. A tó visszahúzódását a helyi halászok is követték, így falvaik időközben arrébb települtek. A Nigéria és Kamerun között hosszú idők óta fennálló határkonfliktust továbbmélyítette, hogy a „költöző” halászfalvak hovatartozásáról sem tudtak megállapodni. A vitás kérdést végül 2002-ben a Nemzetközi Bíróság rendezte, Kamerunnak ítélve a kérdéses körülbelül 30 települést. A nigériai katonai erőknek el kellett hagyni ezt a területet. Ezzel a politikai konfliktus ugyan megoldódott, de az ott élők mindennapi vízhasználatának kérdése nem. Mivel a régió mezőgazdasága erősen függött a tó vízkészletétől, így annak csökkenése a megélhetést is veszélyezteti a környékén.

Afrika legnagyobb tavát, a Viktória-tavat szintén potenciális konfliktuszóna övezi. E természetes vízen három ország, Kenya, Uganda és Tanzánia osztozik, ám a köztük húzódó határok nem pontosan meghatározottak, így a halászati és egyéb jogokat is bizonytalanság veszi körül. Ahogy a halak mennyisége csökken a tóban, 2003 óta egyre több halász hajózik addig számára ismeretlen vizekre – sokszor illegálisan belépve a szomszédos országba. A három határos ország mellett a Viktória-tó felosztása Egyiptom számára is kiemelkedően fontos. A tóból áramlik ki ugyanis Egyiptom irányába a nagy vízhozamú Fehér-Nílus .

Öt probléma, amivel szembe kell néznünk 2050-ben
Alapvetően megváltozik ma ismert világunk néhány évtizeden belül: még megjósolni sem lehet, hogy a technika milyen forradalmi változásokat hoz az életünkbe, de néhány veszély már most látható. Néhány globális probléma, amikről tudunk, de nem igazán foglalkozunk velük.

A Níluson kilenc ország osztozik, így még a Nílus-egyezmény megkötése mellett is az elmúlt években Kairó számos alkalommal kijelentette, hogy akár fegyverrel is biztosítani fogja a számára értékes vízhozamot.

Dél-Afrika egyik legcsodálatosabb természeti kincse került veszélybe, amikor a namíbiai kormány mérsékelni akarta az országát sújtó szárazságot és aszályt. Egyik lehetséges megoldásnak az Okavango folyó vízének kiaknázását találta. Létrehoztak egy nagyjából 260 kilométer hosszú vízvezetéket, melyen keresztül évenként közel 17 millió köbmétert vizet vezettek ki.  Az 1600 kilométer hosszú Okavango folyó egy része természetes határt képez Namíbia és Angola között, majd Botswanába lépve beletorkollik a Kalahári-sivatagba, és létrehozza az Okavango-mocsárvidéket.

Ez évente a folyó mintegy 11 milliárd köbméter vizét nyeli el. Botswana nemcsak vízkivételezés céljából hasznosítja ezt a területet, hanem a több nemzeti parknak otthont adó deltavidék hatalmas turisztikai látványosságával rengeteg látogatót is vonz az országba. Az éves áradások elmaradása szomjúságokhoz és a mocsárvidék teljes eltűnéséhez vezethet. A száraz éghajlat miatt a folyó párolgás útján történő vízvesztesége igen nagy, ezért az ország számára az Okavango folyó minden egyes cseppje nagyon drága kincs. Namíbia és Angola azonban úgy gondolják, hogy joguk van a közöttük folyó víz hasznosítására, amennyiben azt a nemzeti érdekeik úgy kívánják, figyelmen kívül hagyva az ezzel járó természetkárosító következményeket. Namíbia hiába érvelt azzal, hogy alig egy százalékát hasznosítják a folyó vízének, Botswana a lehetséges válaszlépések között az esetleges fegyveres beavatkozás lehetősége is felvetette.

Tények a vízről:
  • Egy európai átlagosan 250 liter tiszta vizet használ egy nap, míg egyes fejlődő országokban ez alig 5 liter.
  • Afrikában és Ázsiában a nőknek átlagosan 6 kilométert kell gyalogolniuk, hogy vízhez jussanak.
  • A föld vízkészletének nagyjából a 0,003 százaléka használható az emberek számára.
  • A vízzel kapcsolatos betegségek minden tizenötödik másodpercben egy kisgyerek halálát okozzák. Ez azt jelenti, hogy miközben ezt a cikket olvassuk, már több mint 10 gyerek halt meg vízzel kapcsolatos betegségben. Holnap ilyenkorra ez a szám már eléri a 2500-at.
  • A menekültválság oka a klímaváltozásban is keresendő, hiszen 2008-ban egy súlyos szárazság miatt több százezer szíriai volt kénytelen elhagyni szülőföldjét.
  • Alig 200 forintnyi anyagi támogatás is elég lenne ahhoz, hogy egy fejlődő világban élő kisgyerek egy éven át megfelelő minőségű ivóvízhez jusson.