Egyre több robot jelenik meg, nemcsak az iparban, lassan a boltokban, a közlekedésben, sőt, lakásainkban is. Még egy évtized talán, és szinte mindenütt találkozunk majd velük. Mégis, sokan máig tévesen ítélik meg a mesterséges intelligenciát – azt az emberihez hasonlítják, úgy vélik: a robotokkal olyan technológiát kell teremteni, amely az emberi agyhoz hasonlóan gondolkozik.
Ez bizony nagyfokú egyszerűsítés – akár emberi, akár gépi intelligenciát nem lehet egy skálán jobbnak vagy rosszabbnak értékelni. Vannak emberek, akiknek kiemelkedő a memóriájuk, másoknak a logikai érzéke kitűnő, vannak, akik érzelmi képességükben egyedülállóak, vagy szemük, hallásuk kivételes.
Hasonlóan a mesterséges intelligenciának is lehetnek erősségei és gyengeségei. De főként: miért gondolnánk arra, hogy utolérjük az emberi intelligenciát, amikor a mesterséges hamarosan maga mögött hagyja? Tud ember egy szövegbekezdést a másodperc tört része alatt 300 nyelvre lefordítani? Képes-e arra, hogy járművével a forgalomban haladva folyamatosan elemezze azt, és kiválassza az optimális utat?
A mesterséges intelligenciát alkalmazó gépek egyre több területen hagyják maguk mögött az emberi agyat. Elsősorban azok, amelyek nagy mennyiségű adatot dolgoznak fel. Ebből eredően a jövőt várhatóan az jelenti, hogy a rendszereket
Ennek egyik előfutára például a Google, amely páratlan adattárából a sok tízmillió használónál képes egyénre szabva mozgatni a hirdetéseket, tartalmakat. (Medium)
