2015. június 12-én Monachos Eirinaios (a továbbiakban: Eirinaios szerzetes), aki a Karditsában (Görögország) található Petra kolostorban szerzetes, a Dikigorikos Syllogos Athinontól (athéni ügyvédi kamara, Görögország, a továbbiakban: DSA) azt kérte, hogy egy másik tagállamban, azaz Cipruson szerzett szakmai címével az athéni ügyvédi kamara különleges névjegyzékébe ügyvédként bejegyezzék.
A Symvoulio tis Epikrateias ebben az összefüggésben tette fel a Bíróságnak azt a kérdést, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal annak megtiltása, hogy a görög egyház szerzetesét a szakmai címe megszerzésének helyétől eltérő másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának névjegyzékébe ügyvédként bejegyezzék abból a célból, hogy ott a hivatását saját országa szakmai címével gyakorolja.
Ítéletében a Bíróság a 98/5/EK irányelvet értelmezte, amely célja az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának lehetővé tétele önálló ügyvédként vagy alkalmazotti minőségben, az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő tagállamban. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy az irányelv a származási tagállamban szerzett címmel szakmai tevékenységet folytatni kívánó migráns ügyvédek szakmai címeinek kölcsönös elismerésére vonatkozó mechanizmust hoz létre, teljes körűen harmonizálva az irányelv által biztosított letelepedési jog igénybevétele előzetes feltételeit.
A Bíróság megállapította, hogy a bejegyzéshez megkövetelt előzetes feltételekre vonatkozó szabályokkal ellentétben, a szakmai és etikai szabályok ez idáig nem képezték harmonizáció tárgyát, és így jelentős mértékben eltérhetnek a saját tagállam és a fogadó tagállam esetében. A Bíróság ebben a tekintetben emlékeztet arra, hogy a nemzeti jogalkotó előírhat ilyen garanciákat, amennyiben az ennek érdekében rögzített szabályok nem haladják meg a megvalósítani kívánt célok eléréséhez szükséges mértéket.
A Bíróság mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a fogadó tagállamban alkalmazandó szakmai és etikai szabályoknak – az uniós jognak való megfelelés érdekében – különösen az arányosság elvét kell tiszteletben tartaniuk, ami azt jelenti, hogy azok nem léphetik túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. A Symvoulio tis Epikrateias feladata, hogy az alapügyben szóban forgó összeegyeztethetetlenségi szabály tekintetében a szükséges vizsgálatokat elvégezze.
A Bíróság megállapította tehát, hogy az irányelvvel ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely az ügyvédi minőséggel rendelkező, a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál ügyvédként bejegyzett szerzetesnek megtiltja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál – az ügyvédi hivatásának a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címével történő gyakorolása céljából – bejegyeztesse magát.
