Állami beruházásösztönzés: esély vagy veszély?

2019. április 17. szerda - 07:30 / piacesprofit.hu
  •    

Az elmúlt években, évtizedekben sorra érkeztek a nagy gyártó vállalatok, multicégek hazánkba, részben azért, mert a kormány nagylelkű támogatásokkal, kedvezményekkel csábította őket. Mennyiben profitál ebből a magyar gazdaság hosszú távon? Ezt a kérdést tette fel szakértőnk, dr. Tomka Barnabás.

A magyar gazdaság teljesítménye és növekedése az elmúlt években kivételes eredményeket produkált. Ebben nem kis szerepe van az állami beruházásösztönzésnek, amely a vissza nem térítendő támogatások és adókedvezmények egyedi kombinációival vonzó célponttá teszi Magyarországot számos multinacionális nagyvállalat számára. Az államnak ez a tevékenysége a maximumon pörög, szinte hetente jelentenek be újabb és újabb megállapodásokat beruházásokról, amelyek eredményeként nemzetközi nagyvállalatok nyitnak gyárakat vagy bővítenek már meglévőket. Nemzetgazdasági szempontból ennek elsődleges és legfontosabb közvetlen hozadéka a munkahelyek százai vagy akár ezrei, amelyek egy gyárnyitás eredményeként jelennek meg a piacon. Mindez egy újabb adó- és járulékfizető munkáltatót, a kereskedelemben pedig újonnan megjelenő vagy már meglévő, de megerősödő fogyasztók ezreit eredményezi. A közvetett hasznok között szintén első helyen szokás említeni azokat a munkahelyeket, amelyek egy adott gyár beszállítói köréhez tartozó cégeknél generálódnak, hiszen esetükben az említett hozadékok szintén jelentkeznek. Kijelenthető tehát, hogy a magyar gazdaságpolitika e modellje egyértelműen működik, sikertörténet. Valóban kijelenthető? Tényleg ez lenne a helyzet?

égből hulló pénzérmék

Kép: Fotolia

Esély vagy veszély?

A beruházásösztönzés kapcsán azt mindenképpen érdemes tisztázni, hogy mit tekintünk sikernek. Mitől sikeres, illetve időben meddig terjed a sikeresség? Meddig kell – és lehet – a pozitív hozadékokkal számolni, azokra hivatkozni? Akár egy idő után negatív irányba is fordulhat egy ilyen projekt mérlege? Akár. Talán azért, mert ha a pozitív hozadékok megteszik hatásukat, a későbbi negatív eredmények már jelentőségüket vesztik? Ez is előfordulhat. Hiszen sem egy pár cipőt, de még egy új autót sem használunk egy életen át. Ár–érték arányuk szerint még költünk ugyan fenntartásukra, de egyszer életciklusuk végéhez érnek, és megválunk tőlük. Mondhatjuk, hogy ez a gazdasági logika. Tekinthetünk így a beruházásösztönzésre és annak eredményeire is? Életciklusuk van, mint bármi másnak? Ezt alapul véve bármilyen kedvező feltételekkel csábítanak is egy multinacionális vállalatot Magyarországra, az nem fog az idők végezetéig itt maradni, ez szinte biztos.

Alapvetően a rövid távú haszonnal nincsen baj, ha az hosszabb távon nem fordul olyannyira negatív irányba, hogy összességében is negatív mérleget produkál. Persze az összességébennek is kell egy időkeretet adni, és éppen ez az, ami nehézzé teszi az effajta értékelést. Esély vagy veszély? Nehéz kérdés. A magyar gazdaság és a GDP növekedésére vonatkozó adatok, az immár évek óta tartó folyamatos bérnövekedési tendencia, a foglalkoztatási ráta alakulása arra enged következtetni, hogy a modell működőképes, és érdemben járul hozzá az ország gazdasági eredményeihez. Ha innen nézzük, létjogosultságához és eredményességéhez nem fér kétség. Az más kérdés, hogy elegendő információ áll-e rendelkezésre a beruházásösztönzés eredményeinek érdemi vizsgálatához és értékeléséhez. Amit tudni lehet, vagyis hogy a többi közt vissza nem térítendő támogatások, valamint adókedvezmények az állami ösztönzés csodafegyverei, ezek lehetőséget teremtenek egy más megközelítésre is.

