Miért felelős a cégvezető?

2015. augusztus 26. szerda - 08:14 / piacesprofit.hu
  •    

Ha egy társaságnál adóhiányt állapít meg a NAV, akkor az ügyvezetői felelősség miatt a társaság vezetőit is terheli az adótartozás. Elméletben ilyenkor ugyanolyan jogaik vannak, mint a személyi adózóknak, azonban ez még sincs mindig így, ezért az Alkotmánybíróság már többedszerre vizsgálja ezt a gyakorlatot- írja az RSM-DTM szakértője.

Kép: SXC

Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) az adózó helyett az adó megfizetésére helytállni kötelezett mögöttes felelősök között tartja nyilván a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tagot, az alapítói jogok gyakorlóját, és a vezető tisztségviselőt is.

Ahhoz, hogy ezen személyeket az adózó adótartozásának megfizetésére kötelezni lehessen, az Art-nak be kell emelnie ezen személyeket az adóigazgatási eljárásba és biztosítani kell részükre az adózót megillető jogokat (pl. az adómegállapítással kapcsolatos iratokba betekintésének, a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül az adókötelezettséget megállapító határozatot megfellebbezését, továbbá álláspontunk szerint a jegyzőkönyvre történő észrevételezés jogát). A konkrét Art. rendelkezés alapján, „a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat.” (A témával kapcsolatos korábbi AB döntésről itt olvashat!)

Amennyiben tehát egy társaságnál a NAV által lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen adófizetési kötelezettséggel járó megállapítás születik, akkor a mögöttes felelősség alapján az adó megfizetésére kötelezettet elviekben az adózóval azonos jogok illetik meg – hívta fel a figyelmet Fekete Zoltán Titusz az RSM-DTM adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.

A jelenlegi szabályozással összefüggően felvetődő kérdések

Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

Első körben felmerül annak a kérdésköre, hogy milyen jogorvoslatról beszélhetünk itt a valóságban?

Ki viszi el a balhét a bt-ben?
A 2013. évi V. törvény hatályba lépését megelőzően ügyvezetője „csak” a kft-knek volt. Az új Ptk. egyik fontos újítása azonban, hogy a betéti társaságoknak nem csak lehet, de kell is, hogy legyen ügyvezetője.

Jelen esetben a „fellebbezési” jogosultság akkor is megilleti az adó megfizetésére kötelezettet, ha az adómegállapításhoz való jog már elévült. A jogerős adómegállapításról rendelkező közigazgatási határozatot egy kapcsolódó még nem jogerős határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadnak, ahol 15 nap a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő. Ha rendes jogorvoslatként lehet értelmezni az adómegállapítás – és egyben a helytállási kötelezettség – tárgyában benyújtott „fellebbezést”, akkor arra miért nem a törvény biztosította 30 nap áll rendelkezésre?

Ha valóban fellebbezésről beszélünk, akkor nem emelkedhetett jogerőre más személyek vonatkozásában az adómegállapításról rendelkező határozat. Ha az adómegállapítást érintő „fellebbezés” egy korábbi másodfokon hozott döntésre vonatkozik, akkor hogyan bírálhatja el azt ugyanazon hatóság, amely magát a döntést hozta?

Felvetődik másrészről a kérdés, hogy a bíróság által felülvizsgált határozatot illetően miért veszik el az adó megfizetésére kötelezett mögöttes személy vonatkozásában a jogorvoslati jogot?

Ebben az esetben ugyanis még akkor sincs semmiféle jogorvoslati lehetősége a mögöttes felelősséggel érintett személynek, ha egyébként az adómegállapításról rendelkező határozat bírósági felülvizsgálata teljesen más okból következett be. Így tehát eleve nem érvényesül azon alkotmányos követelmény, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózót megillető jogokat gyakorolhassa. Vagyis ebben a speciális esetben úgy lesz a mögöttes felelős kötelezett az adó megfizetésére, hogy ő magával az adótartozást megállapító döntéssel még nem találkozott.

További kérdés, amennyiben megállapításra kerül, hogy a határozat jogszabálysértő, akkor annak megsemmisítéséről, megváltoztatásáról miért nem születik egy külön döntés, ami valamennyi, az ügyben érintett fél részére megküldésre kerül, vagyis miért egy határozatban és miért csak a megfizetésre kötelezett vonatkozásában kerül rögzítésre a jogszabálysértő adó megállapítása?

