Az év eleji lendület, a vártnál gyorsabb bérkiáramlás, a családvédelmi akcióterv, valamint az erőteljes működőtőke-beáramlás hatására 4,2 százalékról 4,4 százalékra emelték az idei, valamint 3,5 százalékról 3,6 százalékra a jövő évi GDP-növekedési előrejelzésüket a Takarékbank elemzői.
Ezzel szemben a megszavazott adócsökkentések valamelyest élénkítették az amúgy is érett ciklusába érkező növekedést az Egyesült Államokban, aminek a hatása idén már minden bizonnyal kifut. A legutóbbi európai adatok a növekedési ütem lassulására utalnak, az olasz gazdaság pedig technikai recesszióba került. A német gazdaság épphogy elkerülte a technikai recessziót a tavalyi negyedik negyedévben, a konjunktúramutatók és az ipari adatok pedig további visszaesésre utalnak, noha a fogyasztás ellensúlyozhatja az exporttal kapcsolatos nehézségeket. A külső finanszírozási feltételek ugyanakkor javultak, mivel a gyenge európai adatok miatt eltolódott az idénre várt kamatemelés, az amerikai gazdaságban megjelenő recessziós aggodalmak – noha ezt egyelőre semmilyen gazdasági adat és indikátor nem támasztja alá – miatt pedig teljesen kiárazódtak a Fed kamatemeléseivel kapcsolatos várakozások. A kockázatok ennek megfelelően ellentétesen változtak. Mindenesetre biztató, hogy folytatódnak a kereskedelmi tárgyalások a világ két legnagyobb gazdasági hatalma között. Az Egyesült Királyság kilépési feltételei ugyanakkor továbbra sem tisztázottak.
Erős maradhat a növekedés üteme
5,1 százalékkal nőtt a hazai GDP a tavalyi negyedik negyedévben, míg a szezonálisan és naptárhatással kiigazított növekedés 4,9 százalék volt, amire a rendszerváltás óta, de valószínűleg hosszú évtizedek óta nem volt példa. A növekedés széles bázisú, mivel szinte minden gazdasági ágazat hozzájárult a növekedéshez, legnagyobb mértékben a piaci szolgáltatások és a 20 százalékkal dübörgő építőipar. A gazdasági növekedés annak ellenére dinamikus maradt, hogy az új károsanyag-mérési szabályozás (WLTP) bevezetésének hatása, valamint a meredeken lassuló európai és globális konjunktúra fékezte a gazdaságot. A Takarékbank elemzői úgy becsülik, hogy enélkül akár 0,3-0,4 százalékponttal gyorsabb is lehetett volna a növekedés. Mivel arra számítanak, hogy az autógyártók fokozatosan megszerzik a forgalomba hozatali engedélyeket, a következő negyedévekben ismét gyorsulhat az ipari termelés, így nagyobb mértékben hozzájárulhat a növekedéshez, amit új modellek hazai gyártásának felfutása is támogathat. A gazdasági teljesítmény a tavalyi év egészében 4,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.
A tavalyi év utolsó negyedévétől az ipar teljesítménye gyorsulást mutat, részben az előző évi alacsony bázis, részben a kapacitások üzembe helyezése, valamint új modellek hazai gyártásának elindulása miatt. Az ipar kedvező kilátásait a történelmi csúcsra ugró ipari bizalmi indexek és az utóbbi hónapokban meglóduló új ipari rendelések is alátámasztják. Mindezek következtében az áruforgalmi egyenleg a következő negyedévekben kevésbé fogja visszahúzni a növekedést. A növekedésre mindazonáltal kockázatot jelenthet a munkaerőhiány, amit a termelékenység, a hatékonyság és a versenyképesség növelésével lehet ellensúlyozni, ami további beruházásokra ösztönözheti a vállalkozásokat. A növekedésre a külső környezet meredek romlása jelent további kockázatot, azonban az exportkapacitások számottevő növekedése ezt részben ellensúlyozhatja. Az igen jelentős csapadékhiány pedig érdemben ronthatja a mezőgazdaság kilátásait. A tavalyi negyedik negyedévben a hazai gazdaság felzárkózása érdemben gyorsult, mivel az euróövezet növekedése meredeken, 1,1 százalékra lassult, így közel négy százalékponttal gyorsabb a hazai gazdaság növekedése, a tavalyi év egészében pedig mintegy 3 százalékpont volt a hazai gazdaság növekedésének előnye, ami idén még megmaradhat.
3,7 százalékra ugrott az infláció márciusban. A meglepetést részben az idényáras élelmiszerárak és a dohánytermékek árának vártnál gyorsabb növekedése okozta, azonban az inflációs nyomás érdemi fokozódását mutatja, hogy a maginfláció 3,8 százalékra ugrott, az adószűrt maginfláció pedig 3,5 százalékra emelkedett, ami összhangban van az MNB előrejelzéseivel. Ez utóbbin belül kiemelkedően nőnek a piaci szolgáltatások árai. Amennyiben az adószűrt maginfláció meghaladja az MNB várakozásait, a Monetáris Tanács folytathatja a monetáris kondíciók normalizálását a nem hagyományos eszközök visszavonásával, így a likviditásnövelő devizaswap-állomány mérséklésével, valamint az egynapos betéti kamat emelésével. Ez elég lehet a forint erősödéséhez, mivel a nemzetközi kondíciók közben enyhülnek, amit erőteljesen fokoztak az EKB legutóbbi bejelentései is. Az importált infláció továbbra is alacsony lehet, ami a forint mérsékelt erősödésével fékezheti az inflációt az év második felében. A tavaly tavasszal viszonylag alacsony volt az üzemanyagok ára, ezért bázishatások és az árnyomás élénkülése miatt 4 százalék közelébe emelkedhet az infláció a következő hónapokban. Az üzemanyagok tavaly év közepétől látott magas bázisa miatt azonban az idei év közepére megint 3 százalék közelébe kerülhet, így éves átlagban 3,4 százalékra emeltük az inflációs várakozásunkat idén a tavalyi 2,8 százalék után. Az infláció magasabb lehet, amennyiben folytatódik az olaj-, energia-, valamint az üzemanyagárak emelkedése, míg a gyorsuló belső kereslet és a bérköltségek növekedése szintén fokozhatja az infláció gyorsulását. A maginfláció szintén meghaladhatja a 3 százalékot idén. Ezzel szemben a tartósan alacsony importált infláció, valamint a bér- és vállalkozói terhek csökkentése fékezhetik az árak emelkedését.
Márciusban az MNB Monetáris Tanácsa 0,90 százalékon tartotta az alapkamatot, míg 10 bázisponttal –0,05 százalékra emelte az egynapos betéti kamatot, ugyanakkor az egynapos hitelkamat 0,90 százalék maradt. A Monetáris Tanács a korábbi közleményeiben felhívta a figyelmet, hogy amint az adószűrt maginfláció eléri a 3 százalékot, elkezdheti a monetáris kondíciók normalizálását. Az adószűrt maginfláció januárban 3 százalékra, majd februárban 3,2 százalékra emelkedett, ezért a MT a normalizálás mellett döntött. Az MNB Monetáris Tanácsa a második negyedévre megcélzott kiszorítandó többletlikviditás nagyságát 100 milliárd forinttal 300–500 milliárd forintra mérsékli az első negyedéves 400–600 milliárdról, így ennek figyelembevételével határozza meg a jegybanki swapeszközök állományát. A monetáris politikai transzmisszió hatékonyságának javítása érdekében a Monetáris Tanács 2019. július 1-jén 300 milliárd forintos keretösszeggel elindítja a vállalati kötvényvásárlási programját. Az új monetáris politikai eszközzel, a Növekedési Kötvényprogrammal (NKP) a Tanács célzottan kívánja elősegíteni a hazai vállalati szektor finanszírozásának diverzifikálását. A jegybank a program keretében a nem-pénzügyi vállalatok által kibocsátott jó minősítésű kötvényeket vásárol. A kötvényvásárlások eredményeként megjelenő többlet pénzmennyiséget az MNB az alapkamaton kamatozó preferenciális betéti eszköz segítségével semlegesíti. A tartósan magas hazai megtakarítási többlet miatt azonban nem számítunk a kamatok gyors emelkedésére, sőt, amennyiben megérkeznek a központi költségvetés által kifizetett uniós előlegek utólagos uniós megtérítései, átmenetileg nyomás alatt maradhatnak a pénzpiaci hozamok és kamatok.
A tavalyi év végén látványosan erősödtek a világgazdaság lassulásával kapcsolatos aggodalmak, míg az európai gazdaságok érdemi lassulást mutattak, mindezek hatására jelentősen csökkentek az amerikai és a német hozamok, valamint a piacok elkezdték kiárazni a Fed, valamint az EKB esetleges idei kamatemeléseit. További feszültségeket okozott a piacokon, hogy a 10 éves amerikai hozam a rövid hozamok szintje alá került, így a hozamgörbe inverzzé vált, ami a múltban néhány kivétellel előre jelezte a recessziót. Ennek hatására pedig már kamatcsökkentést áraznak a piacok. Mindezek hatására a forint árfolyama az elmúlt hónapokban némileg visszaerősödött, a bankközi és állampapír-piaci hozamok pedig lefelé korrigáltak. A határidős kamatlábak a korábbi előrejelzéseinknek megfelelően lefelé korrigáltak, miután az MNB vezetése szerint a márciusi lépések egyszeriek voltak, nem tekinthetők egy szigorítási ciklus kezdetének. A következő lépések pedig a beérkező adatoktól függenek.
Továbbcsökken a munkanélküliség, tartósan emelkednek a reálbérek
A munkaerőpiacon a foglalkoztatás-bővülés üteme lelassult a szűkülő munkaerő-kínálat hatására, és ezt immár szinte kizárólagos jelleggel az elsődleges munkaerőpiac állásteremtése vezérli. A közfoglalkoztatás területén az elmúlt másfél évben megkezdődött az állomány csökkenése. Így arra számítunk, hogy mérsékeltebb ütemben ugyan, de a munkanélküliségi ráta süllyedése stabilan folytatódik. Egyre több ágazatban így is effektív korlátot jelenthet a munkaerő-kínálat elégtelensége, ezért a bérdinamika nemcsak a minimálbér és a garantált bérminimum emelése, hanem a piaci béremelések következtében is magas marad. A tavalyelőtti év átlagában 4,2 százalékig süllyedő munkanélküliségi ráta tavaly 3,7 százalék, idén pedig 3,3 százalék közelébe kerülhet, azaz még feszesebbé válhat a magyar munkaerőpiac.
Várakozásaik szerint idén 9,6 százalékkal nőhetnek a bérek a bérmegállapodás, a minimálbérek 8 százalékos, a garantált bérminimum százalékos növelése, valamint az egyre fokozottabb szakemberhiány miatt. Ez a várt 3,4 százalékos infláció mellett 6 százalékot kissé meghaladó reálbér-növekedést eredményezhet, így 2013-tól 2019 végéig már összesen mintegy 51 százalékkal nőhetnek a nettó reálbérek. A bérnövekedésre azonban jelentős felfelé mutató kockázatot jelent, hogy egyes hiányszakmákban gyorsuló ütemű bérnövekedésre lehet számítani a következő években, amit az elmúlt hónapokban folytatott bértárgyalások – egyes esetekben akár 20 százalék körüli bérmegállapodások – is tükröznek, miközben egyes ágazatokban folyatódik az életpályamodellek bevezetése, így az idei év közepétől az egészségügyi szakdolgozók bére három év alatt 72 százalékkal emelkedhet.
Kedvező egyensúlyi folyamatok
Továbbra is kedvező folyamatok látszanak az államháztartás egyenlegével kapcsolatban. Az MNB által közölt pénzügyi számlák adatai alapján tavaly az államháztartás nettó finanszírozási igénye (hiánya) 953 milliárd forint volt, a GDP 2,2 százalék. A KSH által publikált, az európai módszertannak megfelelő eredményszemléletű államháztartási hiány pedig 934 milliárd forint volt, ami a GDP 2,2 százalékának felelt meg, így a tavalyi évben ismét elmaradt a tervezett 2,4 százalékos GDP-arányos hiánytól. Az idei hiányterv a GDP 1,8 százaléka, a GDP 4,1 százalékos növekedését feltételezve. Mivel a bevételi oldalon továbbra is látunk kisebb pozitív kockázatokat, a hiányterv a családvédelmi intézkedések ellenére is teljesülhet. Mivel a tavalyi bázis kedvezőbb volt, a hiány ismét alulmúlhatja a tervezettet.
A központi költségvetés pénzforgalmi egyenlege 2019 első három hónapjában 142 milliárd forintos hiányt mutatott, szemben az egy évvel korábbi 872 milliárd forintos deficittel. Az uniós támogatások kifizetése elérte a 344 milliárd forintot, amelyet az unió utólag megtérít, ezzel szemben az EU 284 milliárd forintot utalt át. Mivel az uniós kifizetéseket az uniós módszertan szerint számolt eredményszemléletű hiányban nem kell kiadásként elszámolni, így ettől megtisztítva a hiány lényegesen alacsonyabb, 81 milliárd forint lett volna. A legtöbb adónem esetében a bevételek kedvezőbben alakultak az előző évihez képest, általános forgalmi adóból 305 milliárd, személyi jövedelemadóból 41 milliárd, nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékokból 64 milliárd, míg jövedéki adóból 28 milliárd forinttal több bevétel folyt be, mint az előző év azonos időszakában. Az áfabevételek így az első három hónapban 42 százalékkal emelkedtek.
Noha a külkereskedelmi mérleg robusztus többlete mérséklődik a megugró belső kereslet hatására, a külső egyensúly mutatói is kedvezően alakulnak. Tavaly jelentősen csökkenhetett a folyó fizetési mérleg többlete, ezzel szemben a növekvő EU-forrásbeáramlás miatt javult a tőkemérleg többlete, azonban összességében csökkent a nettó külső finanszírozási képességünk. A következő években stabilizálódhat az árumérleg többlete, a belső kereslet lassulása némileg fékezi az import növekedését, ugyanakkor a romló külső keresletet ellensúlyozzák az új exportkapacitások. A jövedelemegyenleg passzívuma javulhat, így összességében stabil többletre számítunk folyó fizetési mérlegben. A tőkemérleg eközben az uniós átutalások növekedése miatt érdemben javulhat, így a külső finanszírozási képesség ismét megközelítheti a 7 milliárd eurót, azaz a GDP 4,5-5 százalékát. A legtágabb értelmű (a működőtőke-befektetések közé sorolt egyéb tőke tételeket is tartalmazó) bruttó külföldi adósság a GDP 81 százaléka alá került, 2019 végére pedig várakozásaink szerint már csak annak mintegy kétharmadát éri el, míg a nettó külső adósság a következő években gyakorlatilag eltűnhet, az évtized végére pedig nettó külső hitelezői pozícióba kerülhet a hazai gazdaság.
Külső hatásokra gyengült a forint, év végére újra erősödhet
Az elmúlt hónapokban az enyhülő feltörekvő piaci feszültségek, valamint a kiárazódó fejlett piaci monetáris szigorítások hatására némileg visszaerősödött a forint. A forint érdemi erősödését okozták azon jegybanki üzenetek, hogy az adószűrt maginfláció 3 százalékra vagy a fölé emelkedése indokolttá teszi a hazai monetáris politika normalizálását. Ezzel szemben meredek gyengülést okozott, hogy a várakozásoknak megfelelő monetáris politikai lépéseket követően a jegybanki vezetés azt üzente, hogy a lépés egyszeri volt, így nem jelenti egy szigorítási ciklus kezdetét. Rövid távon továbbra sem látunk indokot további gyengülésre a forint euróval szembeni árfolyamában, míg 2019 végére visszaerősödhet 315 közelébe az euróval szemben, ezt követően pedig a korábbi időszakot jellemző 310–315-ös sávba. A külső egyensúlyi folyamatok alakulásán túl ezt az is támogathatja, hogy a viszonylag magas növekedés mellett a nagy hitelminősítő cégek a következő években továbbjavíthatják Magyarország adósosztályzatait.