Munkáltatóként duplán fáj a munkaerőhiány
Az elmúlt években tapasztalt, Magyarországon mindeddig példa nélküli munkaerőhiány több szempontból is a humán erőforrásra és annak értékére irányította a cégvezetők és menedzsmentek figyelmét. A cégek és HR-esek több évtizede tartó kényelmes és kiváltságos pozíciója hirtelen megbillent, és alig egy-két év alatt feje tetejére állt minden. A humán erőforrás gazdálkodás, ezzel együtt pedig a cégvezetés is új kihívásokkal szembesült. Az addig jól bevált módszerek és mechanizmusok hasznavehetetlenné és elavulttá váltak, a jól bejáratott csatornák és források már nem ontották vég nélkül az új munkaerőt. Az új problémák, új megoldásokat hívtak életre – véli dr. Tomka Barnabás humánerőforrás-optimalizálási szakértőnk.

A magyarázatot a tőke és a profit mibenlétében érdemes keresni. A tőke ugyanis az egyik legőszintébben és legracionálisabban működő jelenség a világon: oda megy, ahol profitot remél. A beruházásösztönzés eredményességét, annak esély vagy veszély mibenlétét a tőke szempontjából érdemes vizsgálni.

Induljunk ki abból, hogy az állami beruházásösztönzés nem piac alapú eszköz. Éppen ettől csodafegyver, ám egyben ez az Achilles-sarka is. Azért van rá szükség, mert piaci alapon a tőke nem jönne ide, a multinacionális vállalatok más célországot választanák beruházásaik helyszínéül. Az állam beruházásösztönző tevékenységével, különféle kedvezmények felajánlásával igyekszik rávenni ezeket a vállalatokat álláspontjuk megváltoztatására. Ez pedig beavatkozás a piaci viszonyokba. Persze ha a környező országok államai is mind ezzel az eszközzel operálnak, akkor akár már piacinak is tekinthető. Akár.

Tény, hogy ahol állami beruházásösztönzés szükséges a tőke figyelmének felkeltéséhez, abban az országban nem minden a tőke igényeinek megfelelően működik. A kijózanító valóság az, hogy a tőke kizárólag a saját hasznát nézi, ráadásul a kedvében kell járni, ha bármit is akarnak tőle. Üzletet kizárólag akkor köt, ha biztos hasznot lát belőle. Rideg józansága kiszámíthatóvá teszi. És éppen az az, amiért az egyes üzletek konkrét részleteinek ismerete nélkül is biztosra vehető, hogy a beruházásösztönzés eredményeképpen a multinacionális vállalatok szempontjából előnyös üzletek köttettek az elmúlt években.

Mit nyerünk mi?

De mi van a serpenyő másik felében? Mit is nyer Magyarország a beruházásösztönzéssel? Adó- és járulékfizető multinacionális vállalatokat, illetve az általuk létrehozott munkahelyek ezreit, tízezreit. A megállapítás viszont már az elején is sántít, hiszen a beruházásösztönzés lényege éppen a multinacionális nagyvállalatnak juttatott vissza nem térítendő, általában milliárdokban számolt támogatások, illetve bizonyos adó- és járulékfizetési kedvezmény/mentesség, ami motiválja és lehetővé teszi ezeknek a munkahelyeknek a létrejöttét. Valójában ezeket a munkahelyeket részben a magyar állam hozza létre, továbbá az itt dolgozó munkavállalók, illetve az általuk megtermelt javak utáni adó- és járulékfizetési kötelezettség egy részéről is lemond. Vagyis ezek a vállalatok korlátozott mértékben tekinthetők adó- és járulékfizető munkáltatóknak. Merre is billen a mérleg nyelve? Még mindig pozitív irányba, figyelembe véve a ténylegesen befizetett közterheket, a létrejövő vásárlóerőt és az egyéb járulékos gazdasági előnyöket?

Nemzeti érdek lenne az egészséges lakosság
A magyar vállalatok is nyerhetnek, ha emelik a béreket, de ez csak az egyik szükséges lépés lenne a munkaerőhiány ellen Csath Magdolna közgazdász szerint. A Szent István Egyetem professzorával a túlóratörvényről, a versenyképességi rangsorokról és arról is beszélgettünk, miért árthatnak a versenyképességnek az autóipari beruházások.