Még nyelvtanilag sem mindig értelmes az új Ptk.
A Ptk-ban a kell, és a nem lehet, az nem azt jelenti, hogy kell, és nem lehet. Az új Polgári Törvénykönyvnek a gazdasági társaságokra vonatkozó része rengeteg problémát, bizonytalanságot, és ügyvédi költséget generál a vállalkozások számára.

A jogszabálysértő határozatot ugyanis minden fél vonatkozásában hatályon kívül kell helyezni, nincs arra lehetőség, hogy csupán a végrehajtás alá vont személy vonatkozásában érvényesüljön az utólagos adómegállapításban felmerülő jogszabálysértés. Nem érthető az sem, hogyan lehet egy határozatban dönteni jogerős adómegállapítás és nem jogerős helytállási kötelezettséget megállapító kérdéskörében.

Adótartozás keletkezését illetően

Lényeges elem, hogy az adó megfizetéséhez kapcsolódó végrehajtást mindig megelőzi egy “adómegállapítás”, amely során az adótartozást összegszerűen meghatározzák. Ez a megállapítás az önadózás elvéből kiindulva első körben az adózó saját bevallása, illetve az adóellenőrzést követő utólagos adómegállapítás során hozott határozat.

Az adótartozás megfizetésének esedékessége, ha az adót az adóhatóság határozattal állapítja meg, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. nap. Bár a jelenlegi bírósági gyakorlat nem kifogásolja, de ebben az esetben kérdéses az is, hogy az adótartozás valójában az adóhatósági határozat jogerőre emelkedését követő 15. nappal, vagy az ellenőrzött időszakhoz kapcsolódó eredeti önadózási esedékességgel keletkezik?

Amennyiben ugyanis az adómegállapításról rendelkező adóhatósági határozatban szereplő esedékességgel jelenik meg az adótartozás az adózó folyószámláján, akkor elviekben mögöttes felelősségről a korábbi időszakra vonatkozóan nem is beszélhetünk, hiszen az adótartozás valójában abban az időszakban keletkezett, amikor a határozat jogerőre emelkedik.

Kisokos az ügyvezetői felelősség változásához
Még mindig sok a tisztázatlan kérdés a két éve hatályba lépett új Ptk.-ban meghatározott, megváltozott ügyvezetői felelősség kapcsán. A Piac & Profit KKV-Akadémiáján összefoglaltuk, amit tudni lehet és amire mindenképpen figyelni kell.

Így nem lehetne az adó megfizetésére kötelezni azt a személyt, aki a vizsgált időszakot érintően igen, de az adóhatósági eljárás megindításakor – és így az eljárásban megállapított adótartozás keletkezésekor – már nincs a mögöttes felelősségét megalapozó jogviszonyban az adótartozásért elsődlegesen felelős szervezettel.

Adótitkot érintően

Az adótitkot érintően is problémás a helyzet, mivel az adó megfizetésére kötelezett, valójában nem az adózó. Annak ellenére, hogy gyakorolhatja az adózót megillető jogokat, a jelenleg hatályos Art. rendelkezések alapján nem jogosult megismerni minden, az adózót az adózást érintő tényt, adatot, körülményt, határozatot, végzést, igazolást, vagy más iratot.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, bár az AB döntés mögött meghúzódik az az elvi alapvetés, hogy a meglévő szabályozás összhangban állnak az alkotmányos követelményekkel, mégis a jogalkotó igyekezett az AB döntéshez igazítani a törvényi előírásokat. A jogalkotói szándék ellenére sajnos azt is észre kell venni, hogy az adózás rendjéről szóló törvényben nem sikerült az AB által elvárt szabályozást kialakítani a mögöttes felelősök jogorvoslati jogának biztosítása vonatkozásában. Remélhetőleg a kialakítás alatt álló új adóeljárási törvény már az Alaptörvénynek megfelelő módon fogja biztosítani a mögöttes felelősök jogorvoslati jogát.

A bejegyzés teljes terjedelemben itt olvasható!

Feliratkozom a(z) Jogi kisokos téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek