Így lettek dúsgazdagok a híres üzletemberek

2016. július 23. szombat - 12:01 / piacesprofit.hu
  •    

Csak mázlijuk volt, jó helyen voltak, jó helyen, netán a tehetségük és a kitartásuk is hozzásegítette őket, hogy sikersztorikká váljanak. Vagy még ennél is többről volna szó? Akik gazdagok, úgy vélik, másmilyen a pénzhez való hozzáállásuk, mint a többségé. Nem miután megszerezték, hanem mielőtt szert tettek volna rá. Belenéztünk a gazdagok fejébe.

Akik már elérték azt, hogy akár holnap visszavonulhatnának és életük végéig kényelmesen el lehetnének a vagyonuk feléléséből, azok úgy vélik, tudati különbségek vannak a gazdagok és a szegények között. A tehetős emberek dolgoztak azon, hogy olyan gondolkodásmódra és hozzáállásra tegyenek szert, ami elősegítette meggazdagodásukat.

Forgatják. Szárítják.

Forgatják. Befektetik. Alkalomadtán még szárítják is.

Hozam vagy jövedelem

Sok mogul úgy tekintett az alkalmazottaira, mint “jövedelemrabszolgára”. Úgy érezték, ez különbözteti meg őket tőlük. Ők a hozamra, a nyereségre, a profitra hajtanak, míg a munkaviszonyban lévők a havi biztonságra. Amit a keresményük testesít meg.

Robert T. Kiyosaki, a “Szegény papa, gazdag papa” szerzője is leírta, hogy az okos gazdag ember olyan értékeket vásárol, amik fialják a pénzt, hogy egy nap ezek tartsák el őt, s neki a kisujját se kelljen mozdítania. Magyarán a hozamokból éljen. A gazdagokban nem él az a hit, hogy több pénzt csak több munkaórával érhetnek el. Hanem jó döntésekkel.

A pénz körül forog a világ (fotók: freeimages.com)

A pénz körül forog a világ
(fotók: freeimages.com)

Az erő bennem van

A self-made milliomosoknál, vagyis akik nem örökölték a vagyonukat, hanem megdolgoztak érte és saját teljesítményeikkel gyarapították azt, megfigyelhető, hogy mélyen hisznek abban, magukra kell hagyatknozniuk. Magukban keresendő a megoldás. Úgy mondja ezt az angol, self-reliance. Ők sosem tekintik áldozatnak magukat, s még ha vagyoni, üzleti, szakmai veszteségeket és vereségeket szenvednek is időnként, nem torpannak meg és ülnek le keseregve. Nagyfokú leleményesség és kezdeményezőkészség jellemzi őket.
Óriási energiák feszítik őket. Munkabírásuk gyakran legendás. És munkaetikájuk is. A középosztály tagjai irigykedve azt gondolják, hogy a gazdag ember szükségszerűen őszintétlen vagy csaló. Vagy ha az üzlete egy ideje legitim is, akkor legalább az első milláját valami simliskedéssel szerezte.

Jó barátságban a pénzzel

A gazdagok persze magasról tesznek ezekre a nézetekre és felívelő karrierjük során mindig is büszkék voltak ambícióikra: be akartak futni és dúsgazdagok akartak lenni. Akik szegények, mindig félelemmel gondolnak a pénzre, mert attól tartanak, hogy holnap és holnapután sem lesz elég belőle, hogy fedezni tudják a megélhetési költségeiket. A gazdagok viszont a szabadságot és lehetőséget jelképező eszköznek tekintik a pénzt.

Ez a kalyiba sem volt öt cent.

Ez a kalyiba sem volt öt cent.

Hasonszőrűek társaságában

A gazdagok nem szeretnek lecsúszott egzisztenciákhoz közel kerülni. Ez részben sznobizmus -és sokaknál lenézés is-, ugyanakkor a többség közülük úgy érzi, a tudatállapot ragályos és “lúzerekkel” lógni lehúzó élmény. Az olyan egyéniségek társaságát kedvelik, akikben a nyerő optimizmus lüktet, akik szintén elszántak, tettrekészek és szeretnének változtatni a világon.

Behúzom fülem-farkam

Így lesznek még gazdagabbak a gazdagok
A vagyoni egyenlőtlenség kérdését sokáig a jövedelmek felől vizsgálták. Pedig a munkavégzés nélküli vagyongyarapítás sokkal nagyobb hatású jelenség – véli Thomas Piketty.

Az emberek többségét arra nevelték, hogy ne keltsenek feltűnést, ne keveredjenek bajba és nem okozzanak felfordulást. Amikor elkezdtek megmutatkozni ambícióink és elkezdtünk terveket szövögetni arról, milyen szakmát választunk, szüleink belénk plántálták, hogy “realisztikus elvárásaink” legyenek. Akár még le is beszéltek minket egy-egy hivatásról.

Az emberek többsége úgy él a világban, hogy azt veszélyes helynek tartja, ahol baja eshet, ahol fájdalmakat okozhatnak neki és ahol a legjobban teszi, ha úgy megy végig az életen, hogy kerüli a kockázatokat, mert ha kockázatot vállal valamiben, akkor pofára eshet.

A gazdagok nyilvánvalóan nem követték ezt. Gyakran agresszívan hajtanak céljaik elérése érdekében és minden alkalmat megragadnak, hogy elnyomják a konkurenciát. És bár voltak-vannak nyilvánosságkerülő krőzusok -a megújuló energiákba fektető David Blumberg vagy a legendás hipochonder remete Howard Howard-, a többség valóban nem bánja, ha termékeivel, szolgáltatásaival és kijelentéseivel figyelmet kelt, sőt rajongást vált ki másokból.

Nekem ennyim van. Megérdemlem.

Nekem ennyim van. Megérdemlem.

Jogom van a gazdagságra

Az emberek nagy részében megvan az a hiedelem, hogy nem érzik hivatottnak vagy érdemesnek magukat arra, hogy “túl sokat” akarjanak. “Ki vagyok én, hogy milliomos akarjak lenni?” Úgy érzik, nincsen meg hozzá sem a képességük, sem a “joguk”. Akárki is osztogassa ezt a jogot. (Isten? A szabad verseny? A szerencsés csillagzat?)

Inkább szerényen megelégszenek azzal, hogy annyit kérnek az univerzumtól vagy a Teremtőtől, hogy adja meg nékik a betevő falatjukat, vagyis annyit, amiből normálisan megélhetnek. Az ő szemükben az, ami ennél jóval több, az “nem normális,” illetve a vágy a többre egyenlő a kapzsisággal, az arroganciával és a telhetetlenséggel.
Tehát míg a szgények többsége azt kérdezi, “miért pont én?” A gazdagok azzal a költői kérdéssel indultak neki világhódító útjukra: “Miért nem én?” Mert ők akarnak lenni azok, akik kimagaslót nyújtanak és ezzel nagy vagyonra tesznek szert.

(Írásunk a Business Insider Steve Siebold “How Rich People Think”, azaz Hogyan gondolkodnak a gazdagok című könyvéről szóló cikkeinek továbbgondolása. Könyvéhez Siebold 1200 személyt interjúvolt meg a világ legvagyonosabb emberei közül.)

Ők is lent kezdték: híresek és gazdagok első állásai
Nem minden milliomos és milliárdos születik gazdag családba. Kamaszként a szünidőben azok is el-elszegődtek valamilyen idényjellegű munkára, vagy dolgoztak az egyetem alatt, akik ma már dúskálnak. Nem találná ki, melyik mogul és politikus milyen szerény, sőt hajmeresztő vagy nevetséges helyeken kezdte pályafutását.