Minden álláskereső a félelem és megfelelési kényszer kombinációjával áll az interjúk hosszadalmas sora elé. Van, aki a magabiztosság erőteljes belépőjét, van, aki a csendességet és kishitűséget húzza maga elé bástyaként. Van azonban néhány olyan kérdés az állásinterjúk során, amely szinte biztosan elhangzik az interjúztatótól, és nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy az álláskeresés első és legfontosabb részénél milyen válaszokat adunk ezekre.

A magabiztosság nem csupán megjelenés kérdése, hanem alapos iparági és munkaköri ismeretet is kíván. Jó, ha tudjuk, mire és hová jelentkezünk!

A HR-es tanácsa:

Minden interjú előtt végezzünk egy kis versenytárs-kutatást, hogy legyen tudásunk arról, hogy a jelenlegi cégünk hol található egy globális vállalati térképen. Legyen adekvát válaszunk az iparágat érintő legfontosabb változásokra, és semmiképp se nyilatkozzunk negatívan a jelenlegi cégről, ahol épp dolgozunk.

Őszinteség kontra hazugság: mi van akkor, ha valóban borzalmas a cégünk, és a reputációja is negatív?

A HR-es tanácsa:

Amennyiben egyértelmű pl. egy csődeljárás, avagy a csoportos leépítés, vagy épp bármi más ok kényszerít minket a váltásra, akkor is maradjunk a tényeknél.

Pl.: Valószínűleg értesült róla, hogy a cég instabil, és nincs tervben a stabilizálás szándéka. Kivonulunk a magyar piacról. Nem szeretnék a továbbiakban itt maradni, mert nem fejlődöm, és nincsenek jövőbeli terveim a jelenlegi munkaadómnál.

Semmiképp sem szabad indulatokat közvetíteni, mert ha belekérdez, a jó és kíváncsi HR-es  valószínűleg megérzi a haragot, a dühöt, és ez nem vet ránk jó fényt.

Az a bizonyos, „mik az erősségei és gyengeségei” kérdés?

Nem véletlenül kérdezi meg a kiválasztó, hiszen önismeret kell a válaszhoz. És bátorság.

A HR-es tanácsa:

Ma már nem trendi a gyengeség tagadása. A gyengeségeink a saját tükreink, a tagadás helyett vállaljuk fel őket, mert ha nem szeretjük előtérbe helyezni a munkavégzés egy bizonyos részét, vagy a személyiségünk megnyilvánulása valóban gondot okoz számunkra, akkor tudnunk kell, hogy milyen munkát nem pályázunk meg, és milyet nagyon is igen, nagy szeretettel és fejlődési szándékkal, melynek hangot adunk.

Az adminisztrációt nem annyira kedvelem, de elfogadom, ha a munkám 30%-ánál nem több. És szívesen fejlesztem is ezt a területet.

Meséljen magáról, a munkán kívül eső életéről.

Hm. Itt elakadunk, majd jobb esetben a kutyánkról, rosszabb esetben a gyerekekről kezdünk el beszélni, és persze az olvasás szeretete, vagy a jóga lehet a végső adu a kezünkben.

A HR-es tanácsa

A HR-es nem robot, és ha igazán empatikus, akkor kíváncsi ránk, de nem mindenre, ezért ügyeljünk arra, hogy ne hozzuk magunkat és a másikat sem kellemetlen helyzetbe. Az viszont nagyon is fontos, hogy a kutyával a természetben sétálni miért tesz jót a lelkünknek, és hogy elsősorban Anyák és Apák vagyunk, egyébként pedig szeretünk olvasni (tudjuk megnevezni az épp olvasott könyvet), és a jóga nem kampányszerű cselekvés számunkra, hanem kikapcsolódás és feltöltődés heti egyszer munka után.

A bérigény, mint az utolsó tapogatózó kérdések egyike.

A tudásunk számosítása kellemetlen téma, egyfajta zavar övezi. Azonban erre nincs semmi szükség. Mi magunk fogalmazzuk meg saját piaci értékünket, de ehhez biztosnak kell lennünk abban a tudásban, amelyért fizetséget kapunk.

A HR-es tanácsa:

Amennyiben nekünk szegeződik a kérdés, hogy mennyit szeretnénk keresni? Bruttó nettó zavarban lét helyett egyenes háttal és magabiztos tekintettel válaszoljunk bruttó összegben.

Sok gyakorlást igényel, de menni fog.

Sok sikert kívánunk az elhelyezkedéshez!

Szerző:

Farkas Dóra

Project Manager, HR Project Solution üzletág

HR Partner Consulting Kft.