Az új munkahelyek ezreinek, tízezreinek megjelenése a magyar munkaerőpiacon mindenképpen hasznot hoz az országnak. A kérdés az, hogy ezek a munkahelyek mennyire tekinthetők tartósnak, hiszen állami beavatkozás nélkül nem – vagy legalábbis nem ennyi – jöttek volna létre. A tény, hogy alapvetően nem piaci folyamat, igény generálta létrejöttüket, egyrészt sérülékennyé teheti őket, mivel ha más piaci folyamatok erősebbnek bizonyulnak, ezek a munkahelyek könnyen megszűnhetnek. Az elmúlt hónapokban már olvashattunk leépítésről és gyárbezárásról is, éppen a beruházásösztönzések kiemelt célpontjához, az autóiparhoz köthetően. Másrészt az ezekhez a munkahelyekhez kapcsolódó, egyre növekvő bérigények torzítják a hazai bérezés rendszerét. Az év eleji Audi-sztrájk következményei kapcsán olvashattunk egy olyan szakértői feltételezést, hogy „ha emelkednek a bérek, és emiatt gondba kerülne a hazai gyár, akkor a cégnek jobb alkupozíciója lesz a kormánnyal, bizonyos támogatásokat kaphatnak (pl. továbbképzési), így végső soron az adófizetők javítanák az Audi magyar leányvállalatának helyzetét”. Amennyiben ezt úgy kell értelmezni, hogy a beruházásösztönzés keretében nemcsak az „idejövetelt”, hanem az „itt maradást” is támogathatja a magyar állam, akkor ezek a munkahelyek még kevésbé piaci alapon működnek, létezésüket gyakorlatilag a különféle és folyamatos állami támogatásoknak köszönhetik.

A többiek járnak rosszul

Ez különösen azért torzító hatású, mert bár jól csengenek a Magyarországon működő multinacionális nagyvállalatok nevei, a hazai munkavállalók gyakorlatilag kétharmadát mégis a kkv-k foglalkoztatják, amelyek ilyen nagyságrendű és tartós támogatásoknak még a töredékéről sem álmodhatnak. A munkaerőhiány és az ahhoz szorosan kapcsolódó bérfeszültség, bérfejlesztési kényszer leginkább a kkv-szektort és annak szereplőit sújtja. A legszigorúbb piaci viszonyok között a kkv-k mozognak, a piaci hatások és szempontok őket befolyásolják a leginkább, éppen ezért mozgásterük bérfejlesztések tekintetében nekik a legszűkebb.

Ugyanakkor furcsa módon a beruházásösztönzés keretében nyújtott állami támogatások akár csökkenthetik is ezeknek a munkahelyeknek a megmaradási esélyeit. Hogy miért? Mert ahogy korábban jellemeztük, a tőke már csak ilyen. Rideg, önző és számító. Működését tökéletesen példázza a gödi Samsung gyár esete, amely másfél évtized után bezárt, ám pár évvel később újraindította gyártósorait, igaz, azon már nem televíziók, hanem akkumulátorok készülnek. A tőke idejött, elment, majd visszajött, mert érdeke, a profit maximalizálásának mindenek feletti szempontja így kívánta. A beruházásösztönzés sikerességének egyik kulcsa biztosan az, hogy a vetélytársaknál többet és jobbat kell ajánlani, hogy a tőke idejöjjön, és itt is maradjon. Ez egy örök verseny, amelyben a sikerért állami oldalon folyamatosan tenni, vagyis adni kell, ugyanakkor vannak olyan piaci folyamatok és változások, amelyeket még ezzel a módszerrel sem lehet felülírni. A tőke pedig ezt a helyzetet kihasználja, és mindaddig marad, míg a profit elvárásainak megfelelően alakul.

Szerző:

Dr. Tomka Barnabás

www.humaneroforrasoptimalizalas.hu

Audi, Spar, Tesco: leépítés, bezárás és kivonulás?
Audi, Spar, Tesco. Vajon mi a közös ezekben a cégekben? Első ránézésre talán nem túl sok. Magyarországon is jelen lévő, külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok, ami még nem nevezhető komoly hasonlóságnak. Ha viszont kiegészítjük azzal, hogy Magyarországon is jelen lévő, külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok, amelyek legutóbb olyan kifejezések kíséretében kerültek be a hazai médiába, mint sztrájk, leépítés és kivonulás, akkor máris szembetűnő a hasonlóság.

Feliratkozom a(z) Pénzszerzés téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor